A határozat elvi tartalma: Amennyiben az irányadó tényállás és az indokolás szövege alapján egyértelműen megállapítható, hogy a bíróság a Btk. szerinti melyik minősítő körülményre tekintettel minősítette - egyébként helyesen - súlyosabban a terhelt cselekményét, azonban tévesen más, ugyanolyan büntetési tételt eredményező minősítő körülmény jogszabályi alapját jelölte meg, a törvényes keretek között kiszabott büntetés nem törvénysértő. Kúria végzése Az ügy száma: Bfv.III.1.023/2016/
- A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: Dr. Székely Ákos, a tanács elnöke Dr. Somogyi Gábor, előadó bíró Dr. Márki Zoltán, bíró Az eljárás helye: Budapest Az eljárás formája: nyilvános ülés Az ülés napja:
- január
- Az ügy tárgya: embercsempészés bűntette Terhelt: L. R. Első fok: Szegedi Járásbíróság, 13.Be.212/2015/2., ítélet, tárgyalás,
- február
- Másodfok: Szegedi Törvényszék, 3.Bf.215/2015/5., végzés, nyilvános ülés,
- október
- Az indítvány előterjesztője: védő Az indítvány iránya: a terhelt javára Rendelkező rész Az embercsempészés bűntette miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Szegedi Járásbíróság 13.Be.212/2015/
- számú, illetőleg a Szegedi Törvényszék 3.Bf.215/2015/
- számú határozatait hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás I. [1] [2] [3] [4] A terheltet a Szegedi Járásbíróság a 13.Be.212/2015/
- számú ítéletével bűnösnek mondta ki embercsempészés bűntettében [az ítéleti megjelölés szerint: Btk.
- §
(1)bekezdés és
(2)bekezdés a) pont]. Ezért 2 évi szabadságvesztésre és 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg, és akként rendelkezett, abból a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Egyúttal elrendelte a terhelttel szemben a Békés Megyei Bíróság 14.B.419/2010/
- számú ítéletével kiszabott 2 évi - eredetileg végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetés végrehajtását. Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a Szegedi Törvényszék a 3.Bf.215/2015/
- számú végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő. A terhelt
- január 31-én 20 óra 20 perc körüli időben gépkocsival megjelent a 9 km szelvényél, [5] és az autóval a határátkelőhelytől 500 méterre lévő erdős terület közelébe ment. Elhaladt az útszélen várakozó, legalább 14 fő illegális migráns előtt, majd a határátkelőhelyre vezető út melletti bekötőútra visszatolatott és ott járó motorral megállt, azzal a céllal, hogy a mások által Magyarország területére a magyar-szerb zöldhatáron átvezetett, legalább 14 fő illegális migránst a gépkocsiba felvegye és őket az Európai Unió mélységi területére vigye. Ezzel a céllal kinyitotta a gépkocsi központi zárját, ekkor az erdős területen várakozó migránsok az autóhoz mentek, a gépkocsi hátsó ajtaját kinyitották, oda kb. 5-8 perc alatt csomagjaikat beadták, és 4 fő a kocsiba beszállt. A terheltet 20 óra 35 perc körüli időben a helyszín közelében tartózkodó hivatásos mezőőr tetten érte, ekkor a gépjárműben, illetve annak közvetlen közelében 14 szír állampolgár tartózkodott, akik magyarországi tartózkodásuk jogszerűségét igazolni nem tudták, Magyarország államhatárát korábban, más embercsempészek segítségével, meg nem engedett módon, a zöldhatáron keresztül lépték át. A terhelt ezzel tisztában volt, és azzal, hogy az illegális migránsokat gépkocsijába felvette és Ausztriába kívánta eljuttatni, segítséget nyújtott ahhoz, hogy ők a magyar-szerb határ közeléből Ausztria területére jussanak. II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben annak törvényes okaként a terhelt büntetőjogi felelősségének a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével való megállapítását, valamint téves minősítést, és ebből fakadóan törvénysértő büntetés kiszabását [az indítvány szerint a Be.
- §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontját] jelölte meg; érdemben a terhelt terhére rótt cselekmény embercsempészés bűntette alapeseteként való minősítését, és enyhébb büntetés kiszabását kérte. Indokai szerint a bíróság jogerős ítéletében tévesen minősítette a terhelt cselekményét [7] embercsempészés minősített esetének. A Btk. 353. §
(2)bekezdés a) pontja szerint az embercsempészés büntetési tétele akkor két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha azt vagyoni haszonszerzés végett követik el. Ezzel szemben az irányadó tényállás nem tartalmazza, hogy a terhelt akár a határsértőkkel, akár mással megállapodott volna anyagi ellenszolgáltatásról, és ennek ellenében szállította volna a migránsokat. Ezért a jogerős ítéleti minősítés törvénysértő. A védő kitért arra, hogy a Btk. 353. §
(2)bekezdés b) pontja sem ad alapot a terhelt cselekményének [8] súlyosabb minősítésére; mivel cselekményéről előzetesen senkivel nem tárgyalt, nem állapodott meg, ezért tudata azt sem fogta és nem is foghatta át, hogy hány - így azt sem, hogy egynél több határsértőt kell segítenie. Ezért - a védő álláspontja szerint - a több személynek való segítségnyújtás sem róható a terhelt terhére. Következésképp - az indítvány szerint - a terhelt bűnössége legfeljebb embercsempészés [9] bűntettének alapesetében állapítható meg, aminek büntetési tétele viszont csupán egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés. [10] A védő a büntetés kiszabása kapcsán idézte a Btk. 79.,
- és
- §-át, és azt fejtette ki, hogy a helyes minősítés alapul vételével, e rendelkezésekre tekintettel kell a büntetést kiszabni, és ekként a terhelttel szemben pénzbüntetés vagy rövid tartamú szabadságveszés kiszabása indokolt. [11] A Legfőbb Ügyészség a BF.1061/
- számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, és a támadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt. [12] Indokául utalt arra, hogy a Be.
- §
(1)bekezdése alapján irányadó tényállás szerint a terhelt azért ment a határátkelőhely közelébe, hogy az ott várakozó 14 fő illegális migránst az általa vezetett gépkocsiba felvegye és Ausztriába szállítsa. E tényállásból helyes az a következtetés, miszerint a terhelt több személynek nyújtott segítséget; ekként helyes az ezen alapuló - az ítélet indokolásában szövegszerűen is feltüntetett - minősítés is. Pusztán az elsőfokú ítélet - a bíróság elé állításról készített feljegyzésben szereplő elírás átvételével - a minősítés alapjaként téves törvényhelyet [6] tüntetett fel, amit a másodfokú bíróság sem korrigált. [13] Ekként a vagyoni haszonszerzés hiányára vonatkozó érvelés közömbös, mert a bíróság azt nem is rótta a terhelt terhére. Arra pedig alappal nem hivatkozhat a védő, hogy a terhelt tudata a több személynek való segítségnyújtást nem fogta át, mert az irányadó tényállás szerint a terhelt a gépkocsi központi zárját kinyitotta, majd engedte a migránsokat bepakolni és beszállni. Ezért - az ügyészi álláspont szerint - a terhelt terhére rótt cselekmény minősítése törvényes, a büntetés pedig az annak megfelelő törvényes keretek között került kiszabásra. III. A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. §
(2)bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el. A nyilvános ülésen a védő indítványát változatlan tartalommal tartotta fenn. Álláspontja szerint a jogerős ítéletben a terhelt terhére rótt bűncselekmény helyes minősítése embercsempészés bűntettének alapesete, ami miatt enyhébb büntetés kiszabását kérte. [16] A Legfőbb Ügyészség képviselője ugyancsak fenntartotta az átiratában foglaltakat, miszerint az indítványnak a Be. 353. §
(2)bekezdés
- a)pontja szerinti minősítő körülmény megállapíthatóságát támadó érvelése okafogyott, a hivatkozott törvényhely
- b)pontjára vonatkozó érvelése pedig nem alapos, és így a támadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt. [17] Utalt rá, hogy az irányadó tényállás szerint a terhelt elhaladt a rá várakozó migránsok előtt, majd a központi zárat kinyitotta, és engedte a migránsok beszállását, csomagjaik bepakolását is. Követezésképp a több személy részére való segítségnyújtás megalapozza az embercsempészés minősített esetének megállapítását, a jogerős ítéletben kiszabott büntetés pedig az arra irányadó büntetési tétel alsó és felső határa közé esik; ebben az esetben pedig a törvényes keretek között kiszabott büntetés felülvizsgálatára nem kerülhet sor. [18] A terhelt felszólalásában csatlakozott védőjéhez. [14] [15] IV. A Kúria elöljáróban utal arra, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, ami a jogerős ítélettel szembeni jogi kifogás lehetőségét, de kizárólag a Be. - helyesen - 416. §
(1)bekezdés a)-
- g)pontjában felsorolt anyagi és eljárásjogi okokból biztosítja. Ugyanakkor kétségtelen, hogy e felsorolás
- a)és
- b)pontja megegyezik a Be. 2006. július 1. napját megelőzően hatályos szövege szerinti 405. §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontjával. Így az indítványban hivatkozott okok alapján a felülvizsgálat mint rendkívüli jogorvoslati mód - törvényes feltételeik megvalósulása esetén - a törvény szerint arra jogosultak számára igénybe vehető. [20] A Be. 416. §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontja szerinti felülvizsgálati ok azonban - egyidejűleg, ugyanazon tényekre alapítva - kizárja egymást. A terhelt javára a Be. 416. §
(1)bekezdés a) pontja szerinti okból benyújtott indítvány a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítását sérelmezi, és a terhelt felmentését vagy az eljárás megszüntetését célozza; ezzel szemben a Be. 416. §
(1)bekezdés b) pontján alapuló indítvány nem sérelmezi a terhelt bűnösségének kimondását, hanem csak (a törvényhely első fordulata szerinti esetben) a terhére rótt bűncselekmény minősítését kifogásolja, és célja - a helyes minősítésre tekintettel - enyhébb büntetés kiszabása vagy intézkedés alkalmazása. Ennek megfelelően az indítvány érvei - jelen esetben - kizárólag a Be. 416. §
(1)bekezdés b) pont első fordulata szerinti felülvizsgálati oknak feleltethetők meg, és így a felülvizsgálatra is - a Be. 423. §
(4)bekezdésére tekintettel, az említett törvényhely
(5)bekezdése szerint hivatalból vizsgálandó eljárási szabálysértéseken túl - csak ez okból kerülhet sor. [21] A Be. 416. §
(1)bekezdés b) pont első fordulata szerinti felülvizsgálati ok akkor valósul meg, ha a jogerős ítéletben megállapított, és a Be. 423. §
(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás alapul vételével a jogerős ítéletben [19] - a terhelt terhére rótt bűncselekmény minősítése téves, - a kiszabott büntetés törvénysértő, - és e két körülmény között oksági összefüggés áll fenn; azaz a kiszabott büntetés a téves minősítés következtében törvénysértő. [22] Ezért felel meg az indítvány - tartalma szerint - a szóban lévő felülvizsgálati oknak; az a hivatkozás ugyanis, miszerint a terheltnek a jogerős ítéletben felrótt magatartása nem meríti ki az embercsempészésnek a Btk. 353. §
(2)bekezdés
- a)vagy
- b)pontja szerinti minősítő körülményét, és így az csupán az embercsempészés Btk. 353. §
(1)bekezdése szerinti alapeseteként minősül, alapos volta esetén enyhébb büntetési tételt eredményezne, és ezért - ebben az esetben - valóban vizsgálni kellene, hogy a jogerős ítéletben kiszabott büntetés az alacsonyabb tételkeretek alapul vételével is törvényes-e. [23] A terhelt terhére rótt cselekmény elkövetésekor hatályos Btk. 353. §
(2)bekezdése szerint az embercsempészés bűntette két okból minősül az alapesethez képest egy szinttel súlyosabban; mégpedig akkor, ha az elkövető az embercsempészést - vagyoni haszonszerzés végett [Btk. 353. §
(2)bekezdés a) pont], vagy - vagy államhatár átlépéséhez több személynek segítséget nyújtva [Btk. 353. §
(2)bekezdés b) pont] követi el. [24] Kétségtelenül az elsőfokú ítélet mind a rendelkező részében, mind indokolásában a Btk. 353. §
(2)bekezdés a) pontját hívta fel a súlyosabb minősítés jogszabályi alapjaként, és azt a másodfokú bíróság sem változtatta meg. Ugyanakkor a jogi minősítést megalapozó ténybeli körülményként, szövegszerűen, már az elsőfokú bíróság is a több embernek való segítségnyújtást jelölte meg, saját minősítéséhez kapcsolódóan (elsőfokú ítélet 6. oldal második bekezdés), és azt a másodfokú bíróság ugyancsak nem érintette. [25] Az indítvány helyesen hivatkozott arra, hogy a Be. 423. §
(1)bekezdése szerint a felülvizsgálat során is irányadó jogerős ítéleti tényállásban nem szerepel olyan ténymegállapítás, ami alapot adna olyan jogkövetkeztetésre, miszerint a terhelt a cselekményét vagyoni haszonszerzés végett követte el (ilyen tényt egyébként az ügyészi vád sem rótt a terhelt terhére). [26] Ezzel szemben az irányadó tényállás azt rögzíti, hogy a terhelt gépkocsijával elhaladt a várakozó, egynél jóval több (legalább 14) migráns előtt, majd visszatolatott hozzájuk, és kinyitotta a gépkocsi központi zárját. A migránsok ezt követően mintegy 5-8 percen keresztül pakolták be csomagjaikat a járműbe, négyen pedig be is szálltak abba. Mindebből pedig az következik, hogy a végig a gépkocsijában tartózkodó terheltnek észlelnie kellett, hogy egynél több migráns várakozik rá, és abban a téves feltevésben sem lehetett, hogy közülük csak egy személy csomagját rakják be - ennyi időn keresztül - az autójába. Ezt követően pedig azt már ugyancsak észlelnie kellett, hogy nem egy, hanem négy személy szállt be mellé a járművébe. [27] A jogerős ítéletben megállapított tényállásból tehát nem csak a több személynek való segítségnyújtás ténye, hanem a terheltnek az arra vonatkozó tudattartalma is kétséget kizáróan kitűnik. Az elsőfokú ítéletnek a másodfokú bíróság által nem módosított szöveges indokolásából pedig egyértelművé válik az is, hogy a bíróság is - jogerős ítéletében - ezt rótta fel minősítő körülményként a terheltnek; ugyanakkor nem az annak megfelelő jogszabályi helyet hívta fel. [28] Kétségtelen tehát, hogy a terhelt cselekményének a jogerős ítéletben megállapított jogi minősítése nem helytálló, azonban pusztán annyiban, hogy a Btk. 353. §
(2)bekezdése szerinti súlyosabb minősítés alapjául a hivatkozott törvényhely
- b)pontja helyett, annak
- a)pontját hívta fel. Az irányadó tényállás és a jogi minősítés szöveges indokolásából azonban egyértelműen kitűnik az is, hogy ez nem téves jogkövetkeztetésre, hanem pusztán elírásra, elvétésre vezethető vissza, amit a másodfokú bíróság sem észlelt. [29] Mindez ugyanakkor az indítvány alapjául szolgáló felülvizsgálati ok szempontjából közömbös; az embercsempészés Btk. 353. §
(2)bekezdése szerinti minősített esetének büntetési tétele ugyanis független attól, hogy az az említett törvényhely
- a)vagy
- b)pontján alapul. A jogerős ítéletben ezért a [30] [31] [32] [33] Btk. 353. §
(2)bekezdéséhez kapcsolódó büntetési tétel alkalmazása tehát a jogi minősítésnek az említett részében nem helytálló volta ellenére is törvényes, az e kereteken belül kiszabott büntetés pedig önmagában már nem lehet felülvizsgálat tárgya (BH 2012.239., BH 2005.337.III.). Végezetül megjegyzi a Kúria, hogy a büntetés mértékét éppen az indítvánnyal célzott büntetési tétel alapul vételével határozta meg jogerős ítéletében a bíróság. Az indítvány ugyanis arra hivatkozott, hogy az embercsempészés minősített esete a Btk. 353. §
(2)bekezdése szerint két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, míg a Btk. 353. §
(1)bekezdése szerinti alapeset egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett, és a büntetést ez utóbbi tételkeret alapul vételével indítványozta kiszabni. Valójában azonban az embercsempészés alap- és minősített esetének büntetési tételét az egyes törvényeknek a tömeges bevándorlás kezelésével összefüggő módosításáról szóló 2015. évi CXL. törvény 32. §
(1)és
(2)bekezdése emelte fel - a Btk. módosításával, 2015. szeptember 15-i hatállyal - az indítványban írt mértékre. Azt megelőzően - így a cselekmény elkövetésekor és elsőfokú elbírálásakor - az embercsempészés alapesetének büntetési tétele három évig terjedő szabadságvesztés volt, és éppen a
(2)bekezdés szerinti minősített esetet fenyegette a törvény egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel. Az elsőfokú bíróság tehát szükségszerűen ez utóbbi keretek között szabta ki a terhelt büntetését; az pedig valóban súlyos törvénysértés lett volna a másodfokú bíróság részéről, ha a Btk. 2. §
(1)és
(2)bekezdését megsértve, a terheltre nézve - a magasabb büntetési tételre tekintettel - kifejezetten hátrányosabb megítélést eredményező, elbíráláskori büntetőtörvény alkalmazására tért volna át. A másodfokú bíróság azonban értelemszerűen nem tette ezt, amit egyébként az is bizonyít, hogy ügydöntő végzése 3. oldalának első bekezdésében az alkalmazott büntetési tétel középmértékeként három évet jelölt meg. Ez pedig - a Btk. 80. §
(2)bekezdés második mondata szerint - az egy évtől öt évig terjedő büntetési tételkeretből adódik; két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztést alapul véve az irányadó középmérték 5 évi szabadságvesztés lett volna. Ekként a Kúria - miután nem észlelt más olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §
(5)bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be.
- §-a alapján hatályában fenntartotta. V. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
- §
(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §
(4)bekezdés b) pontja kizárja. [35] A Be. 418. §
(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. §
(1)bekezdés
- e)vagy
- g)pontján alapul. A Be. 421. §
(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti. [34] Budapest,
- január
- Dr. Székely Ákos s.k. a tanács elnöke, Dr. Somogyi Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Márki Zoltán s.k. bíró Kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző