Bf.469/2016/3 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(8)bekezdés I. fordulat) miatt a Debreceni Járásbíróság 34.B.1832/2014/

1. számú ítéletével a testi sértés bűntettének kísérlete miatt jogerősen kiszabott 3 év próbára bocsátást kimondó rendelkezés hatályon kívül helyezése mellett 3 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy az I.r. vádlott legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és kötelezte az I.r. vádlottat az eljárás során felmerült és rá vonatkozó bűnügyi költség viselésére. II. Az ítélet ellen I.r. vádlott és védője jelentettek be fellebbezést a büntetés enyhítése érdekében. Az ügyész nem élt jogorvoslattal, az ítélet a garázdaság bűntette miatt pénzbüntetésre ítélt II.r. vádlottal szemben első fokon jogerőre emelkedett. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.261/2016/1-I. számú átiratában I.r. vádlottat érintően az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Álláspontja szerint a törvényszék a perrendi szabályoknak megfelelően lefolytatott bizonyítási eljárást követően megalapozott tényállást állapított meg. Törvényesen vont következtetést az I.r. vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jognak. A büntetés is tett arányos és a törvénynek megfelelnek a járulékos ítéleti rendelkezések is. I.r.. vádlott védője a nyilvános ülésen egyrészt kifejtette, hogy a cselekménysor első részében, a helyes tényállás szerint II.r. vádlott támadt rá védencére, aki jogos védelmi helyzetbe került, ezért részbeni felmentése indokolt. A már az utcán történt, második cselekményrész tekintetében az orvosszakértői bizonyítást hiányosnak, a szakvéleményt ellentmondásosnak tartva a szakértői bizonyítás kiegészítésére, az orvosszakértő meghallgatására és másik szakértő kirendelésére tett indítványt. Álláspontja szerint az I.r. vádlott terhére legfeljebb a súlyos testi sértés bűntettének kísérlete állapítható meg, mely enyhébb minősítés alapul szolgálhat a büntetés lényeges enyhítésének, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazásának. Az I.r. vádlott a védelmében előadta, hogy két kiskorú gyermek eltartásáról kell gondoskodnia, egyben megbánását hangoztatta. III. A védelmi fellebbezések nem alaposak. A másodfokú bíróság a fellebbezés elintézésére a Be.
2. §

(1)bekezdése szerint nyilvános ülést tartott. A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be. 348. §

(1)bekezdése és a Be. 349. §

(1)bekezdése alapján a fellebbezéssel érintett I.r. vádlott vonatkozásában teljes terjedelemben felülbírálta. A törvényben előírt teljes revízió keretében a fellebbezések okára és céljára tekintet nélkül bírálta felül a tényállás megalapozottságát, a bűnösség megállapítását, a bűncselekmények minősítését és a büntetés kiszabását is. A felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le. Nem vétett sem feltétlen, sem olyan relatív hibát, mely a bizonyítás törvényességét érintené, illetve az érdemi felülbírálatot kizárná. Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett és megalapozott tényállást állapított meg, mely a Be. 351. §

(1)bekezdés értelmében a másodfokú eljárásban is irányadó. A törvényszék az ügy helyes eldöntése szempontjából lényeges bizonyítékokat részletesen vizsgálta és azokat okszerűen, a logika szabályai szerint értékelte. Számba vette a terheltek vallomásait, a vádbeli eseményekről érdemi információt szerző tanúk vallomását, az orvosszakértői véleményt, a helyszín adatait és a releváns tárgyi és okirati bizonyítékokat is. A tényállás a bíróság által gondosan mérlegelt személyi és tárgyi jellegű bizonyítékok tükrében kétséget kizáróan bizonyított. A vizsgált és megalapozottan elfogadott bizonyítékok perrend által megkívánt kölcsönhatása rögzíthető. Nem osztotta a másodfokú bíróság az I.r. vádlott védőjének hivatkozását, miszerint a tényállás sérülései tekintetében az orvosszakértői bizonyítás ellentmondásai miatt megalapozatlan. A szakértői ugyanis írásban és a tárgyaláson valamennyi lényeges, a büntetőjogi felelősség szempontjából releváns szakkérdésre megnyugtató, természettudományos módon megfelelően megindokolt, alapos választ adott. A tényállás megalapozatlanságának hiányában további bizonyításra nem volt törvényi lehetőség, ezért a védő indítványa eredményre nem vezethetett. Az elsőfokú bíróság törvényesen vont következtetést I.r. vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jognak. Az elsőfokú bíróság az ítélet 14-

1. oldalán igen részletes és alapos indokolást adott a cselekmény minősítéséről, melyben foglaltakkal a másodfokú bíróság egyetértett. A törvényszék elsődlegesen hibátlanul fejtette ki, figyelembe véve a Kúria 4/
2. számú Büntető Jogegységi határozatában foglaltakat, hogy milyen okok folytán nem állapítható meg jogos védelmi helyzet I.r. vádlott javára. E terhelt ugyanis együtt a kölcsönös dulakodás során maga is a jogtalanság talajára került, irányadó ez mindkét fő cselekményrészre. A tettlegességet elfogadó, a kölcsönös verekedésben résztvevő alany alappal nem hivatkozhat a töretlen bírói gyakorlat szerint jogos védelemre. A törvényszék azt is kifogástalanul indokolta meg, hogy a késsel sérülést okozó I.r. vádlott terhére az eshetőleges szándékkal elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete róható. A testi épség megsértése kapcsán a szándék egyenes, míg az életveszélyes eredmény tekintetében eshetőleges volt. Az elsőfokú bíróság gondosan vizsgálta azt is, hogy e vádlott cselekménye miért nem valósította meg az emberölés bűntettének kísérletét. Az elkövetés módja, a kifejtett erőbehatás, a sértő mozdulatok kaszáló jellege, a komolyabb sérülések hiánya valóban kizárják az eshetőleges ölési szándékot, amint azt a törvényszék részletesen kiemelte a
3. oldal
4. bekezdésében. Összegezve, a cselekmény minősítése törvényes, megváltoztatásának nincs törvényi alapja, erre figyelemmel nem értett egyet a másodfokú bíróság a védővel, miszerint az I.r. vádlott cselekménye enyhébben, súlyos testi sértés bűntettének kísérleteként minősül. A védői érvelésre az ítélőtábla megjegyzi, hogy az egységes cselekménysorban a tényállás első részében írt, nem vitásan garázda magatartás miatt az elsőfokú bíróság nem állapította meg az I.r. vádlott bűnösségét, így értelemszerűen felmentésnek sincs helye. A követett ítélkezési gyakorlatra figyelemmel a másodfokú bíróság, különösen a motívum azonosságából eredően nem látott indokot arra, hogy az I.r. vádlott cselekményét külön gazdaságnak is minősítse. Az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel, hogy a bűnhalmazat látszólagos, ezért csak a súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletében törvényes az I.r. vádlott bűnösségének megállapítása. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket alapvetően helyesen feltárta - azok csak annyiban igényelnek pontosítást, hogy nem a büntetőeljárás hatálya, hanem a próbaidő alatti elkövetés súlyosít - és I.r. vádlottal szemben a büntetési tétel középmértékétől az alsó határ felé indokoltan eltérve a büntetési célok elérésére alkalmas, a büntetéskiszabási elveknek megfelelő, tettarányos büntetést szabott ki. E büntetés szükséges, egyben elégséges a büntetési célok érvényre jutásához. A büntetés túl szigorúnak nem tekinthető, lényeges enyhítésére nincs alap, ezért a másodfokú bíróság az enyhítést célzó védelmi fellebbezést nem találta alaposnak. Az I.r. vádlott próbaidő alatt, közterületen követte el garázda módon az erőszakos bűncselekményt. Ilyen körülmények mellett - szemben a védői érvekkel - enyhébb büntetés, esetleg feltételes elítélés alkalmazásának nincs helye. Észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság a Btk.
5. §

(1)bekezdés a) pontjának előírásától eltérve nem rendelkezett a korábbi ügyben alkalmazott próbára bocsátás megszüntetéséről. A bíróság a 3 év próbára bocsátásról szóló rendelkezést ugyan hatályon kívül helyezte, azonban dönteni szükséges az intézkedésnek a halmazati büntetés kiszabását megalapozó megszüntetéséről is, ezért azt a másodfokú bíróság pótolta. A törvényszék egyébként tévesen utalt a Btk. 66. §

(1)bekezdés

1. b)pontjára, mert jelen esetben az
2. a)pontba foglalt perjogi helyzet áll fenn, ugyanis a próbára bocsátottat a próbára bocsátás (jogereje: 2015. december 1-
3. je)előtt (2014. március 9-én) elkövetett bűncselekmény miatt ítélte el a bíróság a próbaidő alatt és nem a próbaidő alatti elkövetésről van szó. Az ítélet egyéb rendelkezései mindenben megfelelnek a törvénynek. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét I.r. vádlott vonatkozásában a szükséges részben - a próbára bocsátás megszüntetése kapcsán - a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg a törvényes rendelkezéseit a Be. 371. §

(1)bekezdés alkalmazásával helybenhagyta. Debrecen,

1. szeptember
2. Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke Dr. Háger Tamás sk. . Gömöri Olivér sk. előadó bíró bíró ZÁRADÉK: A Debreceni Törvényszék 26.B.562/2015/
3. számú ítélete I.r. vádlott tekintetében a másodfokú határozatban írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Debrecen,
4. szeptember
5. Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül tisztviselő