Gf.IV.30.390/2016/
- A Debreceni Ítélőtábla a Szécsi Edit Sarolta jogtanácsos által képviselt FELPERES NEVE (FELPERES CÍME., Cg...., adószám: ...) felperesnek -, a dr. Vajda Sándor ügyvéd (FÉL CÍME.) által képviselt I.R. ALPERES NEVE. (I.R. ALPERES CÍME, Cg...., adószám: ...) I.r., a II.R. ALPERES NEVE. (II.R. ALPERES CÍME., Cg...., adószám: ...) II.r., valamint III.R. ALPERES NEVE (III.R. ALPERES CÍME.) III.r. alperesek ellen zálogjog érvényesítése iránt indított perében a Miskolci Törvényszék
- június
- napján meghozott 13.G.40.009/2016/
- számú ítélete ellen az alperesek részéről
- sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban a
- október
- napján tartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson - meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az I.r .alperest, hogy 300 000 (Háromszázezer) Ft, a II.r. alperest, hogy 190 000 (Egyszázkilencvenezer) Ft, míg a III.r. alperest, hogy 10 000 (Tízezer) Ft másodfokú perköltséget 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek. Kötelezi az I.r. alperest, hogy 1 500 000 (Egymillió-ötszázezer) Ft, a II.r. alperest, hogy 950 000 (Kilencszázötvenezer) Ft, míg a III.r. alperest, hogy 50 000 (Ötvenezer) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket fizessenek meg az államnak, az állami adóhatóság felhívásában megjelölt módon és számlára. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az elsőfokú bíráság által megállapított, a fellebbezés elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint az ZRT NEVE. (korábbi elnevezése: ZRT NEVE., a továbbiakban: adós) a KFT
- és a KFT
- kölcsönadósként
- április
- napján .... számon bankhitelszerződést kötött a felperessel, amelyben a felperes az abban foglalt összeg erejéig hitelkeret rendelkezésre tartását, annak terhére kölcsönök nyújtását és egyéb hitelműveletek végzését vállalta, a kölcsönadósok pedig a hitelkeret egyedi kölcsönszerződésben rögzített módon történő - visszafizetésére kötelezték magukat. Az adós és a III.r. alperes mint zálogkötelezett
- július
- napján 530 000 000 Ft-ig keretbiztosítéki jelzálogszerződést kötöttek a zálogkötelezett tulajdonában lévő ingatlanokra, amely alapján a felperes jelzálogjoga bejegyzésre került az ingatlan-nyilvántartásba. A bankhitel-szerződést és az ahhoz kapcsolódó jelzálogszerződést több alkalommal is módosították. A
- június
- napján keltezett módosítás alapján a KFT
- és a KFT
- kölcsönadós helyébe a KFT
- és a KFT
- (az adós és e cégek képviselője is a III.r. alperes volt) - a továbbiakban: CSOPORT NEVE-csoport - lépett, valamint a hitelkeret összegét 1 000 297 000 Ft-ra emelték fel, amelyből korábban már 748 815 000 Ft-ot lehívtak. A módosított bankhitelszerződést a perrel érintett jelzálogjoggal terhelt ingatlanok akkori tulajdonosaként az I.r. és a III.r. alperesek zálogkötelezetti minőségükben is tudomásul vették, a jelzálogszerződésekben foglalt kötelezettségvállalásukat a módosított hitelkeret összegére is fenntartották.
- januárjában a felperes, valamint a III.r. alperes által képviselt CSOPORT NEVE-csoport tárgyalásokat kezdtek a kölcsöntartozások átütemezéséről, amely alapján az adós kölcsöntartozása részben ingatlanlízing konstrukcióba került volna áthelyezésre, míg a fennmaradó hitelösszeget a
- évre nyújtott tőkemoratórium mellett egy évre meghosszabbították volna. A tárgyalásokhoz kapcsolódóan szükségessé vált a bankhitelszerződésben foglalt hitelkeret összegének 1 566 200 000 Ft-ra történő felemelése is. Ez a módosítás azt biztosította, hogy a hitelkeret összege kövesse az euróban nyilvántartott kölcsöntartozás akkori forint árfolyamán kiszámított összegét.
