Pf.20669/2016/4 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.669/2016/4.

A Fővárosi Ítélőtábla a felperes jogi képviselője által képviselt felperes (felperes címe) felperesnek, a alperes jogi képviselője (alperes jogi képviselőjének címe) által képviselt alperes neve (1016 Budapest, Krisztina krt. 99.) alperes ellen ajánlás hatályon kívül helyezése iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2016. március 1. napján kelt 28.P.24.311/2015/7. számú ítélete ellen az alperes részéről 8. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül meghozta a következő ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy a felperes részére 15 napon belül fizessen meg 5.000 (ötezer) forint másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás Fogyasztó 2015. június 26-án parkolt és 9 óra 26 perc és 11 óra 41 perc között vásárolt parkolójegyeket. Az első jegy 10 óra 19 percig, a második 10 óra 19 perctől 11 óráig, a harmadik 11 óra 8 perctől 11 óra 41 percig volt érvényes. A fogyasztó gépjárművén 11 óra 7 perckor pótdíjfizetési felszólítást helyeztek el.

A fogyasztó az alpereshez fordult, kérte az eljárás lefolytatását, a pótdíj befizetése alóli mentesítését hivatkozva arra, hogy a díjfizetési kötelezettségének eleget tett, több jegyet váltott, a jegy megváltása és az ellenőrzés között egy perc telt el, az öt perc időtartamú türelmi időt nem lépte túl.

Az alperes a BBT/2201/2015. számú ajánlása szerint a vállalkozás nem jogszerűen követeli a pótdíj megfizetését, ezért tartózkodjon annak követelésétől. Az ajánlás indokolása szerint az első és a második parkolójegy érvényessége által lefedett összefüggő, nem megszakított várakozás 1 óra 34 perc, ezért a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 15/C. § (1) bekezdése értelmében nem öt perc, hanem 15 perc türelmi időt kell alkalmazni. A törvény nem rendelkezik arról, hogy az egy óra várakozás díját egy parkolójeggyel kell megfizetni. Mivel a fogyasztó a 11 órai lejáratot követő nyolcadik percben újra rendelkezett érvényes parkolójeggyel, így pótdíjazása jogszerűtlenül történt.

A felperes keresetében az alperesi ajánlás hatályon kívül helyezését kérte a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. (Fgytv.) törvény 34. § (4) és (5) bekezdése alapján, figyelemmel arra, hogy az alperesi döntés megalapozatlan és sérti a a Budapest Főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló 30/2010. Főv.Kgy. rendelet (továbbiakban: rendelet) 8. § (1) bekezdés a) b) c) pontját, továbbá a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 15/C. § (1) bekezdésében foglaltakat. Mivel a szélvédőn elhelyezett parkolójegy érvényessége 10 óra 19 perctől 11 óráig terjedt, a 11 óra 7 perc időpontban történt ellenőrzéskor a törvény szerinti öt perc türelmi idő már eltelt.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, állította, hogy ajánlása megfelelt a jogszabályoknak.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével az alperes ajánlását hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy az eljárás 36.000 forint illetékét az állam viseli. Az elsőfokú bíróság a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 15/C. §-a és a rendelet 8. § (3) bekezdése összevetése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a gépjárművel történő várakozási időtartam ismételt díjfizetéssel nem hosszabbítható meg, így a fogyasztó általi ismételt díjfizetés nem eredményezhette a parkolás időtartamának joghatályos meghosszabbítását, tehát a fogyasztót nem 15, hanem csupán 5 perc türelmi idő illette meg, melyet túllépett. Ezért nem tekinthető az ajánlásban megjelölt okból jogellenesnek a pótdíjfizetési kötelezettség.

Az alperes fellebbezésében elsődlegesen a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését kérte.

Indokául előadta, hogy az elsőfokú bíróság az általa felhívott rendelet 8. § (3) bekezdésének utolsó mondatát - miszerint a várakozási időtartam ismételt díjfizetéssel nem hosszabbítható meg - a szövegkörnyezetből kiragadva értelmezte, az ugyanis kizárólag az időtartam korlátozással érintett esetekre vonatkozik. A jelen ügyben a parkolás helye a három óra maximális várakozási idejű területhez tartozik, a várakozási övezetre vonatkozó maximális várakozás idő túllépése nem merült fel, ez okból bírság kiszabása nem történt.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

Megítélése szerint sem helytálló a rendelet 8. § (3) bekezdésére történő hivatkozás, a jelen ügyben a közúti közlekedésről szóló törvény 15/C. § (1) bekezdése, valamint a rendelet 8. § (1) bekezdés a) pontja és (4) bekezdése alkalmazandó, mely jogszabályhelyeket a kereseti kérelmében is megjelölt.

Előadta, hogy az ellenőrzés időpontjában a gépjármű szélvédőjén egy darab lejárt parkolójegy volt elhelyezve. Kiemelte, hogy a fogyasztó az alperesi eljárásban azt kifogásolta, hogy a pótdíjazás folyamatában helyezte el az újabb parkolójegyét, az ellenőrzés és jegyváltás között egy perc telt el, ennek ellenére kimentését a vállalkozás nem fogadta el. Az alperes ajánlása meghozatala során nem ezen érvek figyelembe vételével döntött. A szélvédőn kihelyezett jegy alapján a jelen esetben a fogyasztónak öt perc ideje volt az újabb jegy megvásárlására, így a 11 óra 7 perckor történt pótdíjazása jogszerű volt. Hangsúlyozta, hogy valamennyi parkolójegy az alperesi eljárásban került bemutatásra, továbbá a fogyasztó nem hivatkozott arra, hogy az azon szereplő időtartamok összeadódnak és így a türelmi ideje 15 perc lett volna. Megítélése szerint a törvény 15/C. § (1) bekezdése szerint egy jegy egy várakozási esetnek minősül.

A fellebbezés nem alapos.

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemi döntésével egyetért, azonban annak indokait nem osztja. Az elsőfokú bíróság és az alperes is szem elől tévesztette az Fgytv. 27. §-ában és a 28. § (3) bekezdésében foglaltakat, miszerint a alperes eljárása megindításának feltétele, hogy a fogyasztó az érintett vállalkozással közvetlenül megkísérelje a vitás ügy rendezését. A fogyasztónak a kérelméhez csatolnia kell azt az okiratot, illetve annak másolatát (kivonatát), melynek tartalmára a fogyasztó bizonyítékként hivatkozik, így különösen a vállalkozás írásbeli nyilatkozatát a panasz elutasításáról, ennek hiányában a fogyasztó rendelkezésére álló egyéb írásos bizonyítékot a 27. §ban előírt egyeztetés megkísérléséről. A fogyasztó kérelmében csupán nyilatkozott arról, hogy a vállalkozás ügyfélszolgálati irodájában megkísérelte a jogvita rendezését, ahol szóbeli tájékoztatást kapott. Amennyiben a panaszának írásbeli elutasításáról nyilatkozat nem állt rendelkezésre, így a fogyasztónak egyéb írásos bizonyítékot - pl. a vállalkozáshoz intézett írásbeli panaszának másolatát

Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság érdemi döntése helyes volt, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján - eltérő indokolással - helybenhagyja.

Az eredménytelenül fellebbező alperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles a felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére, míg az illetékmentessége folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a szerint az állam viseli.

Budapest, 2016. november 8.

Dr. Németh László s.k. a tanács elnöke Dr. Molnár Ágnes s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül:

Dr. Palotás Gergely s.k. bíró