Bhar.3/2016/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés a/ pont) is megállapítja. Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2014. december hó 18. napján kelt 4.B.XIV.32.338/2014/20 számú ítéletével a vádlottat rablás bűntette (Btk. 365. §

(1)bekezdés a./ pont), testi sértés bűntette (Btk. 164. §

(1),

(3)bekezdés) és készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége (Btk. 393. §

(1)bekezdés a/ pont) miatt, halmazati büntetésül 3 év 3 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett arról, hogy a vádlott a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon feltételes szabadságra bocsátható és a vádlott által őrizetben és házi őrizetben töltött idő beszámításáról is. Az eljárás során lefoglalt bűnjelek lefoglalását megszüntette és elrendelte megsemmisítésüket, valamint kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért, a vádlott enyhítését, védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért fellebbezett. A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2015. év november hó 3. napján kelt 24.Bf.XIV.5976/2015/7 számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlottat a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége miatt emelt vád alól felmentette. A rablás bűntetteként értékelt cselekmény jogszabályi alapját a Btk. 365. §

(1)bekezdés a./ pontja I. fordulatára pontosította. A vádlott szabadságvesztés büntetését 2 évre enyhítette és a szabadságvesztés végrehajtását négy évi próbaidőre felfüggesztette, míg a közügyektől eltiltás mellékbüntetést mellőzte. Rögzítette, hogy a feltételes szabadságra bocsátás és a házi őrizetben töltött idő beszámítása a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelésére vonatkozik és rendelkezett ily módon az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a házi őrizet utolsó 2015 év március hó 4 napjáig eltelt idő beszámításáról is. Pontosította a bűnjelek bűnjeljegyzékben szereplő sorszámát. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú határozat ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére a részfelmentés és a büntetés súlyosítása végett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.1343/2015/1 számú átiratában, és képviselője a harmadfokú nyilvános ülésen a fellebbezést fenntartotta. Kifejtette, hogy a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság álláspontja a részfelmentés vonatkozásában megalapozatlan és anyagi jogszabályt sért, ugyanis a másodfokú bíróság által érintetlenül hagyott és ezáltal irányadó tényállás szerint a vádlott „magához vette" és „elvitte" a sértett pénztárcáját a benne lévő készpénzzel, a személyazonosító okmánnyal és az OTP bankkártyával együtt, ezért bizonyítás felvétele nélkül iratellenes és a felülmérlegelés tilalmába ütközik a másodfokú bíróságnak azon megállapítása, hogy kétséget kizáróan nem bizonyított, hogy a vádlott a pénztárcát ténylegesen magához vette. Ezen túlmenően utalt arra is, hogy téves a másodfokú bíróság okfejtése a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségével kapcsolatos tényállási elem hiányára hivatkozás körében, ugyanis a Btk. 393. §

(1)bekezdés a./ pontjának I. fordulata szerint a cselekmény megvalósul azzal is, ha az elkövető a bankkártyát a sértettől annak belegyezése nélkül elveszi, míg a II. fordulat tartalmazza a megszerzést, mely valóban a tartós birtoklásra irányul. Ezért a vádlott már a pénztárca - az abban lévő bankkártyával együtt történt - elvételével is megvalósította a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségét. Kifejtette azt is, hogy álláspontja szerint a kiszabott büntetés a vádlott életvezetésére és az elkövetett cselekmény tárgyi súlyára figyelemmel nem alkalmas a büntetési célok elérésére, annak súlyosítása indokolt. Mindezek alapján azt indítványozta, hogy az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét változtassa meg és a vádlott bűnösségét állapítsa meg készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségében (Btk. 393. §

(1)bekezdés a./ pont I. fordulat) is, a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését mellőze és a vádlottat mellékbüntetésül a Btk.61-62. § alapján tiltsa el a közügyek gyakorlásától. A védő a harmadfokú nyilvános ülésen tartott perbeszédében, a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta, egyetértve a másodfokú bíróság okfejtésével, a készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel kapcsolatos bűncselekmény vonatkozásában és a büntetés enyhítése körében is. Az ügyészi fellebbezés alapos. A Fővárosi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság az ügyészi fellebbezéssel megtámadott másodfokú határozatot, az azt megelőző első- és másodfokú eljárással együtt Be.387.§.

(1)bekezdése alapján bírálta felül, abból a szempontból is, hogy az eljárási szabályokat az első- és a másodfokú bírósági eljárásban betartották-e, illetve, hogy a másodfokú ítélet megalapozott-e vagy sem. Ennek során megállapította, hogy az első- és a másodfokú bíróság maradéktalanul betartotta a vonatkozó perrendi szabályokat. Az elsőfokú bíróság a vád tárgyává tett bűncselekmény szempontjából releváns bizonyítékokat feltárta és részletesen, a logika szabályainak megfelelően értékelte, mérlegelte. A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást megalapozottnak tartotta, kiegészítését nem tartotta szükségesnek. Ekként ez a megalapozott tényállás volt irányadó a másodfokú eljárásban is. A harmadfokú eljárásban a megalapozott tényállás köti a harmadfokú bíróságot, bizonyítás felvételére nem kerülhet sor (Be. 388. §

(1)és

(2)bekezdés). Az elsőfokú bíróság eleget tett az indokolási kötelezettségének is. A bizonyítékok értékelésével kapcsolatban megállapítható, hogy a vádlotton és a sértetten kívül nem volt az eseménynek közvetlen szemtanúja, ezáltal a kihallgatott tanúk kizárólag a cselekmény közvetlen érintettjeitől rendelkeztek információval, ami megnehezítette az elsőfokú bíróság mérlegelő tevékenységét. Helyesen hivatkozott a másodfokú bíróság arra, hogy az elsőfokú bíróság, ezen mérlegelő tevékenysége során a bizonyítékokat körültekintően és minden részletre kiterjedően megvizsgálta és egymással összevetette, minden az ügy eldöntése szempontjából releváns ténnyel és körülménnyel, ezáltal a mérlegelési tevékenysége során rögzítettek oly mértékben teljesek, hogy azokat megismételni a másodfokú bíróság nem tartotta szükségesnek. Helyesen állapította meg azt is a másodfokú bíróság, hogy a testi épség elleni cselekmény kapcsán rendelkezésre álló peradatok egyértelműek, azt maga a vádlott is beismerte legelső meghallgatásán túl. Helyálló a másodfokú bíróság megállapítása az erőszakos vagyon elleni bűncselekmény kapcsán is, miszerint az elsőfokú bíróság a logika szabályainak megfelelően helyesen vezette le azt, hogy fel sem merülhetett annak lehetősége - figyelemmel a cselekmény elkövetésének kezdete és befejezése és a vádlott elfogása között eltelt rövid időtartamra -, hogy a sértett zsebében lévő pénztárcából a pénzt a vádlotton kívül más is elvehette volna, vagy azt a sértett szállításakor véletlenszerűen hagyta volna el. Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság vizsgálata során, hogy a felülbírálat tárgyát képező erőszakos vagyon elleni cselekmény miért minősül kizárólag rablásként és helytállóan hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróságnak a bűncselekmény elkövetését megelőző vádlotti magatartásából levont következtetése helytálló, kiegészítve azzal, hogy a cselekményt teljes egészében, egységében kell vizsgálni, mely szerint a sértetti bántalmazást nyomban egy mozdulattal követte az értékelvételi magatartás. Mindezeket egybevetve helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az eljárásban nem volt olyan további szempont, amelyet az elsőfokú bíróság ne vett volna figyelembe a bizonyítékok értékelésekor, ezért a megállapított tényállás a másodfokú eljárásban eredménnyel nem volt támadható. Az irányadó tényállásból okszerűen következtetett az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére valamennyi terhére rótt bűncselekményt illetően. Ugyanakkor tévedett a másodfokú bíróság, amikor elfogadva az elsőfokú bíróság tényállását, azzal ellentétben mégis azt állapította meg, hogy kétséget kizáróan nem volt bizonyítható, hogy a vádlott a pénztárcát ténylegesen magához vette, vagy a tárcát a sértett eszméletlen állapotát kihasználva csak átkutatta és abból a pénzt kivette. A másodfokú bíróságnak ezen megállapítása a Be. 351. §

(1)bekezdésében rögzített bizonyítékok felülmérlegelésnek tilalmába ütközött, amire a másodfokú bíróságnak az elfogadott tényállás mellett nem volt lehetősége. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásban rögzítésre került, hogy a vádlott a földön eszméletlenül fekvő sértett kabátjának bal felső zsebén lévő cipzárt leszakítva, az abban lévő fekete színű bőr pénztárcát „magához vette", majd a sértettet magára hagyva gyalogosan eltávozott. Egyetértett az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség átiratában írtakkal, miszerint a Btk. 393. §

(1)bekezdés a/ pontjának I. fordulatában leírt bűncselekmény megállapítható, ha az elkövető a bankkártyát a sértettől, annak belegyezése nélkül elveszi, hiszen az elvétel elkövetési magatartás már önmagában azon mozzanattal is megvalósul, ha a dolog, jelen esetben a bankkártya kikerül a birtokos rendelkezési köréből, azaz e magatartás a korábbi birtokállapot megszüntetését jelenti, azzal, hogy irreleváns, hogy a bankkártya az elkövető tényleges birtokába kerül-e vagy sem és amennyiben ez a birtokállapot létrejön, az mennyi ideig tart. Ezzel szemben a „megszerzi" elkövetési magatartás olyan birtokbavételt jelent, amely hosszabb ideig tartó birtokállapot létrehozását célozza. Jelen esetben helytállóan állapította meg azt az elsőfokú bíróság, szemben a másodfokú bíróság érvelésével, hogy a bűncselekmény megvalósult azáltal, hogy a vádlott elvette azt a pénztárcát, amiben benne volt a más, azaz a sértett tulajdonában lévő bankkártya, annak ellenére, hogy azt viszonylag rövid ideig birtokolta, hiszen a közel egy óra múlva bekövetkezett elfogásakor, már valóban nem volt a birtokában és azt használni sem volt szándéka, hiszen a tárcával együtt, még elfogását megelőzően eldobta, ami később a sértetthez is visszakerült. Mindezek alapján a harmadfokú bíróság a vádlott bűnösségét megállapította a Btk. 393. §

(1)bekezdés a/ pontja szerint minősülő készpénz helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségében is. A büntetés kiszabása körében értékelhető körülményeket az elsőfokú bíróság hiánytalanul vette számba, azok kiegészítését a másodfokú bíróság sem látta szükségesnek. A harmadfokú bíróság eltérő jogi álláspontja, a többletbűnösség megállapítása miatt, a harmadfokú eljárásban már újból súlyosító körülményként értékelhető az elsőfokú bíróság által hivatkozott többszörös halmazat. Ennek ellenére is rögzíthető, hogy a másodfokú bíróság részletesen, a súlyuknak megfelelően értékelve a feltárt bűnösségi körülményeket, a cselekményekkel arányban álló mértékű büntetést szabott ki, amely figyelemmel a vádlott személyi körülményeire és életvezetésére, illetve a cselekményt követő magatartására és nem utolsó sorban a sértett megbocsátására is, az ítélőtábla által megváltoztatott minősítés mellett sem törvénysértően enyhe, az megfelel mind a speciális mind a generális prevenció követelményeinek is. Ezért a büntetés súlyosítására az Ítélőtábla nem látott lehetőséget. A másodfokú bíróság egyéb, járulékos kérdésekben hozott rendelkezései törvényesek voltak. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletét a Be 398. §

(2)bekezdése szerint részben megváltoztatta, míg egyéb, törvényes rendelkezéseit a Be.

1. §-a alapján helybenhagyta. Budapest,
2. év szeptember hó
3. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Dr. Ölvedy Emese s.k. előadó bíró . Bartkó Levente s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 24.Bf.XIV.5976/2015/
4. számú ítélete a Fővárosi ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 1.Bhar.3/2016/
5. számú ítéletében írt változtatással
6. év szeptember
7. napján jogerőre emelkedett és a szabadságvesztés kivételével végrehajtható. Budapest,
8. év szeptember hó
9. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: tisztviselő