- február
- napján ennek megfelelően módosították a bankhitelszerződést és az I.r., valamint a III.r. alperessel megkötött jelzálogszerződésekben foglalt kötelezettségvállalások mértékét is. Az egyeztetések során figyelembe vették azt is, hogy az adósnak
- február
- napján lejárt a felperessel .... szám alatt kötött deviza alapú kölcsönszerződése, amely alapján 2 562 223 euró lejárt tőketartozása volt a felperes felé. E kölcsön „kiváltására" az adós és a felperes
- április
- napján - rövid lejáratra -
- május 5-i visszafizetési határidővel ...szám alatt újabb deviza alapú kölcsönszerződést kötött, amely szerint a felperes 2 562 223 euró kölcsönt nyújtott az adósnak. A szerződésben azonban azt is rögzítették, hogy ez a bankhitelszerződésben meghatározott hitelkeret terhére kötött megállapodásnak minősül. A kölcsön visszafizetésének időpontját is azért határozták meg ilyen rövid időtartamban, mert a felek arra számítottak, hogy a tárgyalásaik alapján rövidesen átütemezik a CSOPORT NEVEcsoport hiteleit, amely erre a kölcsöntartozásra is kiterjedt volna. A CSOPORT NEVE-csoport hiteleinek az átstrukturálására azonban a nem jött létre a megállapodás, emiatt az adós a
- április 4-én megkötött devizaalapú kölcsönszerződés lejártakor nem tudott eleget tenni a felperessel szemben fennálló fizetési kötelezettségeinek, abból csupán 298 334,33 eurót törlesztett. Az adóssal szemben
- december 14-i kezdőnappal indult felszámolási eljárásban a felszámoló a felperes 2 468 703 euró tőke és 70 554 euró kamatkövetelését vette nyilvántartásba. A bankhitelszerződés biztosítékaként létrejött jelzálogszerződések - az időközben bekövetkezett ingatlan-nyilvántartási változások miatt - jelenleg a következő ingatlanokat terhelik: - az I.r. alperes tulajdonát képező és a felperes javára 530 000 000 Ft erejéig bejegyzett keretbiztosítéki jelzálogjoggal terhelt, a .../66, 69, 72, 73, 74, 75, 77, 78, 79, 80, 81, 82, 83, 84, 85, 86, 87, 88, 89, 90, 91, 92 és 93 hrsz. alatt nyilvántartott ingatlanokat; 1/3-ad arányban az I.r., 2/3-ad arányban a III.r. alperes tulajdonát képező, a felperes javára 530 000 000 Ft erejéig bejegyzett keretbiztosítéki jelzálogjoggal terhelt .../71 hrsz. alatt nyilvántartott ingatlant; a II.r. alperes tulajdonát képező, a felperes javára 663 300 000 Ft erejéig bejegyzett keretbiztosítéki jelzálogjoggal terhelt ...hrsz. alatti ingatlant és a felperes javára 530 000 000 Ft erejéig keretbiztosítéki jelzálogjoggal terhelt .../1 és .../1 hrsz. alatt nyilvántartott ingatlanokat. A peres eljárást megelőzően a felperes felszólítására az alperesek bejelentették, hogy peren kívüli értékesítés keretében nem ellenzik a jelzálogjoga érvényesítését. A felperes a kereseti kérelmében a jelen ügyben még alkalmazandó „A Polgári Törvénykönyvről" szóló
- évi IV. törvény (régi Ptk.)
- §-ának
(1)bekezdése alapján a jelzálogjoggal terhelt ingatlanaikból az I.r. és III.r. alpereseket az adóssal szemben fennálló 903 410 euró összegű, míg a II.r. alperest 543 119 euró összegű tőkekövetelése kielégítésének tűrésére kérte kötelezni. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy az adós és a felperes között 2012. április 4. napján létrejött devizaalapú kölcsönszerződés lehetetlen szolgáltatásra irányult, ezért az a régi Ptk. 227. §-ának
(2)bekezdése alapján semmis. A felperes ugyanis már a kölcsönszerződés megkötésekor tudta, hogy az adós a kölcsönszerződésben kikötött visszakövetelési jog megnyíltáig, azaz
- május
- napjáig megfelelő mértékű likvid vagyon hiányában - nem tudja a tartozását egy összegben visszafizetni. A jogalap mellett a felperes követelésének az összegszerűségét is vitatták. Hivatkoztak arra is, hogy a felperesnek lehetősége lett volna a jelzálogjogát peren kívüli értékesítés körében érvényesítenie, emiatt - az esetleges pervesztességük esetén - sem adtak okot a perre. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozottnak találta. Az I.r. és III.r. alperest a jelzálogszerződések alapján az ingatlanaik tekintetében annak tűrésére kötelezte, hogy azokból a felperes a keresetében megjelölt mértékű követelését kielégítse. A döntésének indokai szerint a felperes a per során okiratokkal bizonyította, hogy az adós és a közte létrejött 2 562 223 euró összegű kölcsönszerződés biztosítékaként az alperesek tulajdonát képező, a felperes követelését jelzálogjoggal biztosított ingatlan kielégítésének tűréséhez szükséges feltételek fennállnak. Kiemelte, hogy bár a felperes követelését az adóssal szemben folyamatban lévő felszámolási eljárásban a felszámoló 2 468 703 euró tőke és 70 554 euró kamat erejéig igazolta vissza, mivel a felperes az I.r. és a III.r. alperesekkel szemben 903 410 euró, míg a II.r. alperessel szemben 543 119 euró, összesen 1 446 529 euró összegre érvényesítette az igényét, e kérelemhez kötve volt. Hangsúlyozta, hogy a perben „A polgári perrendtartásról" szóló
- évi III. törvény (Pp.) 386/A. §-ának
(1)bekezdése alapján a kiemelt jelentőségű perek szabályait kellett alkalmaznia. A Pp. 386/J. §-a értelmében pedig a bíróságnak nem kellett tájékoztatnia az alpereseket az őket terhelő bizonyítási kötelezettségükről, a bizonyítandó tényekről és a bizonyítási teherről. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint az alperesek - a felperes által csatolt okiratokkal szemben - nem tettek eleget az őket terhelő bizonyítási kötelezettségeiknek, az adós tartozásának összegszerűségét vitató tényállításukra bizonyítási indítványt nem terjesztettek elő, nem csatoltak okiratokat, ezért arra a következtetésre jutott, hogy a kölcsönszerződés alapján az adósnak a
- május
- napján esedékessé vált 1 446 529 euró tartozása fennáll. Rámutatott, hogy megalapozatlanul hivatkoztak arra az alperesek, hogy a felperes követelése érvénytelen szerződésből ered. Lehetetlen szolgáltatásnak ugyanis csak az a szolgáltatás minősül, amelynek teljesítése már a szerződés megkötésekor (is) valamilyen fizikai vagy jogi akadályba ütközött, a perrel érintett kölcsönszerződés tekintetében azonban erre vonatkozó adat nem merült fel. Az adós pénz visszafizetésére vállalt kötelezettséget, melynek teljesítése sem fizikai, sem jogi értelemben nem volt lehetetlen. A gazdasági értelemben vett lehetetlenségre hivatkozást pedig azért találta megalapozatlannak, mivel az ezzel kapcsolatos hivatkozások az adós érték- és üzleti kockázata körébe tartoztak, melyek nem eredményezik (eredményezhetik) a kölcsönszerződés érvénytelenségét. Az a körülmény pedig, hogy ha az adós számított is arra, hogy a szerződés teljesítésére gazdasági értelemben nem lesz képes, nem minősül lehetetlen szolgáltatásnak. Kiemelte, hogy egyebekben az alperesek nem is igazolták azt a tényállításukat, hogy az adós már a szerződés megkötéskor tudta, hogy a pénzügyi helyzete miatt nem lesz képes a kölcsönszerződés teljesítésére. Az alperesek által az elsőfokú eljárásban 16/A/
- sorszám alatt csatolt e-mail éppen azt bizonyítja, hogy a CSOPORT NEVE-csoport és a felperes olyan tárgyalásokat folytattak, melyek célja a fennálló kölcsöntartozások átstrukturálása volt és kiterjedt (volna) a perbeli kölcsöntartozásra is. Ez a tény pedig kizárja, hogy a szerződés megkötésekor az adós gazdasági értelemben lehetetlen szerződést kötött. A megállapodás létre nem jöttének az elmaradása pedig azért nem jelenti a kölcsönszerződés érvénytelenségét, mert ez a feltétel a szerződéskötéskor még nem állt fenn. Ez ellen az ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását és első-, másodfokú perköltségükben való marasztalását kérték. Állították, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésére állt bizonyítékokat nem megfelelően értékelte, az általa megállapított tényállás és az abból levont jogi következtetései is megalapozatlanok. Kiemelték, hogy a felperes folyamatosan tájékozódott az adós pénzügyi helyzetéről, és olyan mértékig felügyelte a gazdálkodását, hogy a felperesnél vezetett bankszámláiról is csak azokat a kötelezettségeit teljesíthette, melyek a felperes érdekében álltak. A felperes a
- április
- napján létrejött kölcsönszerződés megkötése során is tisztában volt az adós likviditásának a hiányával és azzal is, hogy
- május
- napjáig - a megegyezés elmaradása esetén - nem lesz képes teljesíteni. Az adós és a felperes között pedig azért nem jött létre a megegyezés, mert a felperes visszaélt gazdasági erőfölényével, és az adós számára teljesíthetetlen feltételeket szabott. Álláspontjuk szerint sor kerülhet a szolgáltatás lehetetlenségének megállapítására gazdasági okok miatt is, és ez a feltétel már a szerződés megkötésekor fennállt. Az adós likviditásának hiánya miatt nem tudott eleget tenni a kölcsönszerződésben vállalt visszafizetési kötelezettségének a kölcsönszerződés szerinti lejárat időpontjában. Hangsúlyozták, a felperesnek az a mulasztása, hogy a bíróság felhívására nem csatolta a hitelbírálat iratait, kizárólag az ő terhére értékelhető, ezért megalapozatlan az elsőfokú ítéletnek az a megállapítása, hogy az alperesek nem tettek eleget e vonatkozásban a bizonyítási kötelezettségüknek. Sérelmezték az elsőfokú ítéletnek a felperes követelésének összegszerűségével kapcsolatos megállapításait is. Állították, hogy a bizonyítási teher e vonatkozásban a felperest és nem őket terhelte. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte annak helyes indokai alapján és az alpereseknek a másodfokú perköltsége megfizetésére kötelezését. Álláspontja szerint a kereseti kérelme jogalapja és összegszerűsége körében eleget tett az őt terhelő bizonyítási kötelezettségének. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a csatolt okiratokkal szemben az összegszerűség tekintetében az ellenbizonyítási kötelezettség az alpereseket terhelte, akik azt nem teljesítették. Hangsúlyozta, helyesen jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy a gazdasági értelemben vett lehetetlenség nem eredményezi a szerződésnek a régi Ptk.
- §-ának
(2)bekezdése szerinti érvénytelenségét. Az adós a kölcsönszerződésben annak visszafizetésére vállalt kötelezettséget, amely mint pénzfizetési kötelezettség nem minősül lehetetlen szolgáltatásnak. Utalt arra is, az alperesek azt sem bizonyították: az adós már a szerződéskötéskor tudta, hogy nem tudja a kölcsönt visszafizetni. Az alperesek fellebbezése megalapozatlan. Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálása szempontjából jelentős tényeket feltárta, a tényállást helyesen állapította meg és abból helytálló jogi következtetésre jutott. Az alperesek fellebbezésében írtak nem voltak alkalmasak a jogszerű döntés megváltoztatásához. Az ítélőtábla azonban fontosnak tartja kiemelni a következőket: A régi Ptk. 234. §-ának
(1)bekezdése alapján a semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség, ezért a Legfelsőbb Bíróságnak „Az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárásjogi kérdésekről" szóló 2/
- (VI.28.) PK véleménye 9-
- pontjai csupán a megtámadási kifogás tárgyában korlátozzák a harmadik személy megjelölt tartalmú „igényérvényesítését", azonban a régi Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése miatt semmisségi okra hivatkozás esetén ez a korlát nem érvényesül. Az alperesek semmisségi kifogása az adott ügyben a keresettel szemben való érdemi védekezésüket szolgálta, erre hivatkozással kérték a kereset elutasítását, mivel szerződést biztosító mellékkötelezettség érvénytelen szerződést nem biztosíthat. Az ellenkérelmük előterjesztése megfelel a kialakult bírósági gyakorlatnak, amely szerint a szerződést kötő feleken kívül álló harmadik személy az érvénytelenség jogkövetkezményeit annyiban érvényesítheti, amennyiben jogi érdeke indokolja (BDT2016.3509.), azaz az adós perben állása nélkül is mód volt a kölcsönszerződés semmisségének vizsgálatára. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az adós és a felperes között megkötött kölcsönszerződés nem érvénytelen, az nem lehetetlen szolgáltatásra jött létre. Önmagában a visszafizetési határidő viszonylag rövid időtartama még nem eredményezi a szolgáltatás lehetetlenségét. A gazdasági lehetetlenülés hiányával kapcsolatos indokokkal is egyetértett az ítélőtábla, azokat nem kívánja megismételni. Az alpereseknek a felperes követelése összegszerűségét támadó hivatkozásait sem találta megalapozottnak az ítélőtábla. Az elsőfokú bíróság ugyanis helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes által csatolt okiratok a jogalap mellett a követelésének összegszerűségét is bizonyították. Az adós felszámolási eljárásában a felszámoló a kölcsönszerződés alapján az adósnak a felperessel szembeni tartozását nyilvántartásba vette. A felperes az elsőfokú eljárás során nem állította, hogy a 2012. április 4. napján megkötött deviza kölcsönszerződésben feltüntetett 2 562 223 euró kölcsön nyújtására ekkor került sor. A deviza kölcsönszerződésben kifejezetten rögzítették is, hogy a kölcsönszerződés a bankhitel szerződésben meghatározott hitelkeret terhére kötött megállapodásnak minősül. Az a körülmény pedig, hogy a tartozás fizetési átütemezése helyett újabb kölcsönszerződést kötöttek, az adós elismerésével és a felperes által csatolt okiratokkal szemben a felperes követelését nem teszi kétségessé. Az adós törlesztését levonva pedig egyszerű matematikai művelettel megállapítható volt a tartozásának a mértéke. Az alperesek további teljesítésre a felperes által okiratokkal alátámasztott követelés összegszerűségével szemben nem hivatkoztak, arra bizonyítási indítványt sem terjesztettek elő. Annak pedig, hogy a hitelbírálati adatok beszerzését utóbb mellőzte az elsőfokú bíróság, azért nincs jelentősége, mert a Pp. 3. §-ának
(4)bekezdése alapján a bíróság a bizonyítást elrendelő határozatához nincs kötve, a már elrendelt bizonyítás lefolytatását mellőzheti, ha az a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen. Az elsőfokú bíróság pedig részletesen megindokolta, hogy a gazdasági értelemben vett lehetetlenülés feltételei - figyelemmel a felek között folyó egyeztetésekre is - miért nem álltak fenn a kölcsönszerződés megkötésekor. A devizaalapú kölcsönszerződés megkötésének indoka és tartalma miatt pedig a kereset elbírálásához szükségtelen volt a hitelbírálati adatok beszerzése. Hangsúlyozza az ítélőtábla, hogy bár az elsőfokú eljárásban az alperesek kifejezetten nem érveltek azzal, hogy a devizaalapú kölcsönszerződés alapján a felperestől nem kaptak pénzt, azonban az összegszerűséget vitató nyilatkozatuk miatt - a Pp. 235. §-ának
(1)bekezdése alapján - e hivatkozásukat is vizsgálta. Annak eredményeként pedig arra a következtetésre jutott, hogy a felperes az elsőfokú eljárásban 11/F/17-
- alatt csatolt iratokkal igazolta, hogy az adós a kölcsönt lehívta, a
- április 4-én megkötött, 1/F/
- sorszám alatt csatolt devizaalapú kölcsönszerződés I.
- pontja pedig kifejezetten rögzíti, hogy a szerződés célja hitelkiváltás volt. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §-ának
(2)bekezdése alapján - figyelemmel a Pp. 254. §-a
(3)bekezdésében foglaltakra is - indokai alapján helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező alperesek a másodfokú eljárással felmerült költségeiket maguk kötelesek viselni. Kötelesek továbbá megtéríteni a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján a felperes jogtanácsosi munkadíjából származó másodfokú perköltségét, amelynek összegét az ítélőtábla a Pp.
- §-a alapján hivatalból „A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről" szóló 32/
- (VIII.22.) IM rendelet
- §-ának
(1),
(2)bekezdésének c) pontja,
(5)és
(6)bekezdései alapján határozta meg, a perértékkel és a jogi képviselő által kifejtett tevékenységgel arányosan. Az alperesek az illetékfeljegyzési jokedvezményük folytán feljegyzett és „Az illetékekről" szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §-ának
(1)bekezdése alapján megállapított maximum illetéket az Itv.
- §-a alapján irányadó „A költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban" tárgyú 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-ának
(2)bekezdése, valamint 15. §-ának
(1)és
(3)bekezdései alapján kötelesek az államnak külön felhívásra megfizetni. Debrecen,
- október
- Dr. Drexlerné dr. Karcub Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Dzsula Marianna s.k. előadó bíró, Szilágyiné dr. Karsai Andrea s.k. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -