Mfv.10240/2007/4 – Kúria

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.I.10.240/2007/3.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Hidas János ügyvéd által képviselt I. rendű és II. rendű felpereseknek a dr. Pichner Katalin ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés iránt a Veszprémi Munkaügyi Bíróságnál 1.M.491/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Veszprém Megyei Bíróság 3.Mf.21.134/2006/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az I. rendű és II. rendű felperesek által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül meghozta a következő v é g z é s t : A Legfelsőbb Bíróság a Veszprém Megyei Bíróság 3.Mf.21.134/2006/
3. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. A felek felülvizsgálati eljárási /hatezer/ forintban állapítja meg. költségét egyenként 6.000 I n d o k o l á s : A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az I. rendű felperes betegsége munkaviszonyával összefüggésben keletkezett és
4. szeptember 28-ától havi 5.000 forint mezőgazdasági járadék és perköltség megfizetését igényelték az alperestől azzal, hogy a jövedelemveszteséget pótló járadék, háztartási kisegítő alkalmazása miatti járadék, általános kártérítés és nem vagyoni kártérítés tekintetében jogfenntartó nyilatkozatot tesznek. Hivatkozásuk szerint az I. rendű felperes Hepatitis C vírusfertőzése az alperesnél elszenvedett baleset következménye, a Mantoux-próba által kiváltott hyperallergiás reakció pedig azért következett be, mert munkahelyén aktív TBC-vel fertőzött beteget kellett ápolnia. Mivel a felperes betegsége miatt férje, a II. rendű felperes életminősége is megromlott, munkáltató kártérítési felelőssége vele szemben is fennáll. a Megismételt eljárást követően a Veszprémi Munkaügyi Bíróság 1.M.491/2002/
5. számú ítéletével a keresetet elutasította, és az I. rendű felperest 100.000 forint +ÁFA, míg a II. rendű felperest 30.000 forint +ÁFA perköltség megfizetésére kötelezte. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az eljárás során a felperesnek nem sikerült bizonyítania, hogy az alperesnél balesetet szenvedett és ennek következtében alakult ki a Hepatitis C vírusfertőzés. A pulmonológus szakértő által készített szakvélemény alapján megállapította, hogy az
6. és
7. Mantoux-próbán ún. hyperallergiás reakció pontos leírása nem lelhető fel a rendelkezésre álló orvosi dokumentumokon, noha azokat fennállásuk esetén rögzíteni kellett volna. Az I. rendű felperesnél neurotikus, depressziós jellegű panaszok is kialakultak, amelyek meglévő magas vérnyomás, kardiális, illetve légzési jellegű panaszait tovább fokozták. Mindezek alapján a felperesnél allergiás alveloitis lehetősége nem véleményezhető. Az igazságügyi orvosszakértő - bár korábban részben eltérő álláspontot képviselt - a pulmonológus szakértő által megállapítottakat elfogadta azzal, hogy a meglévő orvosi dokumentációkkal az allergiás alveloitist bizonyítani nem lehet, és az jelenleg már további vizsgálatokkal sem támasztható alá. A szakértő, valamint a tüdőgyógyász személyes meghallgatása után az egyező tartalmú szakvélemények alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperesnél kialakult betegségek sorsszerűek, nem hozhatók összefüggésbe a közalkalmazotti jogviszony fennállásával. Mivel az I. rendű felperes keresete megalapozatlan, a bíróságnak a közeli hozzátartozó kártérítési igényét is el kellett utasítania. A felperesek fellebbezése folytán eljárt Veszprém Megyei Bíróság 3.Mf.21.134/2006/
8. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az I. rendű felperest terhelő perköltséget 60.000 forintra, a II. rendű felperest terhelő perköltséget 18.000 forintra leszállította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, továbbá a felpereseket másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. A felperesek a Hepatitis C vírusfertőzésre vonatkozó elsőfokú bírósági megállapítást nem kifogásolták, ezért a másodfokú bíróság azt nem is vonta vizsgálódási körébe. A jogerős ítélet szerint a tüdőgyógyász tanúkénti meghallgatása nem indokolt a pulmonológus által készített szakvéleményben foglaltak magyarázatára, ezért az erre irányuló felperesi indítványnak a másodfokú bíróság sem adott helyt. Nem találta megállapíthatónak a szakvélemények ellentmondásosságát, mivel a szakértő a szakorvosi megállapításokat megismerve véleményét módosította, ellentéteket megfelelően feloldotta. így a bíróság a fennálló A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet „megváltoztatását", és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték, tekintettel az eljárás során előterjesztett bizonyítási indítványaikra. Érvelésük szerint a jogvita eldöntéséhez és a szakvélemények ellentmondásainak feloldásához elengedhetetlenül szükséges az adjunktus tanúkénti meghallgatása, amelyet az eljáró bíróságok indítványuk ellenére indokolatlanul mellőztek. Hivatkozásuk szerint a pulmonológus szakértő véleménye lényegesen eltér a korábban eljárt szakértő véleményétől, így a másodfokú bíróság ítélete nem kellően megalapozott bizonyítékokon nyugszik. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Álláspontja szerint a bíróságok a szakértőket meghallgatták, ők az esetet egymással megtárgyalták, és ennek következtében vonta vissza az egyikük a korábbi nyilatkozatát. A szakvélemények között az eljárás befejezésekor ellentmondás nem volt, és semmi sem indokolja az adjunktus tanúkénti meghallgatását sem. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
9. §