Pfv.20684/2015/12 – Kúria

(6)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI.20.684/2015/12.szám A Kúria a dr. Szalai M. András ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Hegedüs D. Andrea pártfogó ügyvéd által képviselt alperes ellen jognyilatkozat pótlása iránt a Bíróságnál 15.P.XVIII.22.086/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Törvényszék 43.Pf.638.624/2014/
2. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Az alperes pártfogó ügyvédjének folytán az alperes terhén marad. díja az alperes pervesztessége A felülvizsgálati eljárásban le nem rótt 70.000 (hetvenezer) forint illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felek
3. augusztus 15-én a B. kerület helyrajzi szám alatt felvett, utca
4. szám alatti, az alperes tulajdonát 4/6 részben képező ingatlan vonatkozásában vételi joggal biztosított kölcsönszerződést kötöttek. Ennek értelmében a felperes az alperesnek 8.000.000 forint kölcsönt nyújtott
5. január
6. napjáig évi 20 % mértékű ügyleti kamat ellenében. A késedelem esetére a felek évi 25 % mértékű késedelmi kamatot kötöttek. Az alperes a kölcsöntartozás biztosítására az ingatlanhányadára a felperes javára vételi jogot engedett. A szerződés szerint a felek az ingatlannak teherrel csökkentett forgalmi értékét 10.000.000 forintban állapították meg azzal, hogy a felperes a 8.000.000 forint összegű kölcsönkövetelését és járulékait a vételárba jogosult beszámítani. Az alperes
7. augusztus 15-én közjegyző előtt külön nyilatkozatot tett arról, hogy a felperessel vételi joggal biztosított kölcsönszerződést kötött, amelyben a kikötött vételár 8.000.000 forint volt. Az alperes a kölcsönösszeg átvételéről átvételi elismervényt írt alá. Miután a kölcsön visszafizetése nem történt meg írásbeli felszólítás ellenére sem, a felperes
8. február 15-én vételi nyilatkozatot tett az ingatlanhányadra vonatkozóan. Ebben jelezte, hogy a 10.000.000 forint vételárhoz képest különbözetként jelentkezik 1.155.552 forint, amelyet, miután az alperes azt nem vette át, a felperes bírói letétbe helyezett. A felperesnek a tulajdonjoga bejegyzése iránti kérelmét az ingatlanügyi hatóság elutasította többek között azért, mert a felperes nem csatolta az alperes nyilatkozatát arról, hogy a felperes tulajdonjogának bejegyezését engedélyezi. Az alperes a bejegyzési engedélyt felhívás ellenére nem adta meg a felperesnek. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság a perbeli ingatlanhányad vonatkozásában ítélettel pótolja az alperesnek a tulajdonjog bejegyzéséhez szükséges hozzájáruló jognyilatkozatát. Hivatkozott az ingatlan-nyilvántartásról szóló
9. évi CXLI. törvény ( Inytv.)
10. §-ára és az
11. évi IV. törvény (Ptk.)
12. §

(3)bekezdésére. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadta, hogy a szerződéskötés időpontjában gyógyszereket szedett és emiatt nem volt a szerződéskötés időpontjában beszámítható állapotban. Tagadta, hogy a kölcsön összege 8 millió forint lett volna. Jogszabályba ütközésre, színleltségre és megtévesztésre is hivatkozott a szerződést illetően. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatását követően ítéletével pótolta az alperes hozzájáruló nyilatkozatát ahhoz, hogy a perbeli ingatlanhányad vonatkozásában a felperes tulajdonjogát a földhivatal a 2011. augusztus 15-én megkötött, vételi joggal biztosított kölcsönszerződés alapján a 2012. február 15-én kelt vételi nyilatkozatával gyakorolt vételi joga folytán adásvétel jogcímén bejegyezze. Ítéletének indokolásában hivatkozott arra, hogy az ítélet rendelkezése nem a Ptk. 5. §

(3)bekezdésén alapszik, ahogy azt a felperes a kereseti kérelmében megjelölte, hanem a Ptk.

1. §-a alapján került sor a jognyilatkozat pótlására. Az elsőfokú bíróság megvizsgálta az alperesnek a szerződés érvénytelensége megállapítására vonatkozó kifogásait, így a szerződés jogszabályba ütközésére, színleltségére, az alperes belátási képessége hiányára, illetve a megtévesztésre történő hivatkozásokat. Ezzel kapcsolatban megállapította, hogy a szerződéskötés időpontjában hatályos Polgári Törvénykönyv rendelkezései lehetőséget adtak a perbelihez hasonló tartalmú szerződés megkötésére. A cselekvőképtelenség, mint érvénytelenségi ok vizsgálatára elmeorvos szakértőt rendelt ki, annak véleménye alapján pedig az volt megállapítható, hogy az alperes az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel a szerződéskötéskor rendelkezett. Az alperes többi állításával kapcsolatban kifejtette, hogy az alperes két teljes bizonyító erejű magánokiratban és egy közjegyzői okiratban tett olyan nyilatkozatot, amelyben a 8.000.000 forint kölcsön átvételét elismerte. Ezekben az okiratokban szerepelt az ingatlanra alapított vételi jog is. Ha az alperes az okiratokat nem olvasta el, a saját mulasztására alappal nem hivatkozhat. Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta a Pp.
2. §

(3)bekezdése alapján, az ítélet helyes indokaira való utalással. A jogerős ítélettel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, ebben a jogerős ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte a szerződés érvénytelensége miatt. Megismételte, hogy álláspontja szerint a Ptk. 205. §

(1)bekezdése szerint szükséges szerződéskötési akarat az alperes oldalán nem állt fenn, az ingatlanát nem kívánta értékesíteni. Tény, hogy elment a közjegyzőhöz, de ezt ráutaló magatartásként értékelni nem lehet. Álláspontja szerint a szerződés a Ptk.

1. §-ába is ütközik, mert a felperes évi 20 % ügyleti és havi 25 % késedelmi kamatot kért, amely miatt a szerződés uzsorás szerződés. Az alperes szerint, bár a belátási képessége hiányát nem lehetett megállapítani, ettől függetlenül a bíróságnak mérlegelnie kell a szerződéskötéskor fennálló pszichés és elmebeli állapotát. Az alperes a jognyilatkozat megtételekor erre tekintettel nem tudta felmérni az ügylet jelentőségét és jogkövetkezményeit. Az alperes fenntartotta a szerződés színleltségére való hivatkozást (Ptk.
2. §) és a szerződésnek a megtévesztésre alapított megtámadását is, utalva a Ptk.
3. §

(1)és

(4)bekezdésére. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. Az eljáró bíróságok helytállóan utaltak arra, hogy a jelen ügyben az

1. évi IV. törvény rendelkezései irányadók a szerződéskötés időpontjára tekintettel. A perbeli időszakban a biztosítékú célú vételi jogot alapító szerződéskötésnek nem volt jogi akadálya, csak az új Ptk. szabályozása iktatta ki azt a jogrendszerből, amely rendelkezéseknek azonban nincs visszaható hatálya. A Ptk.
2. §-a értelmében, ha a szerződéses kötelezettség jognyilatkozat adására irányul, a teljesítést a bíróság ítélete pótolja. A Ptk.
3. §-a értelmében, ha a tulajdonos másnak vételi jogot enged, a jogosult a dolgot egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhatja. A bíróságok rendelkezésére álló okiratok alapján helyesen azt állapították meg, hogy a felek között
4. augusztus
5. napján kölcsönszerződés és a felperes javára vételi jogot alapító szerződés jött létre. Bár az alperes ezt vitatta, a szerződésben 8.000.000 forint összegű kölcsön nyújtása szerepelt, amelynek átvételéről az alperes átvételi elismervényt írt alá, illetve a közjegyzői nyilatkozatában is megerősítette, hogy 8.000.000 forint kölcsönt kapott. A közjegyzői okiratot a közjegyző az alperes előtt a nyilatkozat tartalma szerint felolvasta. Az alperes miután a szerződéskötéskor teljes cselekvőképességgel rendelkezett, tisztában volt azzal, hogy abban az esetben, ha a kölcsönt nem fizeti határidőre vissza, úgy az ingatlanát a vételi jog gyakorlása következtében elveszíti. A Kúria szerint az alperes által a felülvizsgálati kérelemben felsorolt érvénytelenségi okokat az elsőfokú bíróság részletesen megvizsgálta, annak jogi álláspontjával a másodfokú bíróság is maradéktalanul egyetértett. Az alperesnek a Kúria szerint is volt szerződéskötési akarata, ezt bizonyítja az, hogy a teljes bizonyító erejű magánokiratot aláírta, majd közjegyző előtt is nyilatkozatot tett, amelyekből az általa kötött szerződés tartalma egyértelműen kitűnt. A felülvizsgálati kérelemben az alperes már nem vitatta, hogy nem volt cselekvőképtelen állapotban, kizárólag arra utalt, hogy a pszichikai állapota miatt a szerződéskötéskor annak jogkövetkezményeit nem tudta helyesen felmérni. A Ptk.
6. §

(1)bekezdése alapján a jognyilatkozat érvénytelenségét csak az eredményezi, ha azt olyan személy tette, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - tartósan, vagy a jognyilatkozata megtételekor átmenetileg - teljesen hiányzik. Ennek a körülménynek a fennálltát az alperes sem állította. A Ptk. 207. §

(6)bekezdése alapján a színlelt szerződés semmis. Színlelt szerződés azonban akkor jön létre, ha mindkét szerződő fél oldaláról megállapítható, hogy a felek más szerződést kívántak megkötni, mint ami nyilatkozataik alapján keletkezett. A felperes oldaláról a színleltség fel sem merült. Az érvénytelenségi okok fennállására vonatkozó bizonyítási kötelezettség a Pp. 164. §

(1)bekezdése alapján az alperest terhelte, az alperes a felhozott okokat a perben bizonyítani nem tudta. A meghallgatott tanúk vallomása az alperes előadását nem támasztotta alá. Az alperes rövid határidőre, nagy összegű kölcsönt kért a felperestől, amelynek kockázatos voltát a felperes a vételi jog kikötésével ellensúlyozta. Az alperes tisztában volt azzal, hogy amennyiben a kölcsön összegét határidőben visszafizetni nem tudja, úgy a felperes a vételi jogát az ingatlanhányadára gyakorolni fogja. Az alperes azt állította a szerződéskötéskor, hogy rövid időn belül nagyobb összeghez fog jutni, amelyből a kölcsönt határidőben vissza fogja fizetni. Amennyiben ez a várakozása nem teljesült, ez az alperes kockázata volt. A kifejtettek alapján a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül eljárva, a Pp. 275. §

(3)bekezdése szerint hatályában fenntartotta. Az alperes teljes egészében pervesztes lett, ezért köteles megfizetni a Pp. 270. §

(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján a felperesnek a felülvizsgálati eljárással felmerült perköltségét. Ennek összegét a Kúria a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(2)és

(5)bekezdése alapján határozta meg. A felperesnek a felülvizsgálati eljárás során költsége nem merült fel, ezért arról dönteni nem kellett. Az alperest személyes költségmentessége folytán pártfogó ügyvéd képviselte. A Pp. 87. §

(2)bekezdése értelmében a bíróság az ügyvédi díj összegének megállapítása nélkül a perköltség viselés arányának meghatározásával megállapítja, hogy a pártfogó ügyvédi díj viselésére ki köteles. A jelen ügyben az alperes teljes pervesztességére tekintettel a pártfogó ügyvéd díja a terhén marad, annak viseléséről a jogi segítségnyújtó szolgálat határoz. Az alperes személyes költségmentessége folytán a felülvizsgálati eljárási illetéket nem rótta le, az illetékekről szóló 1990. XCIII. törvény 74. §

(3)bekezdése, valamint a 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §

(1)bekezdése és

1. §-a alapján a le nem rótt illetéket az állam viseli. Budapest,
2. március
3. Dr. Kollár Márta s.k. a tanács elnöke, Tamáné dr. Nagy Erzsébet s.k. előadó bíró, A kiadmány hiteléül: Sz.Sz. bírósági ügyintéző A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI.20.684/2015/19.szám A Kúria felperesnek alperes ellen jognyilatkozat pótlása iránt a Bíróságon 15.P.XVIII.22.086/
4. szám alatt megindított és a Törvényszéken 43.Pf.638.624/2014/
5. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán folyamatban volt felülvizsgálati eljárásban meghozta a következő végzést: A Kúria
6. március
7. napján kelt Pfv.VI.20.684/2015/
8. számú ítéletét akként javítja ki, hogy az eljáró tanács tagjai helyesen dr. Kollár Márta sk. a tanács elnöke, Tamáné dr. Nagy Erzsébet sk. előadó bíró, dr. Árok Krisztián sk. bíró. E végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye. Indokolás A Kúria észlelte, hogy az ítéleten az eljáró tanács harmadik tagja nem került feltüntetésre. Emiatt a Kúria a rendelkező részben megjelölt ítéletet a Pp.
9. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp.

1. §-a alapján kijavította. Budapest,
2. június
3. Dr. Kollár Márta s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Sz.Sz. bírósági ügyintéző