Gf.40359/2016/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése és a 209/A. §

(2)bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperessel

1. szeptember 24-én kötött „Kölcsönszerződés önálló zálogjoggal és készfizető kezességvállalással biztosított szabad felhasználású kölcsönszerződés deviza-alapú kölcsönhöz" elnevezésű szerződés I.3.
2. pontja érvénytelen. Kérte továbbá a szerződés érvényessé nyilvánítását és az alperes 271,185 CHF visszafizetésére kötelezését. Keresetének jogalapjául a Ptk.
3. §

(1)bekezdésére, a 209/A. §

(2)bekezdésére és a 361. §

(1)bekezdésére hivatkozott. Előadta, hogy a támadott szerződési feltétel alapján az alperes a kölcsön nyújtása során olyan díjat követelt tőle, amellyel szemben külön szolgáltatást nem nyújtott a részére, ezzel kapcsolatban hivatkozott a Ptk. 201. §

(1)bekezdésére. Az alperes kölcsönt nyújtott, az általa vállalt szolgáltatás magában foglalja a kölcsön kezelését, nyilvántartását, az esedékes és elmaradt törlesztőrészletek beszedését, behajtását. A kölcsön nyújtásának ellenszolgáltatása a kamat. A kamatban kell az alperesnek a saját szolgáltatásait beépítenie. Ezen felül további díj nem kérhető, a támadott feltétel tisztességtelen, a szolgáltatás nélkül felszámított és kifizetett 271,185 CHF folyósítási jutalék így a részére visszajár. Az alperesnek saját érdeke volt a zálogjognak a bejegyzése a földhivatali nyilvántartásba. Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a folyósítási jutalék kikötése nem tisztességtelen, mert a jutalékkal szemben az alperes folyósítással kapcsolatos szolgáltatásai állnak. A folyósítási jutalék ellenszolgáltatása az alperes részéről a szerződés megkötése és a folyósítás közötti időszakban kifejtett banki tevékenység: a kölcsön folyósításának lebonyolításával kapcsolatos többlet teendők, a folyósítási feltételek ellenőrzése, a földhivatali eljárás lebonyolítása, a vagyonbiztosítás megkötésével kapcsolatos regisztrációs, levelezési tevékenység, a pénz átutalása, ellenértéke. A kamat a pénz használatának az ellenértéke, azonban a további alperesi banki szolgáltatások ellenértéke volt a folyósítási jutalékba beépítve. Kiemelte, hogy a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 212. §

(2)bekezdése is tartalmazza a folyósítási jutalék megnevezését és felszámíthatóságát, ezért a Ptk. 209. §

(6)bekezdése szerint nem minősülhet tisztességtelennek. A Budapest Környéki Törvényszék a

1. április 29-én kelt 8.G.40.011/2015/
2. számú ítéletében megállapította, hogy a peres felek között
3. szeptember
4. napján kelt 303/01030/
5. számú kölcsönszerződés I.3.
6. pontja: „A kölcsön folyósításáért a Hitelező jelen szerződés I.1.
7. pontjában megjelölt deviza kölcsönösszeg folyósítási jutalékot számít fel, melynek mértéke a szerződés megkötésének időpontjában hatályos Hirdetmény szerint 1,50%, azaz egy egész ötven század százalék, de legalább 200,00,-CHF, azaz kettőszáz svájci frank." érvénytelen. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül a felek közötti kölcsönszerződés alapján a felperes által megfizetett 271,185 CHF-t
8. október
9. napjától túlfizetésként számoljon el a felperes javára. A felperes keresetét ezt meghaladóan elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 74.075 forint perköltséget. Ítélete indokolásában rögzítette, hogy a felek között nem volt vitás, hogy közöttük fogyasztói kölcsönszerződés jött létre a Ptk.
10. §

(1)és

(2)bekezdése alapján. Abból indult ki, hogy a kölcsönszerződés esetén a Ptk.

1. §-a alapján a bankkölcsön szolgáltatás ellenértéke az ügyleti kamat. A Ptk.
2. §

(1)bekezdésében foglaltakra figyelemmel a kölcsönszerződés tekintetében az ügyleti kamaton túlmenően díj csak abban az esetben számítható fel a felperesi fogyasztóval szemben, ha az alperesi bank a fogyasztónak a kölcsönszerződésből eredő kötelezettségét meghaladóan további szolgáltatást nyújt. Ennek figyelembevételével tájékoztatta az alperest, és bizonyítandó tényként jelölte meg részére, hogy ellenszolgáltatást nyújtott a folyósítási jutalékért cserébe. Az alperes előadta, hogy kérelmére került sor a perbeli kölcsönszerződéssel érintett zálogjog bejegyzésére is. A felperessel egyezően adta elő, hogy a vagyonbiztosítás díját a felperes fizette. Előadta, hogy a vagyonbiztosítás regisztrációját és az ezzel kapcsolatos levelezéseket ő intézte. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a szerződés és az általános szerződési feltételek 2.12.1. pontja sem tartalmazta azt, hogy mi a folyósítási jutalék nyújtásának alperesi ellenszolgáltatása, csupán azt tartalmazta, hogy azt az adósnak kell fizetnie, és azt, hogy mikor, miből kerül levonásra. Az alperes által hivatkozott szolgáltatások a kölcsön nyújtásához, tehát az alperesnek a kölcsönszerződésbe foglalt kötelezettsége teljesítéséhez kapcsolódnak annak részeként. Az alperes a Pp. 164. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján rá háruló bizonyítási teher ellenére a földhivatali eljárás lebonyolítását, a vagyonbiztosítás megkötésével kapcsolatos regisztrációs, levelezési tevékenység megtörténtét nem bizonyította. A perbeli szerződésben ezért egy ellenszolgáltatás nélküli szolgáltatási kötelezettség, a folyósítási jutalék fizetésére vonatkozóan került kikötésre, amely szerződéses rendelkezés a felek viszonyában a felperesre egyoldalúan hátrányos egyensúlytalanságot eredményezett. A Ptk. 201. §

(1)bekezdésében foglaltakra figyelemmel ellenszolgáltatást az alperes a felperes részére nem nyújtott, így a támadott rendelkezés a Ptk. 209. §

(1)bekezdésére tekintettel tisztességtelen, mivel a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményeinek megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul, a szerződést kötő felperes hátrányára állapítja meg. Alaptalannak találta az alperesnek a Ptk. 209. §

(6)bekezdésére alapított védekezését is, mert önmagában az, hogy a Hpt. 212. §

(2)bekezdése definiálja a folyósítási jutalékot, mint a teljes hiteldíjmutató részét, a perbeli szerződéses rendelkezés még nem tisztességes. Minden olyan szerződési feltétel, amely a felek szerződéses jogviszonyában a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyensúlyának (szinallagma) sérelmét okozza, a Ptk. 209. §

(1)bekezdésben írtak fennállása esetén tisztességtelennek minősül. Folyósítási jutalék felszámítására az alperesnek lehetősége van, de csak abban az esetben, ha a folyósítási jutalékért cserébe az alperes a kölcsön folyósítása körén túl, további többletszolgáltatást nyújt az adós részére. A Ptk. 239. §

(2)bekezdése alapján megállapította, hogy a szerződés az érvénytelen rész nélkül is teljesíthető. Az érvénytelenség jogkövetkezményeiről szóló 1/

1. (VI. 28.) PK vélemény
2. pontjára figyelemmel kifejtette, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményei levonásánál a bíróságnak gondoskodnia kell az eredetileg egyenértékű szolgáltatások értékegyensúlyának a fenntartásáról, meg kell akadályoznia bármelyik fél jogalap nélküli gazdagodását. Ezért az érvénytelenség jogkövetkezményei levonásánál a bíróságnak ismételten meg kell teremtenie a felek szolgáltatásainak és ellenszolgáltatásainak az egyensúlyát, amely a szerződéskötéskor is fennállt. A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelvének (a továbbiakban: irányelv)
3. cikk

(1)bekezdése szerint a tagállamok előírják, hogy a fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket. Mindebből az következik, hogy részleges érvénytelenség esetén a szerződés bíróság általi érvényessé nyilvánításának nincs helye, hanem a tisztességtelen szerződési feltétel ex lege kiesik és a szerződést e nélkül kell teljesíteni. A tisztességtelen szerződési feltétel a szerződés megkötésétől nem jelent kötelezettséget a felperesi fogyasztóra, a szerződés a kiesett rész nélkül érvényes. Megállapította, hogy a perbeli fogyasztói kölcsönszerződés a 2014. évi XXXVII. törvény hatálya alá tartozik, azonban részleges érvénytelenség esetén nem lehet szó a 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 törvény) 37. §

(1)bekezdése szerinti érvényessé vagy hatályossá nyilvánításról, csak a tartozatlan szolgáltatás visszatérítése iránti marasztalási keresetről. Erre tekintettel a felperes keresetét e körben elutasította. A peres felek közötti szerződés fennáll, a felperesi fogyasztó tartozik az alperesnek és a felülvizsgált elszámolás alapján

1. március 21-én még 3.218.970 forint volt a felperes nem esedékes tőketartozásának az összege a DH2 törvény 37/A. §-a alapján alkalmazandó
2. §-a, valamint az 58/
3. (XII. 17.) MNB rendelet értelmében a tisztességtelen szerződési feltétel alapján felperes által nyújtott, ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatást nem a felperes által kért Ptk.
4. §-a alapján rendezte, hanem a teljesítés időpontjától túlfizetésként számolja el azt a felperes javára. Erre tekintettel a felperes keresetét a visszafizetésre kötelezés körében elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak részbeni megváltoztatásával a felperes keresetének teljes elutasítását kérte. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe és tévesen értelmezte a Ptk.
5. §

(5)bekezdésének rendelkezéseit. Hangsúlyozta, hogy a jogszabály által megállapított, illetve meghatározott szerződési feltétel nem minősülhet tisztességtelennek. Változatlanul hangsúlyozta, hogy a folyósítási jutalékkal valós alperesi szolgáltatás áll, amelyet részletesen bemutatott. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint egyetlen jogszabály sem írja elő, hogy folyósítási jutalékot kell alkalmazni, és az milyen szolgáltatási tartalommal köthető ki. A Ptk. 209. §

(5)bekezdésének tiltó rendelkezése csak akkor alkalmazható, ha a jogszabály nemcsak keretjelleggel szabályoz, hanem a feltételeket konkrét tartalommal is kitölti. A fellebbezés alaptalan. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §

(3)bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között bírálta felül, ezért kizárólag a Ptk. 209. §

(5)bekezdésének rendelkezését, továbbá a folyósítási jutalékkal szembeni alperesi ellenszolgáltatást vizsgálta. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és megalapozott jogi indokolással állapította meg a kölcsönszerződés részleges érvénytelenségét. Az alperes fellebbezésében kifejtett álláspontjával szemben az elsőfokú bíróság helyesen értelmezte a szerződéskötéskor hatályos Ptk. 209. §

(5)bekezdését. A Ptk. nem tartalmazza a tisztességtelenség pontos meghatározását, a Ptk. 209. §-a azokat az elemeket rögzíti, amelyeket a feleknek és a bíróságnak figyelembe kell vennie a szerződési feltétel tisztességtelenségének vizsgálatakor. Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételek körében nem elfogadható az, hogy lényegében egyenlő piaci szereplők kötnek szerződést egymással, akik képesek az érdekeiknek megfelelő megállapodást elérni. A tisztességtelenségi szabályok azt biztosítják, hogy a szerződő felek egyensúlyának felbomlása esetén beavatkozzon az állam a gyengébb fél védelmében. A Ptk. 209/A. §

(2)bekezdése szerint a fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis. A semmisségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni. Az irányelv melléklete tartalmazza a tisztességtelen szerződési feltételek példálózó felsorolását. Ennek átvételét a magyar jogalkotó úgy oldotta meg, hogy a Ptk. 209. §

(3)bekezdésében felhatalmazást adott a Kormánynak a lista meghatározására. A felhatalmazás alapján a 18/

1. (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) tartalmazza a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételeket. A Korm. rendelet két listát tartalmaz, az
2. §

(1)bekezdése azokat a szerződési feltételeket határozza meg, amelyek a fogyasztói szerződésben tisztességtelenek, a

1. § azokat a kikötéseket, amelyek az ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek minősülnek. Ezen kikötések esetében a jogalkotó vélelmezi a tisztességtelenséget, de elképzelhetőnek tartja, hogy az adott szerződési konstrukcióban a szerződő fél olyan többletjogot biztosít a fogyasztó számára vagy olyan többletkötelezettséget vállal, amely mellett az adott szerződéses kikötés már nem minősül tisztességtelennek. A Ptk.
2. §

(5)bekezdésének rendelkezéséből következően a jogszabály által megállapította, illetve jogszabályi rendelkezés alapján meghatározott szerződési feltétel nem minősülhet tisztességtelennek. A Ptk. 209. §

(4)bekezdése szerint a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre nem alkalmazhatók a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések. Az anyagi jog dönti el, hogy mi minősül a kölcsönszerződés szempontjából szolgáltatásnak és ellenszolgáltatásnak. A Ptk.

1. §-ából következően kölcsön esetében a hitelezőnek járó ellenszolgáltatás az ügyleti kamat, továbbá mindazon díjak és költségek, amelyeket a pénzügyi szolgáltató egyébként felszámíthat, járulékos jellegűek, azaz nem minősülnek fő- vagy alapvető ellenszolgáltatásnak, a Ptk.
2. §

(1)bekezdése folytán ellenszolgáltatásnak is csak akkor tekinthetőek, ha van olyan szolgáltatás, amelyet ellentételez. A pénzügyi szolgáltató költségként csak a fogyasztó érdekében felmerült valóságos kiadásait számíthatja fel. A peres felek közötti kölcsönszerződés 3.

1. pontja kizárólag azt tartalmazza, hogy a kölcsön folyósításáért a bank a kölcsönösszeg után folyósítási jutalékot számít fel, meghatározva annak mértékét, illetőleg legkisebb összegét. A kölcsönszerződés részét képező általános szerződési feltételek 2.12.
2. pontja a folyósítási jutalékkal kapcsolatban azt tartalmazza, hogy a bank által nyújtott lakossági kölcsön folyósításakor a folyósítandó összegtől és a kölcsön fajtájától függően az adós folyósításonként jutalékot köteles fizetni. A folyósítási jutalék meghatározott termékek esetén az adós külön kérelmére a folyósítandó kölcsönösszegből levonásra kerülhet. Ugyancsak a kölcsönszerződés részét képező, a szerződéskötéskor hatályos Lakossági hitelezési üzletszabályzat I.15.
3. pontjában van rendelkezés a folyósítási jutalékról, amely szerint az alperes által nyújtott lakossági kölcsön folyósításakor a folyósítandó összegtől és a kölcsön fajtájától függően a hitelfelvevő folyósításonként jutalékot köteles fizetni. A folyósítási jutalék a felek eltérő megállapodása hiányában a folyósítandó kölcsönösszegből kerül levonásra. A folyósítási jutalékkal kapcsolatban konkrét meghatározást sem a szerződés, sem az ahhoz kapcsolódó okiratok nem tartalmaznak, kizárólag azt határozták meg bennük, hogy az adós köteles folyósítási jutalék fizetésére, amely a kölcsön összegéből kerül levonásra, továbbá a jutalék mértékét határozta meg. Az alperes az elsőfokú eljárásban az ellenkérelmében előadta, hogy a folyósítási jutalék a szerződés megkötése és a folyósítás közötti időszakban kifejtett banki tevékenység ellenértéke. Magában foglalja a folyósítási feltételek ellenőrzését, a földhivatali eljárás lebonyolítását, a vagyonbiztosítás megkötésével kapcsolatos regisztrációs levelezési tevékenységet és a pénz átutalását. Álláspontja szerint ezek a banki műveletek olyan különféle költségeket jelentenek, amelyeket a hitelintézet nem kalkulál a kamatba, hanem egyszeri formában folyósítási jutalékként számítja fel az ügyfelei részére. Az alperes által felsorolt feladatoknak azonban nincs szerződéses alapja, mert sem a kölcsönszerződés, sem az ahhoz kapcsolódó okiratok nem tartalmaznak fogalommeghatározást, és nem tartalmazzák annak kifejtését sem, hogy milyen szolgáltatások ellentételezésére szolgál a jutalék. Az alperes kizárólag a perben, az ellenkérelmében sorolta fel egyoldalúan és önkényesen azokat a tevékenységeket, amelyeket álláspontja szerint a folyósítási jutalék ellentételez. Éppen ezek az utólagos és egyoldalú meghatározások minősülnek tisztességtelennek. A fogyasztó számára a szerződéskötéskor nem volt ismert és nem tudta megállapítani a szerződés szövegéből vagy az ahhoz kapcsolódó okiratokból, sem a jogszabályokból, hogy az alperes által megjelölt tevékenységek ellentételezéseként számítja fel a folyósítási jutalékot. Kölcsönszerződés esetén a bank a kötelezettségét azzal teljesíti, hogy az adós rendelkezésére bocsátja a pénzösszeget, azonban a kölcsönszerződés szerint, az ahhoz kapcsolódó okiratok alapján, semmi mást nem tesz, nem nyújt olyan többletszolgáltatást, amelyért ellenszolgáltatás illethetné meg. Önmagában az, hogy a Hpt.
4. §

(2)bekezdése a teljes hiteldíjon belül felsorolja a folyósítási jutalékot, még nem teszi a kikötést tisztességessé, mert arra a fent kifejtettek szerint kizárólag akkor van lehetőség, ha a bank részéről van olyan szolgáltatás és az a szerződésből vagy a kapcsolódó okiratokból megállapítható, amelyért ellenszolgáltatás jár az adós részéről. Ennek hiányában a kikötés tisztességtelen, ahogy azt az elsőfokú bíróság a határozata indokolásában maga is helyesen állapította meg. Az alperes által az elsőfokú eljárásban felsorolt tevékenységek nem bizonyítják és nem igazolják azt, hogy a bank által a kölcsönszerződésben felszámított folyósítási jutalék ezek ellentételezésére szolgál, utólag a szolgáltatással szemben ellenszolgáltatást nem lehet megjelölni. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 78. §

(1)bekezdése szerint kell a felperesnek a másodfokú eljárásban felmerült költségét megfizetnie. A Fővárosi Ítélőtábla az ügyvédi munkadíj mértékét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(5)-

(6)bekezdése alapján mérlegeléssel, a jogi képviselő által ténylegesen kifejtett munkára tekintettel határozta meg. Budapest,

1. november
2. . Koday Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke . Kurucz Zsuzsánna s.k. előadó bíró Levek Istvánné dr. s.k. bíró