Bf.66/2016/13 – Győri Ítélőtábla

(1),

(6)bekezdés a./ pont) és 1-1 rb. társtettesként, aljas indokból vagy célból elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében (Btk. 194.§

(1),

(2)bekezdés b./ pont). Ezért halmazati büntetésül az I.r. vádlottat, illetve a II.r. vádlottat, mint visszaesőt egyaránt 2 év 6 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett II.r. vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, határozott mindkét terhelt esetében a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról. Elrendelte I.r. vádlottal szemben a Sárbogárdi Járásbíróság 1.B.191/2013/

1. számú ítéletével jogerősen kiszabott 10 hónap börtönbüntetés végrehajtását. Határozott a bűnjelek jogi sorsáról, valamint külön-külön illetve egyetemlegesen kötelezte mindhárom terheltet a bűnügyi költség viselésére. Az ítélet ellen I.r. és II.r. vádlott a fellebbezés irányának megjelölése nélkül, védőik enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. Az első fokon eljárt ügyész tudomásul vette a döntést. A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.94/2016/3-I. számú átiratában kifejtette, hogy a
2. január
3. és
4. napján tartott tárgyalásokon II.r. vádlott nem volt jelen, amikor vádlott-társai, sértett kihallgatására, valamit dr. Pataki Zoltán igazságügyi orvos szakértő meghallgatására és szakvéleményének ismertetésére került sor. A következő tárgyalási napon a II.r. vádlott jelenlétében a sértettet ismételten kihallgatta az első fokú bíróság, ismertette a nyomozás során és a
5. január 19-én a bíróság előtt tett vallomásait és a büntetés-végrehajtási intézetben készült meghallgatási jegyzőkönyvet. Meghallgatta ismételten a szakértőt, de kizárólag csak a vádlottak terhére rótt cselekmények közül a matracba húzás lehetséges következményivel kapcsolatosan, emellett a
6. számú jegyzőkönyvből az igazságügyi orvos szakértő meghallgatásának is csak az ezzel foglalkozó részét ismertette. Rámutatott, hogy a szakértői anyagnak a terhelteket érintő, a sértett sérüléseinek jellegét és gyógytartamát rögzítő igazságügyi orvos szakértői vélemény megállapításait viszont felhasználta, amelyekre az ítélet indokolásában is hivatkozott. Kifejtette, hogy ebből következően az első fokú ítélet részben megalapozatlan II.r. vádlott vonatkozásában, mivel a tényállás nem kellően felderített, amely hiányosság azonban a másodfokú eljárásban bizonyítás felvételével orvosolható. Indítványozta az igazságügyi orvos szakértői vélemény, valamint a
7. sorszámú jegyzőkönyvből dr. Pataki Zoltán szakértő meghallgatásáról készült rész ismertetését teljes terjedelmében. Véleménye szerint I.r. és II.r. vádlottak bűnösségére vont következtetés okszerű, és a cselekményeik minősítése is törvényes. Rámutatott, hogy a súlyosító és az enyhítő körülmények korrekcióra szorulnak, valamint a büntetés kiszabása tekintetében jelezte, hogy a kiszabott büntetések a középmértékhez, amely 4 év 3 hónap, nem közelítenek, ezáltal az alkalmazott joghátrányok eltúlzottan enyhék, azok mérséklésére nem kerülhet sor. Észlelte, hogy a bűnügyi költség megállapítása során számítási hibát vétett a törvényszék, amely mindhárom terheltet érinti, ezért utólagos rendelkezés meghozatala szükséges ebben a kérdésben a Győri Törvényszék részéről. Rámutatott továbbá, hogy II.r. vádlott vonatkozásában a személyi részből az
8. és
9. pont alatti elítélések ismertetésének mellőzése a Btk. 97.§

(2)bekezdésére figyelemmel indokolt, illetőleg a BJ.I.115/

1. szám alatt bevételezett matrachuzat bűnjelet a 11/
2. (V.8.) IM-BM-PM együttes rendelet 26.§

(2)bekezdése értelmében a bűnjelkezelőnek kell megküldeni. A fellebbviteli főügyészség érdemben helybenhagyási indítványt tett. Az ítélőtábla az ügyészi indítványnak helyt adva tárgyalást tartott az ügyben a Be. 363.§

(2)bekezdés b./ pontja alapján, amelyen ismertette a Győri Törvényszék B.405/2015/

1. sorszámú jegyzőkönyv 71-
2. oldalát, valamint dr. Pataki Zoltán OSZ.1738/
3. számú szakértői véleményét, illetőleg a szakértő első fokú tárgyaláson való meghallgatására vonatkozó rész (B.405/2015/
4. számú jegyzőkönyv). Ezt követően I.r. és II.r. vádlott védői az enyhítésre irányuló fellebbezésüket fenntartották, és a másodfokú bíróságtól a joghátrányok mérséklését kérték. A fellebbviteli főügyészség képviselőjének álláspontja szerint az első fokú bíróság által megállapított tényállás a másodfokon felvett bizonyítással teljes mértékben megalapozottá vált. Kifejtette, hogy a kiszabott büntetések nem eltúlzottak, mivel a 4 év 3 hónap középmértékhez nem közelítenek az első fokon kiszabott joghátrányok a terheltek vonatkozásában. Ezt követően fenntartotta az átiratában foglaltakat minden tekintetben, és II.r. vádlott vonatkozásában az előzetes fogvatartásának pontosítása mellett helybenhagyási indítványt tett a személyi rész és a büntetéskiszabási körülmények korrekciója mellett. I.r. vádlott az utolsó szó jogán előadta, hogy személyi körülményeiben nem történt változás, továbbá a védője által előadottakkal egyetért. II.r. vádlott szintén csatlakozott a védője által előadottakhoz, ezen túlmenően a gyógykezelést igénylő betegségeiről számolt be. A Győri Ítélőtábla a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján - figyelemmel a Be. 349.§

(1)bekezdésére - a bejelentett fellebbezések folytán az első fokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülvizsgálta. A fellebbviteli főügyészség képviselője helytállóan mutatott rá arra az eljárási hibára, hogy két tárgyalási napon -

1. január 19-
2. napján - nem volt jelen II.r. vádlott. Ezt követően már megjelent a bíróság előtt a további tárgyalási napokon, jelenlétében viszont a távollétében történő bizonyítási anyag részben lett csupán ismertetve a szakértői bizonyítást illetően. Jelenlétében a bíróság újra meghallgatta szakértőt, de nem a vádiratban írt valamennyi cselekményt illetően. Ekként - ahogy azt a fellebbviteli főügyészség jelezte, illetve az ítélőtábla szintén észlelte - valóban nem lett minden releváns adat a szakértői véleményből illetve a szakértő teljes tárgyalási meghallgatásából II.r. vádlott elé tárva, amely ekként részben megalapozatlansági okot képez, viszont a másodfokú eljárásban kiküszöbölhető. A másodfokú tárgyaláson a szükséges iratokat - a fent említett szakértői véleményt (OSZ.1738/2014.) és tárgyalási jegyzőkönyv anyagát (B.405/2015/12.) - ismertetés útján az érintettek jelenlétében a bizonyítás részévé tette az ítélőtábla, amelyekkel kapcsolatosan kérdés észrevétel nem merült fel. Ezen túlmenően az első fokú bíróság a büntető eljárási szabályoknak megfelelően folytatta le a bírósági eljárást, az érdemi felülvizsgálatnak nem volt akadálya. Olyan eljárási szabályt nem sértett, amely az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezte volna, vagy akadályozta volna az érdemi felülvizsgálatot. Az első fokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességében értékelte. Számot adott arról, hogy mely bizonyítékot, miért fogadott el a tényállás megállapítása során. Értékelte I.r. vádlott tárgyaláson tett, II.r. vádlottnak az eljárás során elhangzott nyilatkozatait, amelyekben felelősségüket részben elismerték, továbbá III.r. terhelt vallomását. Vizsgálta a sértett vallomását, valamint cellatársuk
3. tanú vallomását. Dr. Pataki Zoltán igazságügyi szakértő szakvéleményére és meghallgatására - orvosi dokumentációkra - szintén figyelemmel volt, ahogy a nyomozás során beszerzett egyéb adatokra is. Az első fokú bíróság tehát értékelte a szükséges bizonyítékokat, amelyek alapján a tényállás a személyi bizonyítékok egybevetésével, továbbá a szakértői anyag, a nyomozati iratok és egyéb adatok logikus mérlegelésével aggálytalanul megállapítható volt a BV intézetben a fogvatartottak között történt - többek által elkövetett szándékos - bűncselekmény tekintetében. Megállapította az ítélőtábla, hogy indokolási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett az első fokú bíróság.
4. tanú kívülálló tanúnak nem fűződött érdeke ahhoz, hogy a valóságtól eltérő nyilatkozatot tegyen. Megállapítható, hogy sértett vallomásával több részletében azonosságot mutat. Ehhez képest a vádlottak nyilvánvalóan más megközelítésben adták elő a történteket, próbálták kevésbé hangsúlyozni az egyes cselekményeket, azonban ennek ellenére bizonyos pontokon még a vádlotti vallomások sem cáfolták az elfogadott személyi bizonyítékokat. Emellett a sértett orvosi ellátásra jelentkezett, az orvosi dokumentáció így adott volt. Fegyelmi eljárás lefolytatására is sor került. Mindezen adatokat pontosan tartalmazza az ítélet. Az elfogadott orvos szakértői vélemény alapján megállapítható, hogy sértett által elszenvedett sérülések egyenes, kizárólagos okozati összefüggésbe hozhatók a tényállásban leírt vádlotti magatartásokkal. A sérülések külön-külön nyolc napon belül, együttesen nyolc napon túli gyógytartamúak. Az asztmás rohamot a szakértő kizárta a sértettnek a vádlottak általi ágynemű huzatba történő berakása kapcsán, amelyre szintén kitért az első fokú bíróság. Helytállóan vonta le azt a következtetést, hogy a három terhelt saját vallomásaik, illetőleg az egyéb bizonyítékok alapján kétséget kizáróan miként követték el a terhükre rótt bűncselekményeket. A Btk.97.§./2/ bekezdése tartalmazza, hogy az elítélttel szemben hátrányos jogkövetkezmény nem állapítható meg azon időpont után, amikor a vele szemben kiszabott büntetésre vonatkozó adatok a közhiteles nyilvántartásból kikerültek. Emiatt II.r. vádlott vonatkozásában az előéleti adatokat módosítani szükséges két korábbi elítélése a Győri Városi Bíróság Fk.994/2004/
5. számú, illetőleg szintén a Győri Városi Bíróság Fk.971/2006/
6. számú ítéletek /indokolás
7. oldal
8. és
9. pont/ - mellőzésével. Fenti korrekcióval a tényállás mentes a Be. 351.§

(2)bekezdésében írt hibáktól, hiányosságoktól, így a Be. 351.§

(1)bekezdés alapján az ítélőtábla e tényállásra alapította a határozatát. I.r. és II.r. vádlott bűnösségére levont következtetés okszerű, a cselekményeik minősítése törvényes, a jogi indokolás szintén helytálló. A minősített testi sértés bűntette és a személyi szabadságság megsértésének bűntette kapcsán helyesen fejtette ki az érveit a törvényszék, amelyeket az ítélőtábla mindenben osztott. Az említett bűncselekmények törvényi tényállási elemei maradéktalanul megvalósultak. A büntetés kiszabásánál az irányadó körülményeket túlnyomó részt helyesen tárta fel az első fokú bíróság. Helyesen mutatott rá a fellebbviteli főügyészség, hogy II.r. vádlottnál súlyosító körülmény a visszaesői minősége is, viszont az elmeállapota nem hat enyhítőleg, mivel személyiségzavara nem korlátozta cselekményei következményeinek felismerésében. A vádlottak terhére rótt cselekményeket a törvény 1-5 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. A másodfokú bíróság vizsgálta a börtönkörülmények között elkövetett szándékos cselekmények tárgyi súlyát, társadalomra veszélyességét. Nem enyhébb kihágásokról van szó jelen ügyben, és nem súlytalanok a következményei sem a cselekménysorozatnak. Ehhez képest az első fokú bíróság által alkalmazott joghátrányok valóban nem érik el a halmazathoz képest számított 4 év 3 hónap középmértéket. A vádlottak előéletére is tekintettel - I.r. vádlott felfüggesztett börtönbüntetés hatálya alatt állt - úgy ítélete meg az ítélőtábla, hogy a büntetési céloknak megfelel az alkalmazott bünteés I.r. és II.r. vádlott tekintetében, amely egyáltalán nem tekinthető túlsúlyosnak, enyhítésre nincs lehetőség. Az első fokú bíróság a bűnjelként kezelt 1 db matrachuzat jogi sorsáról nem megfelelően rendelkezett. A fellebbviteli főügyészség helyesen hivatkozott a lefoglalás és a büntetőeljárás során lefoglalt dolgok kezelésének, nyilvántartásának, előzetes értékesítésének és megsemmisítésének szabályairól, valamint az elkobzás végrehajtásáról szóló 11/2003. (V.8.) IM-BM-PM együttes rendelet 26.§

(2)bekezdésében írtakra. A törvényszéki bűnjelkezelőnek kell a bűnjellel kapcsolatos kötelességét teljesítenie, ehhez képest a szükséges intézkedést az első fokú bíróságnak pótolni. A bűnügyi költség viselése három terheltre vonatkozik. A felülbírálattal érintett I.r. és II.r. vádlottra, valamint III.r. elítéltre így utólag kell rendelkeznie az első fokú bíróságnak különleges eljárás keretében. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a Győri Törvényszék ítéletét I.r. és II.r. vádlott vonatkozásában - a rendelkező részben írtak szerint - a Be. 371.§

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Az ítélőtábla rendelkezett II.r. vádlott tekintetében az előzetes fogvatartás beszámításáról a Btk. 92.§

(1),

(2)bekezdése alapján, valamint I.r. és II.r. vádlottakat a másodfokú eljárásban a kirendelt védői díjakból felmerült bűnügyi költség viselésére kötelezte a Be. 381.§

(1)bekezdése alapján, figyelemmel a Be. 338.§

(1),

(3)bekezdésére. Győr,

1. január
2. Dr.Kovács Tamás sk. a tanács elnöke Dr.Csák Csilla sk. a tanács tagja, előadó Dr.Takácsné dr.Helyes Klára sk. a tanács tagja Z á r a d é k: Ezzel a végzéssel a Győri Törvényszék
3. május hó
4. napján kelt B.405/2015/
5. számú ítélete I.r. és II.r. vádlottak vonatkozásában a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
6. január
7. Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke a kiadmány hiteléül kiadó