Pf.21159/2016/5 – Fővárosi Ítélőtábla

A Fővárosi Ítélőtábla a felperes jogi képviselője által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a alperes jogi képviselője (alperes jogi képvilselőjnek címe) által képviselt alperes neve (felperes címe) alperes ellen határozat megsemmisítése iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék

1. április
2. napján kelt 70.P.23.273/2015/
3. számú ítélete ellen az alperes részéről
4. és
5. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és az alperes Szövetségi Tanácsának
6. július
7. napján hozott, a felperes kizárásáról szóló határozatának megsemmisítésére irányuló keresetet elutasítja, valamint mellőzi az alperesnek a felperes javára megállapított perköltség fizetési kötelezettségét. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helyben hagyja. A le nem rótt 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az alperes elnöke
8. július
9. napjára rendkívüli Tanácsülést hívott össze. A javasolt napirendi pontok a következőek voltak:
10. A felperes tagdíjfizetési kötelezettség megtámadása miatti helyzet értékelése, döntéshozatal.
11. Az alperes
12. évi költségvetési beszámolójának megvitatása, elfogadása.
13. A
14. évi költéségvetés tervezetének megvitatása, elfogadása.
15. Egyebek. Az ülésen a Tanácsban jelen lévő tagszervezetek képviselői a felperes kizárására, illetve törlésére vonatkozó határozati javaslatot egyhangúlag elfogadták. A felperes a határozatokkal szemben nem terjesztett elő fellebbezést. A felperes keresetében a Szövetségi Tanács határozatainak hatályon kívül helyezését kérte. A Fővárosi Törvényszék a 70.P.23.273/2015/
16. sorszám alatti ítéletében az alperes Szövetségi Tanácsának
17. július 20-án hozott, a felperes kizárásáról és törléséről rendelkező határozatait megsemmisítette, valamint rendelkezett a perköltség viseléséről. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy bár az alperes Alapszabálya a kizárásról rendelkező határozat ellen fellebbezési jogot engedett, amelynek elbírálására a Bizottság volt jogosult, azonban az Alapszabály a fellebbezési eljárás lefolytatására semmilyen konkrétumot nem tartalmazott, ezért önmagában a fellebbezés hiánya miatt a kizárásra vonatkozó határozat vonatkozásában a keresetet nem utasította el. Az ítélet szerint a rendkívüli ülés tartása nem minősült szabálytalannak, mivel az Alapszabály egyáltalán nem rendelkezik arról, hogy milyen kérdést lehet rendkívüli ülésen megtárgyalni és olyan jogszabályi rendelkezés sincs, amely ezt korlátozná. A Tanács a rendkívüli ülésére szóló meghívó
18. pontja a felperes tagdíjfizetési kötelezettségének megtagadása miatti helyzet értékelése és döntéshozatal volt. Önmagában ezen napirendi pontból valóban nem derült ki, hogy a felperes kizárására, illetve törlésének kezdeményezésére kerülhet sor, tehát e napirend nem volt elég részletes, ugyanakkor a meghívóval együtt kiküldésre került az „a személy tagdíjfizetési kötelezettsége elmulasztásával kapcsolatos helyzet értékelése" című dokumentum is, mellyel együtt a tagdíj nem fizetés, illetve a költségvetés elfogadásának megakadályozása jogkövetkezményeiről is dönthet a Tanács, így akár törlésről és kizárásról is. Ugyanakkor a kizárásról rendelkező határozat a kizárás indokaként nem csak a tagdíjfizetés elmulasztását, hanem más cselekményeket is megjelölt, így azt, hogy a felperes az alperessel kapcsolatban ügyészségi eljárást kezdeményezett, és a felperes érdekvédelmi alelnöke a Szakszervezetek tanácsának ülésén az alperes kapcsán felszólalt, melyeket a meghívó nem tartalmazott. Miután ezen jogsértések megtárgyalása és a döntéshozatal nem tartozott a rendkívüli ülés napirendjébe, ezért az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy ezen magatartások miatt nem is lett volna jogosult az alperes a rendkívüli ülésen döntést hozni, ezért a határozatban írt kizárási okok közül ennek a kettőnek a vizsgálata mindenképpen jogszerűtlen volt. Amennyiben egy mérlegeléssel hozott határozat indokai közül akár egyről is azt állapítja meg a bíróság, hogy annak alkalmazása nem jogszerűen történt, akkor a bíróságnak a határozatot mindenképpen meg kell semmisítenie. Ha nem így tenne, akkor gyakorlatilag elvégezné az alperes szervei helyett a mérlegelési tevékenységet, ugyanis ezzel azt állapítaná meg, hogy ezen jogsértések figyelmen kívül hagyásával fennmaradó további jogsértés is a felperes kizárásához vezetett volna. E mérlegelési tevékenységnek az alperesi szerv helyett történő elvégzésére a bíróság nem volt jogosult, ezért az elsőfokú bíróság a felperes kizárásáról rendelkező határozatot megsemmisítette. Az elsőfokú bíróság a törlési határozattal kapcsolatban a felperes által előadott további formai kifogásokat vizsgálta. Megállapította, hogy az Szakszervezete mint tagszervezet a tagdíj hátralékát rendezte, ezért a döntéshozatal során szavazhatott. A tagkizárásra, illetve törlésre vonatkozó előterjesztések előzetes felügyelő bizottsági vizsgálatára sem jogszabályi, sem alapszabályi előírás nem volt. Az elsőfokú bíróság a törlést elrendelő határozatot érdemben vizsgálta és megállapította, hogy a felperes által rendszertelenül fizetett tagdíjat a felek minden év végén elszámolták és amennyiben tartozás állt fenn, akkor ezt a felperes a következő évben rendezte. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint még akkor sem állapítható meg, hogy a felperes önhibájából nem fizetett tagdíjat, hogyha a határozat meghozataláig több mint három havi tartozás halmozódott fel. Miután az alperes ezt megelőzően sem várta el a pontos teljesítést, így visszaélésszerű volt az magatartása, hogy a felperes részére nem adott a szokásos módon hosszabb határidőt az elmaradt tagdíj rendezésére. Önhiba hiányában pedig a törlésről rendelkező határozat mindenképpen jogsértő volt. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes élt fellebbezéssel, melyben annak megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a kereseti kérelmet érdemben elbírálta annak ellenére, hogy az Alapszabály szerinti jogorvoslati lehetőséget a felperes nem merítette ki. Fellebbezés hiányában ugyanis az alperesi eljárás nem volt befejezettnek tekinthető, így az elsőfokú bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy érdemben elbírálja a keresetet. Erre figyelemmel a keresetet érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítani. Álláspontja szerint a kizáró határozat megsemmisítése jogszerűtlen volt, mivel az elsőfokú bíróság ítéletében megkérdőjelezte azt, hogy az alperes testületi döntésében részt vevő tagszervezetek az eredeti előterjesztéshez kiegészítéseket, módosító javaslatokat tegyenek, és ezek alapján a határozat tartalma az előterjesztéshez képest megváltozzon. Megítélése szerint jogszerűen döntött, amikor további indokokat sorolt fel a felperes kizárása körében. Az elsőfokú bíróságnak kizárólag azt kellett volna vizsgálnia, hogy a kizáró határozatban megjelölt felperesi magatartások veszélyeztették-e az alperes céljai megvalósulását, működését vagy sem. Kifejtette, hogy amennyiben a kizárásról szóló határozatban felsorolt indokok közül akár csak az egyik is alaposnak bizonyul, akkor éppen a szervezet demokratikus önkormányzatiságon alapuló működési elvei alapján az alperes jogszerűen dönthetett a tagjai sérelmére tevékenykedő tagszervezet kizárásól. Az alperes a törlésről rendelkező határozat megsemmisítésére vonatkozóan előadta, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a
19. évi költségvetési beszámoló és a
20. évi költségvetés is konkrétan meghatározta a felperesnek az alperes felé fennálló elmaradt tagdíjfizetési kötelezettségét, amelyet a felperes küldöttgyűlése elfogadott, és ennek megkérdőjelezésére nem volt joga a felperes érdekvédelmi alelnökének. A bíróság mellőzte a Bizottság felszólítását és a felperes képviselőjének a videofelvételben tett, a tagdíjfizetés megtagadására vonatkozó nyilatkozatát, így tévedett abban, hogy a felperes terhére nem állapította meg a fizetési kötelezettség elmulasztása körében az önhiba fennállását. A felperes pedig a korábbi gyakorlatnak megfelelően sem tett eleget fizetési kötelezettségének felszólítás ellenére sem. Az a körülmény, miszerint a felperes a tagdíjfizetési kötelezettséget megtagadta nyilvánvalóan nehéz anyagi helyzetet eredményezett, amely veszélyeztette a működését. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Az elsőfokú bíróság megfelelően mérlegelve a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy nem állapítható meg, hogy a Szövetségi Tanács határozata ellen a fellebbezési jogát milyen módon gyakorolhatta volna. Így nem volt elvárható tőle, hogy a nem kellően szabályozott jogorvoslat igénybevételét megkísérelje a perindítás előtt. A törlési eljárással szemben pedig az Alapszabály egyáltalán nem rendelkezett a jogorvoslati lehetőségről. Sérelmezte, hogy a csatolt meghívó nem tartalmazott az újabb kizárási okokkal kapcsolatos napirendi pontot, amelyek tanú tanúvallomása szerint nem is kerültek megtárgyalásra. Az elsőfokú bíróság okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy az Alapszabály II.2.
21. pontja alapján a „kizárhatja" kifejezés mérlegelési tevékenységet feltételez a Szövetségi Tanács részéről. A törlést kimondó határozattal kapcsolatban utalt a korábbi, legalább öt, az Alapszabálytól eltérő befizetési gyakorlatára, amelynek megfelelően
22. évben is hosszabb időt kellett volna az alperesnek adnia tagdíj rendezésére. Szerinte visszaélésszerű az a magatartás, amely szemben áll a hosszabb időn át követett gyakorlattal. A felek közötti pénzügyi vitának pedig a jelen perre tartozó része éppen az összegében igen jelentős tagdíjelszámolással kapcsolatos vita volt. Az alperes fellebbezése részben alapos. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján helyesen állapította meg a tényállást, azonban a Fővárosi Ítélőtábla az érdemi döntésével és annak indokaival nem teljes mértékben értett egyet. Az alperes
23. sorszám alatti beadványában a Polgári perrendtartásról szóló
24. évi III. törvény (Pp.) 256/A. §