Kbf.3/2016/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdés a) pont) minősíti. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy az elsőfokú bíróság ítélete kihirdetésének napja:

1. október
2. Indokolás: A Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa a
3. október
4. napján kihirdetett Kb.II.6/2015/10/
5. számú ítéletével ... vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk.
6. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő szolgálatban kötelességszegés bűntettében, ezért őt 120 napi tétel, napi tételenként 1.000 forint, összesen 120.000 forint pénzbüntetésre ítélte. Az elsőfokú bíróság a vádlott részére a pénzbüntetés megfizetésére 12 hónapi részletfizetést engedélyezett. A pénzbüntetés meg nem fizetése, illetve az egyhavi részlet megfizetésének elmulasztása esetére rendelkezett annak szabadságvesztésre történő átváltoztatására. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 3.673,-Ft bűnügyi költség megfizetésére. A tárgyaláson a katonai ügyész tudomásul vette az ítéletet. A vádlott irányának megjelölése nélkül, a védő bűncselekmény hiányában történő felmentésért jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.4/2016/

1. számú átiratában arra tett indítványt, hogy az ítélőtábla katonai tanácsa az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg akként, hogy az ítélet bevezető részében tüntesse fel a
2. október 16-i tárgyalási napot, a vádlott által elkövetett cselekményt minősítse folytatólagosan elkövetettnek, egyebekben az ítéletet hagyja helyben. Álláspontja szerint - tekintettel arra, hogy a vádlott ugyanazon szolgálatban több alkalommal szegte meg a szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezéseket -, a magatartása folytatólagosan elkövetett. A védő utóbb írásban is benyújtotta fellebbezésének indokolását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, mert az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosan állapította meg, valamint a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett, illetve további ténybeli következtetések levonását elmulasztotta, azonban az ítélet megalapozatlansága a másodfokú eljárásban kiküszöbölhető. Határozott álláspontja szerint a vádlott nem részesült oktatásban a 8/
3. számú ORFK utasítás vonatkozásában, a bíróság által beszerzett okiratok egyike sem támasztja alá ennek ellenkezőjét, ezért a vádlott bűncselekményt sem követhetett el. Hivatkozott arra is, hogy mivel a vádlott a szolgálata teljesítése során mindvégig a szolgálatirányító parancsnok utasítása szerint járt el, ekként a tárgybani ORFK utasítás megszegése fogalmilag kizárt. Mindezen indokok alapján indítványozta, hogy a a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az iratok tartalma és ténybeli következtetés útján állapítsa meg a hiánytalan, illetve helyes tényállást, és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a vádlottat az ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában mentse fel. A vádlott és a védő által bejelentett fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.
4. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. A felmentésre irányuló vádlotti és védői fellebbezés nem alapos. A másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács tárgyalása során az eljárási szabályokat betartotta. A tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte, és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott a tárgyaláson nem tett vallomást, ismertetett nyomozati vallomásában tagadta a bűncselekmény elkövetését. Nem vitatta, hogy útlevélkezelő szolgálata során 25 db gépjármű ellenőrzését elmulasztotta, de ennek indokául előadta, hogy számára a Rendőrség Határrendészeti Szabályzatáról szóló 8/

1. (OT.6.) ORFK utasítást nem ismertették, abból oktatásban nem részesült, ezért bűncselekményt sem követhetett el. Másodlagos védekezése szerint a hivatkozott ORFK utasításban nincs meghatározva az, hogy amennyiben útlevélkezelőként egyszemélyben teljesít a forgalmi sávon szolgálatot, akkor őt a kutató kötelezettségei közül a jármű-ellenőrzési kötelezettség is terhelné. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a tényállást a vádlott bűnösséget tagadó nyilatkozatával szemben ténybeli beismerő vallomása, - a védekezését cáfoló - határrendészeti alosztály vezetőjének, valamint a szolgálatirányító parancsnokának tanúvallomása, továbbá a bíróság által - az egyébként határrendészeti szakon végzett - vádlott gyakorlati képzésével, továbbá a N.-i Határrendészeti Kirendeltségen kapott oktatására vonatkozó okirati bizonyítékok alapján állapította meg. Az elsőfokú katonai tanács ítélete
2. oldal
3. bekezdésétől az
4. oldal
5. bekezdéséig értékelte az általa megismert bizonyítékokat, és logikus, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy miért nem a vádlott védekezését fogadta el a tényállás alapjául. A Be.
6. §

(1)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetőleg a fellebbezésben új tényt állítottak, vagy új bizonyítékra hivatkoztak, és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. Megállapítható, hogy a vádlott és a védő fellebbezésében új tényre, bizonyítékra nem hivatkozott. Így a védőnek a bizonyítékok újraértékelésére, a tényállás átmérlegelésére, és ezen keresztül felmentésre irányuló fellebbezése eredményre nem vezethetett. Megállapítható ugyanakkor, hogy az elsőfokú katonai tanács a tényállás személyi részében elmulasztotta feltüntetni a vádlott szolgálatteljesítésének helyét és idejét, ezért a másodfokú bíróság - a vádlott parancsnoki jellemzése alapján - a Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontja alapján azzal egészíti a tényállást, hogy a vádlott „

1. április
2. napja óta a Cs.M.RFKP. Sz. Határrendészeti Kirendeltségén, ezt megelőzően a N. Határrendészeti Kirendeltségen teljesített szolgálatot.”. Ezzel a kiegészítéssel a tényállás már minden vonatkozásban megalapozott, mentes a Be.
3. §

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, és alapvetően helyes a cselekménye jogi minősítése is. Tévedett annyiban a Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa, hogy a vádlott cselekményét nem értékelte folytatólagosan elkövetettnek, tekintettel arra, hogy ugyanazon szolgálatban több alkalommal szegte meg a szolgálatellátásra vonatkozó rendelkezéseket, ezért magatartása helyesen folytatólagosan elkövetett, a Btk. 438. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő szolgálatban kötelességszegés bűntette. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető enyhítő és súlyosító körülményeket. Nem tévedett, amikor a vádlott cselekményének tárgyi súlyára és alanyi bűnössége fokára is figyelemmel vele szemben lehetőséget látott a Btk. 33. §

(4)bekezdésében írt enyhítő rendelkezés alkalmazásával pénzbüntetés kiszabására. A napi tételek száma arányos a vádlott cselekményével, és az elsőfokú katonai tanács helyesen, a vádlott jövedelmi és vagyoni viszonyaihoz mérten állapította meg az egy napi tétel összegét is. A Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a másodfokú bíróság - helyes indokai alapján - helybenhagyta azzal, hogy az elsőfokú bíróság ítélete kihirdetésének napja 2015. október 16. napja, aminek feltüntetése az ítélet bevezető részéből kimaradt, ezért azt pótolta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be. 372. §

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. november hó
2. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke Dr. Szabó Éva hb. alezredes sk. előadó bíró Dr. Mészáros László hb. ezredes sk. bíró A Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. november hó
4. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke a kiadmány hiteléül Iván Erika bírósági ügyintéző