Kbf.134/2015/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés I. fordulat,

(3)bekezdés I. fordulat

1. a)pont
2. aa)alpont] minősíti. A vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést 2-2 (kettő-kettő) évi börtönbüntetésre súlyosítja. A Bü.91.785. számú letétben kezelt 110 euró tekintetében a vádlottak vonatkozásában külön-külön 55-55 (ötvenöt-ötvenöt) euró vagyonelkobzást rendel el. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét I.r. , II.r. vádlottak tekintetében helybenhagyja. Indokolás: A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a 2015. november 10-én kelt 41(I.)Kb.913/2015/12. számú ítéletével I.r. és II.r. vádlottakat bűnösnek mondta ki 3-3 rb. a Btk. 294. §

(1)bekezdésébe ütköző társtettesként elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása bűntettében, ezért őket halmazati büntetésül külön-külön 1 év 6 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra, 50 napi tétel, napi tételenként 1.000 forint pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, és a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén történő átváltoztatásáról. A pénzbüntetés megfizetésére mindkét vádlottnál 5-5 hónapi részletfizetést engedélyezett. Az eljárás során lefoglalt 110 euró elkobzását rendelte el. Az I.r. vádlottat kötelezte 48.240 forint bűnügyi költség megfizetésére, míg a fennmaradó 111.500 forint bűnügyi költség megfizetésére a vádlottakat egyetemlegesen kötelezte. Az elsőfokú tárgyaláson jelenlévő katonai ügyész három napi gondolkodási időt tartott fenn nyilatkozatának bejelentésére, majd törvényes határidőn belül a vádlottak terhére, a kiszabott börtönbüntetés súlyosítása érdekében fellebbezést jelentett be. A fellebbezésének indokolása szerint az elsőfokú bíróság által alkalmazott szabadságvesztés a bűncselekmény tárgyi súlyára is figyelemmel nem felel meg a generális és speciális prevenció követelményeinek, mivel az lényegesen elmarad a kiszabható büntetés középmértékétől. Indítványozta ezért az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a vádlottak szabadságvesztés büntetésének súlyosítását. A vádlottak és védőik enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.1251/2015/1. számú átiratában az ügyész által bejelentett fellebbezést kiegészítéssel tartotta fenn. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet hiányossága miatt megalapozatlan, amely azonban a rendelkezésre álló iratok alapján kiküszöbölhető a tényállás kiegészítésével. Ezt követően már alkalmasnak találta az elsőfokú ítéletet felülbírálatra. Véleménye szerint azonban a vádlottak I. tényállásban írt cselekménye a vád szerint minősül, az alkalmas a Btk. 294. §

(1)bekezdésébe ütköző, a

(3)bekezdés aa./ pontja szerint minősülő hivatali kötelességét megszegve elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének megállapítására. Álláspontja szerint a lefoglalt euró vagyonelkobzásáról és nem elkobzásáról kell rendelkezni, mivel az a vagyoni előny tárgya volt. Indítványozta ezért az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a vádlottak cselekményének indítványa szerinti minősítését, II.r. vádlott tekintetében a pénzbüntetés mellőzését, és elkobzás helyett vagyonelkobzás alkalmazását, továbbá a vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés súlyosítását. A másodfokú nyilvános ülésen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség jelenlévő képviselője átiratában foglaltakat kiegészítéssel, illetve módosítással tartotta fenn. Ennek során kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítékokat számba vette, azokat értékelte, azonban indítványa szerint a tényállás hiányossága miatt kiegészítésre szorul. Indítványozta ezért, hogy a bíróság tűntesse fel a rendelkezésre álló iratok alapján a rendőri eljárás alá vont személyek neveit, illetve az általuk vezetett gépjárművek forgalmi rendszámát, továbbá hívja fel a tényállásban a megszegett szabályokat. Az ítélet személyi részét a vádlottak nyilatkozatában foglaltak szerint indítványozta kiegészíteni. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlottak bűnösségére, azonban tévedett amikor az I. tényállásban rögzítettek alapján a vesztegetés alapesetét rótta a vádlottak terhére. Megállapítható ugyanis, hogy a vádlottak észlelték a gépjárművezető szabálysértését, azonban nem intézkedtek vele szemben. Mindez álláspontja szerint a vesztegetés minősített esetének megállapítására alkalmas a vádlottakkal szemben. Az ítéleti tényállás további pontjaiban írt cselekmények minősítésével egyetértett. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés eltúlzottan enyhe. Módosította továbbá indítványát és továbbiakban nem vitatta a lefoglalt pénzösszeg elkobzásának helyességét, mivel az nem eredményezett vagyongyarapodást a vádlottaknál. Megismételte átiratában tett további indítványait. A vádlottak védője az írásban előterjesztett perbeszéd tervezetét fenntartotta. Elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta, mivel az álláspontja szerint hiányosságai miatt megalapozatlan, amely a másodfokú eljárásban nem kiküszöbölhető. Másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítésére tett indítványt. Elsődleges indítványával kapcsolatban kifejtette, hogy szükséges lett volna azoknak a gépkocsivezetőknek a meghallgatása, akiket a vádlottak eljárás alá vontak. Különösen indokolt lett volna ez az I. tényállásban írt gépkocsivezető vonatkozásában, mert csak így lehetett volna állást foglalni, hogy valóban szabálysértés történt-e, amely miatt a vádlottak nem tettek feljelentést. Nem került továbbá tisztázásra az sem, hogy a gépkocsivezető ajánlotta-e fel a pénzt, vagy pedig a vádlottak kérték. Szükségesnek tartotta volna a tachográf adataival kapcsolatos bizonyítást is, mivel nem egyértelmű, hogy hitelesnek lehet-e elfogadni annak adatait. Álláspontja szerint a további bizonyítás hiányában nem lehet állást foglalni a vádlottak kötelességszegését illetően. Az ügyészi indítvánnyal összefüggésben kifejtette, hogy az I. tényállásban írt cselekmény nem különbözik a vádlottak terhére rótt többi bűncselekménytől. E szerint nem arról volt szó, hogy a vádlottak szabálysértés miatt ne tettek volna feljelentést, hanem céljuk se volt, hogy olyan látszatot keltsenek, amelyek a gépkocsivezetőket megtévesztették abban a vonatkozásban, hogy szabálysértést követteke el. Az elsőfokú bíróság ítéletének 3. oldal utolsó bekezdésében minderre helyesen utalt. A vádlottak ki akarták provokálni, hogy pénzt ajánljanak fel részükre. Nem merült tehát fel egyik tényállásban írt cselekménnyel összefüggésben sem, hogy a szabálysértés gyanúja ellenére tudatosan nem tettek volna feljelentést. Figyelemmel arra, hogy a vádlottak hozzátartozói a vádlottak támogatására szorulnak, ezért a vádlottak szabadságvesztésre ítélése esetén családjuk mindennapi megélhetése kerülne veszélybe. Indítványozta ezért, hogy az ügyészség súlyosításra irányuló fellebbezésének elutasítása mellett a vádlottakkal szemben végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést alkalmazzon a másodfokú bíróság. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok betartásával járt el. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a releváns bizonyítékokat megvizsgálta és értékelési körébe vonta. A vádlottak lényegében elismerték a terhükre rótt bűncselekmény megvalósítását, ugyanakkor az I.r. vádlott a tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy kötelességüket nem szegték meg, mivel nem volt megállapítható szabálysértés, ami miatt elmulasztották volna az intézkedésüket. Az elsőfokú bíróság a Be. 296. §

(1)bekezdés a./ pontja alapján a külföldi tanúk vallomását, azok felolvasásával tette a bizonyítás részévé, ismertette továbbá a releváns iratokat, köztük az RSZVSZ jelentését, és az igazságügyi műszaki szakértő véleményét. Bizonyítékokat értékelő tevékenységéről számot adott. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás azonban hiányos, emiatt a Be. 351. §

(2)bekezdés b./ pontja alapján megalapozatlan, továbbá a vádlottak személyi körülményeiben bekövetkezett változások miatt is kiegészítésre szorul. Az előzőek miatt a Be. 352. §

(1)bekezdés a./ pontjára figyelemmel a vádlottak nyilatkozata, valamint a rendelkezésre álló és az elsőfokú bíróság által is ismertetett okiratok alapján a másodfokú bíróság a következők szerint egészíti ki a tényállást. I.r. vádlott jelenleg az ... Kft-nél értékesítőként dolgozik, ahol 120.000 forint a nettó keresete. Felesége 97.000 forint jövedelemmel rendelkezik. II.r. vádlott a ...-nél áll alkalmazásban, ahol havi 120.000 forint a nettó keresete, három gyermek eltartásáról kell gondoskodnia, ő az egyedüli kereső. Az ítélet I., II., III. tényállásában írtakat a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványával egyezően azzal egészíti ki, hogy

1. december 03-án 12.20 órakor a vádlottak a ... frsz-ú tehergépkocsit vezető ... román állampolgárt, 14.47 órakor a ... frsz-ú ... típusú nyergesvontatóval közlekedő ... spanyol állampolgárt, majd 15.09 órakor a ... frsz-ú ... típusú autóbuszt vezető ... román állampolgárt vonták ellenőrzés alá. Az I. tényállásban írtakat kiegészíti azzal, hogy a vádlottak észlelték az ellenőrzés alá vont tehergépjármű tachográfja alapján, hogy a tehergépkocsi átlépte a számára előírt 80 km/h sebességhatárt, és az ellenőrzés előtt is folyamatosan 90 km/h sebességgel haladt. A vádlottak mulasztásukkal megszegték a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 30/
2. (XI.22.) BM rendelet
3. §

(1)bekezdésében foglalt rendelkezést. Kiegészíti továbbá azzal, hogy a vádlottaknál a vesztegetés során kapott pénzt megtalálták, és az lefoglalásra került. Az előzőekben írt kiegészítésekkel az elsőfokú bíróság ítélete már mindenben mentes a Be. 351. §

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, és azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa elfogadta felülbírálata alapjául. A másodfokú bíróság nem találta alaposnak a vádlottak védője által az ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló indítványát. Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, törvényesen tette a bizonyítás részévé a külföldi tanúk vallomását, azok felolvasása útján. A vádlottak védője az elsőfokú eljárásban mindezt nem kifogásolta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint e tanúk nyomozás során tett vallomása alkalmas volt arra, hogy azokat a bíróság bizonyítékként értékelje, amely vallomások nem voltak ellentétesek a vádlottak által tett nyilatkozatokkal. Figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a kiegészítéseket követően már megalapozott, nem kerülhetett sor annak megalapozatlanság címén történő hatályon kívül helyezésére. A vádlottak cselekményének eltérő minősítésére irányuló ügyészi fellebbezést a másodfokú bíróság alaposnak találta. Az elsőfokú katonai tanács okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére és helyesen minősítette ítéletének II. és III. tényállási pontjaiban írt cselekményeket a Btk. 294. §

(1)bekezdésében írt hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének. A másodfokú bíróság osztotta e körben az elsőfokú ítélet indokolásában kifejtett álláspontot. A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban tévedett az elsőfokú katonai tanács, amikor az ítélet I. tényállásában írt cselekményt nem minősítette a Btk. 294. §

(1)-

(3)bekezdés a./ pont aa./ alpontja szerint. A vádlottak rendőrként, tehát a Btk. 459. §

(1)bekezdés 11/k. pontja szerinti hivatalos személyként jártak el. Észlelték hivatalos eljárásuk során a szabálysértés gyanúját, azonban kötelességüket megszegve nem intézkedtek a szabálysértés elkövetésével gyanúsítható gépjárművezetővel szemben. A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem arról van szó, hogy a vádlottaknak állást kellett volna foglalni a szabálysértés elkövetését illetően, hanem annak gyanúja észlelése után kellett volna intézkedniük. Ennek következményeként helyszíni bírságot kellett volna alkalmazni az elkövetővel szemben, amennyiben a szabálysértést az elkövető nem vitatja, vitás esetben pedig feljelentési kötelezettségüknek kellett volna eleget tenni. A vádlottak a tényállásban nevesített kötelességüket pedig azért szegték meg, mert kötelességszegésükért ellenszolgáltatásként pénzt kaptak. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ezért a I. tényállásban írt magatartásukkal megvalósították az ügyészi vád szerinti Btk. 294. §

(1)bekezdésébe ütköző, a

(3)bekezdés a./ pont aa./ alpontja szerint minősülő anyagi előnyért, hivatali kötelességét megszegve elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntettét. Az elsőfokú bíróság egyébként helyesen állapította meg a vádlottak elkövetői minőségét társtettesként, mivel cselekményüket egymás tevékenységéről tudva közösen valósították meg. Az előzőekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a tényállás I. pontjában értékelt cselekményt az előzőek szerint minősítette. A vádlottak büntetésének súlyosítás érdekében előterjesztett fellebbezést a másodfokú bíróság alaposnak találta. Az elsőfokú katonai tanács helyesen vette figyelembe a bűnösségi körülményeket, melyet ki kell egészíteni a további időmúlással, mint nyomatékos enyhítő körülménnyel. Figyelembe kell venni továbbá, hogy a vádlottak I. tényállási pontban írt cselekménye súlyosabban, 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekménynek minősül. Az előzőek alapján a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa úgy ítélte meg, hogy a vádlottakkal szemben kiszabott 1 év 6 hónap börtönbüntetés eltúlzottan enyhe, amely nem alkalmas a büntetési célok elérésére. ezért mindkét vádlott szabadságvesztés büntetését 2-2 évi börtönbüntetésre súlyosította, mely álláspontja szerint alkalmas a büntetési célok elérésére. A másodfokú bíróság nem értett egyet a szabadságvesztés felfüggesztésére irányuló védelmi fellebbezéssel. A másodfokú bíróság álláspontja szerint rendőrként súlyos korrupciós bűncselekményt megvalósító vádlottakkal szemben csak a végrehajtandó szabadságvesztés alkalmas a büntetés céljainak elérésére, különösen arra, hogy másokat is visszatartson hasonló bűncselekmény elkövetésétől. Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a lefoglalt euró elkobzásáról rendelkezett. A lefoglalt pénz elkobzásának törvényi előfeltételei nem állnak fenn, illetve a törvény kifejezett rendelkezése szerint nem kobozható el az a tárgy, amely tekintetében vagyonelkobzásban van helye. A vádlottak, ha csak időlegesen is hozzájutottak a vesztegetési pénzhez, a 110 eurót a bűncselekmény elkövetése során szerezték, ezért arra a Btk. 74. §

(1)bekezdés a./ pontja alapján vagyonelkobzást kellett elrendelni. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a vádlottakkal szemben 55-55 euró tekintetében vagyonelkobzást rendelt el a rendelkező részben írtaknak megfelelően. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa egyebekben helyes indokainál fogva - mindkét vádlott tekintetében helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be. 372. §

(1),

(2)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. november hó
2. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke, Dr. Török Zsolt hb. ezredes s.k. előadó bíró, Dr. Mészáros László hb. ezredes s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete I.r. vádlott és II.r. vádlott tekintetében a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. ,
3. november hó
4. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke