Mfv.10436/2016/4 – Kúria

(1)bekezdésében meghatározott és a

(4)bekezdésében felsorolt illetményelemekkel azonos levonásokkal terhelt juttatást (hűségpénzt) a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetbe be kell számítani. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.III.10.436/2016/

1. A tanács tagjai: Dr. Zanathy János a tanács elnöke Dr. Farkas Katalin előadó bíró Dr. Magyarfalvi Katalin bíró A felperes: Az alperes: ONYF Nyugdíjfolyósító Igazgatósága 1554 Budapest, Pf.
2. Az alperes képviselője: jogtanácsos A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.M.419/2016/
3. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi 9.M.419/2016/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Tényállás [1] [2] [3] A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság Fegyveres Nyugellátási Osztálya a
5. július
6. napján kelt ... számú határozatával a felperes részére havi 242.580 forint rögzített nyugdíjat állapított meg annak folyósítása nélkül figyelemmel arra, hogy a felperes
7. május 29-től
8. december 31-ig 25 teljes év szolgálati idővel rendelkezett. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Nyugdíjfolyósító Igazgatósága a
9. október
10. napján kelt ... számú határozatával a felperes szolgálati nyugdíj rögzítő határozat módosítása iránti kérelmét - amelyben a részére kifizetett szolgálati időt elismerő támogatás nyugdíjalapba történő beszámítását kérte - elutasította. A másodfokon eljáró Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Központ a
11. november
12. napján kelt ... számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a
13. évben hatályos, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló
14. évi XLIII. törvény (továbbiakban: Hszt.)
15. §

(1),

(3)bekezdése, 183. §

(1),

(2)és

(4)bekezdése, 99. §

(1)-

(3)bekezdése, valamint a hivatásos állomány tagjainak szolgálati időt elismerő támogatásáról szóló 17/

1. (VI.4.) IRM rendelet (továbbiakban: Rendelet) rendelkezéseire, a Kúria Mfv.II.10.071/
2. számú döntésében foglaltakra alapították, azzal, hogy a beszámítani kért és a Rendelet alapján kifizetett támogatás a Hszt. fogalomrendszerében élesen elválik a nyugdíjalapot növelő illetmény, illetmény-kiegészítés, illetménypótlék, juttatás vagy jutalom fogalmától és a járuléklevonás ellenére sem minősül (illetménynek) jövedelemnek. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [4] [5] A felperes kereseti kérelmében kérte a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezése mellett az alperes új határozat hozatalára kötelezését. Kereseti kérelmében a felperes hivatkozott a Hszt.
3. §

(1)-

(2)és

(4)bekezdése,

1. §-a,
2. §

(1)bekezdése, a társadalombiztosítási nyugellátásokról szóló

1. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.)
2. §

(1)bekezdése, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló

1. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.)
2. § k) pont
3. alpontja,
4. §-a, az Szja törvény és a 24/
5. (O.T.13.) ORFK utasítás rendelkezéseire, valamint a Kúria Mfv.III.10.292/2009., Mfv.III.10.630/
6. és Mfv.III. 10.456/2014/
7. számú határozataira. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte azzal, hogy a szolgálati időt elismerő támogatás a Hszt. rendszerén kívül került szabályozásra sem az illetmény, sem az egyéb juttatások kedvezmények kategóriájába nem sorolható, ezért a rögzített nyugdíj összegének meghatározásakor sem számítható be. Hivatkozott arra, hogy az Mfv.III.10.456/2014/
8. számú kúriai döntés egyedi ügyben hozott határozat, ezért a bíróságot nem köti, ugyanakkor a Kúria Mfv.II.10.071/
9. számú ítélete értelmében az a körülmény, miszerint a folyósított támogatást a bérjegyzéken az illetménnyel együtt számolta el a munkáltató, illetőleg abból adó- és járuléklevonást eszközölt adójogi kérdés önmagában a támogatás jogcímét nem alakítja át, vagyis az illetmény összegétől független, külön jogszabályban szabályozott juttatás, tehát elismerhető jövedelemnek nem minősíthető. Az elsőfokú ítélet [6] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a [7] [8] [9] társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. A bíróság idézte a Hszt.
10. §

(3)bekezdés, 183. §

(1),

(3)-

(4)bekezdéseit,

1. §-a, a Tny.
2. §

(1)bekezdés

1. c)pontja, a Tbj. 4. §
2. k)pont 1. alpontja és az Szja. törvény rendelkezéseit, továbbá utalt a Kúria Mfv.III.10.292/2009. és az Mfv.III.10.630/2012. számú határozataira. A bíróság megállapította, hogy a támogatás kifizetése adóelőleg és járulékok levonásával történt, az járulékalapot képező jövedelemnek minősül, jogi természetét tekintve pedig kvázi illetmény jellegű juttatás, amely ellátást a nyugdíjalapba be kell számítani. Rámutatott a bíróság, hogy az alperes által hivatkozott Mfv.II.10.071/2015/7. számú, más ügyben hozott kúriai határozat nem tartalmaz olyan megállapítást, hogy a támogatás nem tekinthető járulékalapot képező jövedelemnek és azt a nyugdíjösszeg megállapításakor figyelmen kívül kellene hagyni; mindezek miatt az alperes az új eljárás során a ténylegesen nyújtott támogatás beszámítására köteles. A megismételt eljárásra a bíróság előírta a nyugdíjrögzítés során a szolgálati nyugdíj összegének megállapításához a „hűségpénzként" kifizetett összegek figyelembevételét. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [10] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérve. Másodlagosan alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a bíróság új eljárásra utasítását is kérte. Az alperes álláspontja szerint a bíróság a megállapított tényállásból okszerűtlen következtetést vont le és döntése a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (továbbiakban: Khtv.) 19. §-a, Hszt. 181. §

(3)bekezdése és a 183. §

(1)-

(2)és

(4)bekezdése rendelkezéseibe ütközik. [11] Az alperes érvelése szerint a nyugdíjrögzítés során a szolgálati nyugdíj összegét a Hszt.

1. december 31-én hatályos rendelkezései alapján kellett megállapítani (Khtv.
2. §). Az alperes nem vitatta, hogy a Hszt.
3. §

(3)bekezdése alkalmazandó, azonban kifogásolta, hogy a bíróság a rendelkezés

1. mondatára nem volt tekintettel döntése meghozatalakor. A bíróság tévedett, amikor csupán a Tny. rendelkezéseire hivatkozva tartotta beszámíthatónak a szolgálati idő támogatás összegét, ezzel figyelmen kívül hagyva a Hszt.
2. §

(3)bekezdése

1. mondatát. Hivatkozott az alperes arra is, hogy a Tbj.
2. § k) pont
3. alpontja a járulékalapot képező jövedelem meghatározásához nem az adóalapot, hanem az adóelőleg-alapot képező jövedelmek figyelembevételét írja elő. A két kategória nem fedi egymást (Szja.
4. §

(1)bekezdés). [1] Sérelmezte alperes, hogy a bíróság az Mfv.III.10.456/

1. számú kúriai döntésre alapította határozatát az Mfv.II.10.071/2015/
2. számú döntését figyelmen kívül hagyva. Kiemelte az alperes a Kúria Mfv.II.10.071/
3. számú határozatának
4. és
5. bekezdéseiben foglalt megállapításait, melyek szerint a szolgálati időre járó támogatás nem minősül illetménynek és nem tartozik a Hszt. szerinti illetmény fogalmába. Az a körülmény, hogy a folyósított támogatást a bérjegyzéken az illetménnyel együtt számolta el a munkáltató, illetőleg abból adó- és járuléklevonást eszközölt, adójogi kérdés, önmagában a támogatás jogcímét nem alakítja át, a támogatás az illetmény kategóriájába nem tartozik. [2] Az alperes nem vitatta, hogy az ORFK utasítás alapján - amely véleménye szerint nem jogszabály - a támogatás összegéből a munkáltató adó- és járuléklevonást eszközölt. [3] Az alperes hivatkozott a jogalkotói szándékra, mely álláspontja szerint nem terjedt ki a szolgálati időt elismerő támogatás összegének a (rögzített) nyugdíjba való beszámítására. Alperesi érvelés szerint ezt támasztja alá az is, hogy a támogatás külön jogszabályba került bevezetésre, kérelemhez kötött juttatás, mely szerződésszegés esetén visszafizetendő. Ezen ismérvek a társadalombiztosítási jogviszonyokra nem jellemzőek. Utalt alperes a szolgálati nyugdíjrögzítés céljára is. [12] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [13] A felülvizsgálati kérelem nem alapos az alábbiak szerint. [14] A Kúria több határozatában (Mfv. III. 10.494/2016/5., Mfv. III. 10.409/2016/4.) kifejtette: „A Khtv.
6. §-a a rendelkezés hatálya alá tartozó személyek részére a Hszt.
7. december 31-én hatályos szabályai alkalmazásával szolgálati nyugdíj folyósítás nélküli megállapítását írja elő. A
8. december 31-én hatályos Hszt. a hivatásos állomány tagját megillető nyugellátásokról a
9. §

(3)bekezdésében rendelkezett, a szolgálati nyugdíjra való jogosultság részletszabályait a 182. §-184. §-ai tartalmazták. [15] A Hszt. 181. §

(1)bekezdése a szolgálati nyugdíj és a hivatásos állomány tagját megillető egyéb nyugellátások esetében a Tbj., Tny., valamint a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény rendelkezéseit a Hszt.-ben meghatározott eltérésekkel rendelte alkalmazni. A 183. §

(1)és

(2)bekezdése a szolgálati nyugdíj összegét a szolgálati viszony megszűnését közvetlenül megelőző 365 nap alatt a szolgálati viszony keretében elért, a kifizetés időpontjában hatályos jogszabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló illetménynek és illetmény jellegű juttatásoknak az elért jövedelemből levont egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, magán-nyugdíjpénztári tagdíj, valamint munkavállalói járulék összegével, továbbá a fennmaradó összegre képzett személyi jövedelemadó összegével csökkentett összege havi átlaga alapján rendelte megállapítani azzal, hogy az összeg kiszámításánál alkalmazni kell a társadalombiztosítási jogszabályokban az öregségi nyugdíj megállapításánál előírt korlátozásokat. A Hszt. 183. §

(4)bekezdése szerint az

(1)és

(3)bekezdésben említett illetményen és illetmény jellegű juttatáson az alapilletményt, az illetménykiegészítést, az illetménypótlékot, a 2009. január 1-jét megelőzően hatályos szabályok szerinti külön juttatást és a jutalmat kell érteni. [16] A Hszt. felülvizsgálati kérelemben megjelölt fenti rendelkezései és azoknak a Tny., a Tbj. és az Szjatv. jogerős ítéletben felhívott rendelkezései együttes alkalmazása tárgyában a Kúria korábban, az Mfv.III.10.456/2014/4. és az Mfv.III.10.409/2016/4. számú határozataiban már állást foglalt. E határozatokban a Kúria rámutatott arra, hogy a nyugellátás összege megállapításának alapja - mind a Tny., mind a Hszt. rendelkezései szerint - a bevallott és megfizetett járulék, a járulékfizetési kötelezettség alapvető feltétele pedig a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony és a járulékalapot képező jövedelem megléte, amelyről a Tbj. rendelkezik. A Tbj. 4. §

1. k)pont 1. alpontja szerint járulékalapot képező jövedelemnek az Szjatv. szerint összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelem, ideértve az Szjatv.-ben szabályozott kis összegű kifizetésekből származó jövedelmet is. Az Szjatv. alapján önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben vagy egyébként az e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez [16. § 3) bekezdés]; az Szjatv. rendelkezéseiből következően minden, az összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevétel, amelyet az adóelőleg számításánál figyelembe kell venni, járulékalapot képező jövedelem. A szolgálati időt elismerő támogatás a nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék alapot nem képező juttatások között nem szerepel, a hivatásos állományúak a járulékalapot képező jövedelmük [Tbj. 4. §
2. k)pont 1. alpont] után nyugdíjjárulékot, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot - a Tbj. 24. § a)-
3. b)pontban felsorolt juttatások kivételével - fizetnek [Tbj. 19. §, 21. §]. [17] A Kúria a fenti határozatokban, arra a következtetésre jutott, hogy a hivatásos állományúak részére a nyugdíjazás helyett további szolgálat vállalás és teljesítés, munkavégzés ellentételezéseként fizetett, a Hszt. 183. §

(1)bekezdésében meghatározott, valamint a

(4)bekezdésben felsorolt illetmény elemekkel azonos levonásokkal terhelt juttatást, rendeltetését figyelembe véve, és függetlenül attól, hogy azt a Hszt. külön nem nevesítette, a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetbe be kell számítani. [18] A munkaügyi bíróság döntését a fenti határozatban foglaltakkal azonos jogértelmezés eredményeként hozta meg, az alperes olyan további érvet, ami az attól való eltérést indokolná, nem adott elő. A munkaügyi bíróság helyesen foglalt állást arról is, hogy az Mfv.II.10.071/2015/

1. számú határozat - a perek eltérő tárgyára tekintettel - nem irányadó. Az utóbbi határozatban a Kúria munkaügyi jogvitában, munkajogi jogintézmény, nevezetesen jogalap nélkül kifizetett illetmény visszakövetelésének határideje, a jelen perben társadalombiztosítási jogi jogintézmény, a szolgálati nyugdíj alapja, összegének meghatározása kérdésében foglalt állást. E határozatok az alkalmazott jogszabályok eltéréseire és más jogszabályokkal való együttes értelmezésére tekintettel sem állnak egymással ellentétben; az, hogy a további szolgálatteljesítésért járó díjazás a visszakövetelés és a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetbe való beszámítás szempontjából más megítélés alá esik, nem jelent ellentmondást. [19] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat, ezért azt - a Pp.
2. §

(3)bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta. Záró rész [20] A Kúria a felülvizsgálati eljárás költségéről a döntést a Pp. 78. §

(2)bekezdése alapján mellőzte. [21] A Kúria a felülvizsgálati eljárás illeték viseléséről a Tny.

1. §a alapján határozott. [22] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el (Pp.
2. §

(1)bekezdése). Budapest,

1. október
2. Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő