Pfv.21200/2016/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A nem vagyoni kártérítésnek és a háztartási kisegítői járadéknak a bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján megállapított mértéke a felülvizsgálati eljárásban sikerrel nem támadható. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.III.21.200/2016/5.szám A tanács tagjai: . Havasi Péter a tanács elnöke . Zumbók Péter előadó bíró . Almásy Mária bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: . Landes Judit ügyvéd Az alperesek: I.rendű alperes II.rendű alperes Az alperesek képviselője: . Zajdó Zsolt Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Zajdó Zsolt ügyvéd) Más perbeli személy neve és perbeli állása: Alperesi beavatkozó képviselője: jogtanácsos A per tárgya: kártérítés megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Környéki Törvényszék 2.Pf.21.273/2015/

1. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: örsi Járásbíróság 8.P.20.550/2007/
2. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítélet hatályában fenntartja. felülvizsgálattal támadott részét Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű alperesi beavatkozónak 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, míg a 69.200 (hatvankilencezer-kétszáz) forint felülvizsgálati illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A 68 éves felperes
3. szeptember
4. napján a II. rendű alperes tulajdonában és az I. rendű alperes kezelésében álló gyógyfürdő A1 medencéjénél a csúszós burkolaton megcsúszott és elesett, amelynek következtében a jobb váll ficamát és az ugrócsont félficamával járó többszörös jobb oldali bokatörést (kül- és belboka törést) szenvedett el. A felperes
5. szeptember 27-ig fekvőgipszet, majd
6. november 10-ig járógipszet használt. A felperes jobb vállficama minimális maradványtünettel, panaszmentesen gyógyult, míg domináns oldali bokasérülése a belbokát rögzítő csavarok lesüllyedésével, sérüléses eredetű ugróízületi elfajulással, a bokaízületi mozgások közepes fokú beszűkülésével, fájdalomérzékenységgel és érzészavarral gyógyult. A sérüléses eredetű ízületi elfajulásban az életkorral járó kopásos folyamatok előrehaladása miatt fokozatos romlás várható. A jobb láb balesettel okozati összefüggésben fennálló maradványállapota miatt a felperes a mindennapi életvitelében és minden olyan szabadidős tevékenységében, ami a láb fokozott terhelésével és igénybevételével jár, közepes fokban korlátozva van. A felperes a tartós állással, járással, a jobb boka fokozottabb megterhelésével járó közepesen nehéz, nehéz és kifejezetten nehéz háztartási munkák végzésében segítőre szorul. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [2] A felperes a keresetében a balesettel összefüggésben álló vagyoni és nem vagyoni kárainak egyetemleges megfizetésére kérte az alperesek kötelezését. A vagyoni kártérítés körében igényt tartott egyebek mellett a gondozással kapcsolatban felmerült többletköltség, a háztartási kisegítő igénybevétele miatti költség, a kulturális többletköltség és a telefonhasználattal kapcsolatos költség megtérítésére. Háztartási kisegítői költségként
7. február
8. napjától havi 19.200 forintot követelt azzal, hogy a lejárt követelés vonatkozásában
9. június
10. napjában jelölte meg a késedelmi kamatfizetés kezdő napját. A felperes nem vagyoni kártérítés címén 2.000.000 forintra és annak
11. szeptember
12. napjától járó késedelmi kamatára kérte az alperesek marasztalását. [3] Az alperesek és az elutasítását kérték, vitatták. I. rendű alperesi beavatkozó a kereset annak jogalapját és összegszerűségét is Az első- és másodfokú ítélet [4] Az elsőfokú bíróság a 18.P.20.550/2007/
13. számú közbenső ítéletével megállapította, hogy a felperest
14. szeptember
15. napján a gyógyfürdő A1 medencéje mellett ért balesetből eredő károkért az alperesek egyetemlegesen felelnek. A másodfokú bíróság a 2.Pf.21.239/2012/
16. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta. [5] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 2.166.000 forintot és abból 1.500.000 forint után
17. szeptember
18. napjától, 563.000 forint után
19. november
20. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatot. Kötelezte továbbá az alpereseket, hogy
21. február
22. napjától kezdődően minden hónap
23. napjáig előre esedékesen egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek havi 19.200 forintot. Megállapította, hogy az alpereseknek
24. február
25. napjától
26. június
27. napjáig bezárólag 1.977.600 forint hátraléka keletkezett, egyben kötelezte az alpereseket, hogy ezt a hátralékot annak
28. március
29. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatával 15 napon belül fizessék meg a felperesnek. Az elsőfokú bíróság ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A háztartási kisegítői költség tekintetében a keresetnek helyt adó döntését azzal indokolta, hogy a kiegészített orvosszakértői vélemény e kárigény indokoltságát alátámasztotta. A szakvélemény alapján ugyanis aggálytalanul megállapítható volt az, hogy bár a felperesnek a balesetet megelőzően, majd azt követően is voltak más mozgásszervi megbetegedései, de azok a balesettel okozati összefüggésbe hozható munkaképesség-csökkenést nem érintik. Egyértelműen megállapítható volt az is, hogy a felperes a közepesen nehéz, nehéz fizikai munkák végzésére egyéb természetes kórokú megbetegedéseitől függetlenül, önmagában a balesettel okozati összefüggésben keletkezett sérülés folytán nem képes. A háztartási kisegítő alkalmazását tehát a felperes baleseti eredetű munkaképesség-csökkenése indokolja. Ehhez képest R.M. tanúvallomása is alátámasztotta, hogy a mai napig heti két napon biztosan segít a felperesnek a nehezebb háztartási munkákban, takarításban és bevásárlásban. E munkák jellegére, időigényességére figyelemmel az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes által megjelölt heti 2×2 óra időtartam nem eltúlzott, mint ahogy a vonatkozó önkormányzati rendelet díjtételeire tekintettel az 1.200 forintos óradíj sem tekinthető eltúlzottnak. Az elsőfokú bíróság ezért a keresettel egyezően
30. február
31. napjától kezdődően havi 19.200 forint háztartási kisegítővel kapcsolatban felmerülő többletköltség megfizetésére kötelezte az alpereseket járadék formájában azzal, hogy a lejárt követelés
32. február
33. napjától
34. június
35. napjáig 1.977.600 forint volt. A nem vagyoni kártérítés iránti kereset elbírálásakor az elsőfokú bíróság figyelembe vette azt, hogy a balesetet követően a felperes életminősége megváltozott, az általa korábban szívesen végzett szabadidős tevékenységeket nem tudta végezni, amit a szakértői vélemény és a tanúvallomások is alátámasztottak. Az elsőfokú bíróság értékelte továbbá a műtétek számát, a gyógykezelések időtartamát, és azt is, hogy a felperes a mai napig rendszeresen fájdalmat érez. Mindemiatt a nem vagyoni kár összegét a
36. évi értékviszonyok figyelembevételével 1.500.000 forintban állapította meg, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. [6] Az alperesek és az I. rendű alperesi beavatkozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében akként változtatta meg, hogy az alpereseket terhelő összeget 2.166.000 forintról 1.405.000 forintra leszállította, amelyből 1.000.000 forint után
37. szeptember
38. napjától, 405.000 forint után
39. november
40. napjától az alperesek a kifizetésig járó, az elsőfokú ítélet szerinti mértékű késedelmi kamatot kötelesek megfizetni. A másodfokú ítélet szerint az alperesek
41. február
42. napja helyett
43. február
44. napjától
45. február
46. napjáig 4.000 forintot, míg
47. március
48. napjától egyetemlegesen minden hónap
49. napjáig előre esedékesen kötelesek havi 19.200 forint helyett havi 3.200 forintot megfizetni. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az alpereseknek
50. február
51. napjától
52. február
53. napjáig 378.400 forint hátraléka keletkezett, amelyet a
54. szeptember
55. napjától a kifizetés napjáig járó, az elsőfokú ítélet szerinti mértékű késedelmi kamattal együtt 15 nap alatt kötelesek megfizetni. A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes háztartási kisegítő jogcímén támasztott járadékigénye
56. február
57. napjától
58. február
59. napjáig összesen 4.000 forint, míg
60. március
61. napjától kezdődően havi 3.200 forint erejéig megalapozott. A másodfokú bíróság e körben figyelembe vette, hogy a peradatok szerint a felperesnek a baleset következményeitől függetlenül olyan egészségi problémái is vannak, amelyek a közepesen nehéz, illetve nehéz fizikai munkának minősülő háztartási feladatok elvégzésére kihatnak. Ezzel kapcsolatban a másodfokú bíróság mellőzte azt a szakvéleményen alapuló elsőfokú ítéleti ténymegállapítást, hogy a 2014-ben kimutatott jobb vállízületi elváltozások nagy valószínűséggel a perbeli baleset következményének tekinthetők, valamint azt a megállapítást is, hogy a felperes diagnosztizált mozgásszervi megbetegedései a baleseti maradványállapotban és a munkavégzési képességének alakulásában nem játszanak szerepet. A szakértő ugyanis a szakvélemény kiegészítésekor nyilatkozott arról, hogy az OEP kimutatása alapján a felperes állapotára vonatkozó pontos igazságügyi orvosszakértői vélemény nem adható, mivel ez a kimutatás nem tartalmaz részletes állapotleírást, és az nem is erre szolgál. Emellett a felperest terhelte azon állításának bizonyítása, hogy nincs mozgást akadályozó természetes okú megbetegedése, és mivel erre vonatkozó bizonyítást - az elsőfokú bíróság tájékoztatása ellenére - nem ajánlott fel, ezért a bizonyítottság hiánya a terhére volt értékelendő. A másodfokú bíróság értékelte azt is, hogy a felperes az orvosszakértői vizsgálat során két hetente egy alkalomról tett említést, amelynek során háztartási kisegítőre szorul. Miután pedig a felperes részére a segítséget hozzátartozó és nem olyan hivatásos gondozó nyújtja, akinek költségeit adó és járulék terheli, az elsőfokú bíróság tévedett akkor is, amikor az önkormányzati rendelet szerinti 1.200 forintos óradíjat vette alapul. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ehhez képest két hetente két óra időtartam fogadható el 800 forint óradíj mellett. Ennek megfelelően a jogerős ítélet a háztartási kisegítő költségét a
62. február 11-től
63. február 29-ig terjedő időszakra 378.400 forintban határozta meg, amely után a középarányos kezdő időponttól, azaz
64. szeptember
65. napjától illette meg a felperest az elsőfokú ítélet szerinti késedelmi kamat, míg a jövőre nézve fennálló, minden hónap
66. napjáig esedékes járadék összegét havi 3.200 forintban állapította meg. A másodfokú bíróság a nem vagyoni kártérítés összegének 1.000.000 forintra való leszállítását azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság ugyan helytállóan jelölte meg az adott kárigény elbírálása során jelentőséggel bíró szempontokat, de a fentiekre tekintettel nem maradhat figyelmen kívül, hogy a felperes jelenlegi egészségi állapota, mozgásszervi problémái nem kizárólag a perbeli balesetre vezethetők vissza. A fellebbezéssel érintett további elsőfokú ítéleti rendelkezések közül a másodfokú bíróság a felperes javára megítélt gondozási költség, kulturális többletköltség és telefonhasználati költség összegét is leszállította. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [7] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletet részben megváltoztató részének hatályon kívül helyezését és e körben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a nem vagyoni kár és a háztartási kisegítői költség megállapításánál, valamint a járadékszerű marasztalásnál tévesen mérlegelte felül az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkezéseit. A felperes hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Pp.
67. §-ában foglaltaknak, miután az nem tartalmaz megfelelő indokolást arra, hogy a másodfokú bíróság miért csökkentette az elsőfokú bíróság által megállapított kártérítési összeget akkor, amikor az elsőfokú bíróság minden tényt figyelembe véve mérlegelt és felülmérlegelésnek, a tényállás újbóli megállapításának semmilyen alapja nem volt a másodfokú bíróság részéről. Kiemelte, hogy a háztartási kisegítő igénybevételének szükségessége kizárólag a baleseti maradványállapottal áll oksági kapcsolatban, ami az orvosszakértői véleménnyel és a tanúvallomásokkal is egyértelműen igazolható. A felperes sérelmezte azt is, hogy a másodfokú bíróság az orvosszakértői véleményt felülbírálva állapította meg azt, hogy nem kizárólag a perbeli balesetre vezethetők vissza a jelenlegi mozgásszervi problémái. [8] Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő. [9] Az I. rendű alperesi beavatkozó a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság nem sértette meg a Pp.
68. §