Mfv.I.10.494/2007/7.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Pénzes Gergely ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenessége jogkövetkezményei iránt a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróságnál 3.M.570/
- szám alatt megindított és másodfokon a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.Mf.21.555/2006/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
- március
- napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.Mf.21.555/2006/
- számú ítéletét részítéletnek tekinti, a másodlagos kereseti kérelemnek a munkaügyi bíróság általi elbírálására vonatkozó rendelkezését nem érinti, ezt meghaladóan hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 80.000 /nyolcvanezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s : A felperes a
- január 27-én kelt és ezen a napon közölt munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenessége jogkövetkezményei alkalmazását kérte a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével. A Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság 3.M.570/2005/
- számú ítéletével megállapította a perbeli munkáltatói jognyilatkozat jogellenességét, a felperes munkaviszonyának az ítélet jogerőre emelkedésekor való megszűnését, és kötelezte az alperest 16.605.787 forint megfizetésére, az ezt meghaladó anyagi igényt elutasította. Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes műszaki vezetőként dolgozott, és részt vett a 41-es főúthoz kapcsolódó gázvezeték beruházási munkálatokban. Az eredeti vállalkozási szerződésben rögzített 12.000.000 forintos munkálatokon túl 18.000.000 forint értékű többletmunka is elvégzésre került, pedig kivitelezési szerződés még nem készült el. A felperes a teljesítési határidő módosítást aláírta, holott az eredeti megállapodást az arra jogosult elnök-vezérigazgató kötötte. Ezzel kapcsolatosan
- október 14-én megbeszélésre került sor, és az elnök-vezérigazgató vizsgálatot rendelt el. A felperes ehhez kapcsolódóan írásbeli beszámolót készített, a vizsgálatba külső szakértőt is bevontak. Az igazgató mint a vizsgálat egyik felelőse
- december 1-jén a felperesnek már jelezte a felelősségét, utalva a későbbi rendkívüli felmondási indokokra. Ezt követően a felperes előterjesztette észrevételeit, a kivizsgálók az érdekeltektől további információkat kértek, ennek a felperes
- december 21-én eleget tett.
- január hónapban az ügy etikai bizottság elé került, újabb összefoglaló jelentés készült, amit az elnök-vezérigazgató ekkor kapott kézhez, és a felperes feletti munkáltatói jogkört magához vonva
- január 27-én rendkívüli felmondással élt. A munkaügyi bíróság megállapítása szerint a rendkívüli felmondás indokai már
- decemberében ismertek voltak, és ehhez képest a munkáltató az Mt.
- §
(4)bekezdésében előírt 15 napos határidőt túllépve élt rendkívüli felmondási jogával. A rendkívüli felmondás alapvető indoka a már elkészült pótmunkákra vonatkozó, a szerződés aláírása előtti felperesi intézkedés volt, erről pedig a felperes akkori vezetője folyamatosan tudott, a munkáltatói jogkörét pedig csak
- január 27-én vonták meg. Utalt korábbi munkáltatói jogkör gyakorló tanúnyilatkozatára is, amely szerint ő nem tapasztalt mulasztást a pályáztatás és a minőségbiztosítási utasítás kapcsán. A munkaügyi bíróság úgy ítélte meg, hogy a vizsgálat eredményéről már
- novemberében tájékoztatni kellett volna a munkáltatói jogkör gyakorlót, és ennek elmaradása, valamint a rendkívüli felmondás indoka tekintetében újat nem hozó további vizsgálódások a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményét sértették, amely már önmagában megalapozta a jogellenességet. Az alperes fellebbezése alapján eljárt Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részítéletnek tekintve annak fellebbezett részét megváltoztatta, a felperes elsődleges - a joggyakorlási határidő elmulasztására vonatkozó - kereseti kérelmét elutasította. Megállapította, hogy az alperes
- január 27-én kelt rendkívüli felmondása határidőben került kiadásra, azaz az elkésettséget nem találta megállapíthatónak. Mellőzte a felperes munkaviszonyának megszüntetésére vonatkozó, valamint az alperest perköltség és illeték fizetésére kötelező elsőfokú ítéleti rendelkezést. Elrendelte továbbá az iratok megküldését a munkaügyi bíróságnak a felperes másodlagos kereseti kérelme elbírálása végett. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéleti tényállást az ítélkezése alapjául elfogadta azzal a kiegészítéssel, hogy az alperes elnökvezérigazgatója a
- október 13-ai megbeszélésen a belső vizsgálat elrendelésével egyidejűleg magához vonta a felperes vonatkozásában a munkáltatói jogkört, miután a szabálytalanságokban a munkáltatói jogkör gyakorló is érintett volt. Erről a felperest a
- október 14-ei levélben az igazgatók tájékoztatták. A másodfokú bíróság ezen tényállás alapján megállapította, hogy
- január 27-én az elnök-vezérigazgató a szubjektív határidőn belül gyakorolta a rendkívüli felmondás jogát, mivel a beruházás egészére elrendelt vizsgálat eredményéről
- január 21-én értesült. A munkáltatói jogkör gyakorlójaként ekkor jutott a megalapozott döntéshez szükséges információk birtokába. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Elsődlegesen kiemelte, hogy a felperes nem kapott tájékoztatást a munkáltatói jogkör változásáról, erről csupán a rendkívüli felmondásból értesült. Megítélése szerint a vezérigazgatónak a jogkör magához vonásáról egyértelmű, kifejezett és írásbeli tájékoztatást kellett volna adnia, ennek elmaradása az Mt.
