Pfv.21161/2015/11 – Kúria

(2),

1. CXXVII. Tv.
2. §
4. III. Tv.
5. § A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.V.21.161/2015/
6. A tanács tagjai: . Molnár Ambrus a tanács Szilvia előadó bíró, Dr. Madarász Anna bíró elnöke, Dr. Magosi A felperes: A felperes képviselője: Dr. Tóth Csaba ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Szalainé dr. Szántai Katalin ügyvéd A per tárgya: megbízási díj megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.355/2014/
7. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Szolnoki Törvényszék 10.G.21.080/2009/
8. Rendelkező rész - A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja azzal, hogy a fellebbezési eljárási illeték megfizetésére kötelező rendelkezése helyett akként rendelkezik, hogy a 864.000 (nyolcszázhatvannégyezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. - Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 150.000 (százötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. - A le nem rótt 1.080.000 (egymillió-nyolcvanezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A peres felek
9. december 6-án megbízási szerződést kötöttek, melyben a felperes feladatává tették az alperesi kórház teljes ellátó rendszerének átfogó átvilágítását és a folyamatos vezetői tanácsadást. A megbízás kiterjedt a kórház kapacitásának, teljesítményének, gazdasági állapotának áttekintésére, átvizsgálására, a feltárt problémák megoldására és kiküszöbölésére [2] történő javaslattételre, a problémák megszüntetéséhez szükséges lépések folyamatos kidolgozására, azoknak a kórház vezetésével és a fenntartó önkormányzattal történő rendszeres ismertetésére. A szerződés határozott időre szólt
10. december 7-től
11. május 31-ig. A megbízási díjat a felek 300.000 forint+áfa/hó összegben, valamint a megbízás időszakában realizálódó, az eredménykimutatás alapján számított eredményjavulás 15%-ában határozták meg. A megbízási szerződés
12. pontja szerint a felperes a megbízási díjat havonta, a teljesítés igazolását követően, míg az eredményjavulásból számolt díjat az alperes kontrolling rendszerétől függően a teljesítést követő hónapban, de legkésőbb a teljesítést követő negyedik hónapban volt jogosult kiszámlázni a szerződés részét képező „Eredményszámítási módszertan” alapján. Az eredményjavulás mértékének számítási módját és rendjét külön megállapodásban rögzítették
13. december 7-én. A felperes vállalta, hogy a kórház gazdasági eredményeinek, pénzügyi helyzetének, likviditásának vizsgálata során kimutatást készít, mely tartalmazza a kintlévőségeket, a ki nem fizetett számlákat, a kötelezettségvállalásokat, az átütemezett adósságállományt. Vállalta továbbá, hogy
14. november 30-i állapottól kezdődően havonta eredménykimutatást készít, amely a pénzügyi elszámolás alapját képezi. A felperes elvégzett tevékenységéről szóló beszámolóit követően a 300.000 forint+áfa összegű havi megbízási díjat az alperes kifizette. Az eredményjavulás elszámolását a felperes
15. május 15-én készítette el. Az alperes a
16. november 20-án kelt levelében kérte, hogy csatoljon az elszámolásához, továbbá a 2008 januári-februári teljesítésigazolásokhoz, a
17. márciusi és 2008 április-májusi beszámolókhoz munkaanyagot, analitikát (összehasonlító táblázatokat, felméréseket, számításokat, jelentéseket, jegyzőkönyveket, feljegyzéseket, ténymegállapításokat stb.), arra is figyelemmel, hogy az eredményjavulás elszámolásában szereplő fekvőbeteg és járóbeteg A és B változat összegeihez nem kapcsolódik előzmény vagy eredmény levezetés, a gazdasági terület eredményjavulási összege pedig kidolgozatlan. Közölte, hogy a havi fix díjazáson felüli „eredményjavulási díj” kifizetésére csak megalapozott számítás alapján és a fenntartó önkormányzat képviselő-testületének a teljesítésigazoláshoz való hozzájárulása esetén van lehetőség. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [3] A felperes leszállított keresetében 12.954.000 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest elsődlegesen sikerdíj, másodlagosan megbízási díj, harmadlagosan jogalap nélküli gazdagodás jogcímén. Az utóbbi kapcsán arra hivatkozott, hogy amennyiben a felek a szerződés lényegi elemét képező megbízási díjban nem állapodtak meg, úgy a szerződés érvénytelen, mivel enélkül a szerződést nyilvánvalóan nem kötötték volna meg. [4] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Kiemelte, hogy a felek abban állapodtak meg, miszerint a felperest sikerdíj akkor illeti meg, ha az általa javasolt konkrét intézkedések számszerűsíthetőek és kimutatható eredményjavulást idéznek elő a kórház gazdálkodásában a megbízás időszakában. Álláspontja szerint az alperes tevékenységével összefüggésben eredményjavulás nem jelentkezett, az elszámolás tartalmi elemei alappal kifogásolhatóak. Az alperes fenntartójának 214/
18. számú határozata nem tekinthető az eredményjavulás elismerésének. Az első- és másodfokú ítélet [5] [6] [7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek között
19. december 6-án létrejött megbízási szerződést az ítélethozatalig hatályossá nyilvánította és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek bruttó 10.800.000 forintot és ezen összeg után
20. október
21. napjától a kifizetés napjáig a mindenkori jegybanki alapkamat összegével megegyező mértékű késedelmi kamatot, valamint 894.265 forint perköltséget. A keresetet ezt meghaladóan elutasította. Indokolásában kifejtettek szerint a szerződés tartalma, a felek és a tanúk nyilatkozata alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felek a szerződéskötéskor nem tisztázták az eredményjavulás számításának pontos metódusát és nem határozták meg a bázisidőszakot. Egyértelmű ugyanakkor, hogy a megbízási díj két részből tevődött össze: egy havi fix összegből és az eredmény után járó díjrészletből. Az ellenszolgáltatás meghatározásának ezt a módját a szerződéskötéskor mindkét fél a szerződés lényeges elemének tekintette. Nem ismert olyan módszer, amely alapján részletes szerződéses szabályozás hiányában - az üzemgazdasági alapú elszámolás racionális költségkeretek között egzakt módon elvégezhető lenne, ezért azt kellett vizsgálni, hogy a felperes ténylegesen milyen munkát végzett és az milyen átlagos piaci értéket képviselt. A lefolytatott bizonyítás alapján megállapítható volt, hogy a sikerdíj számítása tekintetében részben érthetetlen, részben lehetetlen feltételeket tartalmaz a felek megbízási szerződése, a sikerdíjra vonatkozó kikötés nélkül azonban a szerződést nem kötötték volna meg, ezért az
22. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
23. §

(3)bekezdése,

1. §-a alapján a szerződés egésze érvénytelen az érintett feltétel semmissége folytán. Az elsőfokú bíróság a Ptk.
2. §

(1),

(2)bekezdésében foglaltakat alkalmazva - figyelemmel az 1/

1. (VI. 28.) PK vélemény
2. és
3. pontjában írtakra is - a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánította és rendelkezett a részben ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítéséről. Az összegszerűség meghatározásakor a perbeli szakvéleményeket és az alperes által egyébként fizetett megbízási díjakat vette figyelembe. perbeli szakvéleményén alapuló számítása szerint a felperest munkájának ellenértékeként megilleti 6 x nettó 1.800.000 forint, mindösszesen 10.800.000 forint, melyből levonandó az alperes által már kifizetett 6 x 300.000 forint, azaz 1.800.000 forint, a különbözet nettó 900.000.000 forint. Tekintettel arra, hogy felek egyaránt áfa körbe tartoznak, az alperest a teljesítéskor érvényes adómértéket alapul véve 9.000.000 forint+20% áfa, bruttó 10.800.000 forint megfizetésére kötelezte. A Ptk.
4. §-a szerinti kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontját a fizetési meghagyás kézhezvételének időpontjához képest állapította meg, mert a felperes nem állított ki számlát, a szerződésben foglaltak szerint pedig a megbízási díjat a számla kézhezvételétől számított 15 napon belül kell átutalni. [8] A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, megfellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta és mellőzte a felek között
5. december
6. napján létrejött megbízási szerződés ítélethozatalig történő hatályossá nyilvánítását. Az alperest terhelő elsőfokú eljárási költség összegét 570.000 forintra leszállította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy az alperest terhelő késedelmi kamat
7. október
8. napjától
9. június
10. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon, míg
11. július
12. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt a felperesnek 220.000 forint másodfokú eljárási költséget, míg az államnak - felhívásra 864.000 forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. [9] Abból indult ki, hogy a peres felek a Ptk.
13. §

