Mfv.10435/2016/3 – Kúria

(1)és

(4)bekezdésében felsorolt illetményekkel azonos levonásokkal terhelt juttatást, a rendeltetését figyelembe véve a nyugdíj számítás alapjául szolgáló átlagkeresetbe be kell számítani. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.III.10.435/2016/

1. A tanács tagjai: Dr. Zanathy János a tanács elnöke Dr. Farkas Katalin előadó bíró Dr. Magyarfalvi Katalin bíró A felperes: Az alperes: ONYF Nyugdíjfolyósító Igazgatósága Az alperes képviselője: jogtanácsos A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 15.M.273/2016/
2. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi 1.M.273/2016/
3. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Tényállás [1] [2] [3] A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság Fegyveres Nyugellátási Osztálya a
4. április
5. napján kelt ... számú határozatával a felperes részére havi 260.615 forint rögzített nyugdíjat állapított meg annak folyósítása nélkül arra figyelemmel, hogy a felperes
6. január 1-től
7. december 31-ig 34 teljes év szolgálati idővel rendelkezett. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Nyugdíjfolyósító Igazgatósága a
8. szeptember
9. napján kelt ... számú határozatával a felperes szolgálati nyugdíj rögzítő határozat módosítása iránti kérelmét elutasította. A másodfokon eljáró Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Központ a
10. október
11. napján kelt ... számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a
12. évben hatályos, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló
13. évi XLIII. törvény (továbbiakban: Hszt.)
14. §

(1),

(3)bekezdése, 183. §

(1)-

(2)és

(4)bekezdése, 99. §

(1)-

(3)bekezdése, valamint a hivatásos állomány tagjainak szolgálati időt elismerő támogatásáról szóló 17/

1. (VI.4.) IRM rendelet (továbbiakban: Rendelet) rendelkezéseire, és a Kúria Mfv.II.10.071/
2. számú döntésében foglaltakra alapították. A határozat indokolása szerint a Rendelet kiadásának célja az volt, hogy a rendőrség és a büntetés-végrehajtás hivatásos állományában szolgálókat - kedvezőbb anyagi feltételek mellett - nyugdíj helyett szolgálatban tartsa, az aktív állományban maradást a jogalkotó a 25, illetve 30 év szolgálati viszony után további szolgálatot vállalók esetében új juttatás bevezetésével kívánta segíteni. Az alternatívát jelentő ellátásokat a jogalkotó nem kívánta összekapcsolni, erre utal, hogy a „hűségpénz" formailag támogatásként, kérelemként bizonyos feltételekkel, fix összegben, szerződés alapján és visszafizetési kötelezettséggel terhelten került bevezetésre. Mindezek miatt függetlenül a Kúria Mfv.III.10.456/2014/
3. számú egyedi ügyben hozott határozatától - a támogatás nem számítható be. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [4] [5] A felperes kereseti kérelmében a jogszabálysértésre hivatkozással kérte a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését annak megállapítása mellett, hogy a
4. évben kapott havi 50.000 forint mindösszesen 600.000 forint szolgálati idő támogatás, mint járulékalapot képező jövedelem illetmény jellegű juttatás, ezért beszámít a nyugdíjalapba. Hivatkozott arra, hogy a jövedelemből nyugdíjjárulék került levonásra, ezért a nyugdíjszámításnál figyelembe kell venni. Hivatkozott a Hszt.
5. §-a, valamint a 17/
6. (VI.4.) IRM rendelkezéseire. A felperes álláspontja szerint az alperesi jogértelmezés jogszerűtlenül és indokolatlanul hátrányosabb helyzetbe hozza a nyugdíjalap számítása során a hivatásos állomány tagját más nyugdíjjogosultnál, ezáltal sérül az egyenlő bánásmód követelménye. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva. Az alperes hivatkozott arra, hogy a szolgálati időt elismerő támogatás a Hszt. rendszerén kívül került szabályozásra. Sem az illetmény, sem az egyéb juttatások kedvezmények kategóriájába nem sorolható, ezért e módon a rögzített nyugdíj összegének meghatározásakor nem számítható be. Az elsőfokú ítélet [6] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül helyezte [7] [8] [9] és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. A bíróság ítéletében hivatkozott a Rendelet
7. § a)-b) pontok rendelkezéseire, megállapítva, hogy az „ellátás" bevezetésének célja, hogy a fizetés és a nyugdíj közötti különbözet kiegyenlítésére tekintettel a hivatásos állományú tovább szolgáljon. A szolgálati idő támogatásra vonatkozó megállapodás feltételhez kötötten és önkéntes alapon jött létre, az ORFK utasítás szabályozta a támogatás folyósításának feltételét és rendszerét. A bíróság idézte a Hszt.
8. §

(3)bekezdés, 183. §

(1),

(3)-

(4)bekezdéseit,

1. §-a, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
2. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.)
3. §

(1)bekezdés

1. c)pontja, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról és egyes szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) 4. §
2. k)pont 1. alpontja, az Szja. törvény egyes rendelkezéseit, továbbá utalt a Kúria Mfv.III.10.456/2014/4. és az Mfv.III.10.071/2015/7. számú határozataira. A bíróság megállapította, hogy a támogatás kifizetése adóelőleg és járulékok levonásával történt, az járulékalapot képező jövedelemnek minősül, jogi természetét tekintve pedig kvázi illetmény jellegű juttatás, amely ellátást a nyugdíjalapba be kell számítani. Az alperes által hivatkozott Mfv.II.10.071/2015/7. számú, más ügyben hozott határozat nem tartalmaz olyan megállapítást, hogy a támogatás nem tekinthető járulékalapot képező jövedelemnek és azt a nyugdíjösszeg megállapításakor figyelmen kívül kellene hagyni; mindezek miatt az alperes az új eljárás során a ténylegesen nyújtott támogatás beszámítására köteles. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [10] A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (Khtv.) 19. §-a, a Hszt. 181. §

(3)bekezdése, 183. §

(1)-

(2)és

(4)bekezdése megsértésére hivatkozva. [11] Érvelése szerint a Hszt. - Khtv.

1. §-a által alkalmazni rendelt
2. december 31-én hatályos
3. §

(1)és

(4)bekezdései alapján az alapilletménynek, illetménykiegészítésnek, -pótléknak és a

1. január
2. előtt hatályos szabályok szerinti külön juttatásnak, jutalomnak nem minősülő támogatás, függetlenül attól, hogy nyugdíjjárulék alapot képez-e, nem számítható be a szolgálati nyugdíj összegébe. Ezt támasztja alá a Kúria Mfv.II.10.071/
3. számú döntése és az is, hogy a Hszt.
4. §

(4)bekezdésében található taxatív felsorolás más jövedelmek beszámítását kizárja. A Hszt. 181. §

(3)bekezdése általános szabályként rendelkezik a Tny.-nek és a Tbj.-nek a Hszt.-ben foglalt eltérésekkel való, szolgálati nyugdíj megállapítása során történő alkalmazásáról. A Tny. 22. §

(1)bekezdésének mögöttes szabályához képest a Hszt. az átlagszámítási időszakra és a figyelembe vehető keresetekre, jövedelmekre vonatkozóan eltérő, szűkítő tartalmú speciális rendelkezést tartalmaz. [12] Az alperes szerint a munkaügyi bíróság a Hszt. 181. §

(3)bekezdésével ellentétesen rendelkezett arról, hogy a Tny. alapján járjon el, a Hszt. 183. §

(4)bekezdésének a Tny. 22. §

(1)bekezdésétől eltérő speciális szabálya megelőzi a Tny. általános rendelkezéseit. A bíróság helyesen állapította meg, hogy a támogatás nyugdíjjárulék alapot képez, az ebből levont következtetése azonban okszerűtlen. A támogatást nyugdíjjárulék alapot képező jövedelemként csak a társadalombiztosítási öregségi nyugdíj igénylésekor, akár a Khtv. 20. §-a alkalmazásakor kell figyelembe venni. A szolgálati nyugdíj megállapítása során a Tny. szubszidiárius 22. §

(1)bekezdése nem alkalmazható, a nyugdíjjárulék alapot képező jövedelmek teljes körének figyelembevételére csak a Hszt. külön rendelkezése alapján lehetséges. A Hszt. 183. §

(4)bekezdésének taxatív felsorolása kizárja az ott nem szereplő jövedelmek beszámítását és azt is, hogy a hatóság vagy a bíróság kiterjesztő értelmezéssel mérlegelést alkalmazzon. [13] A felperes a perben megalapozatlanul hivatkozott a Tbj. alapelvi szintű megállapításokat tartalmazó 2. §

(3)bekezdésére. E szabállyal szemben a Hszt. 183. §

(1)bekezdése a kedvezőbb színvonalú ellátás céljából fogalmaz meg kivételszabályt, annak alapján nem a teljes életkeresetet, hanem csak a jogviszony megszűnése előtti egy év illetményét és illetmény jellegű juttatását kell figyelembe venni az ellátás alapjának meghatározásakor. Maga a rögzített és a később megállapításra kerülő ellátás közötti választás lehetősége is kivételt jelent a Tbj. 2. §

(3)bekezdésében megfogalmazott alapelvekhez képest. [14] Az alperes szerint az Mfv.II.10.071/2015/

1. számú ítélet más tényállás alapján ugyan, de azt mondja ki, hogy a juttatás nem tartozik az illetmény kategóriájába. A határozat rögzíti azt is, hogy az adó- és járuléklevonás ténye csupán adójogi kérdés, a juttatás jogcímét nem alakítja át, továbbá azt is, hogy az illetményre vonatkozó garanciális szabály kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség. Az alperes végül utalt arra is, hogy az adó- és járuléklevonás jogszabálynak nem minősülő ORFK utasítás alapján történt, így az a kizárólag jogszabályokhoz kötött ellátás megállapításakor relevanciával nem bír, arra igény nem alapítható. [15] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [16] A felülvizsgálati kérelem nem alapos az alábbiak szerint. [17] A Kúria több döntésében (Mfv. III. 10.494/2016/5., Mfv. III. 10.429/2016/5., Mfv. III. 10.436/2016/5., Mfv. III. 10.450/2016/6., Mfv. III. 10.296/2016/4., Mfv. III. 10.408/2016/3.) rámutatott: „ A Khtv.
2. §-a a rendelkezés hatálya alá tartozó személyek részére a Hszt.
3. december 31-én hatályos szabályai alkalmazásával szolgálati nyugdíj folyósítás nélküli megállapítását írja elő. A
4. december 31-én hatályos Hszt. a hivatásos állomány tagját megillető nyugellátásokról a
5. §

(1)-

(3)bekezdésében rendelkezett, a szolgálati nyugdíjra való jogosultság részletszabályait a 182. §-184. §-ai tartalmazták. [18] A Hszt. 181. §

(1)bekezdése a szolgálati nyugdíj és a hivatásos állomány tagját megillető egyéb nyugellátások esetében a Tbj., Tny., valamint a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény rendelkezéseit a Hszt.-ben meghatározott eltérésekkel rendelte alkalmazni. A 183. §

(1)és

(2)bekezdése a szolgálati nyugdíj összegét a szolgálati viszony megszűnését közvetlenül megelőző 365 nap alatt a szolgálati viszony keretében elért, a kifizetés időpontjában hatályos jogszabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló illetménynek és illetmény jellegű juttatásoknak az elért jövedelemből levont egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, magán-nyugdíjpénztári tagdíj, valamint munkavállalói járulék összegével, továbbá a fennmaradó összegre képzett személyi jövedelemadó összegével csökkentett összege havi átlaga alapján rendelte megállapítani azzal, hogy az összeg kiszámításánál alkalmazni kell a társadalombiztosítási jogszabályokban az öregségi nyugdíj megállapításánál előírt korlátozásokat. A Hszt. 183. §

(4)bekezdése szerint az

(1)és

(3)bekezdésben említett illetményen és illetmény jellegű juttatáson az alapilletményt, az illetménykiegészítést, az illetménypótlékot, a

1. január 1-jét megelőzően hatályos szabályok szerinti külön juttatást és a jutalmat kell érteni. [19] A Hszt. felülvizsgálati kérelemben megjelölt fenti rendelkezései és azoknak a Tny., a Tbj. és az Szjatv. jogerős ítéletben felhívott rendelkezései együttes alkalmazása tárgyában a Kúria korábban, az Mfv.III.10.456/2014/
2. és az Mfv.III.10.409/2016/
3. számú határozataiban már állást foglalt. E határozatokban a Kúria rámutatott arra, hogy a nyugellátás összege megállapításának alapja - mind a Tny., mind a Hszt. rendelkezései szerint - a bevallott és megfizetett járulék, a járulékfizetési kötelezettség alapvető feltétele pedig a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony és a járulékalapot képező jövedelem megléte, amelyről a Tbj. rendelkezik. A Tbj.
4. § k) pont
5. alpontja szerint járulékalapot képező jövedelemnek az Szjatv. szerint összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelem. Az Szjatv. alapján önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben vagy egyébként az e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez [
6. §

(3)bekezdés]; az Szjatv. rendelkezéseiből következően minden, az összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevétel, amelyet az adóelőleg számításánál figyelembe kell venni, járulékalapot képező jövedelem. A szolgálati időt elismerő támogatás a nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék alapot nem képező juttatások között nem szerepel, a hivatásos állományúak a járulékalapot képező jövedelmük [Tbj. 4. §

1. k)pont 1. alpont] után nyugdíjjárulékot, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot a Tbj. 24. § a)-
2. b)pontban felsorolt juttatások kivételével fizetnek [Tbj. 19. §, 21. §]. [20] A Kúria a fenti határozatokban arra a következtetésre jutott, hogy a hivatásos állományúak részére a nyugdíjazás helyett további szolgálat vállalás és teljesítés, azaz munkavégzés ellentételezéseként fizetett, a Hszt. 183. §

(1)bekezdésében meghatározott, valamint a

(4)bekezdésben felsorolt illetmény elemekkel azonos levonásokkal terhelt juttatást, rendeltetését figyelembe véve, és függetlenül attól, hogy azt a Hszt. külön nem nevesítette, a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetbe be kell számítani. [21] A munkaügyi bíróság döntését a fenti határozatban foglaltakkal azonos jogértelmezés eredményeként hozta meg, az alperes olyan további érvet, ami az attól való eltérést indokolná, nem adott elő. A munkaügyi bíróság helyesen foglalt állást arról is, hogy az Mfv.II.10.071/2015/7. számú határozat - a perek eltérő tárgyára tekintettel - nem irányadó. Az utóbbi határozatban a Kúria munkaügyi jogvitában, munkajogi jogintézmény, nevezetesen jogalap nélkül kifizetett illetmény visszakövetelésének határideje, a jelen perben társadalombiztosítási jogi jogintézmény, a szolgálati nyugdíj alapja, összegének meghatározása kérdésében foglalt állást. E határozatok az alkalmazott jogszabályok eltéréseire és más jogszabályokkal való együttes értelmezésére tekintettel sem állnak egymással ellentétben; az, hogy a további szolgálatteljesítésért járó díjazás a visszakövetelés és a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetbe való beszámítás szempontjából más megítélés alá esik, nem jelent ellentmondást. [22] A felülvizsgálati kérelemben felhozott további kifogások kapcsán a Kúria rámutat arra is, hogy a munkavégzésért járó díjazások közterheinek meghatározása - az Alaptörvényből [I. cikk

(3)bekezdés, 8. cikk

(3)bekezdés b) pont, 36. cikk

(1)-

(2)bekezdés,

1. cikk] következően - az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, törvényhozási tárgykörbe tartozó kérdésekről, adóés járulékfizetési kötelezettség előírásáról a munkáltatók érvényesen, belső szabályzatokban, vagy utasításokban nem rendelkezhetnek. Téves ezért az alperes azon érvelése is, miszerint a felperes a támogatás beszámítására azért nem tarthat igényt, mert az abból való levonások jogszabálynak nem minősülő munkáltatói aktuson (ORFK utasítás) alapultak." [23] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat, ezért azt - a Pp.
2. §

(3)bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta. Záró rész [24] A Kúria a perköltség viseléséről való döntést a Pp. 78. §

(2)bekezdése alapján mellőzte. [25] A Kúria a felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről a Khtv.

1. §-a alapján alkalmazandó Tny.
2. §-a alapján határozott. [26] A felülvizsgálati kérelmet a Kúria tárgyaláson kívül bírálta el (Pp.
3. §

(1)bekezdés). Budapest,

1. november
2. Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő