A határozat elvi tartalma: A hűségpénzt, mint a Hszt. 183. §
(1)és
(4)bekezdésében felsorolt illetményekkel azonos levonásokkal terhelt juttatást, a rendeltetését figyelembe véve a nyugdíj számítás alapjául szolgáló átlagkeresetbe be kell számítani. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.III.10.434/2016/
- A tanács tagjai: Dr. Zanathy János a tanács elnöke Dr. Farkas Katalin előadó bíró Dr. Magyarfalvi Katalin bíró A felperes: Az alperes: ONYF Nyugdíjfolyósító Igazgatósága Az alperes képviselője: jogtanácsos A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 25.M.306/2016/
- Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi 25.M.306/2016/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Tényállás [1] [2] [3] A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság Fegyveres Nyugellátási Osztálya a
- november
- napján kelt ... számú határozatával a felperes részére havi 214.930 forint rögzített nyugdíjat állapított meg annak folyósítása nélkül arra figyelemmel, hogy a felperes
- január 1-től
- december 31-ig 28 teljes év szolgálati idővel rendelkezett. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Nyugdíjfolyósító Igazgatósága a
- szeptember
- napján kelt ... számú határozatával a felperes szolgálati nyugdíj rögzítő határozat módosítása iránti kérelmét elutasította. A másodfokon eljáró Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Központ a
- november
- napján kelt ... számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a
- évben hatályos, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló
- évi XLIII. törvény (továbbiakban: Hszt.)
- §
(1),
(3)bekezdése, 183. §
(1)-
(2)és
(4)bekezdése, 99. §
(1)-
(3)bekezdése, valamint a hivatásos állomány tagjainak szolgálati időt elismerő támogatásáról szóló 17/
- (VI.4.) IRM rendelet (továbbiakban: Rendelet) rendelkezéseire, és a Kúria Mfv.II.10.071/
- számú döntésében foglaltakra alapította. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [4] [5] A felperes kereseti kérelmében kérte alperes kötelezését arra, hogy a Kúria Mfv.III.10.456/2014/
- számú végzésének megfelelően a szolgálati időt elismerő támogatás összegét - mely összegből az adójogszabályoknak megfelelően minden adó és járulék levonásra került - a szolgálati nyugdíj összegébe számítsa be. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte azzal, hogy a szolgálati időt elismerő támogatás a Hszt. rendszerén kívül került szabályozásra, sem az illetmény, sem az egyéb juttatások kedvezmények kategóriába nem sorolható, ezért a rögzített nyugdíj összegének meghatározásakor nem számítható be. Hivatkozott arra, hogy az Mfv.III.10.456/2014/
- számú kúriai döntés egyedi ügyben hozott határozat, ezért a bíróságot nem köti, ugyanakkor a Kúria Mfv.II.10.071/
- számú ítélete értelmében az a körülmény, miszerint a folyósított támogatást a bérjegyzéken az illetménnyel együtt számolta el a munkáltató, illetőleg abból adó- és járuléklevonást eszközölt adójogi kérdés, önmagában a támogatás jogcímét nem alakítja át, vagyis az illetmény összegétől független, külön jogszabályban szabályozott juttatás, tehát elismerhető jövedelemként nem minősíthető. Az elsőfokú ítélet [6] [7] [8] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. A bíróság ítéletében hivatkozott a Rendelet
- § a)-b) pontok rendelkezéseire, megállapítva, hogy az „ellátás" bevezetésének célja, hogy a fizetés és a nyugdíj közötti különbözet kiegyenlítésére tekintettel a hivatásos állományú tovább szolgáljon. A szolgálati idő támogatásra vonatkozó megállapodás feltételhez kötötten és önkéntes alapon jött létre az ORFK utasítás szabályozta a támogatás folyósításának feltételét és rendszerét. A bíróság idézte a Hszt.
- §
(3)bekezdés, 183. §
(1),
(3)-
(4)bekezdéseit,
- §-a, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
- évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.)
- §
(1)bekezdés
- c)pontja, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról és egyes szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) 4. §
- k)pont 1. alpontja, az Szja. törvény egyes rendelkezéseit, továbbá utalt a Kúria [9] Mfv.III.10.456/2014/4. és az Mfv.III.10.071/2015/7. számú határozataira. A bíróság megállapította, hogy a támogatás kifizetése adóelőleg és járulékok levonásával történt, az járulékalapot képező jövedelemnek minősül, jogi természetét tekintve pedig kvázi illetmény jellegű juttatás, amely ellátást a nyugdíjalapba be kell számítani. Az alperes által hivatkozott Mfv.II.10.071/2015/7. számú, más ügyben hozott határozat nem tartalmaz olyan megállapítást, hogy a támogatás nem tekinthető járulékalapot képező jövedelemnek és azt a nyugdíjösszeg megállapításakor figyelmen kívül kellene hagyni; mindezek miatt az alperes az új eljárás során a ténylegesen nyújtott támogatás beszámítására köteles. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [10] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérve. Másodlagosan alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a bíróság új eljárásra utasítását is kérte. Az alperes álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert a bíróság a megállapított tényállásból okszerűtlen következtetést vont le és döntése a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (továbbiakban: Khtv.) 19. §-a, Hszt. 181. §
(3)bekezdése és a 183. §
(1)-
(2)és
(4)bekezdése rendelkezéseibe ütközik. [11] Az alperes érvelése szerint a nyugdíj rögzítés során a szolgálati nyugdíj összegét a Hszt. 2011. december 31-én hatályos 183. §
(1)bekezdése alapján kellett megállapítani. Az alperes álláspontja szerint a Hszt. 183. §
(4)bekezdése taxatíve felsorolja az illetményeket és az illetmény jellegű juttatásokat, mely felsorolás kiterjesztő értelmezésének nincs helye, így a szolgálati időt elismerő támogatás nem alapilletmény, nem illetmény-kiegészítés, nem illetménypótlék és nem minősül a
- január 1-jét megelőzően hatályos szabályok szerinti külön juttatásnak és jutalomnak. [12] Az alperes nem vitatta, hogy az ORFK utasítás alapján - amely nem jogszabály - a támogatás összegéből a munkáltató adó- és járuléklevonást eszközölt. Az alperes a Hszt.
- §
(3)bekezdése és a Tny. 22. §
(1)bekezdése rendelkezéseit idézve megállapította, hogy a Tny. mint mögöttes szabályhoz képest a Hszt. szűkítő tartalmú speciális szabályt tartalmaz az átlagszámítási időszakra vonatkozóan a nyugdíj alapjának meghatározásához figyelembe vehető keresetekre és jövedelmekre. A szolgálati nyugdíj meghatározása tekintetében a Hszt. 183. §
(4)bekezdése, a Tny. 22. §
(1)bekezdésében foglaltaktól eltérő szabályokat határozott meg, ezért a Hszt. rendelkezései, mint speciális szabályok megelőzik a Tny. általános rendelkezéseit, így a Tny. szabályaira a bíróság tévesen utalt vissza. [13] Az alperes elfogadta, hogy a szolgálati időt elismerő támogatás nyugdíjjárulék alapot képez, azonban - véleménye szerint - a támogatás összegét csak a társadalombiztosítási törvényben szabályozott öregségi nyugdíj alapját képező átlagkereset számításához lehet figyelembe venni, a Tny. 22. § rendelkezései alapján a szolgálati nyugdíj alapját képező átlagkereset számításához nem, ezért a bíróság ezzel ellentétes megállapítása téves. Az alperes felülvizsgálati érvelése szerint a szolgálati nyugdíj összegénél figyelembe vehető juttatások meghatározása során a Tny. 22. §
(1)bekezdés rendelkezése nem alkalmazható, nem lehet a nyugdíjjárulék alapot képező jövedelmek teljes körét figyelembe venni, hiszen arra csak akkor kerülhetne sor, ha azokra a Hszt. nem rendelkezne. A Hszt. 183. §
(4)bekezdése azonban taxatíve felsorolja a szolgálati nyugdíj összegébe beszámítható illetmények és illetmény jellegű juttatások körét. A Kúria döntése és jogi indokai [14] A felülvizsgálati kérelem nem alapos az alábbiak szerint. [15] A Kúria több döntésében (Mfv. III. 10.494/2016/5., Mfv. III. 10.429/2016/5., Mfv. III. 10.436/2016/5., Mfv. III. 10.450/2016/6., Mfv. III. 10.296/2016/4., Mfv. III. 10.408/2016/3.) rámutatott: „A Khtv. 19. §-a a rendelkezés hatálya alá tartozó személyek részére a Hszt. 2011. december 31-én hatályos szabályai alkalmazásával szolgálati nyugdíj folyósítás nélküli megállapítását írja elő. A 2011. december 31-én hatályos Hszt. a hivatásos állomány tagját megillető nyugellátásokról a 181. §
(1)-
(3)bekezdésében rendelkezett, a szolgálati nyugdíjra való jogosultság részletszabályait a 182. §-184. §-ai tartalmazták. [16] A Hszt. 181. §
(1)bekezdése a szolgálati nyugdíj és a hivatásos állomány tagját megillető egyéb nyugellátások esetében a Tbj., Tny., valamint a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény rendelkezéseit a Hszt.-ben meghatározott eltérésekkel rendelte alkalmazni. A 183. §
(1)és
(2)bekezdése a szolgálati nyugdíj összegét a szolgálati viszony megszűnését közvetlenül megelőző 365 nap alatt a szolgálati viszony keretében elért, a kifizetés időpontjában hatályos jogszabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló illetménynek és illetmény jellegű juttatásoknak az elért jövedelemből levont egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, magán-nyugdíjpénztári tagdíj, valamint munkavállalói járulék összegével, továbbá a fennmaradó összegre képzett személyi jövedelemadó összegével csökkentett összege havi átlaga alapján rendelte megállapítani azzal, hogy az összeg kiszámításánál alkalmazni kell a társadalombiztosítási jogszabályokban az öregségi nyugdíj megállapításánál előírt korlátozásokat. A Hszt. 183. §
(4)bekezdése szerint az
(1)és
(3)bekezdésben említett illetményen és illetmény jellegű juttatáson az alapilletményt, az illetménykiegészítést, az illetménypótlékot, a
- január 1-jét megelőzően hatályos szabályok szerinti külön juttatást és a jutalmat kell érteni. [17] A Hszt. felülvizsgálati kérelemben megjelölt fenti rendelkezései és azoknak a Tny., a Tbj. és az Szjatv. jogerős ítéletben felhívott rendelkezései együttes alkalmazása tárgyában a Kúria korábban, az Mfv.III.10.456/2014/
- és az Mfv.III.10.409/2016/
- számú határozataiban már állást foglalt. E határozatokban a Kúria rámutatott arra, hogy a nyugellátás összege megállapításának alapja - mind a Tny., mind a Hszt. rendelkezései szerint - a bevallott és megfizetett járulék, a járulékfizetési kötelezettség alapvető feltétele pedig a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony és a járulékalapot képező jövedelem megléte, amelyről a Tbj. rendelkezik. A Tbj.
- § k) pont
- alpontja szerint járulékalapot képező jövedelemnek az Szjatv. szerint összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelem. Az Szjatv. alapján önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben vagy egyébként az e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez [
- §
(3)bekezdés]; az Szjatv. rendelkezéseiből következően minden, az összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevétel, amelyet az adóelőleg számításánál figyelembe kell venni, járulékalapot képező jövedelem. A szolgálati időt elismerő támogatás a nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék alapot nem képező juttatások között nem szerepel, a hivatásos állományúak a járulékalapot képező jövedelmük [Tbj. 4. §
- k)pont 1. alpont] után nyugdíjjárulékot, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot a Tbj. 24. § a)-
- b)pontban felsorolt juttatások kivételével fizetnek [Tbj. 19. §, 21. §]. [18] A Kúria a fenti határozatokban arra a következtetésre jutott, hogy a hivatásos állományúak részére a nyugdíjazás helyett további szolgálat vállalás és teljesítés, azaz munkavégzés ellentételezéseként fizetett, a Hszt. 183. §
(1)bekezdésében meghatározott, valamint a
(4)bekezdésben felsorolt illetmény elemekkel azonos levonásokkal terhelt juttatást, rendeltetését figyelembe véve, és függetlenül attól, hogy azt a Hszt. külön nem nevesítette, a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetbe be kell számítani. [19] A munkaügyi bíróság döntését a fenti határozatban foglaltakkal azonos jogértelmezés eredményeként hozta meg, az alperes olyan további érvet, ami az attól való eltérést indokolná, nem adott elő. A munkaügyi bíróság helyesen foglalt állást arról is, hogy az Mfv.II.10.071/2015/7. számú határozat - a perek eltérő tárgyára tekintettel - nem irányadó. Az utóbbi határozatban a Kúria munkaügyi jogvitában, munkajogi jogintézmény, nevezetesen jogalap nélkül kifizetett illetmény visszakövetelésének határideje, a jelen perben társadalombiztosítási jogi jogintézmény, a szolgálati nyugdíj alapja, összegének meghatározása kérdésében foglalt állást. E határozatok az alkalmazott jogszabályok eltéréseire és más jogszabályokkal való együttes értelmezésére tekintettel sem állnak egymással ellentétben; az, hogy a további szolgálatteljesítésért járó díjazás a visszakövetelés és a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetbe való beszámítás szempontjából más megítélés alá esik, nem jelent ellentmondást. [20] A felülvizsgálati kérelemben felhozott további kifogások kapcsán a Kúria rámutat arra is, hogy a munkavégzésért járó díjazások közterheinek meghatározása - az Alaptörvényből [I. cikk
(3)bekezdés, 8. cikk
(3)bekezdés b) pont, 36. cikk
(1)-
(2)bekezdés,
- cikk] következően - az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, törvényhozási tárgykörbe tartozó kérdésekről, adóés járulékfizetési kötelezettség előírásáról a munkáltatók érvényesen, belső szabályzatokban, vagy utasításokban nem rendelkezhetnek. Téves ezért az alperes azon érvelése is, miszerint a felperes a támogatás beszámítására azért nem tarthat igényt, mert az abból való levonások jogszabálynak nem minősülő munkáltatói aktuson (ORFK utasítás) alapultak." [21] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat, ezért azt - a Pp.
- §
(3)bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta. Záró rész [22] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban felmerült költség viseléséről való döntést a Pp. 78. §
(2)bekezdése alapján mellőzte. [23] A Kúria a felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről a Tny.
- § alapján határozott. [24] A felülvizsgálati kérelmet a Kúria tárgyaláson kívül bírálta el (Pp.
- §
(1)bekezdés). Budapest,
- november
- Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő