Bhar.38/2016/13 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(3)bekezdés a/, c/ és d/ pont) miatt emelt vád alól felmentette, egyben a magánokirat-hamisítás vétsége (

1. évi IV. törvény
2. §) és visszaélés személyes adattal vétsége (
3. évi IV. törvény 177/A. §

(1)bekezdés a/ pont,

(3)bekezdés) miatt indult büntetőeljárást megszüntette. A pótmagánvádló jogi képviselője útján bejelentett fellebbezés alapján eljárva a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a

1. év december hó
2. napján kelt 24.Bf.XII.6875/2015/
3. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki személyi szabadság megsértése bűntettében (
4. évi IV. törvény
5. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés d/ pont), ezért őt 540 napi tétel, az egy napi tétel összegét 200,- forintban megállapítva, összesen 108.000,- forint pénzbüntetésre ítélte, a pénzbüntetés végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett a pénzbüntetés végrehajtásának esetleges elrendelése és meg nem fizetése esetére, annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Kötelezte a II. r. vádlottat a bűnügyi költség részbeni megfizetésére, míg a fennmaradó bűnügyi költségről megállapította, hogy az állam terhén marad. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú ítélet ellen a II. r. vádlott és védője jelentett be másodfellebbezést az elítélés miatt. A vádlott védője írásban is indokolta fellebbezését, melyben kifejtette, nem a II. r. vádlott megtévesztő jellegű tájékoztatása nyomán, hanem a szakorvos által közvetlenül megvizsgált sértett egyes tüneteinek túlértékelése eredményeként került beutalásra sürgősségi ellátásra a pótmagánvádló, ezért az egy szakmai tévedés volt. Kifejtette, hogy a II. r. vádlott, mint laikus, orvosi szakkérdésben szakorvost nem ejthet tévedésbe, így a bűncselekményt sem követhette el. Ráadásul a bíróság el is rendelte a pótmagánvádló pszichiátriai intézeti gyógykezelését. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletét változtassa meg és a II. r. vádlottat mentse fel a személyi szabadság megsértésének bűntette miatt emelt vád alól. A védő a nyilvános ülésen a fellebbezésében foglaltakat fenntartotta. A pótmagánvádló jogi képviselője a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A II. r. vádlott utolsó szó jogán úgy nyilatkozott, hogy nem követte el a bűncselekményt, egyben részletesen nyilatkozott a kapcsolatáról a pótmagánvádlóval, a különböző ügyeikről. A II. r. vádlott és védője fellebbezése nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Be. 387. §

(1)bekezdése alapján a II. r. vádlott és védője fellebbezése folytán bírálta felül a másodfokú bíróság ítéletét, és az azt megelőző első-, és másodfokú eljárást. Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a perrendi szabályokat úgy az elsőfokú bíróság, mint a másodfokú bíróság is betartotta. Egyetértett az ítélőtábla a másodfokú bíróság azon megállapításával, hogy az elsőfokú bíróság által elvégzett bizonyítás teljes körű volt, az általa megállapított tényállás megalapozott volt, a másodfokú bíróság mindössze a személyi rész kapcsán rögzített adatokat, a történeti tényállást nem érintve. Ekként az eljárt bíróságok által megállapított tényállás megalapozott és irányadó volt a másod-, és harmadfokú eljárásban is. A harmadfokú eljárásban a megalapozott tényállás köti a harmadfokú bíróságot, a bizonyítás felvételére nem kerülhet sor (Be. 388. §

(1)és

(2)bekezdése). A megszüntető rendelkezéseket fellebbezési támadás nem érte. A Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú bíróság álláspontjával értett egyet, mely szerint az elsőfokú bíróság az irányadó, megalapozott tényállásból helytelen jogkövetkeztetést vont le a személyi szabadság megsértése bűntette vonatkozásában a II. r. vádlott büntetőjogi felelősségét illetően. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás ugyanis világosan és részletesen rögzítette azt, hogy a II. r. vádlott hogyan vezette félre a kezelésről döntő szakorvost, mint ahogyan azt is, hogy milyen módon vezette félre, illetve csalta el a pótmagánvádlót a pszichiátriára. Az irányadó tényállásból az is kiderül, hogy a II. r. vádlott meg tudta téveszteni a szakorvost, az általa kifejtette magatartás tényállásszerű volt, nem volt alkalmatlan a szándékolt eredménye elérését illetően, függetlenül attól, hogy felületes volt vagy sem a konkrét szakmai döntés. A II. r. vádlott a személyi szabadság megsértése bűntettét, mint közvetett tettes követte el, a bűncselekmény minősítése törvényes, a másodfokú bíróság jogi indokolása minden tekintetben helytálló, annak kiegészítése szükségtelen. A másodfokú bíróság részletesen számba vette a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket, és ennek eredményeképpen egy rendkívül méltányos, tovább már nem enyhíthető büntetést szabott ki a II. r. vádlottal szemben. A II. r. vádlott terhére fellebbezést nem jelentettek be, így a súlyosítási tilalom beállt. A másodfokú ítélet további rendelkezései is törvényesek. A fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletét a Be. 397. §-a alapján helybenhagyta. Budapest, 2016. év november hó 15. napján . Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Dr. Bartkó Levente s.k. előadó bíró . Vincze Piroska s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 24.Bf.XII.6875/2015/10. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 1.Bhar.38/2016/13. számú végzésével a mai napon jogerős és fel nem függesztett részében végrehajtható. Budapest, 2016. év november hó 15. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő