Pfv.20392/2016/9 – Kúria

(4),

1. III. Tv.
2. §

(1),

1. III. Tv.
2. §

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.III.20.392/2016/9.szám A tanács tagjai: . Havasi Péter a tanács elnöke . Udvary Katalin előadó bíró . Almásy Mária bíró A felperes: felperes A felperes képviselője: Péter Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Péter Csaba ügyvéd) Az alperes: alperes Az alperes képviselője: . Szász Anita Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szász Anita ügyvéd) A per tárgya: kártérítés A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: ővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.564/2015/

1. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: ővárosi Törvényszék 5.P.23.405/2013/
2. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal és csatlakozó felülvizsgálattal támadott részét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 68.400 (hatvannyolcezer-négyszáz) forint felülvizsgálati illetéket, míg a felperes által le nem rótt 165.600 (százhatvanötezer-hatszáz) forint felülvizsgálati illetéket az állam, egyéb felmerült perköltségeiket pedig a felek maguk viselik. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes
3. július 9-én közlekedési balesetet szenvedett, amelynek következtében a felső és alsó végtagjain kialakult bénulások, a következményes széklet-vizelet inkontinencia folytán munkaképességének 100%-át elvesztette, mások gondozására szorul, I. csoportú rokkant. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [2] A keresetében a felperes a balesettel összefüggő vagyoni és nem vagyoni kárai megtérítésére kérte a károkozó gépjármű felelősségbiztosítója, az alperes kötelezését. Az első- és másodfokú ítélet [3] Az elsőfokú bíróságnak a keresetnek részben helyt adó ítéletét a peres felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a részítéletével - a fellebbezett rendelkezései tekintetében részben megváltoztatta, „a rehabilitációs többletköltség, a telefon többletköltség és a jövedelemveszteség iránti kereset vonatkozásában a perköltségre is kiterjedően" hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. [4] Az újabb eljárásban hozott elsőfokú ítéletben a bíróság kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére
4. március 1-jétől
5. július
6. közötti időre havi 173.000 forint alapulvételével 7.161.000 forint rehabilitációs összeget és ennek a
7. január 1-jétől számított törvényes kamatait, a
8. augusztus 1-jétől
9. március 31-ig terjedő időre a havi 431.725 forint alapulvételével 8.634.500 forint rehabilitációs költséget és ennek a
10. július
11. napjától számított kamatait, a
12. október 1-jétől
13. március
14. közötti időre havi 4.000 forint alapulvétel 116.000 forint telefon többletköltséget és ennek a
15. január 1-jétől számított késedelmi kamatait, a
16. október 1-jétől
17. december 31-ig terjedő időre felmerült 268.521 forint keresetveszteséget és ennek a
18. december 1-jétől számított kamatait, továbbá a
19. január 1-jétől március 31-ig terjedő időre felmerült 180.620 forint keresetveszteséget és ennek a
20. február 1-jétől számított kamatait,
21. április 1-jétől folyamatosan minden hónap
22. napjáig esedékesen havi 496.265 forint járadékot (telefon többletköltség 4.000 forint, keresetveszteség bruttó 60.540 forint, rehabilitáció 431.725 forint), valamint 930.910 forintot és ennek a
23. szeptember 22től számított késedelmi kamatait és 1.600.000 forint + áfa perköltséget; ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a felperes állapota alapján indokolt a gyógytornász, a gyógymasszőr, a pszichológus, a pránanadi hozzájárulás, a nőgyógyász, a fogorvos és a fektetőpad bérleti kiadásából eredő költség megtérítése, a havi folyamatos 80.000 forint teljesítésére tekintettel
24. augusztustól
25. március 31-ig 20 hónapra havi 431.725 forint mértékben. A felperes ugyan minden költséget számlákkal alátámasztani nem tudott, azt az elsőfokú bíróság a felperes állapotának értékelésével állapította meg. [5] A peres felek fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, a
26. augusztus
27. -
28. március
29. közötti időre megítélt rehabilitációs költséget havi 293.725 forint alapulvételével 4.274.500 forintra és kamataira, a
30. január
31. -
32. március
33. közötti időre felmerült keresetveszteséget 33.585 forintra és kamatára, a
34. április
35. napjától folyamatosan fizetendő járadékot havi 272.540 forintra szállította le, ennek megfelelően rendelkezett a perköltségről, illetőleg egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság indokolása szerint a balesettel okozati összefüggésben kéthavonta indokolt a fogkő eltávolítás, illetőleg a nőgyógyász igénybevételének szükségessége a teljes időtartamra nem volt bizonyított, ezért
36. augusztus
37. napjától a két tételre együttesen havi 10.000 forintot tartott megállapíthatónak. A fekvőpadot a felperes 2013 augusztusától bérli, ezért a díj csak ettől az időtől kezdve igényelhető. Az orvosszakértői vélemény alátámasztotta, hogy a felperes baleseti maradványállapota folyamatos és komplex gyógytorna és gyógymasszázs igénybevételét indokolja. A csatolt számlák azonban csak adott időszakban igénybe vett szolgáltatást bizonyítják, így a folyamatosan
38. március
39. napjától érvényesített, véghatáridő nélküli igényt teljes mértékben nem támasztották alá. A másodfokú bíróság szerint az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a felperest a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló
40. évi IV. törvény (Ptk.)
41. §ának

(1)bekezdése alapján kárenyhítési kötelezettség terheli, amely szerint a felmerülő költségeket tőle elvárható módon csökkenteni tartozik. Ebből következően nem volt bizonyított, hogy kizárólag a csatolt számlák szerinti szolgáltatás volt elérhető és mindezeket mérlegelve a bíróság

1. augusztus 1-jétől véghatáridő nélkül folyamatosan a gyógytorna havi költségét 96.000 forintban, a gyógymasszázs járadékot havi 32.000 forintban látta megállapíthatónak és úgy ítélte meg, hogy nem következett be olyan változás, amely e tekintetben a járadék összegének módosítását indokolná 2007-től kezdődően. A fekvőpad bérleti díja körében az alperes alappal hivatkozott arra, hogy a magas bérleti díj miatt a gép, illetőleg beszerzése ára többszörösen kifizetésre kerülhet, ezért a másodfokú bíróság a fekvőpad bérleti díját a pad beszerzési árának mértékéig tartotta elfogadhatónak és mindezen indokok alapján módosította a járadék mértékét a rehabilitációs költségek tekintetében. A felülvizsgálati kérelem és csatlakozó felülvizsgálati kérelem [6] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet rehabilitációs többletköltségre vonatkozó részének hatályon kívül helyezését és e körben az elsőfokú ítéletet „változatlanul hagyó" döntés meghozatalát kérte. Jogi álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp.
2. §-ának

(1)bekezdését, 177. §-ának

(1)bekezdését, valamint a Ptk. 340. §-ának

(1)bekezdését. A felülvizsgálati kérelem szerint a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság által megítélt havi járadék összegének csökkentésére felhozott indokai nem fogadhatók el. A Ptk. 340. §-ának

(1)bekezdése alapján nem feltétlenül felróható a károsultnak, ha a kár elhárításának és csökkentésének nem a legmegfelelőbb módját választja. Nem várható el az aránytalan, rendkívüli erőfeszítést igénylő aktivitás, az átlagosnál nagyobb kockázattal járó magatartás, az egészség rovására olcsóbb kezelés választása. A kárenyhítésnek nem az a célja, hogy költséget takarítson meg a károkozónak. Nem minősíthető utólag nyilvánvalóan indokolatlannak olyan beavatkozás költsége, amely mégsem eredményes, de az igénybevételkor indokolt volt. A kárenyhítési kötelezettség a személyi sérülésekhez kapcsolódó egészségügyi kiadások körében játssza a legkisebb szerepet. [7] A Pp. 164. §-ának

(1)bekezdésére figyelemmel a károkozót terheli annak bizonyítása, hogy a károsult nem tett eleget a kárenyhítési kötelezettségének. Az adott esetben igazságügyi orvosszakértői vélemény bizonyítja, hogy a felperes által hivatkozott kezelések indokoltak és azoknak az elsőfokú bíróság által megállapított mértékű költségei megtérítésére a felperes igényt tarthat. Ezzel szemben az alperes nem bizonyította, hogy mely szolgáltatók biztosíthatták volna a kisebb kiadással járó kezeléseket. A Pp. 177. §-ának

(1)bekezdése alapján a szakértőnek kellett nyilatkoznia arról, hogy a fekvőpad indokolt és szükséges-e. Az alperes által térített összegből a rehabilitációs eszközt nem lehetett megvásárolni, ezért a bérleti díj iránti követelést alaptalanul szállította le a másodfokú bíróság, a bérleti díjakat a felperes ténylegesen kifizette a szolgáltatónak. Utalt a felperes továbbá a részítélet elleni felülvizsgálati kérelmére, illetőleg az abban kifejtett indokokra is. [8] Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet megváltoztatására, az alperest rehabilitáció címén 94.000 forint járadék megfizetésére kötelező döntésre irányult. Jogi álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Pp.

1. §-át megsértve, annak ellenére ítélt meg rehabilitációs költség címén havi 208.000 forint járadékot, hogy az bizonyításra került volna. E körben az alperes részletesen utalt a csatolt számlákkal, illetőleg az egyes bizonyítékokkal kapcsolatos kifogásaira, valamint a bizonyítási hiányosságokra. Az alperes szerint a felperes havonta a gyógytornával kapcsolatban 48.000 forint, a gyógymasszázs költsége címén 16.000 forint és a pszichológus költségére 30.000 forint, azaz összesen 94.000 forint megfizetésére tarthat igényt. A Kúria döntése és jogi indokai [9] A Pp.
2. §-ának

(2)bekezdése és 275. §-ának

(2)bekezdése alapján a Kúria azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálattal és a csatlakozó felülvizsgálattal támadott részében, a felülvizsgálati kérelemben és a csatlakozó felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e. [10] A felülvizsgálati alapos. és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem [11] A bíróság a jogerős részítéletével elbírálta a felperes nem vagyoni kárigényét és a rehabilitációs költség, a telefon többletköltség és a jövedelemveszteség kivételével a vagyoni igényeket. A jogerős részítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem, továbbá a csatlakozó felülvizsgálati kérelem az ítélet elleni felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálhatóak. A felülvizsgálati eljárásban a Kúriának azt kellett eldöntenie, hogy a jogerős ítéletben megállapított járadék felemelése a felülvizsgálati kérelem szerint, illetőleg leszállítása a csatlakozó felülvizsgálati kérelem szerint a kérelmekben hivatkozott okokból megállapítható-e. [12] A felperes a felülvizsgálati kérelmében ugyan a teljes járadék megjelölésével kérte az alperes kötelezését az elsőfokú ítéletnek megfelelően, ténylegesen azonban a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését a rehabilitációs költséggel kapcsolatban kérte, jogi indokait is e körben fejtette ki, ezért a Kúria a hivatkozott jogszabálysértések fennállását is ebben a keretben vizsgálta. [13] A károsult felperes a Ptk. 355. §-ának

(4)bekezdése alapján igényt tarthatott a balesettel összefüggő vagyoni kárai megtérítésére. Sérüléseit, egészségi állapotának alakulását, a kereseti kérelemben hivatkozott rehabilitációs költségek szükségességét és indokolt mértékét a bíróság a szükséges bizonyítás lefolytatása után megalapozottan állapította meg, e körben a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben és a csatlakozó felülvizsgálati kérelemben hivatkozott eljárási szabályokat [Pp. 167. §

(1)bekezdés, 177. §

(1)bekezdés, 206. §

(1)bekezdés] nem sértette meg. Az igazságügyi orvosszakértői vélemények alapján megalapozottan megállapítható volt, hogy a gyógytornász, a masszőr, a pszichológus, a fogorvos, a nőgyógyász igénybevétele, a fektetőpad alkalmazása, a pránanadi kezelés alkalmazása, a balesettel összefüggő sérülésekre tekintettel szükséges volt, miként erre a másodfokú bíróság is utalt tekintettel arra, hogy a baleseti maradványállapot a folyamatos és komplex gyógytorna és gyógymasszázs igénybevételét indokolta, e körben az alperes tévesen hivatkozott a bizonyítottság hiányára. A bíróságnak azt is vizsgálnia kellett, hogy a kezelések milyen gyakorisággal szükségesek és milyen költséggel járnak. A jogerős ítélet indokolásában a másodfokú bíróság részletes és kellően indokolt megállapításokat tett e körben, a megalapozatlanságnak, a Pp. 206. §

(1)bekezdése megsértésének megállapítására nincs alap. A bekövetkezett károsodásnak, illetőleg a kár mértékének bizonyítása a Pp. 164. §-ának

(1)bekezdése alapján a felperest terhelte. Nem vitás, hogy minden kezelés tekintetében számlát csatolni nem tudott, a bíróság azonban a kezelések mennyiségének szükségességét és a költségek mértékét a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével megállapíthatta. A felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítélet megváltoztatására csak az adna alapot, ha a tényállás feltáratlan maradt vagy a döntés a bizonyítékok okszerűtlen vagy logikátlan mérlegelésével megállapított tényálláson alapul, ez azonban az adott esetben nem áll fenn. [14] A másodfokú bíróság a 2013. augusztus 1. és 2015. március 31. közötti időre megítélt rehabilitációs költséget szállította le a havi 431.725 forintról havi 293.725 forintra csökkentett járadék alapulvételével. A gyógytornász és a masszőr, a fogorvos, illetőleg a nőgyógyász igénybevételével felmerült költségeket leszállította, e körben a bizonyítékok mérlegelése nem sérti a Pp. 206. §-ának

(1)bekezdésében foglaltakat és a másodfokú bíróságnak a pránanadi kezelés költségével kapcsolatban kifejtett indokolásával a Kúria egyetért. A fektetőpad alkalmazásának szükségessége nem volt vitatott. Ennek szükségessége ismeretében, valamint a fektetőpad magas havi bérleti díjára figyelemmel alappal tartotta elfogadhatónak a másodfokú bíróság az alperes arra való hivatkozását, hogy a bérleti díjakkal többszörösen kifizetett beszerzési ár esetén figyelemmel kell lenni arra, hogy mi tekinthető szükséges és indokolt költségnek. E tekintetben a másodfokú bíróság indokolása nem sérti a Ptk. 340. §-ának

(1)bekezdésében foglaltakat. [15] Az alperesnek a csatlakozó felülvizsgálati kérelemben hivatkozott kifogásai alapján a jogerős ítélet megváltoztatására nincs alap. A másodfokú bíróság éppen a csatolt számlák hiányára is tekintettel az egyes költségeket mérlegeléssel állapította meg és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján foglalt állást abban a kérdésben, hogy az egyes kezelések milyen mértékben szükségesek, e körben a csatlakozó felülvizsgálati kérelemben kifejtettek miatt a Pp. 206. §-a

(1)bekezdésének megsértése nem állapítható meg. Záró rész [16] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal és csatlakozó felülvizsgálattal támadott részét a Pp. 274. §-ának

(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a Pp. 275. §-ának

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [17] A Pp. 270. §-ának

(1)bekezdése szerint alkalmazott Pp. 81. §-ának

(1)bekezdése alapján úgy rendelkezett, hogy a felek felmerült perköltségeiket maguk viselik. A felülvizsgálati illeték viseléséről szóló rendelkezés a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §ának

(1)és

(2)bekezdésén, valamint a

1. §-án alapul. Budapest,
2. szeptember
3. Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Udvary Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Almásy Mária s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző HM