Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.915/2016/
- A Fővárosi Ítélőtábla a Dornbach és Hegyvári Ügyvédi Iroda (felperesi jogi képviselő címe, ügyintéző: dr. Hegyvári Sándor ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű, a II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) II. rendű felpereseknek, a Fazekas Ügyvédi Iroda (I. rendű alperesi jogi képviselő címe, ügyintéző: dr. Fazekas Róbert ügyvéd) és a Sasvári Ügyvédi Iroda (I. rendű alperesi képviselő címe, ügyintéző: dr. Sasvári Attila ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve I. rendű, III.rendű alperes neve (III.rendű alperes címe) III. rendű, IV.rendű alperes neve (IV. rendű alperes címe) IV. rendű, a Fazekas Ügyvédi Iroda (V. rendű alperesi jogi képviselő címe, ügyintéző: dr. Fazekas Róbert ügyvéd) által képviselt V.rendű alperes neve (V.rendű alperes címe) V. rendű, a jogtanácsos (VI.rendű alperes címe) által képviselt VI.rendű alperes neve (VI.rendű alperes címe) VI. rendű alperesek ellen tűrésre kötelezés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
- március
- napján meghozott 21.P.23.280/2015/
- számú ítélete ellen az I. rendű alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett és Pf.
- sorszám alatt kiegészített fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 6.900 (Hatezer-kilencszáz) forint másodfokú perköltséget. A le nem rótt 17.300 (Tizenhétezer-háromszáz) forint fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s A felperesek, mint néhai M.M.-né örökhagyó törvényes örökösei keresetükben az alpereseket annak tűrésére kérték kötelezni, hogy ... Hivatala a b.-i ... helyrajzi számon felvett ingatlannak az örökhagyó hagyatékába tartozó és I. rendű alperes nevén álló 6/20 eszmei illetőségéről az I. rendű alperes tulajdonjogát, továbbá az V. rendű alperesnek az I. rendű alperes tulajdoni illetőségét érintő, a tulajdonosi jogok gyakorlására vonatkozó jogát az ingatlannyilvántartásból törölje és ahelyett az I-II. rendű felperesek egymás között egyenlő arányú (3/20-3/20) tulajdonjogát törvényes öröklés jogcímén jegyezze be. Az I. rendű alperes viszontkeresetében 32.871 forint és annak
- november
- napjától járó késedelmi kamata erejéig hagyatéki hitelezői igényt érvényesített az általa megfizetett temetési és hagyatéki eljárási költségek után. Az elsőfokú bíróság a Ptk.
- §
(2)bekezdése, 673. §
(2)bekezdése, 115. §
(1)bekezdése és a 116. §
(1)bekezdése alapján a keresetnek helyt adott, és annak tűrésére kötelezte az I., III., IV., V. és VI. rendű alpereseket, hogy ... Hivatala a b.-i ... helyrajzi számon felvett, gyümölcsös és gazdasági épület megjelölésű ingatlan I. rendű alperes tulajdonát képező 6/20 eszmei illetőségről az I. rendű alperes tulajdonjogát, az V. rendű alperesnek a II/14-es részen bejegyzett, az I. rendű alperes 6/20 arányú illetőségét érintő tulajdonosi jogait gyakorló jogát az ingatlan-nyilvántartásból törölje és az I. rendű felperes 3/20 arányú, valamint a II. rendű felperes 3/20 arányú tulajdonjogát törvényes öröklés címén jegyezze be az ingatlan-nyilvántartásba. Kötelezte az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 343.000 forint perköltséget, amelyből 70.200 forint az általános forgalmi adó összege, 13.200 forint pedig készkiadás. Az elsőfokú bíróság a viszontkeresetet részben találta megalapozottnak, amelyre figyelemmel a Ptk. 677. §
(1)bekezdés b) pontja és a 361. §
(1)bekezdése, valamint 301. §
(1)bekezdése alapján egyetemlegesen kötelezte a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az I. rendű alperesnek 32.871 forintot, és ennek
- április 7-től
- június 30-ig a késedelemmel érintett naptári félév utolsó napján érvényes,
- július 1-től a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát, továbbá 12.700 forint perköltséget, amelyből az általános forgalmi adó 2.700 forint. Az ezt meghaladó kamatkövetelés körében a viszontkeresetet elutasította. A perköltség tekintetében az elsőfokú bíróság kimondta továbbá, hogy a teljesítéssel a felperesek kötelesek elől járni. Az ítélet ellen - kizárólag a felpereseknek fizetendő perköltség mértékét sérelmezve - az I. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben azt kérte, hogy az ítélőtábla a terhére megállapított perköltséget a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(2)és
(6)bekezdése alapján 126.300 forintra szállítsa le. Hangsúlyozta, hogy a I.rendű alperes neve az ügyben - mivel a felperesek korábban nem voltak fellelhetők szükségörökös volt, mint ahogy a perre is kényszerűen került sor, hiszen a N.-be tartozó földrészletek tekintetében az államot képviselő V. rendű alperes ügyrendje nem adott lehetőséget az utóbb ismertté vált örökösökkel történő egyéb megállapodásra. Álláspontja szerint a megállapított perköltség összege a felperesek oldalán kifejtett jogi tevékenységhez - a kereset és annak pontosítása, továbbá négy beadvány összesen kilenc gépelt oldalához, illetve az ahhoz igazodó munkaórák számához - képest indokolatlanul magas, a beadványok tartalmából kitűnően azok elkészítését hosszas jogi kutatómunka nem előzhette meg. Erre tekintettel a felpereseknek járó ügyvédi munkadíjat - figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának az 1/2004. (IV.19.) számú határozatával elfogadott ajánlására is - a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja szerinti sáv középarányos mértékében kell megállapítani. Ennek kapcsán megjegyezte, hogy az ezen rendelkezés folytán alkalmazandó 5% szerinti maximális összeg egyébként is csak 242.600 forint lehetne, mivel a per tárgyát képező tulajdoni illetőség értéke - ahogyan azt az ítélet indokolása is rögzítette - 4.852.000 forintot tesz ki. Fellebbezési ellenkérelmükben a felperesek a fellebbezéssel támadott rendelkezés helybenhagyását kérték, álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a pertárgy értékéhez képest egyébként is mérsékelt perköltség összegét. A fellebbezés alaptalan. A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 1. §
(1)bekezdése értelmében a rendelet rendelkezéseit a polgári eljárásban a pernyertes felet képviselő ügyvéd munkadíjának és készkiadásának megállapítása során kell alkalmazni. Mivel az elsőfokú ítélet indokolása e tekintetben egyáltalán nem tartalmaz jogszabályi hivatkozást, az ítélőtábla mindenek előtt rögzíti, hogy a pernyertes fél képviselete folytán felmerülő ügyvédi munkadíjjal összefüggő perköltséget jelen ügyben is a rendelet előírásai - külön díjmegállapodás hiányában [3. §
(1)bekezdés] a 3. §
(2)-
(6)bekezdései szerint kellett meghatározni. A rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja szerint 10 millió forintot meg nem haladó pertárgyérték esetén a pervesztes felet terhelő ügyvédi munkadíj összege a pertárgyérték 5%-a, de legalább 10.000 forint. A 3. §
(6)bekezdés alapján a munkadíj megállapítása során a munkadíj összegét a bíróság indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel, mint ahogy a munkadíjat különösen az ügy bonyolultsága esetén - a
(2)-
(5)bekezdésben meghatározott összegnél magasabb összegben is megállapíthatja azzal, hogy az eltérést mindkét esetben indokolni köteles. A fenti jogszabályi rendelkezések alapján az ügy bonyolultságának foka alapvetően a munkadíj magasabb összegben történő megállapításánál bír jelentőséggel. Ehhez képest a jogvita relatíve egyszerűbb volta - és ezáltal az ahhoz kapcsolódó jogi kutatómunka alacsonyabb intenzitása önmagában nem ad alapot a mérséklésre, ahhoz ugyanis elsősorban az szükségeltetik, hogy a rendelet alapján egyébként megállapítható munkadíj összege ne álljon arányban a bíróság előtt közvetlenül kifejtett tényleges tevékenységgel. Az ítélőtábla az iratok vizsgálata alapján megállapította, hogy a felpereseket képviselő ügyvédi iroda közreműködése a perbeli beadványok elkészítésével még nem merült ki, ahhoz további - három határnapot érintő - tárgyalási jelenlét, illetve érdemi képviseleti tevékenység is társult. Mindezt összegezve az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított bruttó 330.000 forint - az áfa levonása után nettó 257.800 forint - összegű ügyvédi munkadíj nem tekinthető eltúlzottnak, az ehhez hozzászámítandó 13.000 forint igazolt készkiadás összege pedig a ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenységtől függetlenül jár a felpereseknek. Az ítélőtábla ezért csupán megjegyzi, hogy a fellebbezésben hivatkozott kollégiumi ajánlásból - amely pusztán a bíróság indokolási kötelezettségének kérdéseit részletezi - egyáltalán nem következik az, hogy mérséklés esetén középarányos mértéket kellene alkalmaznia a bíróságnak. Az ügyvédi munkadíj alapjául is szolgáló pertárgy értékét illetően a Pp. 26. § akként rendelkezik, hogy azt a felperesnek kell megjelölnie a 2425. §-ok figyelembevételével, erre a bíróságnak csak abban az esetben nyílik jogköre, ha a keresetlevélben feltüntetett érték a bíróság hivatalos tudomásával ellenkezik, vagy egyébként valószínűtlen, illetve, ha azt az alperes vitássá teszi. Ezen törvényi rendelkezés szerint a pertárgy értékét főszabályként a felperes által megjelölt összeg határozza meg, vagyonjogi perben a felperes ezáltal tesz eleget a Pp. 121. §
(1)bekezdés d) pontjában írt kötelezettségének is. Ehhez képest a bíróság csak a Pp.
- § második fordulatában rögzített vagylagos feltételek valamelyikének a fennállta esetén térhet el a felperes által megjelölt összegtől. A Pp.
- §
(1)bekezdése szerint a pertárgy értékének megállapításánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke az irányadó. A
- évben benyújtott keresetlevélben a felperesek a pertárgy értékét 5.208.400 forintban jelölték meg, amelyből az általuk igényelt tulajdoni illetőségek forgalmi összértéke 5.200.000 forintot, a hagyatékátadó végzésben megjelölt nyugdíjkövetelés pedig 8.400 forintot tett ki. A tulajdoni illetőség ezen forgalmi értéke csupán kis mértékben haladja meg a
- évben kelt hagyatékátadó végzésben megjelölt és a fellebbezésben is hivatkozott 4.852.000 forintot, a 10%-ot el nem érő különbségre tekintettel tehát a felperesek által megjelölt pertárgyérték - az időmúlásra és az ingatlanpiaci ingadozásokra is figyelemmel - egyáltalán nem tekinthető valószínűtlennek, következésképpen az attól való eltérésre sincs ok. Az elsőfokú bíróság ezért - a végösszegből kitűnően - helyesen járt el akkor, amikor a keresetlevélben feltüntetett pertárgyértéket alapul véve számította ki az 5%-os mértékű, minimálisan kerekített nettó ügyvédi munkadíjat. A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla - a nem fellebbezett részt nem érintve - az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését a Pp.
- §
(2)bekezdése szerint helybenhagyta. A fellebbezési érték 216.700 forint, amelyre tekintettel az ítélőtábla az eredménytelenül fellebbező I. rendű alperest a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(2)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése szerint számított - áfával növelt - másodfokú perköltség megfizetésére. A le nem rótt fellebbezési illetéket az eredménytelenül fellebbező I. rendű alperes személyes költségmentessége folytán az állam viseli a 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §-a alapján. Budapest,
- október
- Fermanné dr. Polák Zita s.k. a tanács elnöke Véghné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. Dr. Hegedűs Mária s.k. előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: Szirmai Nikoletta bírósági ügyintéző