A határozat elvi tartalma: A vállalkozói díj egy részének ki nem egyenlítése esetén a megrendelő a szerződésszegésből eredő kártérítési igényét csak a vagyon csökkenése erejéig érvényesítheti. A kára ugyanis csak abban a körben állapítható meg, ami a ki nem fizetett vállalkozói díj mértékét meghaladó összeg. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.V. 20.774/2016/
- A tanács tagjai: Dr. Bartal Géza a tanács elnöke Dr. Simonné Dr. Gombos Katalin előadó bíró Dr. Cseh Attila bíró A felperes: ... A felperes képviselője: dr. Hertzmann Albert ügyvéd Az alperes: ... Az alperes képviselője: Dr. Kecskés Gabriella ügyvéd A per tárgya: Tartozás megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 22.G.40.266/2015/
- Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Székesfehérvári Törvényszék 15.G.40.030/2012/
- Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Megállapítja, hogy a le nem rótt 3.500.000 (Hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes mint megrendelő és az alperes mint vállalkozó között
- június 19-én, december 21-én, majd
- június 19-én vállalkozási szerződések jöttek létre a felperesi település egyes utcái útburkolatának felújítására, illetőleg egy bekötőút megépítésére. A felperes az alperes által elvégzett munkákat leigazolta, azonban forrás hiányában csak a számlák egy részét egyenlítette ki. [2] [3] A Fejér Megyei Bíróság a 15.G.40.036/2010/
- számú ítéletében 70.340.517 forint vállalkozói díj és 870.021 forint lejárt késedelmi kamat, valamint járulékok megfizetésére kötelezte jelen per felperesét. Ebben a perben jelen per felperese (alperesként) az el nem végzett munkákra, továbbá hibás teljesítésre is hivatkozott a keresettel szembeni védekezése körében, azonban megfelelő tényelőadásokat nem tett, bizonyítási indítvánnyal nem élt. A Fejér Megyei Bíróság az 1.Apk.07-11-000003/
- számú végzésével a felperes adósságrendezési eljárását
- augusztus
- napjával elrendelte. Az alperes a jogerős ítéletben megállapított hitelezői igényét a pénzügyi gondnoknál bejelentette, aki azt 74.760.538 forint összegben visszaigazolta. A felperes az alperes részére a követelésből 8.100.341 forint megfizetését vállalta azzal, hogy határidőre 2.500.000 forintot teljesít, a fennmaradó 5.600.341 forintot utóbb ingatlanai értékesítésének függvényében fizeti meg. Az alperesre az adósságrendezési eljárásban kötött egyezség hatálya kiterjedt, amely alapján a felperes 2.500.000 forintot fizetett meg részére. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [4] [5] A felperes kereseti kérelmében 80.420.000 forint és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, módosított kereseti kérelme szerint hibás teljesítésből eredő kártérítés jogcímén. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozott, hogy a szerződés szerinti teljesítését a felperes korábban többször is elismerte, ugyanakkor azóta is tartozik 70.000.000 forintot meghaladó vállalkozói díjjal, így vitatta, hogy a felperesnek kára merült fel. Az első- és másodfokú ítélet [6] [7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperes a szavatossági igényérvényesítési határidőket elkéste, ugyanakkor szerződésszegésből eredő kártérítés jogcímén vizsgálni kellett az igényét, amely nem volt alapos. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolását annyiban pontosította, hogy miután a felperes végleges kereseti kérelmében hibás teljesítésből eredő szavatossági jogait már nem érvényesítette, így az elsőfokú ítéletben szükségtelen volt a követelés elévülésének kérdésével foglalkozni. A szakértő által teljes körűen feltárt alperesi munkavégzések alapján arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy nem állapítható meg a felperes károsodása, aki jelentős használati értékhez jutott az alperes munkavégzése folytán úgy, hogy a vállalkozói díjnak csak a töredékét fizette meg. A jogerős ítélet értelmében a szakértő a hibás teljesítéssel összefüggésben 32.564.758 forintos összeget állapított meg, miután azonban ez a felperesi megtakarítás összegét nem érte el, a kereseti kérelmet el kellett utasítani. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [8] [9] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereseti kérelmének történő helyt adást, másodlagosan pedig a bíróság új eljárásra történő utasítását. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló
- évi XXV. törvény (Adósságrend. tv.)
- §
(4)bekezdését és 25. §
(3)bekezdését, továbbá az
- évi IV. törvény (Ptk.)
- §
(1)bekezdését és 355. §
(1),
(2)és
(4)bekezdéseit. Szerinte az adósságrendezési eljárás eredményeként az egyezségben foglaltakon felüli követeléséről az alperes lemondott, ezen követelésrész tehát elenyészett. Az adósságrendezési eljárásban a hitelezők többsége elfogadta az egyezségi javaslatot, így - függetlenül az általa tett elutasító nyilatkozattól - az egyezség hatálya a törvény erejénél fogva kiterjedt az alperesre is. Előadta, hogy így a követelés adósságrendezésben történt kiegyenlítése végrehajtási kérdés, amely nem lehet befolyással arra, hogy fennáll-e a kártérítési követelésének jogalapja. Érvelése értelmében az alperes követelésének egy része megtérült, egy része pedig az egyezség erejénél fogva elenyészett. E két követelés egymástól függetlenül bírálandó el, és nem lehet az alperes követelése érvényesítésének módjától függővé tenni azt, hogy kár érte vagy sem. Az őt ért kárt a szakértői vélemény alátámasztotta, a vagyoncsökkenés bekövetkezését a könyvelése és eszköznyilvántartása is igazolja. A Kúria döntése és jogi indokai [10] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [11] A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő. [12] A bíróság döntésével nem sértette meg az Adósságrend. tv. 11. §
(4)bekezdését és 25. §
(3)bekezdését, ugyanis jelen eljárásban nem az önkormányzatok adósságrendezéséről szóló jogszabályi előírások teljesülését kellett vizsgálni. A bíróság az ítélkezés alapjául a felülvizsgálati kérelemben írtakkal szemben elfogadta az Adósságrend. tv. azon jogkövetkezményét, hogy a kényszeregyezséget követően az azzal érintett követelés peresítésére vagy bármilyen eljárási kifogással történő érvényesítésére jogi lehetőség nincsen, ugyanakkor jelen eljárásban az alperesi védekezés alapján a bíróság nem is ezt a kérdést vizsgálta. [13] Az az előzményi eljárás adataiból tényszerűen megállapítható, hogy a peres felek közötti vállalkozási jogviszonyban a felperes 70.000.000 forintot meghaladó összegű vállalkozói díjat az alperes részére nem teljesített. Jelen peres eljárásban - a felülvizsgálati kérelemben írt téves hivatkozással szemben - a kirendelt szakértő nem a felperesi kártérítési követelés jogalapját állapította meg, hiszen ez nem szakértői kompetenciába tartozó kérdés, hanem összegezte, hogy az alperes a felek közötti szerződést milyen mértékben teljesítette és mely részében tekinthető a teljesítése hibásnak. Ebből a szakértői megállapításból vont le helyesen következtetést a bíróság arra, hogy a felperes kártérítés jogcímén az elmaradt munkákkal és az alperesi teljesítés hibájával okozati összefüggésben álló kárait érvényesítheti, azonban a kár fogalmát értelmezve tényleges kárként csak a felperes vagyonában beállott értékcsökkenés érvényesíthető ezen a címen. [14] Vállalkozási szerződés esetén a jogosult a Ptk.
- §-a alapján a hibás teljesítésből eredő mindenfajta kára megtérítését követelheti, ennek megfelelően mind a teljesítési érdek sérelmét jelentő tapadókárok, mind az egyéb kárai (következménykárok) megtérítésére igényt tarthat, mely igények érvényesítésére nem vonatkoznak az egyes szavatossági jogok érvényesítésének szabályai [1/
- (VI.21.) PK vélemény
- pont]. A kártérítési felelősség megállapítása és a kártérítés mértékének és módjának meghatározása során, valamint a kártérítési igény érvényesítésének feltételeit illetően a Ptk.
- §-ának utaló szabálya alapján a Ptk. XXIX.XXXI. fejezeteiben foglalt rendelkezéseket megfelelően kell alkalmazni. A Ptk.
- §-ának irányadó rendelkezései a kár megtérítésének módját rendezik, amely szabályok csak abban az esetben érvényesülhetnek, ha a kártérítési felelősség szükségképpeni feltételeit sikerült a felperesnek bizonyítania. Ennek hiányában fogalmilag nem kerülhet sor e jogszabályi rendelkezések megsértésére. [15] A felperes vagyonában bekövetkezett értékcsökkenés vizsgálatánál nem hagyható figyelmen kívül a felek vállalkozási szerződéses jogviszonyának felperesre háruló kötelme, amely szerint a felperes a vállalkozói díj megfizetésére köteles. A felperes nem vitásan nem teljesítette a vállalkozói díj jelentős hányadát, ezért helytálló az az ítéleti megállapítás, hogy a felperes vagyonának csökkenése csak abban a körben állapítható meg, ami a ki nem fizetett vállalkozói díj mértékét meghaladó összeg. Tényleges vagyoncsökkenés a felperesnél nem következett be, mert az alperesi szerződésszegő magatartással összefüggésben jelentősen kisebb összegű követelése áll fenn, mint a részéről ki nem egyenlített díj. [16] A Ptk.
- §-a és
- §
(1)bekezdésének utaló szabálya alapján szerződéses kötelmek esetén a szerződés megszegéséből eredő kártérítési igény a Ptk. 339. §
(1)bekezdésében írt feltételek szerint érvényesíthető. A kártérítési igény érvényesítéséhez a károsultnak szükséges bizonyítania az alperes szerződésszegő magatartását, a felperest ért kárt, továbbá a kettő közötti okozati összefüggést. A kártérítés szükségképpeni feltételei konjunktívak, ezért helyesen állapította meg a bíróság, hogy miután a felperes az őt ért kárt bizonyítani nem tudta, így függetlenül attól, hogy az alperesi szerződésszegő magatartás a szakértői véleményből megállapítható volt, pusztán ez nem váltotta ki az alperes kártérítési felelősségének beállását [Ptk. 339. §
(1)bekezdés]. [17] A fentiekre tekintettel a bíróság jogerős ítéletével jogszabálysértés nélkül utasította el a felperes kereseti kérelmét. Ezért a Kúria a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Záró rész [18] Az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban igazolható költsége nem merült fel, így a Kúria az erről való döntéshozatalt mellőzte. [19] A felperes illetékmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről a Kúria az 1990. évi XCIII. törvény 5. §
(1)bekezdés b) pontjára és
- §-ára tekintettel a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-a alapján határozott. Budapest,
- november
- . Bartal Géza s.k. a tanács elnöke, Dr. Simonné Dr. Gombos Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Cseh Attila s.k. bíró