Fővárosi Ítélőtábla 31.Gf.40.247/2016/
- szám A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Sefcsik Andrea Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt I.r., a Juhász M. Gábor Ügyvédi Iroda ( ügyintéző: dr. Juhász M. Gábor ügyvéd) által képviselt II.r. és a III.r. alperes ellen kártalanítás iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
- február
- napján kelt, 30.G.41.986/2014/
- számú ítéletével szemben a II.r. alperes részéről
- és
- sorszám alatt bejelentett fellebbezés folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását részben, az alábbiak szerint változtatja meg: Mellőzi az elsőfokú ítélet indokolásából a
- oldal 6.,
- bekezdését, a
- oldal
- bekezdését, valamint a
- oldal
- bekezdésének a keresetnek a II.r alperessel szembeni elutasítására irányuló indokait. Megállapítja, hogy a II.r. alperessel szemben a kereset elutasítását a felperesi követelés elévülése alapozza meg. Köteles a felperes 15 (tizenöt) napon belül megfizetni a II.r. alperesnek 12.700,(tizenkétezer-hétszáz) Ft fellebbezési eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy az állam javára, az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívására fizessen meg 8.000,- (nyolcezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A fellebbezés szempontjából irányadó tényállás szerint az ... autópálya Északi Dunahídjának kivitelezésével kapcsolatban
- november
- napján együttműködési megállapodás jött létre a felperes, az I.r. alperes, mint építtető, valamint a kivitelező és mérnökcég között a felperes ingatlanjain és a tulajdonában lévő víztermelő kutakhoz tartozó vízbázis védelmi területeken a felperes létesítményeinek, valamint a környezet és vízbázisok védelme érdekében. A fenti megállapodásban a kivitelező kötelezettséget vállalt arra, hogy legkésőbb a beruházás befejezéséig a felperes területein megépülő autóútra, és hídra, valamint azok üzemeltetéséhez szükséges szervizútra egy a későbbiekben megkötendő megállapodásban rögzítendő térítés ellenében szolgalmi jogot, az üzemeltetés végrehajtásához bejárási szolgalmi jogot alapít a hidat majdan üzemeltető .... Zrt. részére. A műszaki átadás-átvételi eljárás lezárására
- szeptember
- napján került sor. A felperes és az I.r. alperes között egyeztetések zajlottak a szolgalmi jogot alapító szerződés tárgyában, amely az ellenérték mértékében való megállapodás hiányában nem jött létre. A felperes a pontosított keresetében az
- évi IV. törvény (Ptk. 108.§
(1)bekezdése alapján kérte egyetemlegesen kötelezni az I-III.r. alpereseket 38.564.678,- Ft + ÁFA, azaz 48.977.141,- Ft kára megtérítésére. Kérte továbbá a bíróságot, hogy kötelezze az I.r. alperest
- január
- napjától a kártalanítás után késedelmi kamat megfizetésére. A II.r. alperes vonatkozásában kérte, hogy a bíróság a késedelmi kamat megfizetésére
- szeptember
- napjától kötelezze a Ptk. 301/A.§
(2)bekezdésében meghatározottak szerint. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket a perköltség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest az I.r. alperes részére 500.800,- Ft, a II.r. alperes részére 318.000,- Ft, a III.r. alperes részére 318.000,- Ft perköltség 15 napon belüli megfizetésére. Ítéletének indokolásában a II.r. alperest érintően hivatkozott a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (Kkt.) 32.§
(6)bekezdésére, amely visszautal a 29.§
(1)bekezdésére, továbbá hivatkozott a 29.§
(3)bekezdésére is. Ezen jogszabályhelyek értelmében megállapította, hogy a II.r. alperes a törvénymódosítást követően (
- augusztus
- napjától) az autópálya kezelőjévé vált. Osztotta a II.r. alperes azon hivatkozását, hogy a
- február 28.-i vagyonkezelési szerződés 2.
- pontjának taralmából következően szerződés alapján nem minősült vagyonkezelőnek. Rögzítette, hogy a II.r. alperes a
- november
- napjától fennálló - a Kkt. 29.§
(3)bekezdése szerinti, tehát jogszabályi előírás alapján kötött szerződésen alapuló vagyonkezelői minőségét a II.r. alperes nem vitatta. A jogszabályi rendelkezések egybevetése alapján megállapította, hogy a II.r. alperes jogszabályon, valamint jogszabályi rendelkezés alapján kötött szerződés alapján fennálló vagyonkezelői minősége okán külön jogszabályban feljogosított szervnek minősül, a kereset vele szemben tehát nem utasítható el azon az alapon, hogy nem tartozik a Ptk. 108.§
(1)bekezdésében meghatározott alanyi körbe. Megállapította, hogy az I.r. és II.r. alperesekkel szemben a kereset önmagában azért megalapozatlan, mert nem minősülnek a Ptk. 108.§
(1)bekezdése szerinti külön jogszabályban erre feljogosított szervnek, ezzel szemben a II.r. alperes annak tekintendő. Rögzítette, hogy a törvényi úton a vagyonkezelő személyében bekövetkezett változás alapján a perbeli ingatlanon eszközölt korábbi korlátozó magatartásért kizárólag a II.r. alperest terheli kötelezettség, a további alpereseket nem. Kifejtette, hogy a felperes konkretizálta a Ptk. 108.§
(1)bekezdése szerinti tevékenységet: a tulajdonjoga korlátozását eredményező magatartást előadta, megfelelően nevesítette, a II.r. alperes a tevékenység egyes elemeit vitató érdemi nyilatkozatot nem tett. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a IIr. alperest illetően a kereset jogalapjaként megjelölt jogszabályi rendelkezésben előírt valamennyi feltétel fennállása megállapítható. Az elévülési kifogást érintően az elsőfokú bíróság osztotta a felperes tulajdoni igényekkel kapcsolatos álláspontját. Kifejtette, hogy a Ptk. 324.§
(1)bekezdésében foglalt, a követelések elévülésére vonatkozó rendelkezés kötelmi jellegű igények esetén releváns, azonban a felperes igénye dologi jogi. Hangsúlyozta, hogy a Ptk. 108.§
(1)bekezdése a polgári kódex harmadik részében (A tulajdonjog) került elhelyezésre, azon belül A tulajdonjog tartalma és védelme című fejezetben, A használat és a hasznok szedésének jog cím alatt. A 108.§
(1)bekezdése szerinti időleges használatból, használati jogból, vagy a tulajdonjog egyéb korlátozásából fakadó kártalanítási igény a tulajdonjog alapvető részjogosítványának tekintendő használati jog valamilyen tartalmú korlátozásának ellentételezése. Hivatkozott a Ptk. 115.§
(1)bekezdésére, amely szerint a tulajdoni igények nem évülnek el. Ezért álláspontja szerint az elévülési kifogás alaptalan volt. Mindezekre tekintettel megállapította, hogy a II.r. alperessel szembeni kereseti igényt sem a passzív perbeli legitimáció vagy a törvényi tényállási elemeket alátámasztó tényállítások hiánya vagy bizonyítatlansága, sem elévülés okán nem találta megalapozatlannak. Végül kifejtette, hogy a keresetet az I.r. és a III.r. alperesekkel szemben azért találta megalapozatlannak, mert a felperest az alperesekkel szemben nem illeti meg az érvényesített jog, a II.r. alperes tekintetében pedig a kereset összegszerűségének bizonyítatlansága okán, a Pp. 3.§
(3)bekezdésének alkalmazásával, a bizonyítás sikertelensége következményeként. Rögzítette, hogy a Pp. 206.§
(3)bekezdése a kereset összegszerűségének meghatározására a rendelkezésre álló adatok alapján nem volt alkalmazható. Az elsőfokú ítélet indokolása ellen - a rendelkező részben foglaltak tudomásulvétele mellett a II.r. alperes terjesztett elő fellebbezést. Kérte az ítélet
- oldalának utolsó, a
- oldalának első, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik bekezdését az ítélet indokolásából mellőzni. Kérte elsősorban annak az indokolásba foglalását, hogy a jelen perben előterjesztett keresettel érvényesített jog a felperest a II.r. alperessel szemben nem illeti meg, másodlagosan pedig kérte az indokolást akként megváltoztatni, hogy a felperes követelése a II.r. alperessel szemben elévült. Az elsődleges fellebbezési kérelme kapcsán arra hivatkozott, hogy az ügy megítélése szempontjából jelentősége az egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló
- évi CXIX. Törvény (Módtv.) rendelkezéseinek van, mely
- augusztus
- napján lépett hatályba. E jogszabály iktatta be a Kkt. 32.§
(6)bekezdését, mely szerint az állami tulajdonban lévő országos közutak vagyonkezelője - a 29.§
(1)bekezdésében foglaltak, valamint a koncessziós társaságok kezelésében álló közutak kivételével - a II.rendű alperes neve. Hangsúlyozta, hogy a Módtv. hatálybalépését megelőzően a Kkt. 29.§-a értelmében az országos közutak építtetője - a magántőke bevonásával megvalósult utak kivételével - a Magyar Állam kizárólagos tulajdonában lévő, országos közúthálózat fejlesztési és építtetői feladatainak ellátásáért felelős, részvénytársasági formában működő gazdasági társaság, a .... Zrt. (építtető). Az építtető a Magyar Állam javára és nevében jár el. Az építtető - az elkészült utak ideiglenes és végleges forgalomba helyezése után - a felhasznált forrásokkal és a létrehozott eszközökkel elszámol a Magyar Állam nevében eljáró, a forrásokat rendelkezésre bocsátó szervvel. Az építtető az elszámolás során létrehozott eszközöket közvetlenül átadja (nyilvántartásaiból az elszámolásra kapott forrásokkal szemben kivezeti) a ... Zrt. (.... Zrt.) részére. Az utakat is magában foglaló földterület, illetve az egyes projektekkel kapcsolatban létrehozott vagy megszerzett egyéb eszközöket, mint állam i vagyont az ... Zrt. a miniszter és az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter egyetértésével megjelölt szervezet részére vagyonkezelésbe adja és vagyonkezelési szerződést köt. Kiemelte, hogy az ... autóút, és a ...i Híd vonatkozásában ilyen vagyonátadás nem történt, a II.r. alperessel vagyonkezelési szerződést az ... Zrt. nem kötött - a ... Zrt. sem adta át a vagyonátadási szerződésben -, ezért az nem került a II.r. alperes vagyonkezelésébe sem szerződés, sem pedig jogszabályi rendelkezés alapján. Mindezek alapján álláspontja szerint a felperest de iure korlátozó szerv a beruházás alatt az I.r. alperes, azt követően pedig a ... Zrt. lehetett, a IIr. alperes pedig kizárólag a Módtv. Hatályba lépését követően merülhetett volna fel ebben a szerepkörben, azonban nem a fentiekben hivatkozott gazdasági társaságok jogutódjaként, hanem kizárólag az ezt követően megvalósult jogi helyzet tekintetében. Álláspontja szerint ugyanis a Módtv. Nem általános jogutódként jelölte ki a II.r. alperest, hanem részére rendelte átadni azt a vagyontömeget, melyek korábban az I.r. alperes, illetve az ... Zrt.-hez tartoztak. Mindezek alapján kifejtette, hogy az ... ...i Híd tekintetében az arra 2014. november 27. napján megkötött vagyonkezelési szerződéstől datálható. Arra is hivatkozott, hogy a Módtv. Rendelkezései a Kkt. 29.§
(3)bekezdését akként módosították, hogy a törvény hatálybalépést követően legalább ideiglenesen forgalomba helyezett utak esetében mondja ki, hogy a II.r. alperes vagyonkezelésébe kerülnek, az ezt megelőzően forgalomba helyezett utak tekintetében ilyen rendelkezést nem tartalmaz. A fentieken túl hivatkozott továbbá a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. Törvény 11.§
(7a)bekezdésére, amely
- június
- napja óta egyértelműen rögzíti, hogy ha a vagyonkezelő törvényi kijelölése nem egyedileg, hanem az érintett vagyoni kör megjelölésével határozza meg a kijelölt személy kezelésébe kerülő nemzeti vagyont, az a vagyonkezelő, aki az érintett vagyoni körre vonatkozóan már rendelkezik vagyonkezelési szerződéssel, köteles írásbeli nyilatkozattal bejelenteni a tulajdonosi joggyakorló felé a fennálló vagyonkezelési szerződése hatálya alá került, a nemzeti vagyon körébe tartozó új vagyonelemet. Utalt arra, hogy a vagyonkezelői jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére tehát újabb szerződés megkötése nélkül - a már bejegyzett vagyonkezelő egyoldalú nyilatkozatát tartalmazó kérelme alapján kerülhetett sor, ilyen pedig jelen esetben nem történt, nyilvánvalóan azért, mert a törvény alapján nem is jött létre vagyonkezelői jog. Álláspontja szerint egyértelmű, hogy
- november
- napjáig a II.r. alperes nem minősült az ... ...i Híd vagyonkezelőjének, és ezt követően sem minősül a korábbi vagyonkezelők jogutódjának, ilyen rendelkezést ugyanis sem jogszabály, sem pedig a megkötött szerződés nem mond ki. Álláspontja szerint tehát tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a híd megépítésével, a műtárgy pilléreinek a felperesi ingatlanokon történő elhelyezésével összefüggésben bekövetkezett értékcsökkenés miatt a felperest a II.r. alperessel szemben illeti meg a jog, hogy kártalanítási igényét érvényesítse. A másodlagos fellebbezési kérelme kapcsán arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg azt, hogy a felperes igénye dologi jellegű, így nem évül el. Hangsúlyozta, hogy a tulajdonjog alapján a tulajdonost megillető igény nem azonos magával a tulajdonjoggal, hanem a tulajdonból eredő másodlagos, külön jogosítvány, így maga a tulajdonjog, és az erre vonatkozó igény az, ami nem évül el, az abból levezethető másodlagos igények tekintetében azonban az elévülést a jogszabály nem zárja ki. Kifejtette, hogy jelen esetben a műszaki átadás
- szeptember
- napján befejeződött, ebből kifolyólag ha érte is kár a felperest az ingatlanok értékcsökkenése miatt, egyértelműen rögzíthető, hogy ez az értékcsökkenés legkésőbb a híd
- szeptember 17.-i átadásakor bekövetkezett. Ehhez képest álláspontja szerint a II.r. alperessel szemben 2015-ben érvényesített kártalanítási igény öt éven túli, így elévült, figyelemmel arra, hogy a kártérítés a Ptk. 360.§
(1)bekezdése szerint a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. A felperes, és az I.r. és III.r. alperesek fellebbezési ellenkérelmet, csatlakozó fellebbezést nem terjesztettek elő. A fellebbezés nagyobb részben alapos. I. Az ítélőtábla álláspontja szerint a Kkt. 32.§
(6)bekezdése és a 29.§
(3)bekezdése
- augusztus
- napjától hatályos rendelkezésének helyes értelmezése folytán - tehát a jogszabály erejénél fogva, függetlenül az I.r. alperes és a II.r. alperes között
- november
- napján létrejött vagyonkezelési szerződéstől - a II.r. alperes vált a perrel érintett létesítmény vagyonkezelőjévé, míg korábban az építtető I.r. alperes volt a vagyonkezelő a Kkt. 29.§
(1)bekezdése alapján. E körben tehát az I.r. alperesi fellebbezés annyiban helytálló, hogy az I.r. alperes a Ptk. 108.§
(1)bekezdése szerinti külön jogszabályban erre feljogosított szervnek
- augusztus
- napjától tekinthető, ezt megelőzően ilyen szervnek az I.r. alperes minősült. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy az I.r. alperes passzív perbeli legitimációja körében - mivel az elsőfokú ítélet ide vonatkozó része fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett ítélt dolog miatt az ítélőtábla döntést nem hozhatott. II. A felperesi követelés elévülése kapcsán az ítélőtábla osztotta a II.r. alperes fellebbezési érvelését. A Ptk. 108.§
(1)bekezdése kárkötelmet keletkeztet a tulajdonos és az akadályoztatásra (korlátozásra) feljogosított között. Ez - ellentétben a Ptk. 108.§
(2)bekezdésén alapuló igénnyel - kötelmi jellegű igény érvényesítésére ad jogalapot, a felelősség objektív, és mivel a károkozó magatartás ez esetben jogszerű, így a kártalanítás, nem pedig a kártérítés fogalmi körébe tartozik. Egyéb tekintetben - így az esedékességet (Ptk. 360.§
(1)bekezdés) és az elévülés szabályait is (Ptk. 324-326.§) beleértve - a kártérítésre irányadó rendelkezések az alkalmazandók. Megállapítható, hogy a felperes által állított értékcsökkenés legkésőbb - a felperesre legkedvezőbb megközelítés szerint is - a beruházás elkészültekor,
- szeptember
- napján (műszaki átadás-átvétel) bekövetkezett. Ettől az időponttól vált esedékessé a felperes kártalanítási igénye, ettől az időponttól számítandó az öt éves elévülési idő. A felperes keresete
- szeptember
- napján - az öt éves elévülési időn belül - érkezett a bíróságra, amely időpontban a keresettel érvényesíteni kívánt jog a felperest már a II.r. alperessel szemben illette meg. A keresetében a felperes azonban alperesként az I.r. alperest jelölte meg, a II.r. alperes perbevonására
- június
- napján került sor, ekkorra azonban a felperes igénye - az elévülést megszakító cselekmény hiányában - elévült. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy az ügy elbírálása szempontjából döntő jelentősége annak volt, hogy a felperes a kártalanítási igényét az ingatlanjain elhelyezett, illetve az azok fölött húzódó műtárgyak miatti korlátozó magatartásra alapította, a kárát az ingatlanokban bekövetkezett értékcsökkenésben határozta meg, jogcímül pedig a Ptk., 108.§
(1)bekezdését jelölte meg. Az elévülés szempontjából tehát - mint az elévülés megszakítására alkalmas cselekmény - a felperes és az I.r. alperes között történt egyeztetéseknek nem volt jelentősége, mert azok az ingatlanokon szolgalmi jog alapítása, illetve a szolgalmi jog ellenértékének megfizetése tárgyában zajlottak, amely nem azonos az ingatlanokban esetlegesen beállott értékcsökkenés kártalanítási igényként történő érvényesítésével. Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú ítélet fellebbezéssel érintett indokolását a rendelkező részben írtaknak megfelelően a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta. A II.r. alperes fellebbezése döntően eredményre vezetett, ezért a személyes illetékmentessége folytán le nem rótt 8.000,- Ft összegű fellebbezési eljárási illeték viselésére a Pp. 78.§
(1)bekezdése és a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján a felperes köteles. Köteles továbbá a felperes a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján megfizetni a II.r. alperes oldalán felmerült, a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§
(3)bekezdése alapján a jogi képviselő által kifejtett tevékenységre és arra tekintettel, hogy tárgyalás tartására nem került sor mérlegeléssel - megállapított 10.000,- Ft + Áfa, azaz 12.700,- Ft másodfokú perköltséget Győr, 2016. október 26. napján Dr. Lezsák József sk. a tanács elnöke Dr. Maurer Ádám sk.. Sarmon Hedvig sk. előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: Kiadó