- § és
- §-ába ütközött. Vitatta azt is, hogy a jogkör gyakorlás elvonására sor került-e, de ha igen, az érvénytelen, mivel munkaszerződés módosításnak minősült, ami írásbeliséget tett volna szükségessé. A rendkívüli felmondás tekintetében ezért X. gyakorolta a munkáltatói jogkört, ő bizonyíthatóan tudott a felperesi kötelezettségszegéseknek megjelölt magatartásokról, a rendkívüli felmondás ezért elkésett. Arra is hivatkozott, hogy a vezérigazgató tudomásszerzése legkésőbbi időpontja
- január 5e, azaz az utolsó felperesi észrevétel időpontja volt, és ehhez képest az elnök-vezérigazgatói jogkör gyakorlás is elkésett. Utalt a Legfelsőbb Bíróság és más bíróságok gyakorlatára a késedelem nélküli joggyakorlás, a vizsgálatról való haladéktalan tájékoztatás követelménye tekintetében. A jóhiszemű és tisztességes eljárással ellentétesnek tartotta, hogy az alperesnél tíz éve dolgozó elnökvezérigazgató a
- január 10-ei távozása előtt nem zárta le az ügyet, az általa elrendelt vizsgálat eredményét nem tisztázta. A felperes kifogásolta, hogy mindezeket a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, mivel álláspontja szerint bizonyította a munkáltatói jogkör változás időpontját, erről a felperes értesítését, aminek elmaradása egyébként a jognyilatkozat érvényességét nem is érintette volna. Hivatkozása szerint a munkáltatói jogkör gyakorlás nem a felek megállapodásának tárgya, és nem szükséges az írásba foglalás. A felperes újabb beadványában a felülvizsgálati kérelmét helybenhagyó határozat hozatalát kérte. Utalt a Legfelsőbb Bíróság egyik ítéletére, amelyben az alperesnek egy másik munkavállalójával közölt hasonló tényállású perében megállapította az elkésettséget. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az Mt.
- §
(1)bekezdéséből következően a munkáltatói jogkör gyakorló személyére vonatkozó munkáltatói közlés megtörténhet a munkaszerződésben is, a jogkör gyakorló tekintetében történt változás - minthogy ebben a kérdésben nincs szükség a felek megállapodására - nem igényel munkaszerződés módosítást, és ezzel összefüggő írásbeliséget. Amennyiben a munkáltatói intézkedés a munkáltatói jogkör gyakorlójától származott, az intézkedés érvényességét a bírói gyakorlat szerint egymagában nem érinti, ha a munkáltató nem értesítette a munkavállalót a munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult személyről, illetve az abban történt változásról (MD II/60.). A felülvizsgálati kérelem ezzel ellentétes érvelése téves, és nem valósult meg az Mt. 3. §-ának, illetve 4. §-ának a megsértése, mivel a felperes által ebben a körben felhozott körülményeknek nem volt jelentősége a rendkívüli felmondás jogszerűsége szempontjából. Az Mt. 74. §
(2)bekezdése értelmében a munkáltatói jognyilatkozat érvénytelen, jogellenes, ha nem a munkáltatói jogkör gyakorlójától származik. A jogellenesség nem állapítható meg, ha a munkavállaló a körülményekből alappal következtethetett az eljáró személy jogosultságára. A felperes a perben és felülvizsgálati kérelmében a munkáltatói jogkör gyakorlás elnök-vezérigazgató általi magához vonásának megtörténtét vitatta. A másodfokú bíróság ebben a körben helytállóan indult ki abból, hogy a rendkívüli felmondás alapját képező, a Nyíregyháza-Oros
- számú főút korszerűsítéséhez kapcsolódó gázvezeték beruházási és átalakítási munkák kapcsán felmerült szabálytalanságokban és mulasztásokban nemcsak a felperes, hanem a felette munkáltatói jogkört gyakorló érintettsége is felmerült. A
- október 14-én az elnökvezérigazgató által elrendelt vizsgálatra vonatkozóan az igazgatók által írt levél tartalma az előbbiekből következően okszerűen és életszerűen alátámasztotta, hogy az elnök-vezérigazgató a beruházással kapcsolatos kérdések teljeskörű vizsgálatát rendelte el, és az ezzel összefüggő kötelezettségek körében a munkáltatói jogkör gyakorlását magához vonta. A munkáltatói jogkörre vonatkozó, több vezetőt is érintő elnök-vezérigazgatói intézkedés belső szervezeti és működési körbe tartozik, az írásbeliségre vonatkozó jogszabályi előírás hiányában a belső szabályozás irányadó, az írásbeliséget megkövetelő ilyen belső rendelkezés a perben nem merült fel. A felperes ezért alaptalanul hivatkozott az elnökvezérigazgató által magához vont munkáltatói jogkör gyakorlás tekintetében az alaki előírások elmulasztása miatti érvénytelenségre. Az adott vizsgálat elrendelésével együtt történt jogkör gyakorlás magához vonása tényét nem cáfolja az a körülmény, hogy erre a rendkívüli felmondás ismételten utalt. A felülvizsgálati eljárás tárgyát az ún. szubjektív határidő képezi. Az Mt.
