Kbf.15/2016/10 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző, és a

(3)bekezdés

1. a)pont
2. ac)alpont szerint minősülő, az előnyért hivatali helyzetével visszaélve elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében, ezért 1 évi börtönbüntetésre, 2 évi közügyektől eltiltásra, valamint 50 napi tétel, napi tételenként 1.000,- ft pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról. A pénzbüntetés megfizetésére 5 hónapi részletfizetést engedélyezett. A pénzbüntetés meg nem fizetése, illetve az egyhavi részlet megfizetésének elmulasztása esetére rendelkezett a szabadságvesztésre történő átváltoztatásra. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 15.000,- ft bűnügyi költség megfizetésére. A tárgyaláson a katonai ügyész a nyilatkozattételre három napi gondolkodási időt tartott fenn, majd a törvényes határidőn belül fellebbezést jelentett be a vádlott terhére, súlyosításért a szabadságvesztés mértékének súlyosítása, valamint a pénzbüntetés napi tételeinek száma felemelése érdekében. A vádlott három napot tartott fenn, de a törvényes határidőben jogorvoslati nyilatkozatot nem tett. Védője szintén három napi gondolkodási időt tartott fenn, majd a törvényes határidőn belül fellebbezést jelentett be a vádlott javára enyhítés, a börtönbüntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése érdekében. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.122/2016/1. számú átiratában arra tett indítványt, hogy a másodfokú katonai tanács a hiányos tényállást a Be.352.§

(1)bekezdés a) pontja alapján a NVSZ jelentése (nyomozati iratok

1. naplószám) alapján egészítse ki azzal, hogy:"A vádlott 10.15-kor tért vissza a N. vendéglátóipai egységbe." Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, melynek keretében a vádlottal szemben kiszabott börtönbüntetés tartamát és a pénzbüntetést a napi tételszám emelésével súlyosítsa. A közügyektől eltiltást mellékbüntetésként tekintse kiszabottnak, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében arra tett indítványt, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, és védencével szemben elsődlegesen megrovás intézkedést, míg másodsorban az elsőfokú ítéletben írtnál jelentősen enyhébb, méltányosabb joghátrányt alkalmazzon. Utalt arra perbeszédében, hogy az elsőfokú katonai tanács törvényes eljárás keretében megalapozott tényállást állapított meg. Helyes a cselekmény jogi minősítése is, és a bíróság indokolási kötelezettségének eleget tett. Utalt azonban arra, hogy az elsőfokú katonai tanács eltúlzottan súlyos büntetést szabott ki védencével szemben ahhoz képest, hogy a vádlott a hatóság felbújtására valósított meg bűncselekményt. Perbeszédében hivatkozott a Teixeira de Castro v. Portugália ügyre, amelyben az Emberi Jogok Európai Bírósága, az Emberi Jogok Európai Egyezménye
2. cikkének megsértését állapította meg. A bíróság álláspontja szerint a felbújtással a fedett nyomozó túlment azon a határon, amelyre a felhatalmazása szólt, mert e nélkül a terhelt egyáltalán nem követett volna el bűncselekményt. Utalt továbbá az emberi jogi bíróság gyakorlatából a Lüdi v. Svájc ügyre, mely hasonló tényállást tartalmazott, mint a már hivatkozott Teixeira de Castro v. Portugália ügy, valamint a magyar bíróságok gyakorlatából hivatkozott a Fővárosi Törvényszék, valamint a Legfelsőbb Bíróság egyes ítéleteire. Ezek alapján fejtette ki azt az álláspontot, hogy a fedett nyomozó rábírására, vagy provokációjára történő elkövetés esetén a magyar bírósági gyakorlat szerint a cselekmény társadalomra veszélyességének kisebb súlya miatt enyhébb büntetés kiszabására van lehetőség. A vádlott az utolsó szó jogán úgy nyilatkozott, hogy nagyon megbánta a cselekmény elkövetését. Előadta, hogy tudomása szerint a kapitányság vezetője kezdeményezte vele szemben a megbízhatósági vizsgálatot alkoholizáló életmódjára figyelemmel, de ő sohasem volt alkoholista. Anyagi helyzetének megromlása után is csak rendőr kollégáitól kért kölcsön pénzt, és azt mindig megadta. Utalt továbbá arra, hogy a megbízhatósági vizsgálat során ő nem is számított a kötelességszegő magatartásáért fizetségre, meg is lepődött, amikor ajándékot kapott érte. A katonai ügyész valamint a védő által bejelentett fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.348.§

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács tárgyalása során az eljárási szabályokat betartotta. A szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott mind a nyomozás során, mind a tárgyaláson teljes körű, mind a tényekre, mind a bűnösségre kiterjedő beismerő vallomást tett. Nem tévedett a katonai tanács, amikor a tényállást a vádlott beismerő vallomása, K.K.-nak a tárgyaláson felolvasással a bizonyítás anyagává tett tanúvallomása, valamint a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok, tehát egymást alátámasztó, egymással összhangban álló bizonyítékok alapján állapította meg. A másodfokú katonai tanács a Be.352.§

(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel a vádlottnak a nyilvános ülésen tett nyilatkozata, valamint a rendelkezésre álló személyügyi parancs alapján a vádlott személyi körülményeit annyiban egészíti ki, hogy: „ A vádlott szolgálati viszonya 20... .. időponttal lemondással megszűnt. A terhelt jelenleg édesanyja vállalkozásában dolgozik, mint segítő családtag. Önálló jövedelme nincs." Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás mindenben megalapozott, mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. A bizonyítás törvényessége körében a másodfokú katonai tanács utal arra, hogy a jelen ügy semmiféle kapcsolatot nem mutat a védő által hivatkozott az Emberi Jogok Európai Bírósága által tárgyalt Lüdi v. Svájc üggyel. Annak lényege szerint ugyanis az Emberi Jogok Európai Egyezménye megsértése azáltal valósult meg, hogy az alapügyben eljáró bíróság a névtelenség védelme érdekében elutasította a fedett nyomozó tanúkénti kihallgatására tett indítványt. Megállapítható azonban, hogy a jelen ügyben a vádlott teljes beismerésére, valamint a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékokra figyelemmel a védelmi tiszt tanúként történő kihallgatásának szükségessége fel sem merült. Megállapítható továbbá az is, hogy a jelen ügy lényeges pontokon különbözik az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt tárgyalt Teixeira de Castro v. Portugália ügytől, valamint a már hivatkozott fővárosi törvényszéki, illetve legfelsőbb bírósági ügyektől. Azokban az ügyekben valamely konkrét nyomozáshoz kapcsolódóan a fedett nyomozó a nyomozási eredmény érdekében bírta rá az elkövetőt bűncselekmény elkövetésére, alkalmazott vele szemben erre irányuló provokációt. Az emberi jogi bíróság épp a hivatkozott ügyében kifogásolta, hogy semmi nem támasztotta alá a Portugál kormánynak azon állítását, hogy a kérelmező hajlott a bűncselekmény elkövetésére. Ezzel szemben a megbízhatósági vizsgálat célja éppen annak megállapítása, hogy az azzal érintett eleget tesz-e a jogszabályban előírt hivatali kötelezettségének, a rá vonatkozó szabályokat betartja-e, a munkavégzése szempontjából - különösen korrupciós szempontból megbízhatónak tekinthető-e. A legfontosabb szabályokat a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. évi tv. 7/A., 7/B., 7/C. §-ai, a 293/2010. (XII.22.) Korm. rendelet 5. pontja, tehát 10-13. §-ai, a 3/2012. (I.6.) Legfőbb Ügyészi utasítás 66.§., és 67.§-ai tartalmazzák, a Be.192/A.§-ában írt felhatalmazás alapján. Megállapítható, hogy a jelen ügyben nem csupán a megbízhatósági vizsgálati iratai, hanem a nyomozás egyéb iratai alapján is olyan rendőr tiszthelyettessel szemben indult megbízhatósági vizsgálat, akinek az életmódja kifogás alá esett. Ügyészi jóváhagyással, részletes végrehajtási terv alapján, a cselekmény megfelelő dokumentálása mellett történt a megbízhatósági vizsgálat lefolytatása. A tárgyaló tiszt a tervben rögzített cselekménysortól nem tért el, a vádlottnál az életmódja alapján meglévő korrupciós kockázat konkretizálódott. A megbízhatósági vizsgálat eredménye alapján indult büntetőeljárás, illetve az annak alapján értékelt bizonyítékok törvényessége tehát nem vitatható. Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére és helyes a cselekmény jogi minősítése is. Nem tévedett a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa, amikor ... vádlott bűnösségét a Btk. 294.§

(1)bekezdésébe ütköző, de a a

(3)bekezdés a) pont, ac. alpont szerinti az előnyért hivatali helyzetével visszaélve elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében állapította meg. A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróságnak az ítélet indokolása 3. oldal utolsó bekezdésében kifejtett jogi álláspontját. A katonai ügyésznek a súlyosításra irányuló fellebbezése nem alapos. A védőnek az enyhítésre irányuló fellebbezése viszont alapos. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető körülményeket, melyeket, mint enyhítő körülményt a másodfokú katonai tanács azzal egészít ki, hogy a vádlott szolgálati viszonya az arról történő vádlott lemondás alapján -megszűnt. Nem tévedett a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa, amikor a büntetés kiszabása körében nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy a vádlott a bűncselekményt mesterségesen kialakított körülmények között, egy fedett rendőrtiszt viszonylatában valósította meg. Tehát magának a cselekménynek a tényleges tárgyi súlya, társadalomra veszélyessége kisebb, az állampolgárok által a rendőrségbe vetett közbizalmat alapvetően nem érinti. Erre figyelemmel nem kifogásolható az elsőfokú katonai tanács részéről az enyhítő rendelkezés alkalmazásával kiszabott szabadságvesztés büntetés tartama, valamint a pénzbüntetés napi tételeinek száma, illetve egy napi tételének összege. Figyelemmel azonban a vádlott szolgálati viszonyának megszűnésére, de különösen az elkövetés konkrét körülményeire, így elsősorban arra, hogy a vádlott előzetesen a kötelességszegése ellentételezéséről nem állapodott meg, ezért a másodfokú katonai tanács lehetőséget látott esetében a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztésére is. Ennek alapján a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette a Btk.85.§

(1)és

(2)bekezdésében írt rendelkezések alapján. Az ítélőtábla a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának felfüggesztésére figyelemmel, a vádlottal szemben kiszabott közügyektől eltiltás mellékbüntetést lefokozás katonai büntetésre enyhítette a Btk.137.§-a alapján. Nem kétséges, hogy a korrupciós bűncselekmény elkövetésével a vádlott méltatlanná vált a rendfokozat viselésére. Az ítélőtábla katonai tanácsának álláspontja szerint a jelen ügyben a vádlottal szemben ezek a büntetések is megfelelően szolgálják a Btk.79.§-ban írt büntetési célokat. A másodfokú bíróság a Btk.38.§

(1)bekezdése, és

(2)bekezdés a) pontja alapján a szabadságvesztés végrehajtása esetére rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról. A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a másodfokú katonai tanács - helyes indokai alapján- helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be.372.§

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. december hó
2. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke Dr. Mészáros László hb. ezredes sk. előadó bíró Dr. Török Zsolt hb. ezredes sk. bíró A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és a szabadságvesztés kivételével - végrehajtható. Budapest,
3. december
4. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Iván Erika bírósági ügyintéző