(1)bekezdése szerinti megbízási szerződést kötöttek, mely alapján a megbízott a rábízott ügy ellátására, míg a megbízó díj fizetésére köteles. Nem volt vitás, hogy a felperes teljesítette a szerződés szerinti kötelezettségét, a jogvita alapját az képezte, hogy a kialkudott fix megbízásik díjon felül megilleti-e a kikötött sikerdíj és ha igen, milyen összegben. A sikerdíj az a jogi eszköz, amellyel a megbízó saját fokozott érdekeltségét átviszi a jogviszony másik alanyára azáltal, hogy annak teljes vagy részbeni díjazását a tevékenység eredményéhez köti. Az ellenérték meghatározása során az elvégzett munka mennyisége másodlagos a célzott, azonban bizonytalan eredményhez képest (BDT

1. 2992.). A felek a szerződésben rögzített sikerdíj fizetését a felperes szerződéses tevékenységével összefüggésben számszerűsítve kimutatható alperesi eredményjavuláshoz kötötték, mely jelentős bizonytalansági tényezőt hordozott. A szerződés szakmai tartalma ugyanakkor a felperes által elvégzett feladat nagysága okán olyan tevékenység, melynek ellenértékeként a szakértők szerint a szerződésben meghatározott fix havi megbízási díjnál lényegesen magasabb havi díjazás lenne megállapítható. A sikerdíj ezért az arányos ellenérték jelentős része. [10] A díjazás a megbízási szerződés lényeges eleme [Ptk.
2. §

(1)bekezdés], az a felperes számára is lényegi kérdés, ezért kiszámítható módon való meghatározása szükséges a szerződés létrejöttéhez [Ptk. 205. §

(2)bekezdés]. Az eredményjavulás mértékének meghatározására vonatkozó metódus a szerződésben olyan módon került meghatározásra, melyből nem lehetséges - a szakértői vélemények szerint - annak egzakt módon, egységes szempontrendszer szerint történő kiszámítása. Ez azt jelenti, hogy ténylegesen a szolgáltatás jelentős részével szemben adekvát, összegszerűen meghatározható ellenszolgáltatás nem került kikötésre. A kikötött havi 300.000 forint+áfa megbízási díj lényegében nem más mint a munkában részt vevők költségtérítésének fedezete. A szerződés ehhez képest nem jött létre. A felperes irreverzibilis szolgáltatására tekintettel az eredeti állapot nem állítható helyre, így a jogvitát a Ptk. 361-

1. §-ai alkalmazásával, a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kell elbírálni (BH
2. 163.). [11] A jogalap nélküli gazdagodás elszámolásánál a bíróságnak meg kell teremtenie a nyújtott szolgáltatással szemben álló ellenszolgáltatás arányosságát, amely a szerződés létrejötte esetében is fennállt volna. Arra kell törekednie, hogy egyik fél se kerüljön a másikkal szemben aránytalanul kedvezőbb, illetve méltánytalanul súlyosabb vagyoni helyzetbe ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatása kapcsán, vagyis meg kell akadályozni bármelyik fél jogalap nélküli gazdagodását. A peres felek jogviszonyában ez a felperes tevékenysége és a szakértői módszerekkel - ugyan becsült érték alapján - kimutatott eredményjavulás után járó arányos ellenszolgáltatást jelenti, figyelembe véve a már teljesített, a fix díjakból adódó részt is. Jóllehet a szerződéses szempontok szerint az eredményjavulás nem számítható ki, a szakértők szakértői módszerekkel egyértelmű eredményjavulást mutattak ki, így nem kétséges, hogy ennek alapján a felperest díj illeti meg. Ennek meghatározásához azonban a létre nem jött szerződés rendelkezései nem vehetők alapul. A perbeli szakértők aggálytalan szakvéleményeiben foglalt értékek lehetnek irányadóak, tekintettel arra, hogy a szakértők általánosságban alkalmazott szakértői szempontból elfogadott, ekként a bíróság által sem kifogásolható elvekből indultak ki. A meghatározott összeg az összehasonlító adatok alapján is arányos, így azt az elsőfokú bíróság - bár eltérő jogcímen helytállóan fogadta el ítélkezése alapjául. A marasztalási összeg - helyesen - jogalap nélküli gazdagodás megtérítése jogcímén illeti a felperest. A Ptk.
3. §

(3)bekezdése csak a szerződés hatályát érintő felfüggesztő, vagy bontó feltételre alkalmazható. A sikerdíj nem tekinthető ilyenként, hiszen az alapját képező eredmény nem teljesen a felektől függetlenül következik be, abban jelentősen közrehat a megbízott tevékenysége. [12] Az elsőfokú ítélet kamatfizetésre vonatkozó rendelkezését a másodfokú bíróság a Ptk. 301. §

(1)bekezdésének a

1. évi XXXIV. törvény
2. §

(10)bekezdés d) pontjával történt módosítására figyelemmel pontosította. [13] Mivel az alperes nem igazolta az illetékmentesség 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §

(2)bekezdésében foglalt feltételeit, ilyen tartalmú nyilatkozatot az ítélőtábla előtti eljárásban sem tett, így nem illeti meg az illetékmentesség. A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (a továbbiakban: Kmr.) 13. §

(2)bekezdése és 15. §

(1)bekezdése szerint kötelezni kellett a le nem rótt fellebbezési eljárási illeték megfizetésére. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [14] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő, a keresetet elutasító ítélet hozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. [15] Megsértett jogszabályi rendelkezésként a Pp. 95. §-át, 206. §

(1)bekezdését, a Ptk. 205. §

(1),

(2)bekezdését, 228. §

(3)bekezdését,

1. §-át,
2. §-át, az Itv.
3. §

(1)bekezdését, 5. §

(1)bekezdését jelölte meg. [16] A Ptk.

1. §-ában foglaltak teljesülését igazolja álláspontja szerint, hogy a felek a
2. december 7-i eredményjavulás számítási módszertan módosítását nem minősítették lényegesnek sem a szerződés megkötésekor, sem a teljesítés során. A felperes a megbízási szerződés megkötésekor nem tudta, milyen mértékű lesz tevékenységével kapcsolatban az alperesi eredményjavulás, mégis aláírta a szerződést azzal a díjazási feltétellel, miszerint az eredményjavulás 15%-ára tarthat igényt, és csak akkor hivatkozott a szerződés érvénytelenségére, amikor az eredményjavulás kimutatása az elsőfokú eljárásban nem tűnt lehetségesnek. Az eljárt bíróságok nem folytattak le bizonyítást arra, milyen sikerdíjra számított a felperes, ezért iratellenes a jogerős ítélet azon megállapítása, miszerint a sikerdíj az arányos ellenérték jelentős része. Az eljárt bíróságok azzal, hogy a sikerdíj helyett a fix díjon felüli átalány megbízási díj felperes általi realizálása érdekében teljes egészében érvénytelennek nyilvánították az egyébként megbízási díjat tartalmazó szerződést és úgy foglaltak állást, hogy a felperesi szolgáltatás részben alperesi ellenszolgáltatás nélkül maradt, melynek ellenértékét meg kell téríteni, beleavatkoztak a felek szerződéskötési szabadságába, sőt az üzleti élet kockázatába is. [17] Tévedtek az eljárt bíróságok a Ptk.
3. §

(3)bekezdése és

1. §a alkalmazhatóságát illetően, mert az, hogy a felperes nem tudta pontosabban megfogalmazni, milyen módszer alapján kívánja az eredményjavulást az alperesnél kimutatni, majd ezáltal realizálni az általa tervezett sikerdíjat, még nem teszi a megbízási szerződés sikerdíj részét és azon keresztül az egész szerződést érvénytelenné. [18] A jogalap nélküli gazdagodás jogcímén történt marasztalás azért törvénysértő, mert e szubszidiárius kötelemkeletkeztető tényállás csak jogcím hiánya, vagy a jogcím fogyatékossága esetén alkalmazható. A perbeli esetben érvényes szerződés alapján végezte a megbízott a feladatát, a megbízó pedig fizette a fix díjat. A Pp.
2. §

(1)bekezdését sérti a jogerős ítélet azon megállapítása miszerint a megbízási díj nem más mint a munkában részt vevők költségtérítése. A felperes a perben nem hivatkozott arra, hogy a munkában részt vevők számára bármilyen jogcímen és összegben munkadíjat vagy költségtérítést fizetett volna ki. A jogalap nélküli gazdagodás megállapítása kizárt, ha valaki az előnyhöz úgy jut hozzá, hogy ezáltal más nem szenved hátrányt. A teljesített megbízási díjat figyelembe véve nincs a felperesnek összegszerűen bizonyított vesztesége, vagyoni hátránya. [19] A szakértők nem írtak le a megbízási szerződés

1. pontja szerinti, a megbízás időszakában realizálódó eredményjavulást. A jogerős ítélet ezzel ellentétes megállapítása iratellenes, miként az is, hogy a fenntartó önkormányzat képviselő-testülete megtárgyalta és a 214/
2. számú határozatával elfogadta a felperes
3. május 15-i beszámolóját, valamint az eredményjavulás elszámolását. A hivatkozott határozat a beszámolót tárgyalta meg és fogadta el. A képviselő-testület eredményjavulás elszámolást nem hagyott jóvá, de a felperes a megbízási szerződés
4. pont utolsó mondata szerinti előzetes polgármesteri engedéllyel sem rendelkezik az eredményjavulásból számolt díj átutalásához. [20] A marasztalási összeg jogszabálysértően tartalmaz áfát, a felperes ugyanis nem állított ki számlát és a
5. gazdasági év áfa bevallása 5 éven túl nem önrevíziózható. A perbeli szakértő nem adott az alperes kérdésére adekvát választ az áfa felszámítását illetően. [21] Jogszabálysértő a késedelmi kamat megállapítása is, mert a jóhiszemű jogalap nélkül gazdagodó visszatérítési kötelezettsége csak akkor következik be, ha nyilvánvalóvá válik, hogy gazdagodása jogalap nélküli volt. Az alperes esetében ez a jogerős ítélet indokolásából válhatott nyilvánvalóvá. [22] A perköltség számítása az áfa felszámítása miatt jogszabálysértő. Jogszabálysértő az eljárási illeték megállapítása is, mert az alperes illeték lerovása nélkül adta be a fellebbezését, ugyanakkor az Itv.
6. §

(1)bekezdése és 5. §

(1)bekezdése felhívásával hivatkozott az illetékmentességére. A másodfokú bíróság a Pp. 239. §-a szerint alkalmazandó Pp. 240. §

(1)bekezdése és a Pp.

1. §-a alapján elmulasztotta felhívni az illeték lerovására vagy az illetékmentesség igazolására, csak a másodfokú tárgyaláson kért az illetékmentességről nyilatkozatot. Az alperes illetékmentességét igazolási kérelem benyújtásával együtt - igazolta. A bírósági gyakorlat (Kúria Pfv.III.20.172/2013/
2. számú végzés) alapján gondolhatta, hogy e nélkül is megilleti az illetékmentesség. [23] Felülvizsgálati ellenkérelmében a felperes kérte hatályában fenntartani a jogerős ítéletet. Az eljárt bíróságok álláspontja szerint helyes következtetésre jutottak azzal, hogy a jogalap nélküli gazdagodás szabályait rendelték alkalmazni és az alperes fizetési kötelezettségét ennek megfelelőn állapították meg. A perbeli szakértők egyező megállapítása volt, hogy a felperes által végzett tevékenység piaci értéke meghaladja a felek közötti fix, havi 300.000 forintos megbízási díj mértékét. A Kúria döntése és jogi indokai [24] A felülvizsgálati kérelem kisebb részben alapos. [25] A Pp.
3. §

(2)bekezdése a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértés esetén teszi lehetővé. A felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. §

(1)bekezdése értelmében a Kúria a jogerős ítéletet az abban megállapított tényállás alapján bírálja felül. E tényállástól csak akkor térhet el, ha azt a jogerős ítéletet hozó bíróság a bizonyítékok nyilvánvalóan okszerűtlen mérlegelésével, ellentmondásos következtetéssel állapította meg, vagy ha az az iratok tartalmával ellentétes. [26] A másodfokú bíróság okszerű mérlegeléssel, helyes következtetéssel jutott arra a megállapításra, hogy a peres felek sikerdíjas megbízási szerződést kötöttek, melynek esetükben lényeges eleme a havi fix megbízási díjon felül járó díjazás, ezért annak kiszámító módon való meghatározása nélkül a szerződés nem jöhetett létre [Ptk. 205. §

(2)bekezdés]. A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal ellentétben a felek az eredményjavulás számítási módszertanát lényegesnek tartották, hiszen a szerződéskötéskor külön megállapodásban rögzíteni is kívánták, a felperes általi

1. májusi elszámoláskor pedig az alperes kifejezetten igényelte a számítás kidolgozását, megalapozását. A jogerős ítéletnek a sikerdíj megbízási díjhoz viszonyított mértékére vonatkozó megállapítása nem iratellenes, ugyanis azt, hogy a felperes milyen sikerdíjra számított, mutatja keresetének összegszerűsége, az a mód ahogyan a követelését kimunkálta, arra pedig, hogy tevékenysége arányos ellenértékének jelentős részét a sikerdíj tette ki, az elvégzendő feladat nagyságrendjét, összetettségét és a feladat elvégzésében részt vevők létszámát értékelő perbeli szakvélemény alapján alappal lehetett következtetni. [27]
2. sorszámú szakvéleménye alapján a másodfokú bíróság azt is megállapíthatta, hogy a tevékenység díjazásának perbeli módozata olyan, melyben a fix összegű havi megbízási díj alapvetően a munkában részt vevők költségtérítésének fedezete. Ezt a megállapítást
3. számú szakértői nyilatkozata is alátámasztja, mely szerint a havi 300.000 forint+áfa összegű díjazás a szerződésben meghatározott feladathoz képest irreálisan alacsony összegű, az legfeljebb közvetlen költségek részleges megelőlegezésére alkalmas. Megalapozatlan ehhez képest az alperes azon állítása, miszerint a teljesített megbízási díjat figyelembe véve nincs a felperesnek vagyoni hátránya. [28] Az alperes felülvizsgálati kérelmében az érvénytelenséggel összefüggésben hivatkozott a Ptk.
4. §

(3)bekezdésének és

1. §-ának megsértésére, a jogerős ítélet azonban épp hogy nem a szerződés érvénytelenségét állapította meg, ezért a hivatkozott jogszabálysértés érdemben nem volt vizsgálható. A jogerős ítélet azon alapul, hogy a megbízási szerződés nem jött létre, ezért a felek jogviszonyát a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kell megítélni. A jogviszony ilyenkénti megítélése nem beavatkozás a felek szerződéskötési szabadságába, mert a szerződés megkötéséhez nélkülözhetetlen a lényeges kérdésekben való megállapodásuk, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás meghatározását pedig a jogirodalom és a joggyakorlat egyaránt lényeges kérdésnek tekinti. [29] A jogalap nélküli gazdagodás a szerzett vagyoni előny visszatérítésére keletkeztet kötelezettséget. A perbeli esetben a vagyoni előny keletkezése, mértéke szempontjából nem a létre nem jött, így joghatást ki sem váltó megbízási szerződés feltételeinek, hanem a felperes által ténylegesen kifejtett tevékenységnek és az azzal arányban álló ellenszolgáltatásnak volt jelentősége. A jogerős ítélet a beszerzett szakértői vélemények nem kifogásolható mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy az alperes oldalán a már teljesített fix díjat is figyelembe véve 10.800.000 forint vagyoni előny mutatható ki, melyhez a felperes rovására jogalap nélkül jutott. [30] A megbízási szerződés
2. pontja szerinti eredményjavulást a szakértők nem írhattak le, nem számszerűsíthettek, mivel a felek megállapodása nem tartalmazta a bázis időszakot és az összehasonlító időszakot, az összehasonlítás kezdetének időpontját és módszertanát, a paraméterenkénti pontos adatokat és az eredményjavulásba beszámítandó elemek körét, vagy ha a vizsgálat közben olyan vizsgálati elem merül fel, melyben a felek korábban nem egyeztek meg, akkor ezeknek az elemeknek az utólagos, egyeztetett beemelését az elszámolásba. A pénzforgalmi könyvvezetést használó egészségügyi intézményeknél pedig - ilyen az alperes is - az eredményjavulásnak nincs általánosan elfogadott definiált fogalma. A jogerős ítélet sem tartalmaz ezzel ellentétes megállapítást, mert a másodfokú bíróság a szakértők által szakértői módszerekkel kimutatott eredményjavulást vett figyelembe a felek jogviszonyában. A fenntartó önkormányzat képviselő-testülete valóban nem az eredményjavulás elszámolását fogadta el, de a követelés jogalap nélküli gazdagodás jogcímén történő megítélésénél ennek és a létre nem jött megbízási szerződés
3. pontjában foglaltaknak nincs jelentőségük. [31] Az áfa vonatkozásában a felülvizsgálati kérelem azért nem alapos, mert az
4. sorszámú kiegészítő szakvéleményben rögzítettek szerint a felperes gazdasági tevékenységének 9.000.000 forintban megállapított ellenértéke nettó összeg, az általános forgalmi adóról szóló
5. évi CXXVII. törvény
6. § a) pontja,
7. §

(1)bekezdése, 6. §

(1)bekezdése,

1. §
2. pontja értelmében pedig a gazdasági tevékenységért fizetendő ellenérték után adót kell fizetni. [32] A másodfokú bíróság a késedelmi kamat megítélésével sem követett el jogszabálysértést, mivel az alperes számolhatott a visszafizetési kötelezettséggel, hiszen ismert volt előtte a megbízási szerződés tartalma, figyelemmel kísérte, elfogadta, nem kifogásolta a felperes teljesítését, 2008 májusában a követeléséről is értesült, majd kézhez vette az azt érvényesítő fizetési meghagyást. [33] A felülvizsgálati kérelem annyiban alapos csak, hogy a jogerős ítéletnek a le nem rótt fellebbezési illeték megfizetésére a pervesztes alperest kötelező rendelkezése jogszabálysértő. A fellebbező fél személyes illetékmentességre vonatkozó nyilatkozata a fellebbezés alaki kelléke. Az alperes az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében nyilatkozott személyes illetékmentességéről. A másodfokú bíróság észlelte az illetékmentesség Itv.
3. §

(2)bekezdésében meghatározott feltétele fennállásáról szóló nyilatkozat hiányát, de a Pp. 95. §

(2)bekezdésében foglaltak ellenére nem hívta fel az alperest a hiány pótlására. Az alperes utóbb az Itv. 5. §

(3)bekezdése szerint előterjesztette a nyilatkozatot, mely alapján megállapítható, hogy a másodfokú eljárásban megillette az illetékmentesség. [34] A Kúria mindezekre tekintettel a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta azzal, hogy a fellebbezési eljárási illeték megfizetésére kötelező rendelkezése helyett az Itv. 73. §

(4)bekezdése folytán alkalmazandó Kmr.

1. §-a alapján akként rendelkezett, hogy a le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Záró rész [35] Az alperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati illetéket a Kmr.
2. §-a alapján az állam viseli. A Pp.
3. §

(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján az alperes köteles megfizetni a felperes ügyvédi képviselettel felmerült felülvizsgálati eljárási költségét, melynek összegét a Kúria a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(5)és

(6)bekezdése, 4/A. §

(1)bekezdése alapján a ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenység munkaigényére tekintettel 150.000 forintban állapította meg. [36] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdésének alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,

1. február
2. Dr. Molnár Ambrus s.k. a tanács elnöke Dr. Magosi Szilvia s.k. előadó bíró Dr. Madarász Anna s.k. bíró