- §
(4)bekezdése értelmében a rendkívüli felmondási jog gyakorlására előírt határidőt a munkáltatói jogkör gyakorlójának - az adott esetben az előbbiekből következően az alperes elnök-vezérigazgatójának tudomásszerzésétől kell számítani. A hosszú ideje kialakult és egységes bírói gyakorlat szerint a szubjektív határidő kezdete onnan számít, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója a megalapozott döntéshez szükséges információknak teljeskörűen birtokába jutott, azaz nemcsak a kötelezettségszegést elkövető személyről és a cselekményről, illetve mulasztásról szerez tudomást, hanem a kötelezettségszegés mértékéről és az érintett személy vétkességéről, annak súlyáról is megnyugtatóan meggyőződött [EH 246., MD II/201., BH 2000.76.]. A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a rövid határidőből következően a munkáltató indokolatlanul nem késedelmeskedhet az alapos és megnyugtató ismeretek megszerzéséhez szükséges intézkedések megtételével, hanem a gyanú felmerülését követően haladéktalanul el kell rendelnie a vizsgálatot, és a vizsgálat lefolytatása sem lehet visszaélésszerű és parttalan. Az adott esetben a munkaügyi bíróság ebben a körben csak a felperessel kapcsolatos körülményeket értékelte, holott a rendkívüli felmondás tárgyát képező beruházással kapcsolatos kötelezettségszegéseket és mulasztásokat feltáró széleskörű vizsgálat jellegéből, nagyságrendjéből következően számos személy felelősségét felvetette. Az előrehaladó vizsgálat újabb és újabb tényeket tárt fel, és ezekhez kapcsolódóan vált szükségessé az érintettek - így a felperes - észrevételeinek újabb beszerzése, újabb vizsgálati jelentés, majd az etikai bizottsági értékelés után összefoglaló jelentés készítése. A szükséges folyamatot a másodfokú bíróság nem leszűkítve, hanem teljeskörűen és életszerűen értékelte, kiemelve a tények és a felelősség nehezített feltárását a felperes felettesének érintettségére is tekintettel. Mindezeket a felülvizsgálati érvelés - ideértve az elnökvezérigazgató váltást is - nem tudta cáfolni, mivel nem volt megállapítható, hogy a vizsgálatok sorozata csupán a felperes tekintetében a szubjektív határidő megkerülését célozta volna. A felperes által már a perben is hivatkozott eseti döntés elvi jellegű megállapításaira - amelyben a Legfelsőbb Bíróság hatályában fenntartotta az elkésettségre vonatkozó jogerős ítéleti következtetést az eltérő tényállásra tekintettel a felülvizsgálati kérelem alap nélkül hivatkozott, mivel abban az ügyben csak az adott munkavállaló munkaköréhez kapcsolódó adminisztratív jellegű mulasztásai képezték a munkáltatói vizsgálódások tárgyát. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság ítéletével a másodfokú bíróság ítéletét részítéletnek tekintette, a másodlagos kereseti kérelemnek a munkaügyi bíróság általi elbírálására vonatkozó rendelkezését nem érintette, ezt meghaladóan hatályában fenntartotta [Pp. 275. §
(3)bekezdés]. A felperest a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. A felülvizsgálati eljárás illetékét az ügyben irányadó 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
- §-a értelmében az állam viseli. Budapest,
- március
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő