Pf.21304/2016/3 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésére és 12. §

(1)bekezdésére, a Pp. 342. §

(1)és 343. §

(1)bekezdéseire, továbbá a PK

1. számú állásfoglalásra. Elsőként az alperesek permegszüntetési kérelme tárgyában foglalt állást és azt állapította meg, hogy a felperes által sérelmezett lineáris médiaszolgáltatásnak minősülő sajtóközlés esetében a médiaszolgáltatót, azaz a II. rendű alperest terheli a szerkesztői felelősség, következésképpen tévedett a felperes akkor, amikor a sajtó-helyreigazítás iránti kérelmét nem a médiaszolgáltatóhoz, hanem a sérelmezett televíziós műsor (lineáris médiaszolgáltatás) szerkesztőségéhez címezte. Ugyanakkor megállapítható, hogy a sajtó-helyreigazítási kérelem megítélése körében nem a kérelem címzésének, hanem annak van relevanciája, hogy az arra jogosult részére az a törvényben meghatározott határidőn belül megérkezzen. E körben az elsőfokú bíróság hivatkozott a PK
2. számú állásfoglalás II. pontjára. Megállapította azt is, hogy a II. rendű alperes volt az, amelyhez a felperesnek - tévesen - a vele azonos címen található ... intézett sajtó-helyreigazítás iránti kérelme megérkezett. Ez az egyetlen okszerű következtetés vonható le abból az alperesek által sem vitatott tényből, hogy a kérelem megérkeztét igazoló postai tértivevényt átvevő magánszemély a II. rendű alperes nevét feltüntető pecséttel igazolta a küldemények átvételére vonatkozó jogosultságát. A felperesi tévedésnek tehát nincs jelentősége a perben, mert a sajtó-helyreigazítási kérelem az arra jogosulthoz megérkezett. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint azon II. rendű alperesi magatartás, hogy a tértivevényből is megállapíthatóan az I. rendű alperes szerkesztőséghez címzett levelet átvette, olyan ráutaló magatartásnak értékelendő, mellyel a II. rendű alperes elismeri, hogy az I. rendű alpereshez intézett megkeresés tényleges címzettje ő maga. Így az elsőfokú bíróság arra következtetésre jutott, hogy a felperes eleget tett a sajtó-helyreigazítási per indítása előfeltételének, azaz az arra jogosult II. rendű alpereshez a törvényes határidőn belül megérkezett a sajtó-helyreigazítás iránti kérelem. Ezt követően a felperes alperesek által vitatott kereshetőségi joga tárgyában foglalt állást és - a PK
3. számú állásfoglalás I. pontjára is figyelemmel - arra a következtetésre jutott, hogy a sérelmezett sajtóközlés a felperest személyében érintette, ezért jogában állt ezzel összefüggésben sajtóhelyreigazítási eljárást kezdeményezni. Vizsgálta azon alperesi hivatkozást is, hogy a felperes keresete nem tartalmazza kellő pontossággal a sérelmezett tényállításokat. Ezt nem tartotta megalapozottnak annak ellenére, hogy - megállapítása szerint - a felperes a közlés egészéből kiemelve oly módon hivatkozott a riport állítására, mely torzította annak tényleges tartalmát. Hivatkozott a PK
4. számú állásfoglalás II. pontjára és a felperesi helyreigazítási kérelem tartalmi értékelésével arra a következtetésre jutott, hogy az kellő pontossággal tartalmazza, hogy a sérelmezett közlés azon tényállításának megalapozottságát vitatja, mely szerint „A közpénzzel gazdálkodó alapítványok kevesebbet kaptak a pénzük után, mint amennyit az állampapírokon kereshettek volna". Ez - álláspontja szerint - beazonosítható a riport azon tényállításával, mely szerint „Kevesebb kamatot kaptak a pénzük után a ...tól, illetve elődjétől az ...tól, mint amennyit például állampapírokban kereshettek volna." Az elsőfokú bíróság a sérelmezett sajtóközlést tartalmilag értékelte és arra a következtetésre jutott, hogy az ténybelileg megalapozott véleménynek minősül, amellyel összefüggésben sajtóhelyreigazításnak nincs helye. E körben hivatkozott a PK
5. számú állásfoglalás III. pontjára, illetve a BDT
7. számú eseti döntésére. A perköltség viselésére a Pp.
8. §

(1)bekezdése alapján, a le nem rótt eljárási illeték megfizetésére a 6/1986 (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése alapján kötelezte a felperest. Az ítélettel szemben a felperes élt fellebbezéssel, melyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetének való helyt adást kérte. Előadta, hogy a felperes pénzintézet, amely vonatkozásában politikai vélemény megfogalmazására került sor, melyet egy híradás közölt a nagy nyilvánosság felé. A pénzintézetet mint jogi személyt ugyanúgy megilletik a személyiségi jogvédelem eszközei - köztük a sajtó-helyreigazítási igény előterjesztése -, mint bármely más természetes személyt azzal, hogy nem köteles nagyobb tűrésre a személyét érő jogsértéssel szemben. Előadása szerint a felperes tevékenységével kapcsolatban tett, a bíróság által értékítélet körébe sorolt kijelentés olyan mértékben valótlan, hogy az alkalmas téves következtetések levonására. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megengedő módon értelmezte a sajtóközleményt. ... állítása konkrétan azt fejezi ki, hogyha az alapítványok állampapírban helyezték volna el a lekötéseiket, akkor ott magasabb kamatot kaphattak volna. Ez valójában nem igaz, erre vonatkozóan a felperes bizonyítékot is csatolt. Előadása szerint nem foghat helyt az elsőfokú bíróság azon hivatkozása sem, hogy a felperes keresetlevele torzította az alperesi közlés értelmezését, a tárgyalás folyamán ugyanis a felperes csatolta a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságtól beszerzett sérelmezett híradás anyagát is, amelynek alapján az alperesi közlés a per tárgyalásán a felperes részéről pontosításra került. Álláspontja szerint a felperes nem lehet kitéve a gazdasági tevékenységét illetően politikai csatározásoknak, a gazdaságnak és a politikának el kell különülnie egymástól. Előadta, hogy a sérelmezett híradás teljes terjedelme megvizsgálásra, a sérelmezett konkrét ténykijelentés megjelölésre került a felperes részéről, így nem lehet akként értelmezni, hogy a híradás teljes egészéből kiragadott volna egy részt. A híradás teljes anyagának negatív felhangja van, az alperesek úgy adták tovább, tehát híresztelték ... sajtóközleményét, hogy nem közölték az általuk hivatkozott valós tényadatokat, hogy csak néhány esetben volt jobb hozamlehetőség a befektetések után, pedig ez a politikusi túlzást kiegészítette volna. A híradás - álláspontja szerint - nem tartalmazza a teljes sajtóközleményt, az alperesek által vágott, egymáshoz rendelt részek alkalmasak voltak arra, hogy a kijelentés alapjául szolgáló tények elferdített formában kerüljenek közlésre és a nézőben azt a konkrét véleményt keltsék, hogy nem tisztességes módon járt el a felperes akkor, amikor a hozzá befektetett összegek után nem biztosította az állampapírokban elérhető hozamot. A felperes utalt arra, hogy a PK

1. számú állásfoglalás alapján a bíróságnak lehetősége van arra, hogy a lefolytatott bizonyítás alapján megállapítsa a helyreigazítási közlemény szövegét. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. A felperes fellebbezése nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemi döntésével egyetértett, azonban az elsőfokú ítélet indokolásában foglaltakat abban a tekintetben, hogy a sajtó-helyreigazítási kérelem az arra jogosulthoz, a II. rendű alpereshez a törvényes határidőn belül megérkezett, nem osztotta. A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló
2. évi CIV. törvény (Smtv.)
3. §
4. pontja szerint médiaszolgáltatás: az Európai Unió működéséről szóló szerződés
5. és
6. cikkében meghatározott, önálló, üzletszerűen - rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett - végzett gazdasági szolgáltatás, amelyért egy médiaszolgáltató szerkesztői felelősséget visel, amelynek elsődleges célja műsorszámoknak tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából a nyilvánossághoz való eljuttatása valamely elektronikus hírközlő hálózaton keresztül. Az
7. §
8. pontja értelmében médiaszolgáltató: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely szerkesztői felelősséggel rendelkezik a médiaszolgáltatás tartalmának megválasztásáért, és meghatározza annak összeállítását. A szerkesztői felelősség a médiatartalom kiválasztása és összeállítása során megvalósuló tényleges ellenőrzésért való felelősséget jelenti, és nem eredményez szükségszerűen jogi felelősséget a médiaszolgáltatás tekintetében. Az
9. §
10. pontja szerint lineáris médiaszolgáltatás: a médiaszolgáltató által nyújtott, műsorszámok műsorrend alapján történő egyidejű megtekintését, illetve meghallgatását lehetővé tevő médiaszolgáltatás. A jogvita elbírálásakor elsősorban azt kellett vizsgálat tárgyává tenni, hogy a felperes helyreigazítási kérelmét a helyreigazításért felelős személy megkapta-e, az előzetes eljárás során a kérelem tárgyában döntési jogosultsággal rendelkező személy részére került-e az kézbesítésre. A fenti jogszabályi pontok értelmezése alapján a televíziós műsorban, jelen esetben az ... ...-i, ... órakor sugárzott adásában megjelenített sérelmezett kijelentésért csak a televíziós csatornát működtető alperesi gazdasági társaság tartozhat felelősséggel. A Pp.
11. §

(1)bekezdése szerint helyreigazításának - a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény szerinti - közzétételét az érintett személy vagy szervezet az általa vitatott közlemény közzétételétől számított 30 napon belül írásban kérheti a médiaszolgáltatótól, a sajtótermék szerkesztőségétől, vagy a hírügynökségtől. A 343. §

(1)bekezdése szerint ha a médiaszolgáltató, a sajtótermék szerkesztősége, vagy a hírügynökség a helyreigazítás közzétételére irányuló kötelezettségét határidőben nem teljesíti, az azt igénylő fél ellene kereset indíthat. A jogszabályi rendelkezésekből következően az előzetes helyreigazítási kérelmet is a II. rendű alpereshez kellett volna eljuttatni. A jogi képviselővel eljáró felperes azonban az előzetes helyreigazítási kérelmet az ...nek címezte, így a pert megelőző eljárás címzettje nem felelt meg a szigorú jogszabályi előírásoknak. Ez pedig azt jelenti, hogy az alperesi médiaszolgáltatóval szemben a felperes nem folytatta le a Pp.

1. §-a szerinti előzetes helyreigazítási eljárást, aminek az a következménye, hogy vonatkozásában helyreigazítás közzétételére kötelezésnek nincs helye. A felperes által a keresetlevélben - a Pp.
2. §-a szerinti - perbeli jogképességgel nem rendelkező alperes került megjelölésre, az előzetes helyreigazítási kérelem is részére és nem a médiaszolgáltató részére került megküldésre, olyan szerv részére tehát, amely az ...-on belül nem is értelmezhető, tekintettel arra, hogy az ...-on megtalálható számtalan műsortípushoz többféle szerkesztőség tartozik. Bár a perbeli jogképességgel rendelkező médiaszolgáltató, a II. rendű alperes - az elsőfokú bíróság felhívására - perbevonásra került, ez azonban olyan időben történt, amikor már az ügy érdemében való állásfoglalás nem volt teljesíthető. A másodfokú bíróság nem osztotta az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy abból az alperesek által sem vitatott tényből, hogy a kérelem megérkeztét igazoló postai tértivevényen az azt aláíró magánszemély a II. rendű alperes pecsétjét helyezte el, az az egyetlen okszerű következtetés vonható le, hogy az előzetes helyreigazítási kérelem a II. rendű alpereshez érkezett meg. A Fővárosi Ítélőtábla megállapítása szerint ez nem olyan ráutaló magatartás, mellyel a II. rendű alperes elismerné, hogy a helyreigazítási kérelemnek ő a tényleges címzettje. A tértivevényből megállapíthatóan címzettként egyértelműen az I.rendű alperes neve került megjelölésre, az átvételt igazoló okiraton valóban a II. rendű alperes bélyegzője szerepel. Az „ügyfél saját jelzése" rovat azonban azt is tartalmazza, hogy „titkárság (zárt boríték)". Ebből nem következik az, hogy a II. rendű alperes azt juttatta volna kifejezésre, hogy ténylegesen ő a címzettje a kérelemnek. A helyreigazítási kérelem címzettjének pontos megjelölése a felperes feladata volt. A Pp.
3. §

(1)bekezdése és 343. §

(1)bekezdése egyértelműen meghatározza azt, hogy az érintett kitől kérheti a sajtó-helyreigazítást, illetve amennyiben a helyreigazítás közzétételére határidőn belül nem kerül sor, kivel szemben indíthat keresetet. Annak a megállapítása, hogy a kérelem címzettje a helyreigazítási kérelem tárgyában döntési jogosultsággal rendelkező alperesi médiaszolgáltató, nem a II. rendű alperes, főleg nem a küldemények átvételére jogosult személy szubjektív megítélésének függvénye. Mindezek alapján megállapítható, hogy a pert megelőző eljárás szabálytalan volt, az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntését, a kereset elutasítását ez alapozta meg. A kereshetőségi jog hiányával, azzal, hogy a kereset a sérelmezett tényállításokat pontosan tartalmazza-e, valamint a sérelmezett sajtóközlés tartalmi vizsgálatával a Fővárosi Ítélőtábla ezért érdemben nem is foglalkozott. A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §

(2)bekezdése alapján, eltérő indokolással helybenhagyta. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 239. §-án keresztül érvényesülő Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles az alperes részére másodfokú perköltség fizetésére. A perköltség az alperesi jogi képviselő munkadíjából tevődik össze, melyet a Fővárosi Ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdésének a) pontja,

(5)bekezdése és 4/A. §

(1)bekezdése alapján állapított meg. A le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket is a felperes köteles viselni a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdésének megfelelően. Budapest,

1. november
2. Kizmanné dr. Oszkó Marianne s.k. a tanács elnöke Dr. Kovács Éva s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr. Hercsik Zita s.k. bíró