Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.21.243/2016/5/II. A Fővárosi Ítélőtábla a pártfogó ügyvéd neve pártfogó ügyvéd (pártfogó ügyvéd címe) által képviselt felperes neve (tartózkodási helye: felperes tartózkodási helye) felperesnek – a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (1011 Budapest, Fő u. 44-50., ügyintéző: dr. Máté Edit jogtanácsos) által képviselt I.rendű alperes neve I. rendű, az Országos Bírósági Hivatal (1363 Budapest, Pf. 24., ügyintéző: dr. Szűcs Péter beosztott bíró) által képviselt II.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) II. rendű és dr. Tímár Anikó ügyész által képviselt III.rendű alperes neve (1055 Budapest, Markó u. 16.) III. rendű alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult perében a Székesfehérvári Törvényszék
- május
- napján meghozott 27.P.20.695/2015/
- számú részítélete ellen a felperes
- sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő részítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyja. A fellebbezési illetéket az állam, míg pártfogó ügyvédjének díját a teljes egészében pervesztes felperes viseli. A részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes a keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket 18.000.000 forint nem vagyoni kártérítés egyetemleges megfizetésére. A kereset szerint a II. rendű alperes úgy szabott ki vele szemben nyilvános ülésen büntetést, hogy az idézése nem volt szabályszerű. Az eljáró bíró ugyanis a lakcíméről idézte, miközben tudott az előzetes letartóztatásáról. Az ítéletet később a Kúria hatályon kívül helyezte. A III. rendű alperes ugyancsak tudta, hogy ő büntetés-végrehajtási intézetben tartózkodik, ezt azonban a II. rendű alperessel nem közölte. A súlyos eljárási szabálysértés sértette az emberi méltóságát, az egészséghez való jogát, az összbüntetési eljárását késleltette, és az előzetes letartóztatásból 3 év eltelte után nem kerülhetett szabadlábra, hanem jogerős ítélet nélkül kellett megkezdenie a büntetése letöltését. A II. és III. rendű alperes érdemi védekezése a kereset elutasítására irányult. A felperes a per során elállt az I. rendű alperessel szembeni keresetétől, azonban a részítélet meghozataláig nem került sor a per megszüntetésére az I. rendű alperessel szemben. Az elsőfokú bíróság részítéletében elutasította a II. és III. rendű alperesekkel szemben előterjesztett keresetet. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a III. rendű alperesnek 33.500 forint perköltséget. Ítéletének indokolásában idézte a
- évi V. törvény (új Ptk.) 6:
- §
(1), 6:548. §
(1), 2:42. §
(2)bekezdését. Tényként állapította meg, hogy a II. rendű alperes a fellebbezési eljárása során valóban lényeges eljárási szabályt sértett, azonban ezt a jogszabálysértést a felülvizsgálati eljárás orvosolta. A felperesnek az eljárási jogszabálysértésből kára nem származott. Megállapította azt is, hogy az eljárási szabálysértés sem az összbüntetésbe foglalás mértékét, sem a feltételes szabadság lehetőségét nem változtatta meg, a korábbi szabadulás lehetőségétől a felperest nem fosztotta meg. Idézte a 2012. évi C. törvény (Btk.) 93. §
(1)és
(3)bekezdését, valamint a
- §-át. Az elsőfokú bíróság azért is alaptalannak tartotta a keresetet, mert az eljárási szabálysértés önmagában nem alapoz meg személyiségvédelmi igényt, olyan körülményt pedig a felperes nem is állított, amely alapján a személyiségi jogsértés megállapítható lett volna. A III. rendű alperes tekintetében pedig arra a következtetésre jutott, hogy a III. rendű alperes eljárási szabályt nem sértett, hiszen a nyilvános ülésen nem is volt jelen. A felperes a joghatályos fellebbezésében kérte, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a részítéletet változtassa meg, a kereseti kérelmének adjon helyt és a részére ítéljen meg sérelemdíjat. A II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú részítélet helybenhagyására irányult annak helyes indokai alapján. Azt, hogy a felperes a másodfokú eljárásban kártérítés helyett sérelemdíjat kért, tiltott keresetváltoztatásnak tekintette. A III. rendű alperes fellebbezési ellenkérelme ugyancsak az elsőfokú részítélet helybenhagyására irányult. Az elsőfokú bíróság részítéletének nem volt az
- évi III. törvény (Pp.)
- §
(4)bekezdése szerint fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett rendelkezése, ezért az elsőfokú részítéletet a másodfokú bíróság egészében bírálta felül. A Fővárosi Ítélőtábla mindenekelőtt rámutat a következőkre. A Pp. 73/A. §
(1)bekezdés a) pontja alapján az ítélőtábla előtti eljárásban az ítélet ellen fellebbezést előterjesztő fél számára a jogi képviselet kötelező. A jogi képviselő közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekménye hatálytalan (Pp. 73/B. §
(1)bekezdés). Az ítélőtábla előtti eljárásra előírt, kötelező jogi képviselet célja, hogy biztosítsa a fellebbezés szakszerűségét, és azt is, hogy valóban indokolt esetben kerüljön sor az ítélőtábla előtti jogorvoslat igénybevételére. Ez pedig azt jelenti, hogy a jogi képviselő szerepe nem csupán a képviselt személy helyettesítése, hanem a képviselt érdekeinek hatékony érvényre juttatása végett alakilag és tartalmilag egyaránt szakszerű fellebbezés előterjesztése. Az ítélőtábla előtti eljárásban ezért kizárólag a jogi képviselő által készített fellebbezés tekinthető joghatályos fellebbezésnek. A jogi képviselő ellenjegyzett fellebbezéséhez csatolt, a fél által írt nyilatkozat hatálytalan, így a fellebbezési eljárásban nem vehető figyelembe. A Fővárosi Ítélőtábla ezért a felperes csatolt beadványában írtakat figyelmen kívül hagyta, és csak a jogi képviselő által készített és előterjesztett fellebbezésben foglaltakat bírálta el az alábbiak szerint. A felperes fellebbezése alaptalan. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a per eldöntéséhez szükséges mértékben lefolytatta, a tényállást a bizonyítási eljárásnak megfelelően helyesen állapította meg. A Fővárosi Ítélőtábla maradéktalanul egyet értett az elsőfokú bíróságnak a III. rendű alperessel szembeni keresetet elutasító érdemi döntésével és annak indokolásával is, ezért e döntés helyes indokait nem ismétli meg, hanem azokra a Pp. 254. §
(3)bekezdésén alapuló felhatalmazás alapján csupán visszautal. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak a II. rendű alperessel szembeni keresetet elutasító érdemi döntésével ugyancsak egyet értett a következő indokok alapján. A felperes a keresetét – ahogyan azt az elsőfokú bíróság helyesen megállapította – a
- évi V. törvény (új Ptk.) rendelkezései szerint kellett elbírálni. Az új Ptk. szabályai alapján a károsult kártérítésként a vagyonában beállott értékcsökkenést, az elmaradt vagyoni előnyt és a vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költséget követelheti (6:
- §
(2)bekezdés). Ilyen követelése azonban a felperesnek nem volt. Az új Ptk. megszüntette a nem vagyoni kártérítést, arra az esetre pedig, ha az állított jogellenes magatartás személyiségi jogot is sért, a sérelem vagyoni elégtétellel történő kompenzációjaként bevezette a sérelemdíjat (2:252. §
(1)bekezdés). A sérelemdíj megállapításához pedig a felperesnek nem kellett bekövetkezett hátrányt kimutatnia, hanem csak valamely személyiségi joga megsértését kellett állítania és bizonyítania. A felperes nem vagyoni kártérítés iránti keresetét – eltérő jogcímen – tehát csak abban az esetben lehetett volna teljesíteni, ha az általa előadott II. rendű alperesi magatartás valamely személyiségi jogát sérti. A felperes a keresetében az új Ptk.-ban felsorolt személyiségi jogok közül az egészség megőrzéséhez való jogát (2:43. § a) pont), valamint az emberi méltóságának sérelmét (2:242. §
(2)bekezdés) mint valamennyi személyiségi jog eredőjét jelölte meg. Az elsőfokú bíróság ez utóbbi körben helyesen állapította meg, hogy az eljárási szabálysértés önmagában személyiségi jogot nem sért. Emellett azonban a II. rendű alperes utóbb orvosolt eljárásjogi szabálysértése nem sértette a felperes egészségét és a kereset tartalmából kitűnő, de külön nem nevesített személyes szabadsághoz való jogát sem. Az eljárási hiba ugyanis – ahogyan erre az elsőfokú bíróság helytállóan rámutatott – nem érintette a felperes szabadságvesztésének idejét, nem fosztotta meg a feltételes szabadság lehetőségétől és a korábbi szabadulástól sem. Az pedig, hogy a büntetése letöltését utóbb a hatályától megfosztott ítélet alapján kezdte meg – mivel ez a letöltendő büntetés idején nem változott – ugyancsak nem sértette egyik általa megjelölt személyiségi jogot sem. Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság részítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése szerint helybenhagyta. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a felperes költségmentessége folytán le nem rótt fellebbezési illeték viseléséről a 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §-a szerint rendelkezett. A felperest képviselő pártfogó ügyvéd másodfokú eljárásban felmerült díjáról a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján csupán azt állapította meg, hogy annak viselésére a pervesztes felperes köteles. Budapest,
- február
- . Hőbl Katalin s.k. a tanács elnöke Egriné dr. Salamon Emma s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Dr. Örkényi László s.k. bíró