Bf.14/2016/16 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(6)bekezdés I. fordulat, a közügyektől eltiltást mellékbüntetésként tekinti kiszabottnak. A másodfokú eljárás során felmerült 15.000,- (tizenötezer) Ft bűnügyi költséget a vádlott köteles az államnak megfizetni. A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A Fővárosi Törvényszék a 2015. október hó 19. napján kelt 16.B.1485/2014/19. számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rb. testi sértés bűntettében, melyből 1 rb. cselekmény kísérlet (1978. évi IV. tv. 170.§

(1)bekezdés

(8)bekezdés I. fordulat), ezért halmazati büntetésül mint különös visszaesőt 6 év szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg. Az őrizetben töltött időt beszámítani rendelte a kiszabott szabadságvesztésbe, rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen a vádlott és védő jelentett be fellebbezést enyhítésért. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF. 1350/2015. számú átiratával az ügyben tanácsülés kitűzését tartotta indokoltnak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a releváns bizonyítékokat feltárta, megvizsgálta, azokból helyes következtetést vont le. A megállapított tényállás megalapozott, a törvényszék indokolási kötelezettségét is teljesítette. Helyesen következtetett a vádlott bűnösségére mindkét cselekmény vonatkozásában, a cselekmények minősítése törvényes. A Btk. 2.§

(1)bekezdése alapján megfelelően járt el, amikor az elkövetéskor hatályos jogszabályt alkalmazta, mert az új törvény a vádlottra nem kedvezőbb. Helyesen sorolta fel a büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket is. A büntetés neme és mértéke megfelelő. Az indokolásban rögzítendő, hogy a vádlott az 1978. évi IV. tv. 47.§

(2)bekezdése alapján legkorábban a büntetés háromnegyed részének letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. A vádlott védője nyilvános ülés kitűzését indítványozta. A nyilvános ülésen a vádlott a büntetés enyhítését kérte, mert családját kell támogatnia. A nyilvános ülés kitűzését előadása szerint azért kérte, mert idő kellett a börtönre való felkészülésre. Családi körülményeit az eltelt időszakban rendezte, gyerekeit és édesanyját is támogatja. A vádlott védője perbeszédében a megállapított tényállást nem vitatta. A sértett1 sérelmére elkövetett cselekmény esetében súlyos testi sértés bűntetteként kérte minősíteni a cselekményt, hivatkozott arra, hogy az írásbeli vád még súlyos testi sértés bűntette kísérleteként minősítette e cselekményt. Az egyik cselekmény esetleges enyhébb minősítésére, az időmúlásra, a vádlott életvezetésének pozitív irányú elmozdulására, a kiskorú gyermekes családi állapotára figyelemmel lehetőséget látott lényegesen enyhébb büntetés kiszabására. Hivatkozott arra is, hogy az egyik sértett sérülése kapcsán az életveszély közvetett volt, a sértettek sérülései maradéktalanul meggyógyultak, a vádlott ténybeli beismerő vallomást tett, legalábbis azt elismerte, hogy tőle származnak a szúrások. A Fővárosi Ítélőtábla nyilvános ülésen eljárva a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt felülbírálta. Megállapította, hogy a törvényszék az eljárási szabályokat maradéktalanul megtartotta. Ügyfelderítési kötelezettségének messzemenőkig eleget tett. A rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével megalapozott tényállást állapított meg, amely nagyobb részben mentes a Be. 351.§

(2)a.)-d.) pontjában felsorolt írt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, és amely csak kisebb részben szorul kiegészítésre a vádlott erkölcsi bizonyítványa adatai és az iratok tartalma alapján. A vádlott előéletét illetően az alábbiak rögzítése szükséges: Az ítélet

1. oldalán
2. alatt jelzett elítélés esetében rögzítendő az is, hogy a vádlott büntetését
3. március hó
4. napjával kell kitöltöttnek tekinteni, mert a feltételes szabadság eredménnyel eltelt. A vádlott ellen szexuális kényszerítés bűntette miatt indult eljárás (megalapozott gyanú közlése
5. szeptember
6. napján a Budapesti XXI. Kerületi Rendőrkapitányságon) megszüntetésre került a
7. sorszám alatti hivatalos feljegyzés tanúsága szerint. Az ítélet
8. oldal
9. bekezdését követően az ítélőtábla rögzíti, hogy a vádlott érzelmi és indulati élete labilis, frusztrációs toleranciája alacsonyabb, szenzitív élmény feldolgozású, melynek mentén támadó magatartást mutathat indulatkezelési nehézségekkel. (igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemény, nyomozati iratok
10. oldal) A történeti tényállást az ítélet
11. oldal utolsó előtti bekezdésében az ítélőtábla kiegészíti azzal, hogy az ott megnevezett sértetteken vastag, téli ruházat volt. Az így kiegészített tényállás teljes, a másodfokú eljárásban is irányadó a Be. 352.§

(2)bekezdése alapján. Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat maradéktalanul felsorolta, azokat egymással is összevetve a logika szabályainak megfelelően értékelte. Indokolási kötelezettségének kimerítően eleget tett. Számot adott arról, hogy a vádlott jogos védelmi helyzetre vonatkozó előadását miért nem fogadta el, az mely részeiben volt ellentmondásos, és azt milyen egyéb, elfogadott bizonyítékok cáfolták. A vádlott szinte valamennyi kihallgatása alkalmával változtatott előadásán, melyet az általa megnevezett tanúk sem tudtak alátámasztani. Bár tanú1 némileg változtatott nyomozati vallomásán, a vádlott előadásának alátámasztására mégsem volt alkalmas. Tanú2 kifejezetten vitatta a vádlott által elmondottakat. Ugyanakkor sértett2, és sértett1, tanú3, tanú4 vallomását illetően fel sem vetődött a szavahihetetlenség. A sértettek saját tevőlegességüket is nyíltan vállalták, sem összebeszélésre, sem a tények elferdítésére vagy kedvezőbb feltüntetésére vonatkozó törekvés részükről nem volt érzékelhető. Nyilatkozataik kiegészítő jellegűek voltak, melyeket tovább erősített tanú3 és tanú4é vallomása, az orvos-szakértő véleménye, a rendőrtanúk nyilatkozatai. A sértettek észre sem vették a verekedés hevében, hogy a vádlott megszúrta őket, utólag rekonstruálták az eseményeket. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenységével minden tekintetben egyetértett, az indokolás helytálló. A megállapított tényekből az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett a vádlott bűnösségére mindkét cselekmény vonatkozásában. Helyes a törvényszék indoklása atekintetben is, hogy a vádlottra az új büntető törvény rendelkezései nem kedvezőbbek. Az indokolás ugyanakkor kiegészítendő az alábbiakkal: a Btk. (2012. évi C. tv.) 89.§

(1)bekezdése szerint a különös és többszörös visszaesővel szemben az újabb bűncselekmény büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a felével emelkedik, de nem haladhatja meg a 25 évet. A 81.§

(4)bekezdése szerint ha ennek feltételei az adott bűncselekmény vonatkozásában fennállanak, a bűnhalmazatban lévő bűncselekmény büntetési tételét a különös visszaesőkre vonatkozó rendelkezések alapján a

(2)és

(3)bekezdés alkalmazását megelőzően kell megállapítani. A

(3)bekezdés szerint ha a halmazatban lévő bűncselekmények közül legalább kettő határozott ideig tartó szabadságvesztéssel büntetendő, a büntetési tétel felső határa a legmagasabb büntetési tétel felével emelkedik, de nem érheti el az egyes bűncselekményekre megállapított büntetések felső határának együttes tartamát. Az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 97. §

(1)bekezdése szerint a különös visszaesővel szemben az újabb bűncselekmény büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a felével emelkedik, de nem haladhatja meg a 20 évet. Halmazati büntetés esetén a 85.§

(2)bekezdése szerinti büntetési tételt kell a felével emelni. A 85.§

(2)bekezdése szerint a büntetést a bűnhalmazatban lévő cselekmények büntetési tételei közül a legsúlyosabb alapulvételével kell kiszabni. A szabályozásból jól látható, hogy az elkövetéskori törvény alkalmazandó, az új törvény lényegesen szigorúbb rendelkezéseket tartalmaz. Nem osztotta az ítélőtábla a védő érvelését sértett1 sérelmére elkövetett cselekmény minősítését illetően. A tényállás kiegészítése a sértettek által viselt téli ruházattal azért volt releváns, mert az elszenvedett sérülések a vastag ruházaton keresztül keletkeztek, mely ugyancsak alátámasztja a megállapított minősítés helytállóságát. Az a körülmény, hogy a vádiratban e cselekményt az ügyész még enyhébben minősítette, irreleváns, a bizonyítási eljárás adatai alapján az ügyészség a vádat e cselekményt illetően módosította. Az ítélet 14. oldal utolsó bekezdésétől a 15. oldal 2. bekezdéséig kifejtettek a cselekmények minősítését illetően minden tekintetben helytállóak. Észlelte ugyanakkor a másodfokon eljáró ítélőtábla, hogy a vádlott terhére rótt bűncselekmények anyagi jogi megjelölése pontatlan, azok helyesen az 1978. évi IV. törvény 170.§

(1)bekezdésébe ütköző, a

(6)bekezdés I. fordulata szerint minősülő cselekmények, melyek közül 1 r. kísérlet. A büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket a törvényszék helyesen tárta fel, és azokat súlyuknak megfelelően értékelte akkor, amikor a vádlottal szemben a középmértéknél (7 év) enyhébb, 6 év tartamú börtönbüntetést szabott ki. A mellékbüntetés tartama a főbüntetéshez igazodó, annak enyhítésére sincs lehetőség. Nem fog helyt a védői érvelés atekintetben, hogy az időmúlás nyomatéka olyan, amely enyhébb büntetés kiszabására ad alapot. A cselekmény

1. januárjában történt, az elbírálásig közel 4 év telt el, az elévülési időt meg sem közelíti az időmúlás. A továbbiakban hivatkozott kiskorú gyermekről gondoskodás, a közvetett életveszély az elsőfokú bíróság részéről értékelésre került. A ténybeli beismerés jelen esetben nem értékelhető, mert annak vádlott általi elismerése, hogy a szúrások tőle származnak, jogos védelmi helyzetre hivatkozás mellett nem meríti ki a ténybeli beismerés fogalmát. A bírói gyakorlat egységes atekintetben, hogy enyhítő körülményként a vádlott bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomása, esetlegesen részbeni beismerése értékelhető, melynek nyomatékát fokozhatja, ha az még feltáró jellegű is. Jelen esetben ilyen vallomás nem áll rendelkezésre. A védő által hivatkozott azon körülmény, hogy a sérülések maradéktalanul meggyógyultak, nem enyhít. A bírói gyakorlat szerint az értékelendő súlyosító körülményként, ha ez nem történik meg, esetlegesen maradandó fogyatékosság vagy súlyos egészségromlás következik be életveszélyt okozó testi sértés bűntette megállapítása mellett. A vádlott korábban több alkalommal volt testi épség elleni cselekmény miatt felelősségre vonva, ezen büntetései nem tartották vissza újabb bűncselekmények elkövetésétől. A középmértéknél enyhébb büntetés további enyhítésére az ítélőtábla lehetőséget nem látott. Az ítélőtábla a közügyektől eltiltást mellékbüntetésként tüntette fel a törvény szövegének megfelelően. Helyesen hivatkozott a fellebbviteli főügyészség arra, hogy az indokolásban megjelölendő az
2. évi IV. tv. 47.§

(2)bekezdés II. fordulata alapján, hogy a börtönben végrehajtandó büntetéséből a terhelt a háromnegyed rész kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Az ítélet járulékos rendelkezéseit az ítélőtábla ugyancsak törvényesnek találta. A fent írtakra figyelemmel a törvényszék ítéletét az ítélőtábla a Be. 361.§

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen eljárva a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján annak helyes indokainál fogva helybenhagyta a rendelkező részben írt kiegészítésekkel. Az ítélőtábla a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a Be. 381.§

(1)bekezdése alapján megállapította, annak viselésére a Be. 338.§

(1)bekezdése alapján a bűnösnek kimondott vádlottat kötelezte. Budapest,

1. december hó
2. napján . Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Fatalin Judit sk. előadó bíró Dr. Révész Tamásné sk. bíró A Fővárosi Törvényszék
3. október hó
4. napján kelt 16.B.1485/2014/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf. 14/2016/
6. számú végzése folytán
7. december hó
8. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Budapest,
9. december hó
10. napján . Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Bradáné Bódi Ilona tisztviselő