Mfv.10497/2016/4 – Kúria

(1)és

(4)bekezdése alkalmazásával elutasította a felperes által előterjesztett, a

1. október 20-án kelt szolgálati nyugdíj rögzítéséről rendelkező határozat módosítására, a részére kifizetett szolgálati időt elismerő támogatás nyugdíjalapba történő beszámítására irányuló kérelmet. A határozat indokolása szerint a hivatásos állomány tagjainak szolgálati időt elismerő támogatásáról szóló 17/
2. (VI.4.) IRM rendelet (R.) alapján járó támogatás olyan speciális juttatás, amely nem azonosítható a Hszt.
3. §

(4)bekezdésében nevesített ellátásokkal. A támogatást bevezető foglalkoztatás-politikai [2] konstrukció lényege az volt, hogy kompenzációt biztosítson a foglalkoztatást vállaló személyeknek. A kérelemre nyújtott támogatás nem a munkavégzésért járó jövedelem része, az nem minősül illetménynek, hanem a státuszban maradást díjazta, ezért a nyugdíjalapba nem számítható be. A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot - a Hszt. 2011-ben hatályos 181. §

(1),

(3)bekezdése, 183. §

(1)-

(2),

(4)bekezdése és 99. §

(1)-

(3)bekezdései alkalmazásával helybenhagyta. A határozat indokolása szerint az R. kiadásának célja az volt, hogy a rendőrség és a büntetés-végrehajtás hivatásos állományában szolgálókat - kedvezőbb anyagi feltételek mellett nyugdíj helyett szolgálatban tartsa, az aktív állományban maradást a jogalkotó a 25, illetve 30 év szolgálati viszony után további szolgálatot vállalók esetében új juttatás bevezetésével kívánta segíteni. Az alternatívát jelentő ellátásokat a jogalkotó nem kívánta összekapcsolni, erre utal, hogy a „hűségpénz" formailag támogatásként, kérelemre, bizonyos feltételekkel, fix összegben, szerződés alapján és visszafizetési kötelezettséggel terhelten került bevezetésre. A támogatás a Hszt. fogalomrendszerében élesen elválik a nyugdíjalapot növelő illetmény, illetménykiegészítés, pótlék vagy jutalom fogalmától. Mindezek miatt - függetlenül a Kúria Mfv.III.10.456/2014/4. számú, egyedi ügyben hozott határozatától és figyelemmel az Mfv.II.10.071/2015. számú, a támogatást a járuléklevonás ellenére jövedelemként el nem ismerő határozatára - a támogatás nem számítható be. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [3] [4] A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát azért kérte, mert a társadalombiztosítási szervek a Hszt. 114. §-a, 181. §

(1)és

(3)bekezdése, 183. §

(1),

(4)bekezdése,

1. §-a, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló
2. évi LXXX. törvény (Tbj.)
3. § k) pont
4. alpontja,
5. §-a,
6. §-a és a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
7. évi LXXX. törvény (Tny.)
8. §

(1)bekezdés c) pontja rendelkezéseivel ellentétesen hagyták figyelmen kívül a munkáltató által havi rendszerességgel, adóelőleg és járulékok levonásával kifizetett, ekként járulékalapot képező jövedelemnek minősülő támogatást a szolgálati nyugdíj rögzítése során. Az alperes a kereset elutasítását, a határozatok ténybeli és jogi indokai helytálló voltára hivatkozva kérte. Az elsőfokú ítélet [5] A munkaügyi bíróság a társadalombiztosítási határozatokat hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra, a felperesnek ténylegesen nyújtott szolgálati időt elismerő támogatásnak a nyugellátás alapjául szolgáló jövedelem meghatározása során történő [6] [7] figyelembevételére kötelezte. A bíróság a felperes jogosultságáról a Hszt. 181. §

(3)bekezdése, 183. §

(1)-

(2)és

(4)bekezdése,

1. §-a, a Tny.
2. §

(1)bekezdés c) pontja, a személyi jövedelemadóról szóló

1. évi CXVII. törvény (Szja.tv.) alkalmazásával és az R. végrehajtására kiadott 24/
2. (OT.13.) ORFK utasításban foglaltak figyelembevétel döntött. Megállapította, hogy az illetménnyel együtt folyósított támogatás kifizetése adóelőleg és járulékok levonásával történt, a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony keretében kifizetett, járulékalapot képező jövedelmet ezért a szolgálati nyugdíj összegének meghatározásakor figyelembe kell venni. A bíróság az alperes azon hivatkozását, miszerint a járulékok levonása nem jogszabály, hanem az ORFK utasítása alapján történt, nem fogadta el, mert az ellátás összegének kiszámításánál a járulékfizetés felek által nem vitatott ténye volt a meghatározó. A Kúria Mfv.III.10.456/
3. számú ítéletére utalva kifejtette, hogy a „hűségpénz" - jogi természetét tekintve - kvázi illetmény jellegű juttatás, erre vonatkozóan a Kúria más tárgyban hozott, Mfv.II.10.071/2015/
4. számú határozata sem tartalmaz eltérő megállapítást. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [8] A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló
5. évi CLXVII. törvény (Khtv.)
6. §-a, a Hszt.
7. §

(3)bekezdése, 183. §

(1)-

(2)és

(4)bekezdése megsértésére hivatkozva. [9] Érvelése szerint a Hszt. - Khtv.

1. §-a által alkalmazni rendelt
2. december 31-én hatályos
3. §

(1)és

(4)bekezdései alapján az alapilletménynek, illetménykiegészítésnek, -pótléknak és a

1. január
2. előtt hatályos szabályok szerinti külön juttatásnak, jutalomnak nem minősülő támogatás, függetlenül attól, hogy nyugdíjjárulék alapot képez-e, nem számítható be a szolgálati nyugdíj összegébe. Ezt támasztja alá a Kúria Mfv.II.10.071/
3. számú döntése és az is, hogy a Hszt.
4. §

(4)bekezdésében található taxatív felsorolás más jövedelmek beszámítását kizárja. A Hszt. 181. §

(3)bekezdése általános szabályként rendelkezik a Tny.-nek és a Tbj.-nek a Hszt.-ben foglalt eltérésekkel való, szolgálati nyugdíj megállapítása során történő alkalmazásáról. A Tny. 22. §

(1)bekezdésének mögöttes szabályához képest a Hszt. az átlagszámítási időszakra és a figyelembe vehető keresetekre, jövedelmekre vonatkozóan eltérő, szűkítő tartalmú speciális rendelkezést tartalmaz. [10] Az alperes szerint a munkaügyi bíróság a Hszt. 181. §

(3)bekezdésével ellentétesen rendelkezett arról, hogy a Tny. alapján járjon el, a Hszt. 183. §

(4)bekezdésének a Tny. 22. §

(1)bekezdésétől eltérő speciális szabálya megelőzi a Tny. általános rendelkezéseit. A bíróság helyesen állapította meg, hogy a támogatás nyugdíjjárulék alapot képez, az ebből levont következtetése azonban okszerűtlen. A támogatást nyugdíjjárulék alapot képező jövedelemként csak a társadalombiztosítási öregségi nyugdíj igénylésekor, akár a Khtv. 20. §-a alkalmazásakor kell figyelembe venni. A szolgálati nyugdíj megállapítása során a Tny. szubszidiárius 22. §

(1)bekezdése nem alkalmazható, a nyugdíjjárulék alapot képező jövedelmek teljes körének figyelembevételére csak a Hszt. külön rendelkezése alapján lehetséges. A Hszt. 183. §

(4)bekezdésének taxatív felsorolása kizárja az ott nem szereplő jövedelmek beszámítását és azt is, hogy a hatóság vagy a bíróság kiterjesztő értelmezéssel mérlegelést alkalmazzon. [11] A felperes a perben megalapozatlanul hivatkozott a Tbj. alapelvi szintű megállapításokat tartalmazó 2. §

(3)bekezdésére. E szabállyal szemben a Hszt. 183. §

(1)bekezdése a kedvezőbb színvonalú ellátás céljából fogalmaz meg kivételszabályt, annak alapján nem a teljes életkeresetet, hanem csak a jogviszony megszűnése előtti egy év illetményét és illetmény jellegű juttatását kell figyelembe venni az ellátás alapjának meghatározásakor. Maga a rögzített és a később megállapításra kerülő ellátás közötti választás lehetősége is kivételt jelent a Tbj. 2. §

(3)bekezdésében megfogalmazott alapelvekhez képest. [12] Az alperes szerint az Mfv.II.10.071/2015/

1. számú ítélet más tényállás alapján ugyan, de azt mondja ki, hogy a juttatás nem tartozik az illetmény kategóriájába. A határozat rögzíti azt is, hogy az adó- és járuléklevonás ténye csupán adójogi kérdés, a juttatás jogcímét nem alakítja át, továbbá azt is, hogy az illetményre vonatkozó garanciális szabály kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség. Az alperes végül utalt arra is, hogy az adó- és járuléklevonás jogszabálynak nem minősülő ORFK utasítás alapján történt, így az a kizárólag jogszabályokhoz kötött ellátás megállapításakor relevanciával nem bír, arra igény nem alapítható. [13] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében - megismételve a perben előadott indokait - a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte az ítélet megalapozottságára hivatkozva. A Kúria döntése és jogi indokai [14] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [15] A Khtv.
2. §-a a rendelkezés hatálya alá tartozó személyek részére a Hszt.
3. december 31-én hatályos szabályai alkalmazásával szolgálati nyugdíj folyósítás nélküli megállapítását írja elő. A
4. december 31-én hatályos Hszt. a hivatásos állomány tagját megillető nyugellátásokról a
5. §

(1)-

(3)bekezdésében rendelkezett, a szolgálati nyugdíjra való jogosultság részletszabályait a 182. §-184. §-ai tartalmazták. [16] A Hszt. 181. §

(1)bekezdése a szolgálati nyugdíj és a hivatásos állomány tagját megillető egyéb nyugellátások esetében a Tbj., Tny., valamint a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény rendelkezéseit a Hszt.-ben meghatározott eltérésekkel rendelte alkalmazni. A 183. §

(1)és

(2)bekezdése a szolgálati nyugdíj összegét a szolgálati viszony megszűnését közvetlenül megelőző 365 nap alatt a szolgálati viszony keretében elért, a kifizetés időpontjában hatályos jogszabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló illetménynek és illetmény jellegű juttatásoknak az elért jövedelemből levont egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, magán-nyugdíjpénztári tagdíj, valamint munkavállalói járulék összegével, továbbá a fennmaradó összegre képzett személyi jövedelemadó összegével csökkentett összege havi átlaga alapján rendelte megállapítani azzal, hogy az összeg kiszámításánál alkalmazni kell a társadalombiztosítási jogszabályokban az öregségi nyugdíj megállapításánál előírt korlátozásokat. A Hszt. 183. §

(4)bekezdése szerint az

(1)és

(3)bekezdésben említett illetményen és illetmény jellegű juttatáson az alapilletményt, az illetménykiegészítést, az illetménypótlékot, a

1. január 1-jét megelőzően hatályos szabályok szerinti külön juttatást és a jutalmat kell érteni. [17] A Hszt. felülvizsgálati kérelemben megjelölt fenti rendelkezései és azoknak a Tny., a Tbj. és az Szjatv. jogerős ítéletben felhívott rendelkezései együttes alkalmazása tárgyában a Kúria korábban, az Mfv.III.10.456/2014/
2. és az Mfv.III.10.409/2016/
3. számú határozataiban már állást foglalt. E határozatokban a Kúria rámutatott arra, hogy a nyugellátás összege megállapításának alapja - mind a Tny., mind a Hszt. rendelkezései szerint - a bevallott és megfizetett járulék, a járulékfizetési kötelezettség alapvető feltétele pedig a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony és a járulékalapot képező jövedelem megléte, amelyről a Tbj. rendelkezik. A Tbj.
4. § k) pont
5. alpontja szerint járulékalapot képező jövedelemnek az Szjatv. szerint összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelem. Az Szjatv. alapján önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben vagy egyébként az e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez [
6. §

(3)bekezdés]; az Szjatv. rendelkezéseiből következően minden, az összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevétel, amelyet az adóelőleg számításánál figyelembe kell venni, járulékalapot képező jövedelem. A szolgálati időt elismerő támogatás a nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék alapot nem képező juttatások között nem szerepel, a hivatásos állományúak a járulékalapot képező jövedelmük [Tbj. 4. §

1. k)pont 1. alpont] után nyugdíjjárulékot, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot a Tbj. 24. § a)-
2. b)pontban felsorolt juttatások kivételével - fizetnek [Tbj. 19. §, 21. §]. [18] A Kúria a fenti határozatokban arra a következtetésre jutott, hogy a hivatásos állományúak részére a nyugdíjazás helyett további szolgálat vállalás és teljesítés, azaz munkavégzés ellentételezéseként fizetett, a Hszt. 183. §

(1)bekezdésében meghatározott, valamint a

(4)bekezdésben felsorolt illetmény elemekkel azonos levonásokkal terhelt juttatást, rendeltetését figyelembe véve, és függetlenül attól, hogy azt a Hszt. külön nem nevesítette, a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetbe be kell számítani. [19] A munkaügyi bíróság döntését a fenti határozatban foglaltakkal azonos jogértelmezés eredményeként hozta meg, az alperes olyan további érvet, ami az attól való eltérést indokolná, nem adott elő. A munkaügyi bíróság helyesen foglalt állást arról is, hogy az Mfv.II.10.071/2015/7. számú határozat - a perek eltérő tárgyára tekintettel - nem irányadó. Az utóbbi határozatban a Kúria munkaügyi jogvitában, munkajogi jogintézmény, nevezetesen jogalap nélkül kifizetett illetmény visszakövetelésének határideje, a jelen perben társadalombiztosítási jogi jogintézmény, a szolgálati nyugdíj alapja, összegének meghatározása kérdésében foglalt állást. E határozatok az alkalmazott jogszabályok eltéréseire és más jogszabályokkal való együttes értelmezésére tekintettel sem állnak egymással ellentétben; az, hogy a további szolgálatteljesítésért járó díjazás a visszakövetelés és a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetbe való beszámítás szempontjából más megítélés alá esik, nem jelent ellentmondást. [20] A felülvizsgálati kérelemben felhozott további kifogások kapcsán a Kúria rámutat arra is, hogy a munkavégzésért járó díjazások közterheinek meghatározása - az Alaptörvényből [I. cikk

(3)bekezdés, 8. cikk

(3)bekezdés b) pont, 36. cikk

(1)-

(2)bekezdés,

1. cikk] következően - az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, törvényhozási tárgykörbe tartozó kérdésekről, adóés járulékfizetési kötelezettség előírásáról a munkáltatók érvényesen, belső szabályzatokban, vagy utasításokban nem rendelkezhetnek. Téves ezért az alperes azon érvelése is, miszerint a felperes a támogatás beszámítására azért nem tarthat igényt, mert az abból való levonások jogszabálynak nem minősülő munkáltatói aktuson (ORFK utasítás) alapultak. [21] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat, ezért azt - a Pp.
2. §

(3)bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta. Záró rész [22] A felperes a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségei megtérítését nem kérte, ezért a Kúria a Pp. 78. §

(2)bekezdése alapján e tárgyban mellőzte a határozathozatalt. [23] A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékéről a Khtv.

1. §-a alapján alkalmazandó Tny.
2. §-a alkalmazásával határozott. [24] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
3. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,

1. október
2. Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő