Pf.21380/2016/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdésére, 343. §

(1)bekezdésére, Magyarország Alaptörvényének IX. cikkére, a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 4. §

(1)-

(3)bekezdésére,

1. §-ára,
2. §-ára, a PK 12., 13., 14.,
3. számú állásfoglalásokra, továbbá az Alkotmánybíróság 30/
4. (V. 26) és 36/
5. (VI. 24.) AB határozataira. Álláspontja szerint - a PK
6. számú állásfoglalásban foglaltaknak megfelelően - a közlemény teljes tartalmát figyelembe véve kell megítélni azt, hogy történt-e valótlan tényállítás, illetve hogy az alperes a valóságot hamis színben tüntette-e fel. Rögzítette, hogy sajtó-helyreigazítási igénnyel a fél akkor élhet, ha a sajtótermékben rá vonatkozóan valótlan tényt állítottak, híreszteltek, vagy a való tényeket hamis színben tüntették fel, ugyanakkor a sajtó-helyreigazítási igény megalapozottságának nem feltétele, hogy a tényállítás sértő legyen. A PK
7. számú állásfoglalás értelmében ugyanakkor sajtó-helyreigazítás alapját nem képezheti olyan közlemény, amely véleménynek, értékítéletnek, vagy bírálatnak minősül. Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az alperesi cikkben megjelentek egyértelműen következtetésnek, véleménynek minősülnek, mivel olyan - már egy korábbi peres eljárásban is megállapított - valós tényekre alapította azokat az alperes, melyek valóságtartalma bizonyítottnak tekintendő. A tényekből levont következtetés pedig csak abban az esetben lehet sajtó-helyreigazítás tárgya, ha az teljes mértékben logikátlan, okszerűtlen, jelen esetben pedig ez nem volt megállapítható. A perköltség viseléséről a Pp.
8. §

(1)bekezdése alapján döntött. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperesek terjesztettek elő fellebbezést, melyben elsődlegesen az első fokú ítélet megváltoztatását és a felperesek kereseti kérelmének való helyt adást, másodlagosan az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására, újabb határozat meghozatalára való utasítását kérték. Előadásuk szerint a sérelmezett cikk egy kúriai döntés indokolására hivatkozik úgy, hogy az írásba foglalt határozat nem állt a felek rendelkezésére, így azt bizonyítékként a perben felhasználni nem lehetett. Az a tény, hogy az alpereseknek a cikk megírásakor és közlésekor sem állt rendelkezésére a Kúria ítélete, azt eredményezi, hogy a cikk sérelmezett állításait nem tudták bizonyítani, bár a valóság bizonyításának kötelezettsége a perben őket terhelte. A kúriai döntés tartalma ráadásul egyértelműen bizonyítható, így a bizonyíthatósági teszt alkalmazásával kétség sem férhet hozzá, hogy a perben érintett sérelmezett cikkrészletek tényállításokat tartalmaznak, azok valóságtartalma egyértelműen bizonyítható. Annak ellenére, hogy nem őket terhelte a bizonyítási kötelezettség, a tárgyaláson felajánlották, hogy a Kúria határozatának kihirdetésekor személyesen is jelenlévő ügyvédjelölt előállításával, tanúval is bizonyítják, hogy a kúriai határozat nem arról szólt és nem azt mondja ki, hogy az ... áron alul adott el ingatlanokat. Álláspontjuk szerint, ha a másodfokú bíróság előtt áll csak rendelkezésre és kerül értékelésre a Kúria döntése, úgy a másodfokú bíróság elvonná az elsőfokú bíróság hatáskörét és olyan kérdésben születne jogerős döntés, mely kérdést lényegében akkor tárgyalnak először, így sérülne a jogorvoslathoz való jog. Az alpereseknek a cikk megírásakor kellett volna tisztában lenniük az általuk közölt tények valóságtartalmával, így irreleváns, hogy utóbb, hónapokkal később a leírt ítélet indokolásából mi olvasható ki. Sem az első-, sem a másodfokú ítélet, sem a Kúria döntése nem szól arról, hogy a konkrét esetben áron alul történő eladásról lenne szó. Az időközben írásba foglalt ítéletben a Kúria leszögezi, hogy a döntés nem terjed ki a négyzetméter ár bárminemű vizsgálatára, a Kúria nem tett megállapítást arról, hogy a vételár alacsony, vagy magas, jól sáfárkodott-e a felperes a közvagyonnal vagy sem, utalva arra, hogy ennek megítélése nem a bíróság feladata egy sajtó-helyreigazítási eljárás keretében. Így - megítélésük szerint - kétséget kizáróan valótlan annak állítása, hogy a Kúria kimondta volna, hogy áron alul került sor ingatlanok értékesítésére az .... Az alperesek pont az ellenkezőjét állították a sérelmezett írásban annak, mint amit a Kúria az ítéletében megfogalmazott és az nem vonható sem a vélemény, sem más megengedett következtetés körébe, az kifejezetten valótlan tényállítás. Hivatkoztak arra, hogy a Pp. 235. §

(1)bekezdése értelmében a másodfokú eljárásban új bizonyíték előadására akkor kerülhet sor, ha az új bizonyíték az első fokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására feltéve, hogy az rá kedvezőbb határozatot eredményezett volna, azaz fő szabály szerint a másodfokú eljárásban bizonyíték már nem terjeszthető elő. Az alpereseknek a Kúria ítéletét már az elsőfokú eljárásban, sőt már a cikk megírásakor ismerniük kellett, hiszen ennek tartalmára tekintettel született meg a sérelmezett írás, így a másodfokú eljárásban annak csatolására már nem kerülhet sor, hiszen nem tekinthető új bizonyítéknak. Az első fokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló kérelem körében a felperesek előadták, hogy az ítélet indokolásának részletesen értékelnie kell a felek által előadottakat, az előterjesztett bizonyítékokat, vagy azoknak a hiányát. Az ítéletnek tartalmaznia kell a tényállást, az alkalmazott jogszabályok megjelölését, az értékelt bizonyítékokat és a jogi indokolást. Álláspontjuk szerint az első fokú ítélet indokolása ugyanakkor ezen kritériumoknak nem felel meg, az olyan mértékben hiányos, ami az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak a megsértését jelenti. Az elsőfokú bíróság nem folytatott le bizonyítási eljárást, a bizonyítékok hiányát nem értékelte az ítélete indokolásában. A vonatkozó jogszabályok felsorolása jogi indokolásnak nem tekinthető, hiszen a jogi indokolás lényege, hogy a konkrét ügyre vonatkozóan kell értékelni a jogszabályokat és a bírói gyakorlatot, nem csupán általánosságban kell azokra hivatkozni. Az alperesek fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult. A felperesek fellebbezése nem alapos. A Fővárosi ítélőtábla a felperes fellebbezése alapján először azt vizsgálta, hogy történt-e olyan eljárási szabályszegés, amelyre tekintettel az első fokú ítélet hatályon kívül helyezése indokolt. A felperesi hivatkozás alapján az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 221. §

(1)bekezdése szerinti indokolási kötelezettségét, amikor a konkrét ügyre vonatkozóan nem értékelte a jogszabályokat, az irányadó bírói gyakorlatot, a bizonyítékok hiányát. Az első fokú ítélet felülvizsgálata alapján megállapítható volt, hogy az elsőfokú bíróság a határozatának indokolásában az alkalmazandó jogszabályi rendelkezéseket és az irányadó polgári kollégiumi állásfoglalásokat teljes körűen ismertette, utalt a per eldöntése szempontjából releváns alkotmánybírósági határozatokra is. Ezek megfelelő alkalmazásával vonta le jogi következtetéseit, melynek során - az alperesi cikkben megjelenteket a PK

1. számú állásfoglalásban foglalt szempontoknak megfelelően vizsgálva, a sérelmezett közlemény teljes tartalmát figyelembe véve azt állapította meg, hogy a per tárgyát képező alperesi közlések valós tényekre alapított következtetések. Utalt arra is, hogy sajtó-helyreigazítási eljárás alapját nem képezheti olyan közlemény, amely véleménynek, értékítéletnek vagy bírálatnak minősül. Ezen álláspontjára tekintettel a perben további bizonyítás lefolytatására nem volt szükség. Az elsőfokú bíróság valóban összefoglaló indokolást adott, ugyanakkor határozata a másodfokú elbírálás szempontjából a konkrét ügyre vonatkozó jogi érvelést a szükséges és elégséges mértékben tartalmazza, nem követett el tehát eljárási szabálysértést, ezért a Pp.
2. §

(2)bekezdése alapján az első fokú ítélet hatályon kívül helyezésére nem volt sem ok, sem lehetőség. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az arra alapított érdemi döntése helytálló volt, jogi indokolását a másodfokú bíróság mindenben osztotta, ezért határozatát a Pp. 253. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezésben írtakra tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla arra mutat rá, hogy a perben a PK

1. számú állásfoglalás II. pontjában foglalt iránymutatásnak megfelelően a bíróságnak - anélkül, hogy részletes, a Kúria ítéletére kiterjedő grammatikai elemzésbe bocsátkozott volna - azt kellett vizsgálnia, hogy az átlagolvasó számára a sérelmezett közléseknek mi volt a jelentéstartalma. Az alperesi cikk az átlagolvasókat arról tudósította, hogy jelen per II. rendű felperese pert veszített a ... szemben. A per tárgyát a II. rendű felperes azon sajtó-helyreigazítás iránti keresete képezte, mely szerint az újság valótlant állított, illetve a valóságot hamis színben tüntette fel akkor, amikor azt közölte, hogy a II. rendű felperes áron alul adott el ingatlanokat. A sérelmezett írás nem azt állítja, hogy az abban leírt, helyreigazítani kért közlések konkrétan elhangzottak a Kúria határozatának kihirdetése, annak indokolása során, vagy hogy az írásba foglalt kúriai határozat ilyen konkrét megállapításokat tartalmazna. A cikk a Kúria ítéletének kihirdetését követően, de még annak írásba foglalását megelőzően született, a sajtószerv az ítélethirdetés során elhangzottakat, a Kúria döntésének általa leszűrt lényegét fordította le az átlagolvasó számára, a szóban elhangzottak alapján levonva a sérelmezett közlésekben megfogalmazott következtetést („Döntött a Kúria: ...", illetve „Eszerint a Kúria úgy látja, megalapozott állítás, hogy ..."). Annak megítélése, hogy a II. rendű felperes által az érintett ingatlanok áron alul kerültek-e értékesítésre, egyértelműen a vélemény kategóriájába tartozó közlés. A következtetés okszerűtlennek, a logika szabályaival ellentétben állónak nem tekinthető, a következtetésként megfogalmazott közlés nem éri el azt a szintet, ami sajtó-helyreigazítás iránti igényt keletkeztethetne. A felperesek fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért kötelesek a II. rendű alperes részére perköltség megfizetésére, melyről a másodfokú bíróság - a Pp.
2. §-ának rendelkezéseire is figyelemmel - a Pp.
3. §

(1)bekezdése alapján rendelkezett. A II. rendű alperes perköltsége jogi képviselője munkadíjából áll, annak mértékét a Fővárosi Ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(3)bekezdése,

(5)bekezdése és 4/A. §-a alapján állapította meg. A sajtó-helyreigazítás iránti perekben érvényesülő tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 39. §

(3)bekezdés c) pontja és 46. §

(1)bekezdése alapján számított 48.000 forint fellebbezési eljárási illeték 1/2-ed részét, 24.000 forintot az I. rendű felperes köteles megfizetni az államnak külön felhívásra a 6/

1. (VI. 26.) IM rendelet
2. §-ának megfelelően, míg a fennmaradó 24.000 forint eljárási illetéket a II. rendű alperes teljes személyes illetékmentessége folytán a hivatkozott IM rendelet
3. §-a alapján az állam viseli. Budapest,
4. január
5. Kizmanné dr. Oszkó Marianne s.k. a tanács elnöke Dr. Kovács Éva s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr. Hercsik Zita s.k. bíró