Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.064/2016/5/II. A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Török Tamás ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Lajer Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Németh Csaba ügyvéd) által képviselt I. rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű és a .... felszámoló (felszámoló címe, ügyintéző: ... jogtanácsos) által képviselt II. rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen szerződés semmisségének megállapítása iránt a Fővárosi Törvényszéken indult perében az elsőfokú bíróság által
- június
- napján meghozott 25.P.20.916/2016/
- számú ítélet ellen a felperes részéről
- sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. rendű alperesnek 952.500 (kilencszázötvenkétezer-ötszáz) forint másodfokú perköltséget és térítsen meg az államnak külön felhívásra 2.500.000 (kétmillió-ötszázezer) forint feljegyzett fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes keresetében az I. rendű alperes mint hitelező és a II. rendű alperes mint adós között
- július
- napján 35196 számon megkötött hitel-, továbbá a felperes mint kezes és az I. rendű alperes mint hitelező között ugyancsak
- július 14-én megkötött készfizető kezesi szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte. Az érvénytelenség okaként a hitelszerződés kapcsán az
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
- §
(1)bekezdésére, további érvénytelenségi okként annak jóerkölcsbe ütközésére [Ptk. 200. §
(2)bekezdés] hivatkozott, amelyből következően járulékos jellege folytán a kezesi szerződés is érvénytelen. Előadta, hogy a támadott szerződéseket az I. rendű alperes munkavállalói e minőségükből következően szervezeti és nem ügyleti képviselőként írták alá. A képviseleti jog hiánya utólagos jóváhagyással nem orvosolható. A hitelszerződés - annak rövid futamidejére és a benne szereplő egyoldalú módosításra lehetőséget adó, valamint többletköltség fizetési kötelezettséget keletkeztető szerződési feltételekre figyelemmel - a jóerkölcsbe ütközik. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. rendű alperes vitatta, hogy a II. rendű alperessel kötött hitelszerződés vonatkozásában fennállnának a Pp. 123. §-ában foglalt feltételek. Álláspontja szerint erre a szerződésre a Ptk. 239/A. §-a nem alkalmazható. Miután a kezesi szerződés érvénytelenségét a felperes kizárólag annak járulékos jellege miatt, a hitelszerződés érvénytelenségére alapozva állította, ezt a keresetet is el kell utasítani. Tagadta, hogy a Ptk. 217. §
(1)bekezdése szerinti semmisség a felperes által felhozott ténybeli alapon megállapítható lenne, egyben állította, hogy a szerződéseket az I. rendű alperes képviseletében aláíró személyek az 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 47. §
(2)bekezdése alapján képviselték az I. rendű alperest és képviseleti jogukat az ellenkérelemhez csatolt meghatalmazás igazolja. Egyébként a hitelmegállapodás a Ptk. 221. §
(1)bekezdése szerint ráutaló magatartással, illetve az ellenkérelemben foglalt kifejezett utólagos jóváhagyással is létrejött. Álláspontja szerint a felperes a jóerkölcsbe ütközés körében tartalma szerint általa tisztességtelennek tartott feltételeket támad, de a Ptk. 236. §
(1)és
(2)bekezdése szerinti egy éves határidőn túl. Az adott finanszírozási forma nem ütközhet a jóerkölcsbe. A II. rendű alperes szintén a kereset elutasítását kérte, hivatkozva arra, hogy a hitelszerződés a II. rendű alperes érdekeit volt hivatva kielégíteni, nem a felperesét, amelyre alkalmas is volt. Az alperesek közti szerződés bevett finanszírozási forma. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, egyben kötelezte a felperest az I. rendű alperes javára 1.095.000 forint, a II. rendű alperes javára 1.000.000 forint perköltség, az államnak pedig külön felhívásra 1.500.000 forint feljegyzett kereseti illeték megfizetésére. Döntését azzal indokolta, hogy bár a megállapítási kereset Pp. 123. §-ában foglalt feltételei adott esetben - a Ptk. 273. §
(1)bekezdésére és arra is figyelemmel, hogy a kezesség járulékos jellegéből következően érvénytelen szerződés kezesi szerződéssel nem biztosítható - fennállnak, de a hitelszerződés semmissége egyik, a felperes által felhozott okból sem állapítható meg. A Hpt. 210. §
(1)bekezdés szerinti írásbeli alak a hitelszerződés vonatkozásában teljesült, annak aláírói teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt meghatalmazással rendelkező személyek, tehát az I. rendű alperes képviselői voltak. A munkavállalói minőség feltüntetése ezen nem változtat. A szerződések érvényesen létrejöttek, a Ptk. 217. §
(1)bekezdésére való hivatkozás alaptalan. Az elsőfokú bíróság osztotta az I. rendű alperes álláspontját abban a vonatkozásban, hogy a Ptk. 200. §
(2)bekezdésben szabályozott jóerkölcsbe ütköző szerződést eredményező okok nem azonosíthatóak a tisztességtelen szerződési feltételekkel (Ptk.
- §). Mivel a fogyasztónak nem minősülő II. rendű alperes első teljesítésére
- augusztus 15-én került sor, a Ptk. 209/A. §
(1)bekezdése szerinti megtámadással a felperes elkésett. A Ptk. 200. §
(2)bekezdésében foglaltakat a BH
- évi
- sz. eseti döntésben foglalt kritériumok alapján vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a felperes által megjelölt tartalmi kifogások (lejárati idő rövidsége, egyoldalú módosítási jog, illetve a díj- és költségelemek szerződési értékhez kötése) nem mutatnak túl a felek szerződéses viszonyán és váltanak ki társadalmilag hátrányos megítélést. Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes élt fellebbezéssel kérve annak megváltoztatását és a kereset teljesítését. Fenntartotta a Ptk.
- §
(1)bekezdésével kapcsolatban az elsőfokú eljárásban kifejtett álláspontját és hangsúlyozta: a szerződés szövegéből és a megkötésének körülményeiből sem lehet arra következtetni, hogy az I. rendű alperes munkavállalói meghatalmazottként írták volna alá a szerződést, ezt az I. rendű alperes a perben sem bizonyította. Jelentőséget tulajdonított annak, hogy az I. rendű alperes először az ellenkérelmében hivatkozott arra: a munkavállalói meghatalmazással rendelkeztek. A jóerkölcsbe ütközés körében azt hangsúlyozta: az általa kifogásolt tartalmú kikötéseket együttesen kell értékelni, és figyelemmel kell lenni arra is, hogy a II. rendű alperes megnövekedett forgalma miatt gazdasági kényszerhelyzetben volt, igényeit csak a „nagy bankok" tudták kielégíteni. Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint az I. és a II. rendű alperes a hitelszerződést írásban megkötötték és olyan érvénytelenségi ok, amelyet a felperesi fellebbezés levezet, nem létezik. A Ptk. 220. §
(1)bekezdése éppen hogy lehetővé tette: az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyen dolgozó banki dolgozó a hitelszerződés megkötésénél képviselhesse a bankot. Álképviselet esetén pedig az álképviselő eljárása a képviselt részére utólag bármikor jóváhagyható. A felperes által felhozott okok a hitelszerződés jóerkölcsbe ütközésének megállapítását nem teszik a bírói gyakorlatra figyelemmel sem - lehetővé. A II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A felperes fellebbezése alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, a Fővárosi Ítélőtábla a döntésével is egyetért, annak indokait - a felperesi fellebbezésben foglalt kiegészítésekre is tekintettel - a következőekkel egészíti ki: A felperes valójában az alperesek közti hitelszerződés érvénytelenségét [Hpt. 3. §
(1)bekezdés b) pont, 210. §
(1)bekezdés, Ptk. 217. §
(1)bekezdés] olyan, az I. rendű alperes képviseletével kapcsolatos kifogásokra alapozza, amelyekből - mint ahogyan arra az I. rendű alperes helyesen hivatkozott - a hitelszerződés érvénytelensége még a kifogások alapossága esetén sem következik. Az álképviselet a szerződés létrejöttének pedig csak akkor akadálya, ha utólagos jóváhagyás, bármely formában - írásban, szóban vagy ráutaló magatartással - nem történik (Ptk.
- §). A perbeli esetben az elsőfokú ítélet helyes indokai szerint álképviseletről nem volt szó, hiszen az I. rendű alperes részéről eljárt személyek közjegyző által hitelesített,
- április 22-i keltű okiratba foglalt meghatalmazással rendelkeztek. Nincs annak jelentősége, hogy a II. rendű alperes tudott-e a képviselet fajtájáról és - különös tekintettel arra, hogy a képviseleti jog igazolásának kérésére vonatkozó adat fel sem merült - a meghatalmazás létéről, hiszen a képviseleti jog fennállta bizonyított. Helytállóan minősítette az elsőfokú bíróság a felperes jóerkölcsbe ütközésre alapított keresetét tartalma szerint - a tisztességtelenség megállapítására irányulónak és a megtámadási idő eltelte miatt elkésettnek. A felperes a fellebbezésben azt az álláspontját fejti ki, hogy amennyiben egy szerződés több, különféle tárgyú tisztességtelen feltételt is tartalmaz, ezeket a maguk összességében kell értékelni és arra a következtetésre jutni, hogy az ilyen szerződés az általános elfogadott erkölcsi normákat sérti. Az ítélőtábla ezzel az érveléssel azért nem ért egyet, mert a Ptk. 209/A. §-ából nem lehet olyan megalapozott következtetésre jutni, hogy ebben a körben olyan szerződési feltételekről lenne szó, amelyeket a jogszabály külön nem tilt, ezért a szerződési feltételeket az általános erkölcsi normák alapján lehetne csak minősíteni. A Ptk. ugyanis a szerződési feltétel tisztességtelenségét önálló érvénytelenségi okként szabályozza, amelyből már önmagában is következnie kell, hogy az ilyen szerződési feltételek negatív általános társadalmi megítélés alá esnek. A tisztességtelen szerződési feltétel következménye, hogy az alkalmazójával szerződő felet nem köti, a szerződésből kimarad, de ha a szerződés az érintett tisztességtelen feltételek elhagyásával is teljesíthető, a „maradék szerződés" továbbra is köti a feleket. Ezzel a jogkövetkezménnyel ellentétes lenne, ha a szerződési feltételek együttes értékelésével egy másik érvénytelenségi okra és ezáltal egy másfajta jogkövetkezményre lehetne áttérni. A tisztességtelen szerződési feltétel intézménye ugyanis éppen azt teszi lehetővé, hogy a szerződésben lévő egyes rendelkezéseknek a jóhiszeműség és a tisztesség elvével összeegyeztethetetlen és egyensúlytalanságra vezető jellege anélkül legyen vizsgálható és megállapítható, hogy az ilyen feltételek érvénytelensége az egész szerződés sorsát is megpecsételné. A tisztességtelen feltételek elhagyását követő szerződési tartalommal szemben alapos kifogás már nem emelhető. A kifejtett indokok alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező felperest a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az ügyvédi munkadíjból álló, áfát is tartalmazó másodfokú perköltség I. rendű alperesnek való megfizetésére. Az ügyvédi munkadíj mértékét a másodfokú eljárás munkaigényére és figyelemmel a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5)és
(6)bekezdései alkalmazásával állapította meg. A II. rendű alperesnek a másodfokú eljárásban költsége nem merült fel, ezért arról rendelkezni nem kellett [Pp. 79. §
(1)bekezdés]. A feljegyzett fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése és 15. §
(3)bekezdése alapján a felperes köteles az államnak külön felhívásra megfizetni. Budapest,
- november
- Dr. Czukorné dr. Farsang Judit s.k. a tanács elnöke, előadó Dr. Benedek Szabolcs s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Dr. Magosi Szilvia s.k. bíró