Kbf.84/2016/7 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző hamis tanúzásra felhívás bűntettében, 1 rb. a Btk.305.§ a) pontjába ütköző felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében és 3 rb. a Btk. 440. §

(1)bekezdésébe ütköző felbujtóként elkövetett jelentési kötelezettség megszegésének vétségében, ezért őt halmazati büntetésül 1 (egy) év szabadságvesztésre és lefokozásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 (két) évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett végrehajtás esetére annak börtön fokozatáról és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról. Előzetes mentesítésben részesítette a vádlottat és kötelezte 213.535,-Ft bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú tárgyaláson jelen lévő katonai ügyész három napot tartott fenn a jogorvoslati nyilatkozatának bejelentésére, majd a törvényes határidőben fellebbezést jelentett be a vádlott terhére hosszabb tartamú börtönbüntetés kiszabása érdekében. Fellebbezésének írásbeli indokolásában arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság túlzott mértékű jelentőséget tulajdonított az enyhítő körülményeknek. A cselekmények tárgyi súlyára és a többszörös halmazatra figyelemmel a büntetési célok elérését álláspontja szerint végrehajtásában felfüggesztett, de hosszabb tartamban kiszabott szabadságvesztés szolgálja megfelelően. Az ítélet kihirdetését követően a vádlott irányának megjelölése nélkül, a védője elsősorban enyhítés, másodsorban felmentés érdekében jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.617/2016/

1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést kiegészítésekkel tartotta fenn, míg a védelmi jogorvoslatokat megalapozatlannak tartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának
2. május 20-án kelt 6.Kbf.68/2014/
3. számú végzésében előírtaknak megfelelően az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a bizonyítékokat egyenként és összességükben is értékelve - a vádlott tagadása mellett - mérlegelési jogkörében eljárva, helyesen állapította meg a történeti tényállást. Indokolási kötelezettségének eleget tett, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy miért nem fogadta el a vádlott védekezését az ítélkezése alapjául. Ezért a másodfokú eljárásban eltérő tényállás megállapítására nincs törvényes ok, a mérlegelésen alapuló tényállást a felmentés érdekében támadó fellebbezés a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalmára figyelemmel nem vezethet eredményre. A büntetéskiszabás tekintetében utalt arra, hogy további súlyosító körülményként kell értékelni a szolgálati vétségek rendőri testületen belüli elszaporodottságát és különös nyomatékkal azt, hogy a vádlott a bűnüldöző hatóság hivatásos állományú tagjaként olyan bűntetteket követett el, amelyek megakadályozására lett volna köteles. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet változtassa meg, halmazati büntetésként szabjon ki felemelt tartamú és próbaidejű végrehajtásában felfüggesztett börtönbüntetést, és mellőzze az előzetes mentesítésre vonatkozó ítéleti rendelkezést, egyebekben a határozatot hagyja helyben. A másodfokú nyilvános ülésen a vádlott védője perbeszédében a bejelentett fellebbezését fenntartva elsődlegesen védence bizonyítottság hiányában történő felmentését, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítését kérte. Indítványozta az ügyészi fellebbezés elutasítását, a lefokozás mellőzését. A vádlott az utolsó szó jogán csatlakozott védőjéhez. Hivatkozott hivatástudatára, nem egészen 20 éves rendőri múltjára, negyedik gyermeke születésére, és sajnálta, hogy nem tudta az igazát bizonyítani. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az ellentétes irányú fellebbezésekre tekintettel a Be. 348.§

(1)bekezdés alapján bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt. Ennek során megállapította az ügy előzményeként, hogy

1. évben került sor a vádirat benyújtására, a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa 41(I.)Kb.2466/2013/
2. számú,
3. június
4. napján kelt ítéletét az I. r. vádlott vonatkozásában a fellebbviteli bíróság a 6.Kbf.68/2014/
5. számú határozatával hatályon kívül helyezte, tekintettel arra, hogy az elsőfokú katonai tanács a vádat nem merítette ki, illetve részben túlterjeszkedett rajta. A megismételt eljárást lefolytató Győri Törvényszék Katonai Tanácsának eljárása perrendszerű volt, a szükséges bizonyítást lefolytatta, és mérlegelési jogkörében a vádlott, illetve a tanúk következetes, egymást kiegészítő vallomásaira figyelemmel állapította meg az ítéleti tényállást. A vádlott ugyan tagadta a bűnösségét az eljárás során, de lényegében ténybeli beismerő vallomást tett a hamis tanúzásra felhívás bűntette és a szolgálati vétség tekintetében, ugyanakkor következetesen tagadta a felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntettének elkövetését. Az elsőfokú katonai tanács a Be.
6. §

(1)bekezdése alapján törvényesen olvasta fel a vádlott részletes írásbeli vallomását, kihallgatta a korábbi vádlottakat, valamint tanú1, tanú2, tanú3 észlelő, tanú4, tanú5, tanú6, tanú7 és tanú8 közvetett, továbbá tanú9, tanú10 és tanú11 tanúkat. A bíróság bizonyítékot értékelő tevékenysége nem ellentétes a logika szabályaival, megindokolta, hogy miért fogadta el a tanúk vallomását a vádlott védekezésével szemben. A másodfokú bíróság is osztja az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy a kihallgatott rendőrtanúk tekintetében nem merült fel semmilyen adat arra nézve, hogy bármelyiküknek érdeke fűződne ahhoz, hogy a vádlottra nézve hamis vallomást tegyen, vallomásaik következetesek, egymást kiegészítik, okirati bizonyítékokkal alátámasztottak. Az elsőfokú katonai tanács az általa megvizsgált bizonyítékokat maradéktalanul értékelte, azokat összevetette a vádlott érdemi védekezésével ítélete 5. oldal második bekezdésétől a 10. oldal második bekezdéséig. Indokolási kötelezettségének teljes egészében eleget tett, és mérlegelési jogkörében terhelő történeti tényállást állapított meg ítélete 2. oldalától az 5. oldal első bekezdéséig. A másodfokú bíróság az ítéleti tényállás személyi részét a vádlott nyilatkozata alapján a Be.352.§

(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel annyiban egészíti ki, hogy: „A vádlott szolgálati viszonya

1. augusztus
2. napján közös megegyezéssel megszűnt. A vádlott négy gyermek részbeni tartására köteles. Jelenleg egy fuvarozó cégnél adminisztratív tevékenységet végez. Havi keresete 108.900 forint." Az előzőekben írt kiegészítéssel az elsőfokú bíróság ítélete már mindenben mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, és azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa elfogadta felülbírálata alapjául. A másodfokú bíróság a vádlott felmentése érdekében előterjesztett fellebbezést nem találta alaposnak. Az elsőfokú bíróság az általa okszerűen mérlegelt bizonyítékok alapján megalapozott tényállást állapított meg. A másodfokú eljárásban a vádlott védője új bizonyítékra, illetve új tényre nem hivatkozott, nem merült fel továbbá olyan körülmény, amely miatt a másodfokú bíróság további bizonyítási eljárás lefolytatását tartotta volna szükségesnek. A Be.351.§

(1), valamint a Be. 352.§

(3)bekezdésében meghatározott bizonyítékok felülmérlegelését tilalmazó rendelkezések alapján a másodfokú bíróság irányadónak tekintette az elsőfokú ítéletben megállapított tényállást. Ezért a vádlott és védője által a bizonyítékok újraértékelése útján eltérő tényállás megállapítására és ezen keresztül a vádlott felmentésére irányuló fellebbezése eredményre nem vezethetett. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács az általa megállapított tényállás alapján okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és helyes az általa megállapított jogi minősítés is. Ugyancsak helytálló jogi indokolását ítélete 10-11. oldalán fejtette ki. A vádlott a történeti tényállásban rögzített azon magatartásával, hogy tanú11 érdekében releváns tényre vonatkozóan hamis tanúvallomás megtételére próbálta rábeszélni a barátnője autójában utazó és a balesetben megsérült három utast, majd pedig két intézkedő kollégáját, megvalósította 5 rb. hamis tanúzásra felhívás bűntettét; azzal a magatartásával, hogy intézkedő kollégáját rábírta arra, hogy hivatali kötelességét megszegve - többek között - helyette is fújja meg a légalkoholmérőt, nehogy kiderüljön, hogy ittasan vezetett, megvalósította a felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntettét; végül azzal a magatartásával, hogy három kollégáját rábírta fontos szolgálati ügyben valótlan tartalmú jelentés megtételére, amely a szolgálatra jelentős hátrány veszélyével járt, megvalósította 3 rb. felbujtóként elkövetett jelentési kötelezettség megszegésének vétségét. A büntetés súlyosítására irányuló ügyészi fellebbezés nem alapos, az enyhítésre irányuló védői fellebbezés ugyancsak alaptalan. A másodfokú bíróság nem értett egyet a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség azon álláspontjával, hogy végrehajtásában hosszabb próbaidőre felfüggesztett és hosszabb tartamú szabadságvesztés szolgálja megfelelően a büntetési célokat a vádlott vonatkozásában. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács helyesen értékelte a súlyosító és enyhítő körülményeket, további enyhítő körülmény az időmúlás. A kiszabott egy évi szabadságvesztés nem eltúlzott, a további enyhítő körülményre figyelemmel a próbaidő tartamának felemelése sem indokolt. A lefokozás törvényszerű jogkövetkezmény az igazságszolgáltatás rendje elleni bűncselekmény elkövetése miatt akkor is, ha időközben a a szolgálati viszony megszűnt. Ugyanakkor a fellebbviteli bíróság arra az álláspontra helyezkedett - miután a vádlott súlyosan megsértette a rendőri működés törvényességébe vetett közbizalmat és nincs olyan nyomatékos körülmény, amelyre tekintettel érdemes lenne a bírói mentesítésre -, hogy az előzetes mentesítés nem indokolt, ezért azt a következetes bírói gyakorlattal egyezően mellőzte. Az elsőfokú katonai tanács helytelenül állapította meg a bűnügyi költséget, ezért a másodfokú katonai tanács a Be. 338.§

(1)és

(2)bekezdése, valamint a Be. 339. §

(1)bekezdése szerint helyesbítette, illetve rendelkezett arról, hogy a másodfokú eljárásban a kirendelt védő eljárása folytán felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. A Győri Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa - helyes indokai alapján - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be.372.§

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. január
2. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke, Dr. Szabó Éva hb. alezredes s.k. előadó bíró, Dr. Mészáros László hb. ezredes s.k. szavazó bíró A Győri Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. január
4. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke