Kfv.35397/2016/4 – Kúria

(1)bekezdése, 120.§ a) pontja, 127.§

(1)bekezdés a) pontja, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15.§

(3)bekezdése, 165.§

(2)bekezdése, 166.§

(2)bekezdése, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97.§

(4)-

(6)bekezdései, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 29.§

(2)bekezdése alapján hozta meg. Indokolása szerint az elsőfokú adóhatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján helytállóan állapította meg, hogy a számlakibocsátó nevén kiállított számlákban szereplő gazdasági események a számlákban feltüntetett felek között nem valósultak meg, ezért a számlák nem minősülnek az adólevonási jogosultságot megalapozó hiteles bizonylatoknak. Az alperes rögzítette, hogy a számlakibocsátó vizsgált időszaki, szerb állampolgárságú törvényes képviselője az adóhatóság számára elérhetetlen volt, a felszámolónak iratokat nem adott át, tartózkodási engedélyének hiányában a cég tevékenységében ténylegesen nem vett részt, ugyanakkor a társaság képviseletére magánszemélyeknek törvénysértő meghatalmazásokat adott. A számlakibocsátó beszerzései nem igazoltak, az sem, hogy a számlák szerinti termékekkel rendelkezett, illetve tárolta és leszállította volna a felperes részére, a teljesítési időpontban az áru raktározására alkalmas telephelye, a szállítására tulajdonában gépjárműve nem volt, a szállítóleveleken feltüntetett gépkocsikkal kapcsolatba nem hozható. A számlák pénzügyi teljesítését igazoló dokumentumok hiányoznak. A számlakibocsátó részéről a termékértékesítés tárgyi feltételei hiányoztak, amelyekről az adózó tudomással bírt. A kereseti kérelem [7] A felperes keresetében az adóhatározatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az adóhatóság a tényállást nem tisztázta, a valóságban megtörtént gazdasági esemény során adózói jogait jogszerűen gyakorolta, így a határozatok sértik a nemzeti jogszabályokat, az uniós normákat és az Európai Unió Bíróságának (EUB) joggyakorlatát is. A jogerős ítélet [8] [9] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint az adóhatóság a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének eleget tett, a valóságnak megfelelő történeti tényállást rögzített, amelyből okszerű következtetéseket levonva állapította meg a felperest terhelő adójogi következményeket. Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a számlakibocsátó részéről a számlákban rögzített módon nem igazolható teljesítés, felperes a perben az általa befogadott számlák hitelességét nem bizonyította. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [10] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen keresete teljesítését, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. [11] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Áfa tv. alkalmazott jogszabályhelyeit, ellentétes a közösségi joggal. Fenntartva a keresetében foglaltakat előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését kérte a Kúriától. [12] Az alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [13] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [14] A jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybe vételére, ténykérdésben perújítási, jogkérdésben felülvizsgálati kérelmet terjeszthetnek elő. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül [Pp. 272.§

(2)bekezdés, 275.§

(2)bekezdés, BH

1. 490., KGD
2. 262.]. [15] Kifejti a Kúria, hogy az Áfa tv. 120.§-ának a) pontja értelmében abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany ilyen minőségében - a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany - ideértve az Eva. hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is - rá áthárított. Az Áfa tv. 127.§ának

(1)bekezdés

1. a)pontja alapján az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon a 120.§
2. a)pontjában említett esetben a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla. [16] Az Sztv. 15.§-ának

(3)bekezdése alapján a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük (a valódiság elve). Az Sztv. 166.§-ának

(2)bekezdése értelmében a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie. [17] A felperesnél lefolytatott ellenőrzés során az adóhatóság bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a határozatokban megjelölt számlák nem hiteles bizonylatok, nem nyert bizonyítást, hogy a számlákon szereplő gazdasági események a valóságban a számlákon szereplő felek között valósultak volna meg. Az alperes jogerős érdemi határozatával szembeni jogorvoslat a felperes számára biztosított volt, közigazgatási pert kezdeményezett FArt. 143.§

(1)bekezdésG az adóhatározatok bíróság általi felülvizsgálata iránt. [18] A bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) XX. fejezetének speciális szabályai alapján közigazgatási perben a felülvizsgálni kért határozatok jogszerűségéről dönt a Pp. 3.§

(1)bekezdése, 121.§

(1)bekezdés c.) pontja, 330.§

(2)bekezdése alapján. A felperesnek az általa indított perben a Pp. 164.§

(1)bekezdése alapján keresetét bizonyítania kellett, az alperes /bizonyítékokon alapuló/ megállapításával szemben azt, hogy az adóhatóság bizonyított tényállása téves, hiányos, és az általa befogadott számlák valós gazdasági esemény hiteles bizonylatai. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét bizonyítatlansága okán elutasította. [19] Amíg közigazgatási perben az elsőfokú bíróság a határozatok jogszerű, illetve jogsértő voltáról dönt a kereseti kérelem keretei között (Pp. 213.§, 339.§), addig a felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős ítéletet vizsgálja felül felülvizsgálati kérelem keretein belül (Pp. 270.§), a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye [Pp. 275.§-ának

(1)bekezdése]. [20] Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban - a felülvizsgálati kérelem és az abban megjelölt, a felperes szerint az elsőfokú bíróság által megsértettként megjelölt jogszabályhelyek alapján - a Kúria nem állapított meg. [21] Az elsőfokú bíróság meghozott ítéletében a Pp. 221.§-ának

(1)bekezdése szerint részletezte az elsőés másodfokú közigazgatási szerv eljárását, a lefolytatott bizonyítási eljárást, a hatóság által alkalmazott jogszabályokat, a bizonyítékok értékelését, a meghozott döntéseket. A pertörténet sorában ismertette a keresetet, az alperes ellenkérelmében foglaltakat, beidézte az általa alkalmazott jogszabályokat. Jogi indokolása során ütköztette a tényállási elemeket a jogszabályokkal, vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli beadványait, részletezte a bizonyítási teherviselést, és logikusan megindokolta a - Pp. 164.§-ának

(1)bekezdésére alapított keresetet bizonyítottság hiánya okából elutasító döntését, rendelkezése és annak indokolása a keresetre teljes körűen kiterjedt [Pp. 213.§

(1)bekezdés]. [22] Az elsőfokú bíróság helytállóan rögzítette ítéletében, hogy a számlakibocsátó igazoltan nem rendelkezett a számlák szerinti árukkal, így azokat nem is értékesíthette, továbbá a felperes alaptalanul hivatkozott az EUB C-80/

1. és C-142/
2. számú egyesített, továbbá a C-285/
3. számú ügyekben meghozott döntéseire, mert az azokban foglaltak a felek között megvalósult gazdasági eseményre vonatkoztathatók, míg felperes ügyében éppen az hiányzott. [23] Az elsőfokú bíróság értékelte és összevetette a bizonyítékokat a Pp. 206.§

(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően. Jogi álláspontját, amely szerint jogszerűen állapította meg az adóhatóság, hogy felperes /a határozatokban megjelölt/ hiteltelen számlákra jogsértő módon alapította adólevonási jogát, általa ismerten adókijátszásban vett részt, logikusan és közérthetően kifejtette. A felperes lényegében a bizonyítékok felülvéleményezését kérte, amely a teljes körűen jogszerű ítélet alapján kizárt. [24] A valóságban megtörtént gazdasági események adatainak azonosnak kell lenniük az azokról kiállított számlákon feltüntetettekkel. A gazdasági eseményekkel nem azonos számlatartalmak a számlák tartalmi hiteltelenségének megállapítását és jogkövetkezményeként az adóhatóság részéről az adólevonási jog megtagadását eredményezik, amelynek jogszerűségéről az elsőfokú bíróság ítéletében az uniós normáknak is megfelelően, helytállóan döntött. [25] A Kúria az EUB-nál előzetes döntéshozatali eljárást (Pp. 155/A.§) nem kezdeményezett, mivel a felperes ügyére irányadó jogszabályok alkalmazása során uniós normák értelmezési kérdése nem merült fel. [26] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275.§-ának

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma [27] Az adózó-felperesnek a perben az általa befogadott számlák valósággal egyező voltát bizonyítania kell. Záró rész [28] Az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült fel, ezért a költségviselésről a Kúriának határoznia nem kellett. [29] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről és mértékéről a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§-ának

(1)bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986./VI.26./ IM rendelet 13.§-ának

(2)bekezdése alapján rendelkezett. ,

1. november
2. . Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk. bíró