Gf.IV.30.417/2016/
- A Debreceni Ítélőtábla a FÉL NEVE (FÉL CÍME, ügyintéző: dr. Papp László jogtanácsos) által képviselt FELPERES NEVE (FELPERES CÍME.) felperesnek -, a Turi Ügyvédi Iroda (FÉL CÍME., ügyintéző: dr. Turi Lajos Péter ügyvéd) által képviselt ALPERES NEVE (ALPERES CÍME.) alperes ellen tag felelősségének korlátlanná minősítése és marasztalása iránt indított perében a Nyíregyházi Törvényszék
- július
- napján meghozott 2.G.15-16-040108/6/II. számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszámon előterjesztett, valamint
- és
- sorszámon kiegészített fellebbezés alapján indult másodfokú eljárásban -
- október
- napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson - meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyja helyben, hogy abból mellőzi a megállapításra vonatkozó, első bekezdésbe foglalt rendelkezést. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10 000 (Tízezer) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az elsőfokú bíróság a sérelmezett ítéletében megállapította az alperes felelősségét abban, hogy az ADÓS. (a továbbiakban: adós) tagjaként az üzletrészének átruházásakor rosszhiszeműen járt el. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 770 069 Ft-ot, valamint 30 000 Ft perköltséget, az államnak pedig az adóhatóság külön felhívására 46 200 Ft le nem rótt eljárási illetéket. A fellebbezési eljárásban is irányadó tényállás szerint az alperes a megalapításától
- augusztus
- napjáig tagja és vezető tisztségviselője is volt az adósnak.
- augusztus 26-án az üzletrészét S.J. részére értékesítette, aki az adós új ügyvezetője lett. A tag és vezető tisztségviselő személyével kapcsolatos változások bejegyzésre kerültek a cégjegyzékbe, továbbá a cég a székhelyét CÍM szám alá helyezte át. A tagváltozást követően - az új tag és vezető tisztségviselő mulasztása miatt - az állami adóhatóság törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezett az adóssal szemben, az új székhely törvénysértő volta miatt. A Nyíregyházi Törvényszék Cégbírósága (a továbbiakban: cégbíróság) .../
- számú végzésével törvényességi felügyeleti intézkedésként az adóst 100 000 Ft pénzbírsággal sújtotta és 100 000 Ft törvényességi felügyeleti illeték megfizetésére kötelezte a székhelye törvénysértő volta miatt. Az adós ezt követően sem állította helyre a törvényes működését, ezért a cégbíróság .../
- számú végzésével „A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról" szóló
- évi V. törvény (Ctv.)
- §-a
(1)bekezdésének a) pontja alapján megindította az adós kényszertörlésére irányuló eljárást, amely a Cégközlönyben,
- november
- napján került közzétételre, így ez a kényszertörlési eljárás kezdő időpontja. A kényszertörlési eljárásban a felperes 770 069 Ft hitelezői igényt jelentett be, melyet a cégbíróság az adós kényszertörlését elrendelő .../
- számú határozatában fel is tüntetett. A felperes hitelezői igényéből az alperes tagsági jogviszonyának megszűnésekor 560 069 Ft tartozás állt fenn. A kényszertörlési eljárás
- március
- napján jogerősen befejeződött. A cégbíróság .../
- számú végzésével az adóst -
- április 14-i hatállyal - törölte a cégjegyzékből. A felperes a keresetében a Ctv.-nek a - kényszertörlési eljárás kezdő időpontjában hatályos - 118/A. §-a
(3)bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperes - mint a kényszertörlési eljárás megindulását megelőző 3 éven belül a részesedését átruházó tag - korlátlanul felel a felperes mint az adós hitelezője kielégítetlen követeléséért. Kérte továbbá az alperest a kényszertörlési eljárásban meg nem térült követelésének, valamint a perrel felmerült költségeinek a megfizetésére is kötelezni. Állította, hogy mivel az alperes üzletrésze átruházásakor az adósnak a felperes felé már 560 069 Ft kötelezettsége fennállt, az alperes a tagsági jogviszonya megszüntetése során rosszhiszeműen járt el, ugyanis az új tag és vezető tisztségviselő az adóst nem működtette, az új székhelyén nem volt elérhető, a kényszertörlési eljárás megindítására is emiatt került sor. Álláspontja szerint az alperes felelősség alóli mentesüléséhez nem elegendő annak igazolása, hogy az üzletrész-adásvételi szerződésben tájékoztatta az új tagot az adós tartozásairól, aki kötelezettséget vállalt azok megfizetésére. Az alperes a felperes keresetének az elutasítását kérte. Azt nem vitatta, hogy 2014. augusztus 28. napjáig az adós tagja és vezető tisztségviselője volt, azonban álláspontja szerint a felelőssége megállapításának a Ctv. 118/A. §-ának
(3)bekezdésében megjelölt feltételei nem állnak fenn. Állította, hogy az üzletrésze értékesítése során jóhiszeműen járt el, az új tagot tájékoztatta a felperes hitelezői igényéről, aki vállalta is a tartozás megfizetését. Az alperes vitatta a felperes követelésének az összegszerűségét is. Arra hivatkozott, hogy az üzletrész adásvételi szerződés megkötésekor még csak 3-400 000 Ft tartozása volt az adósnak. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozottnak találta. Megállapította, hogy a felperes hivatkozásától eltérően nem a kényszertörlés megindításának időpontjában hatályos felelősségi szabályokat, hanem „Az egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatályba lépésével összefüggő módosításáról" szóló 2013. évi CCLII. törvény (Módtv.) 112. §-ával beiktatott Ctv. 118/A. §-ának
(3)bekezdését kell alkalmazni. E jogszabály által a per megindítására meghatározott határidő betartásának vizsgálata során megállapította, hogy a felperes a 90 napos jogvesztő határidőn belül indította meg a pert. Az alperes felelősségének megállapításához szükséges feltételeket is bizonyítottnak találta. A kényszertörlési eljárást megelőző 3 éven belül ugyanis az alperes az adós korlátozott felelősségű tagja volt, az üzletrészét pedig rosszhiszeműen értékesítette. Erre utal az alperes alaptalan feltételezése, illetve a perben tett személyes nyilatkozata is a felperes hitelezői igényének megtérüléséről. Az elsőfokú bíróság az alperes felelősség alóli mentesülésének megállapítására nem látott lehetőséget, mert a per során nem terjesztett elő bizonyítási indítványt annak igazolására, hogy az átruházás során jóhiszeműen és a hitelezői érdekek figyelembevételével járt el. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását, a felperes keresetének az elutasítását és perköltségében marasztalását kérte. Azt nem vitatta, hogy a felperes a Ctv. 118/A. §-ának
(3)bekezdése szerinti határidőn belül megindította a pert, azonban állítása szerint a felperesnek az adós kényszertörlési eljárásában,
- február
- napján keltezett hitelezői igény bejelentése - a
- november
- napján megindult kényszertörlési eljárás időpontjára tekintettel - elkésett. Állította, hogy a cégbíróság a felperesnek a 60 napos törvényi határidőn túl bejelentett hitelezői igényét nem vehette volna figyelembe. Álláspontja szerint az a tény, hogy a vevőt az üzletrésze értékesítését megelőzően teljeskörűen tájékoztatta az adós vagyoni helyzetéről, kizárja a rosszhiszeműségét. Hangsúlyozta, hogy az adásvétel időpontjában az üzletrésze nem állt végrehajtás alatt, az adóssal szemben megszűntnek nyilvánítási eljárás nem volt folyamatban, az adószáma nem került felfüggesztésre, illetve törlésre. A tagsági jogviszonya megszűnését követően pedig az adóssal szemben elrendelt különleges törvényességi felügyeleti eljárásban hozott intézkedések pedig neki nem róhatóak fel. Állította, hogy személyes meghallgatása során - az elsőfokú bíróság megállapításával ellentétben éppen azt adta elő, hogy tájékoztatta a vevőt az adós vagyoni helyzetéről, meggyőződött az üzleti céljairól, terveiről. Önmagában azonban az a körülmény nem értékelhető az ő terhére, hogy az új tag és vezető tisztségviselő az adós tevékenységét nem tudta folytatni, illetve a gazdasági próbálkozásai nem vezettek eredményre. Ezzel összefüggésben kiemelte, hogy az 560 069 Ft összegű tartozáson felüli a hitelezői igény keletkezése az ő magatartásával nincs okozati összefüggésben. A személyes meghallgatása során tett nyilatkozatával pedig - szerinte - igazolta, hogy eleget tett a rá háruló bizonyítási kötelezettségének és kimentette magát a felelősség alól. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészíti ki, hogy az adós
- november 29-i megalapításától kezdődően az üzletrésze
- augusztus
- napján történt értékesítéséig az alperes volt az adós egyedüli tagja és vezető tisztségviselője. Az üzletrész adásvételi szerződés megkötésekor az adósnak a felperessel szemben 560 069 Ft tartozása állt fenn, továbbá az adóssal szemben a felperes
- május
- napján rendelt el végrehajtási eljárást. Az alperes az adós
- augusztus
- napján tartott legfőbb szervi üléséről felvett jegyzőkönyvben rögzített nyilatkozata szerint teljeskörűen tájékoztatta S.J. tagot az adós pénzügyi helyzetéről, ennek körében arról, hogy a felperes felé 367 540 Ft összegű tartozása áll fenn, az erre vonatkozó adó folyószámla-kivonat egy példányát is átadta részére. Azt is rögzítették, hogy az alperes részletes, mindenre kiterjedő tájékoztatást adott az adós pénzügyi helyzetéről, valamint az új tag kijelentette, hogy a társaság tevékenységét a jövőben is folytatni kívánja. A kiegészített tényállásra is figyelemmel az alperes fellebbezése megalapozatlan. Az ítélőtábla megállapítása szerint az elsőfokú bíróság a jogvita megalapozott elbírálásához szükséges mértékben - a korábban írt kiegészítéssel - a tényállást helyesen állapította meg, és az alapján érdemben helytálló döntést hozott. Az alperes fellebbezésében írtak miatt azonban az ítélőtábla az elsőfokú ítélet indokolását a következőkkel egészíti ki, illetve pontosítja: Az ítélőtáblának a fellebbezés elbírálása során elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy jelen ügyben a Ctv.-nek mely időponttól hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni. A Módtv.
- §-ának
(44)bekezdése a Ctv. VII. Fejezetét - így a 118/A. §-a
(3)bekezdésének új szabályait is - a
- július
- napjától indult kényszertörlési eljárásokhoz kapcsolódóan rendelte alkalmazni. Az ítélőtábla megállapítása szerint ezért a felperes által helyesen megjelölt - és az elsőfokú bíróság által alkalmazott - Módtv.
- §-ának
(44)bekezdésével módosított 118/A. §-ának
(3)bekezdésében foglalt rendelkezések voltak irányadóak a kereset elbírálása során. Az elsőfokú bíróság ugyan a helyes jogszabályt alkalmazta, azonban tévesen utalt arra, hogy az adott ügyben az üzletrész adásvételi szerződés megkötésekor és nem az adós kényszertörlési eljárásának megindulásakor hatályos jogszabályt kell alkalmazni, viszont mindkét időpont
- július
- napja utáni. Az ítélőtábla a továbbiakban azt vizsgálta, hogy megalapozott-e az alperesnek az a felelősségét kizáró hivatkozása, hogy a felperes a kényszertörlési eljárásban 60 nap alatt nem jelentette be a hitelezői igényét. Az ítélőtábla megállapítása szerint a felperes a másodfokú eljárásban a 3/F/
- alatt csatolt okirattal igazolta, hogy az alperes állításával szemben a Ctv. 118/A. §-ának
(2)bekezdése szerinti 60 napos határidőn belül bejelentette a hitelezői igényét. Utal arra is az ítélőtábla, hogy a 60 napos hitelezői igény bejelentésére megállapított határidő egyébként sem jogvesztő, a cégbíróság az elkésetten bejelentett követeléseket sem hagyhatja figyelmen kívül (BDT2016.3479.). Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal a következtetésével, hogy a felperes eleget tett az alperes felelősségének megállapításához szükséges bizonyítási kötelezettségének, azaz bizonyította, hogy az alperes az üzletrésze átruházásakor rosszhiszemű volt. Az elsőfokú bíróság ugyanis helytállóan állapította meg, hogy a felperes által megjelölt tények figyelemmel az alperest a felelősség alóli kimentése körében terhelő bizonyítási kötelezettségének elmulasztására is - alkalmasak voltak a rosszhiszeműsége fennálltának alátámasztására. Az adóssal szemben az üzletrész adásvételi szerződés megkötését megelőzően már végrehajtási eljárás volt folyamatban, így fennállt a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete. Az adósnak nem volt a tartozása megfizetésére elegendő vagyona. Ahhoz, hogy az alperes a Ctv. 118/A. §-ának
(3)bekezdése szerinti kimentési kötelezettségének eleget tegyen, azt kellett volna bizonyítania, hogy a vagyoni részesedése átruházásának időpontjában jóhiszeműen és a hitelezői érdekek figyelembevételével járt el. A jóhiszeműség megítélésénél „A Polgári Törvénykönyvről" szóló 2013. évi V. törvény 1:3. §-a
(1)bekezdésében írtakból kell kiindulni. Így az alperesnek vagy azt kellett volna bizonyítania, hogy az átruházás időpontjában a cég fizetőképes volt, az adós „kiürítésére" ezt követően került sor. Az alperes a kimentés körében az őt terhelő bizonyítási kötelezettségének azonban nem tudott eleget tenni, még azt a tényállítását sem tudta bizonyítani, hogy a vevővel a cég működtetése érdekében kötötte meg az üzletrész adásvételi szerződést. E tényállításának egyébként személyes meghallgatása során részben ellent is mondott. Azt nyilatkozta ugyanis, hogy a vevő korábbi gazdasági tevékenységéről, ezzel kapcsolatos múltjáról nem kérdezősködött, nem tudott semmit (6. jegyzőkönyv 4. old.). A Ctv. 118/A. §-ának
(3)bekezdése szerinti „felelősség áttörés" alóli mentesülés nem a kényszertörlésre okot adó körülményekre figyelemmel történhet, ezért az adott ügyben annak nem volt jelentősége, hogy a kényszertörlési eljárás megindítása az alperes magatartásával nem állt okozati összefüggésben. Emiatt nem bírt relevanciával az alperes összegszerűségi kifogása, mely szerint nem az ő ügyvezetése alatt keletkezett az 560 069 Ft feletti tartozás, ugyanis a feltételek fennállta esetén a tag korlátlanul felel a cég hitelezőjének kielégítetlen követelése erejéig, függetlenül attól, hogy az kinek a magatartásával, mulasztásával összefüggésben keletkezett. Az alperes a felelősség alóli mentesülését megalapozó körülmények fennállását - az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatos bizonyítási teherről adott tájékoztatása ellenére - nem bizonyította. Nem igazolta, hogy a felperes által megjelölt rosszhiszemű magatartás nem állt fenn, amelyre tekintettel az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a helytállási kötelezettségét. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alapján azzal a helyesbítéssel hagyta helyben, hogy mellőzte az alperes felelőssége megállapítására vonatkozó rendelkezéseket. A Ctv. 118/A. §-ának
(3)bekezdésén alapuló per eljárásjogilag ugyanis „ún. egylépcsős" marasztalási per, a törvény megtévesztő szóhasználata ellenére a hitelezőnek marasztalásra irányuló keresetet kell előterjesztenie. Amennyiben a jogalkotó szándéka az lett volna, hogy egy „ún. kétlépcsős" peres eljárást szabályozzon, akkor „A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról" szóló
- évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §-ának megfelelő szabályozási rendet írt volna elő. Az eredménytelenül fellebbező alperes a lerótt fellebbezési eljárási illetékből és a jogi képviselője ügyvédi munkadíjából származó saját másodfokú perköltségét maga köteles viselni. Köteles továbbá megtéríteni a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése alapján a felperes számára a jogi képviselője jogtanácsosi munkadíjából származó másodfokú perköltségét, amelynek összegét az ítélőtábla a Pp. 67. §-ának
(2)bekezdése szerint irányadó „A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről" szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-ának
(1),
(2),
(5)és
(6)bekezdéseiben foglaltak alapján határozta meg, értékelve azt is, hogy a felperes jogi képviselője írásbeli fellebbezési ellenkérelmet terjesztett elő, valamint a másodfokú tárgyaláson is megjelent. Debrecen,
- október
- Dr. Drexlerné dr. Karcub Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Dzsula Marianna s.k. előadó bíró, Szilágyiné dr. Karsai Andrea s.k. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -