Pf.20138/2015/3 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.138/2015/

1. szám A Pécsi Ítélőtábla a „PETI" Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Peti Éva ügyvéd, ügyvéd címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Monori Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Monori Gábor ügyvéd, ügyvéd címe) által képviselt alperes nev (alperes címe.) alperes ellen jó hírnévhez fűződő személyiségi jog megsértésének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt a Törvényszéken indított perében a
2. október
3. napján kelt
4. sorszámú ítélet ellen az alperes részéről
5. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - részben megváltoztatja, és az alperes által fizetendő kártérítés összegét 250.000 (kétszázötvenezer) forintra leszállítja. Egyéb fellebbezett részében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20.000 (húszezer) forint másodfokú eljárásban felmerült költséget. Megállapítja, hogy az alperes 40.000 (negyvenezer) forint fellebbezési eljárási illeték visszatérítésére jogosult. Határozatát - az elsőfokú bíróság útján - megküldi a Nemzeti Adó- és Vámhivatal ....... Megyei Adó- és Vámigazgatóságának. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes - az alperesi szakszervezet korábbi tagja - jelenleg a P. V. Zrt. munkáltatónál működő egyik munkavállalói érdekvédelmi szervezet, a 2011-ben alakult Sz. A. Sz. tagja. Az alperesi szakszervezetből történt kilépését követő tevékenysége folytán - az üzemi tanácsi választások időszakában - az új szakszervezetbe hatvan személy lépett be, köztük húsz-huszonöt munkavállaló az alperesi szakszervezetből. Az alperes úgy ítélte meg, hogy a felperes negatív kampányt indított, ezért a
6. november
7. napján megtartott ülésen elfogadott határozatnak megfelelően írásbeli tájékoztatót helyezett ki a P. V. Zrt. p.-i, k.-i és m.-i telephelyén. A tájékoztató az alábbiakat rögzítette: „A K. K. Sz. ....... Megyei Szervezete a mai napon vesztegetés és rágalmazás miatt felperest, a SZAKSZ tagját feljelentette. A K. K. Sz. ...... Megyei Szervezete nem tűri, hogy valótlan állításokkal, hitelrontással lejárassák a KKSZ-t, a tagjait és a munkavállalókat megtévesszék, illetve félrevezessék. A fenti magatartásával súlyosan veszélyeztette a P. V. Zrt-nél a munkabékét, kihasználta a dolgozók hiszékenységét." Az alperes a tájékoztatóban írtak ellenére büntetőeljárást a felperessel szemben nem kezdeményezett. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a jó hírnévhez fűződő személyiségi jogát, kérte kötelezni az alperest a jogsértéstől való eltiltásra, elégtételadásra, továbbá 500.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére. Az alperes a kereset elutasítására irányuló ellenkérelmével egyidejűleg viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben kérte annak megállapítását, hogy a felperes is megsértette jó hírnevét és becsületét a
8. novemberi üzemi tanács választás során folytatott kampányban tett azzal a kijelentésével, hogy „az alperes rossz kollektív szerződéseket és bérmegállapodásokat köt", „a foglalkoztatási és bérrendszer is rossz", „a KKSZ korrupt, nincs náluk jogvédelem, nem csinál semmit a szervezet", az alperes törvényes képviselőjét pedig „öreg kurvának, vén picsának" nevezte. Kérte a felperesnek 500.000 forint nem vagyoni kártérítésben való marasztalását. A felperes a viszontkereset elutasítását kérte, tagadva a viszontkereset tárgyává tett kijelentések megtételét. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes jó hírnévhez fűződő személyiségi jogát azzal a P.-t,
9. november
10. napján kelt és általa a P. V. Zrt. p.-i, k.-i és m.-i hirdetőtábláin elhelyezett tájékoztatásban írt közléssel, hogy a K. K. Sz. ........... Megyei Szervezete vesztegetés és rágalmazás miatt a felperest feljelentette, a K. K. Sz. ......... Megyei Szervezetét a felperes valótlan állításokkal, hitelrontással lejáratta, a tagjait és a munkavállalókat megtévesztette, félrevezette, a fenti magatartásával súlyosan veszélyeztette a P. V. Zrt.-nél a munkabékét, kihasználta a dolgozók hiszékenységét. Az alperest a további jogsértéstől eltiltotta, elégtételadásra kötelezte, marasztalta 500.000 forint nem vagyoni kártérítésben, valamint 68.100 forint elsőfokú perköltségben, míg az alperes viszontkeresetét elutasította. Határozatának indokolása szerint az alperes beismerte, hogy a felperessel szemben feljelentést nem tettek, és a tanúvallomások alapján az is megállapítható volt, hogy ténylegesen nem is kívántak feljelentést tenni, az alperes mindössze a felperes kampánytevékenységét szerette volna megfékezni. A tájékoztatóban szereplő az a kijelentés tehát, hogy a felperest vesztegetés és rágalmazás miatt feljelentették, a való tényeknek nem felel meg, és nyilvánvalóan alkalmas arra, hogy a felperes jó hírnevét súlyosan sértse. A közlemény második mondata ugyan általánosságban fogalmaz, azonban a szöveg egészének értelmezésével megállapítható, hogy valamennyi közlés a felperes személyére vonatkozik, és a felperes jó hírnevét sértő valótlan tényállítás. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság a jogsértést megállapította, az alperest a további jogsértéstől eltiltotta, és elégtételadásra kötelezte. Álláspontja szerint külön bizonyítás nélkül, köztudomású tényként is elfogadható, hogy a tájékoztatóban foglaltak közlése kedvezőtlenül hat a felperes társadalmi megítélésére, a bűncselekmény elkövetésével, vesztegetéssel, rágalmazással vádolás alkalmas negatív értékítélet kiváltására. A jogsértés tárgyi súlyára is figyelemmel 500.000 forintot tartott alkalmasnak a felperest ért hátrányok kompenzálására. Nem találta ugyanakkor bizonyítottnak a viszontkereset tárgyát képező kijelentések megtételét, annak hangsúlyozása mellett, hogy az olyan tartalmú közlés, mely szerint az alperes rossz kollektív szerződéseket és bérmegállapításokat köt, foglalkoztatási és bérrendszere is rossz, még a nyilatkozat megtételének bizonyítása esetén sem alkalmas a jogsértés megállapítására, mert nem tényállítás, hanem véleménynyilvánítás, amely indokolatlanul sértőnek, bántónak nem tekinthető. Az alperes törvényes képviselőjével szemben elhangzott kijelentések és sértő jelzők személy szerint a törvényes képviselőt érintették, azoknak az alperes jó hírneve tekintetében relevanciája nincsen, így a személyhez fűződő jogok védelmének szükségessége az alperes részéről a perbeli kijelentés kapcsán nem merülhetett fel. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes fellebbezett, amelyben kérte a nem vagyoni kártérítés megfizetése iránti kereset elutasítását, másodlagosan a nem vagyoni kártérítés összegének leszállítását, továbbá a viszontkereset teljesítését. A fellebbezésben foglaltak szerint a felperes nem tudta bizonyítani, hogy személyéről kedvezőtlen értékítélet alakult ki, illetve társadalmi megítélése hátrányosan változott meg a tájékoztató közzétételét követően. A tanúvallomások szerint ugyanis a felperes jó hírnevét, személy szerinti megítélését munkahelyén az alperesi magatartás nem érintette, a tanúk értékítélete a felperessel szemben nem változott. Sz. I. E. tanú kihallgatása során az alperes jogi képviselőjének kérdésére megerősítette, hogy a jogi képviselő által felolvasott, a viszontkereset tárgyát képező mondatok elhangzottak. Bár az elsőfokú bíróság szó szerint nem rögzítette, hogy melyek voltak ezek a felolvasott mondatok, az elsőfokú határozatból megállapíthatóan valamennyi, a viszontkeresettel érintett kijelentésre vonatkozott. Az elsőfokú bíróság a bizonyítandó tényekről tájékoztatást csak a tanúk kihallgatását követően adott, ehhez képest megalapozatlanná teszi az ítéletet, hogy a tanúk ismételt kihallgatása nem történt meg. Az elsőfokú eljárásban bizonyította, hogy a felperes a szervezet képviselőjét durva jelzőkkel illette. A törvényes képviselő több évtizede a P. V. Zrt.-nél hiteles személy, őt tizenhat éve azonosítják a K. K. Sz. ....... Megyei Szervezetével. A törvényes képviselőre vonatkozó rendkívül durva kifejezés így nem csak a törvényes képviselő emberi méltóságát, hanem az alperes jó hírnevét is sértette. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés részben alapos. Az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállást - a fellebbezéssel érintett körben - helyesen állapította meg, és az abból levont következtetések nagyobb részével is egyetértett a másodfokú bíróság. A fellebbezési eljárásban az alperes a kereset tárgyává tett jogsértés elkövetését már nem vitatta, kizárólag a nem vagyoni kártérítés iránti kereset elutasítását, illetve a nem vagyoni kártérítés összegének leszállítását kérte, arra hivatkozással, hogy a felperes az eljárásban a jogsértéssel okozati összefüggésben bekövetkezett hátrányt, életminőségének, társadalmi megítélésének negatív irányú megváltozását nem bizonyította. Az
11. évi Ptk.355.§-ának