Győri Ítélőtábla Pf.I.20.197/2016/
- szám Az ítélőtábla a Madlovits és Társa Ügyvédi Iroda ( ügyintéző: dr. Madlovits Péter ügyvéd) által képviselt felperesnek a dr. Simon Tünde ügyvéd által képviselt I.r., az II.r. és III.r. alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Tatabányai Törvényszék
- szeptember
- napján kelt 9.P.20.248/2015/
- számú ítéletével szemben a felperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Köteles a felperes megfizetni az állam javára, az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívására 32.800,- (harminckétezer-nyolcszáz) Ft fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A felperes az elsődleges kereseti kérelme szerint a Ptk. 205.§
(2)bekezdése alapján a közötte és az alperesek között
- szeptember
- napján létrejött ingatlan jelzálogjoggal biztosított, devizában nyilvántartott lakáshitel kölcsönszerződés létre nem jöttének megállapítását, másodlagosan a Ptk. 209.§
(4)bekezdésére, a 209/A.§
(2)bekezdésére, illetve a 18/
- (II.5.) Korm. rendelet 2.§ d) pontjára hivatkozással a jelzálogszerződés V.
- pontja szerinti kikötés semmisségének megállapítását kérte. A harmadlagos kereseti kérelme a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítására irányult. E körben arra hivatkozott, hogy a szerződés a Hpt. 213.§
(1)bekezdés d) pontjába ütközik. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével a felperes kereseti kérelmeit elutasította, és kötelezte a felperest az állam javára 432.000,- Ft eljárási illeték, továbbá az I.r. és II.r. alperesek, mint egyetemleges jogosultak részére 457.200,- Ft perköltség megfizetésére. Az elsőfokú ítélet perköltségviselésre vonatkozó rendelkezései megváltoztatása, az eljárási illeték és az I.r.-II.r. alperesek javára fizetendő perköltség általa meghatározott mértékre történő leszállítása iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést. Lényegében arra hivatkozott, hogy a módosított, de az I.r.II.r. alperesek hozzájárulása hiányában meg nem engedett keresetváltoztatásként elutasított kereseti kérelmében már nem csak megállapítási keresetet terjesztett elő, hanem a szerződés érvényessé nyilvánítását, és az I.r.-II.r. alpereseket az általa meghatározott feltételekkel történő elszámolásra kötelezését kérte. Erre figyelemmel álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem állapíthatta volna meg a pertárgy értékét a szerződésben kikötött ellenszolgáltatás értékével egyezően. Előadta, hogy az elsőfokú ítélet meghozatala óta személyes körülményeiben változás történt, regisztrált álláskeresővé vált, állandó jövedelemmel nem rendelkezik. Az I.r.-II.r. alperesek, mint egyetemlegesen jogosultak javára megállapított perköltség összegét az alperesi jogi képviselő által kifejtett munka mennyiségét tekintve eltúlzottnak ítélte. Az alperesek a fellebbezésre nem terjesztettek elő ellenkérelmet. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A.§
(1)bekezdés b) pontja szerint tárgyaláson kívül bírálta el, és az alább kifejtette indokok értelmében alaptalannak ítélte. A felperes a pertárgy értékének meghatározása körében arra hivatkozott, hogy álláspontja szerint azt a
- június
- napján kelt kereseti kérelmében foglaltak alapján kellett volna meghatározni. Az ítélőtábla e körben kiemeli, hogy a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintettel (Pp. 253.§
(3)bekezdés) jelen eljárásban nem volt lehetőség annak vizsgálatára, hogy az elsőfokú bíróság keresetváltoztatást elutasító 26. számú végzése érdemben helytálló volt-e. A felperes hivatkozott kereseti kérelmének érdemi vizsgálata - a meg nem engedett keresetváltoztatás miatt - nem képezte az elsőfokú eljárás tárgyát. A Pp. 24.§
(1)bekezdése szerint a pertárgy értékének megállapításánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke irányadó. A pertárgy értékét a felperes által előterjesztett, a bíróság által elbírált kereseti kérelem alapján kell meghatározni. A pertárgy értékének meghatározása során tehát figyelmen kívül kell hagyni a felperes által is hivatkozott, az által előterjesztett, ám a bíróság által - a keresetváltoztatás tilalma miatt - el nem bírált kereseti kérelmet. A fentiek alapján az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül vette alapul a pertárgy értékének meghatározása során - az előterjesztett és elbírált keresetei kérelmekre figyelemmel - a kölcsönszerződésben kikötött ellenszolgáltatás (7.200.000,- Ft) értékét, és az Itv. 42.§
(1)bekezdés a) pontja alkalmazásával helytállóan kötelezte a felperest 432.000,- Ft eljárási illeték megfizetésére. A felperes az I.r. és a II.r. alperesek, mint egyetemleges jogosultak részére megállapított perköltség összegét eltúlzottnak ítélte, mert álláspontja szerint az nem áll arányban a jogi képviselő által elvégzett munka mennyiségével. Fellebbezésében nem jelölte meg azt az összeget, amelyre leszállítani kéri a fizetendő perköltség összegét, ezért az ítélőtábla úgy tekintette, hogy azt a fele részére kéri leszállítani. Az ítélőtábla e körben az alábbiakat emeli ki. Az ügyben alkalmazandó 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdés a) pontja szerint a pertárgy értékének figyelembe vételével az I.r. és II.r. alperesek 360.000,- Ft + Áfa, azaz 457.200,Ft ügyvédi munkadíjra tarthatnak igényt. Ezen összeg mérséklésére az IM rendelet 3.§
(6)bekezdése csak indokolt esetben, és csak akkor ad alapot, ha az nem áll arányban a ténylegesen elvégzett jogi tevékenységgel. Az ítélőtábla álláspontja szerint az I.r. és II.r. alpereseket egyetemlegesen megillető, a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdés a) pontja szerinti ügyvédi munkadíj meghatározásánál az elsőfokú bíróság helytállóan mérlegelte a kifejtett képviseleti tevékenység mennyiségét. A periratokból megállapítható, hogy az alperesi jogi képviselő a perben megtartott mindhárom tárgyaláson megjelent, azokon aktívan részt vett, nyilatkozatot terjesztett elő, írásbeli beadványokat szerkesztett. A fentiek miatt az ítélőtábla álláspontja szerint sem merült fel olyan körülmény, amely a jogszabály szerinti járó ügyvédi munkadíj mérséklésére adna alapot. Mindezek alapján az ítélőtábla a Pp. 253.§
(2)bekezdése értelmében az elsőfokú ítélet megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. A másodfokú eljárásban pervesztes felperes a Pp. 78.§
(1)bekezdése és a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján köteles megfizetni az állam javára az Itv. 39.§
(1)bekezdése és a 46.§
(1)bekezdése szerint számított fellebbezési illetéket. A másodfokú eljárásban a pertárgy értéke az eljárási illeték vonatkozásában 181.800,- Ft (432.000250.200), az ügyvédi munkadíj tekintetében pedig 228.600,- Ft (457.200-228.600), így a felperest terhelő másodfokú eljárási illeték összege 32.800,- Ft. Az I.r. és II.r. alpereseknek a másodfokú eljárásban felszámítható költsége nem merült fel, ezért az ítélőtábla a másodfokú perköltségre vonatkozó rendelkezést a Pp. 239.§-a szerint irányadó Pp. 79.§
(1)bekezdése alapján mellőzte. Győr,
- január
- Dr. Lezsák József sk. a tanács elnöke . Maurer Ádám sk. . Sarmon Hedvig sk. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Kiadó bíró