← Magyarország

Pf.20539/2016/7 – Szegedi Ítélőtábla

íé SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.539/2016/

  1. szám A Szegedi Ítélőtábla a dr. Ádám Sándor ügyvéd által képviselt felperes neve(címe) szám alatti székhelyű felperesnek – a dr. Melegh Mónika ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (címe) szám alatti lakos I. rendű, II.rendű alperes neve(címe) szám alatti lakos II. rendű és III.rendű alperes neve(címe) szám alatti lakos III. rendű alperesek ellen szerződésből eredő követelés iránt indított perében a Szegedi Törvényszék
  2. augusztus
  3. napján kelt 13.P.21.681/2014/
  4. sorszámú ítélete ellen a felperes részéről
  5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő Í T É L E T E T: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja, és az I. rendű alperes marasztalásának összegét 17.136.576,(Tizenhétmillió-egyszázharminchatezer-ötszázhetvenhat) Ft-ra, a II. rendű alperesét 1.908.789,(Egymillió-kilencszáznyolcezer-hétszáznyolcvankilenc) Ft-ra, míg a III. rendű alperesét 1.719.628,(Egymillió-hétszáztizenkilencezer-hatszázhuszonnyolc) Ft-ra és az ezen összegek után járó, az elsőfokú ítélet szerinti tartamú és mértékű késedelmi kamataira felemeli. Az I-III. rendű alperesek egyetemleges felelősségének mértékét 1.719.628,- (Egymillióhétszáztizenkilencezer-hatszázhuszonnyolc) Ft-ra felemeli. A felperes által fizetendő elsőfokú eljárási költség összegét 800.000,- (Nyolcszázezer) Ft-ra leszállítja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az I-III. rendű alpereseket, 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 192.300,- (Egyszázkilencvenkettőezer-háromszáz) Ft másodfokú eljárási költséget. Megállapítja, hogy a felperes 780.200,-(Hétszáznyolcvanezer-kettőszáz) Ft lerótt fellebbezési eljárási illeték visszaigénylésére jogosult. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperes és a ("B") Kft.
  6. március 26-án PLA... számon egyedi lízingszerződést kötött a (Z) forgalmi rendszámú, ... billenős felépítményű tehergépjárműre bruttó 11.875.000,- Ft vételár meghatározása mellett. Az egyedi lízingszerződés részét képezte a felperes PLA/2003.05.
  7. számú üzletszabályzata, melynek VI/
  8. pontja értelmében a lízingbeadó jogosult a lízingszerződést azonnali hatállyal felmondani, amennyiben a lízingbevevő a szerződésben foglalt kötelezettségét megszegi. A lízingszerződés biztosítására, azzal egyidejűleg a II. rendű alperes „garanciaszerződést” kötött a felperessel, feltétel nélküli kötelezettséget vállalva arra, ha a lízingbevevő fizetési kötelezettségének esedékességkor nem tesz eleget, maga fog helyette a lízingbeadónak teljesíteni anélkül, hogy a lízingbevevő és a lízingbeadó közötti jogviszonyt vizsgálná. A felperes a lízingszerződést
  9. október
  10. napjával felmondta, majd közölte a lízingbevevővel és a II. rendű alperessel, hogy a kft. időközbeni teljesítésére tekintettel a lízingszerződés hatályban marad. Mivel azonban a lízingbevevő fizetési kötelezettségének a továbbiakban nem tett eleget, a lízingszerződést
  11. február
  12. napjával azonnali hatállyal ismételten felmondta. A lízingelt tehergépjárművet a lízingbevevő
  13. november 25-én átadta a felperesnek. A felperes a gépjármű forgalmi értékét a szakértői vélemény alapján 3.070.500,- Ft-ban határozta meg, majd
  14. május 30-án 1.737.500,- Ft-ért értékesítette. A felperes az elkészített elszámolás eredményeként
  15. június 8-án a lízingbevevőt 505.193,- Ft megfizetésére szólította fel. A felperes a
  16. október 7-én HIT

(1)számon megkötött egyedi kölcsönszerződés alapján a ("B") Kft. részére 15.500.000,- Ft kölcsönt nyújtott az (X) forgalmi rendszámú, ... típusú kotró-rakodó gép megvásárlásához. A szerződés részét képezte a felperes HIT/2005.08.
  1. számú üzletszabályzata, melynek VIII/
  2. pontja értelmében a hitelező jogosult a kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondani, amennyiben a kölcsönbevevő a kölcsönszerződésben foglalt kötelezettségeit megszegi, míg a IX/
  3. a) pontja szerint a felmondás a kölcsönszerződést megszünteti, egyben részletezte a kölcsönbevevő által megfizetendő költségeket. A X/
  4. pont rögzíti, ha a hitelező a finanszírozott eszközt az opciós vételárnál alacsonyabb áron tudta értékesíteni, úgy a különbözet megfizetésére a kölcsönbevevő hitelezővel szemben kötelezettséget vállal, így az a fennálló tartozását növeli. A kölcsönszerződés biztosítására a felek között
  5. október 7-én opciós szerződés, valamint a felperes és a II-III. rendű alperesek között ún. garanciaszerződés jött létre. A felperes a kölcsönszerződést a kölcsönbevevő nem teljesítése miatt
  6. október
  7. napjával felmondta, majd a szerződés visszaállítását követően azt
  8. február 17-én ismételten felmondta. A rakodógépet
  9. március 13-án vette át, majd
  10. április 29-én nettó 28.030,- euró vételáron külföldi vevőnek adta el. Az elszámolás eredményeként
  11. április 11-én az alpereseket 5.716.338,- Ft megfizetésére hívta fel. Harmadik személy irányában fennálló tartozása miatt a kölcsönbevevővel szemben végrehajtási eljárás indult, melynek során az (X) forgalmi rendszámú rakodógépet is lefoglalták, végrehajtás alóli feloldására azt követően került sor, hogy a felperes a ("B") Kft. tartozását kifizette. A felperes és a ("B") Kft. között
  12. július 22-én HIT
(2)számon kölcsönszerződés jött létre. Eszerint a felperes 21.992.000,- Ft kölcsönt nyújtott annak érdekében, hogy a kft. az (Y) forgalmi rendszámú, ... típusú kotró-rakodó gépet megvásárolhassa. Az egyedi szerződés elválaszthatatlan részét képezte a felperes UZLSZHITGEP120080605 számú üzletszabályzata. A kölcsönszerződés biztosítékaként szolgált a felperes és az I. rendű alperes között létrejött „garanciaszerződés”. Mivel szerződéses kötelezettségeit a kölcsönbevevő nem teljesítette, a felperes a kölcsönszerződést
  1. október 13-án felmondta, majd annak visszaállítását követően a teljesítés ismételt elmaradása miatt
  2. február 17-én azonnali hatállyal újból felmondta. A kölcsön felhasználásával megvásárolt eszközt a felperes
  3. március 13-án vette át és azt 15.200.000,- Ft-ért értékesítette. A teljesítés beszámításának eredményeként a felperes
  4. október 20-án 25.705.873,- Ft megfizetésére szólította fel az I. rendű alperest. Az (Y) forgalmi rendszámú tehergépjárművet a kölcsönbevevő elleni végrehajtási eljárásban a végrehajtó lefoglalta. Foglalás alóli feloldásra azt követően került sor, hogy a felperes a ("B") Kft. tartozását rendezte. A ("B") Kft. ügyvezetője
  5. június 2-ától a II. rendű alperes volt. A cég
  6. június
  7. óta felszámolás alatt áll. A felperes a felszámolási eljárásban a fentebb részletezett lízing- és kölcsönszerződésekhez kapcsolódóan összesen 55.877.251,- Ft hitelezői igényt jelentett be, amelyet a felszámoló nyilvántartásba vett. A felperes módosított keresetében az I. rendű alperest 27.519.794,- forint, a II. rendű alperest 5.390.630,- forint, míg a III. rendű alperest 4.885.437,- forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni a ("B") Kft. és közte létrejött lízing- és kölcsönszerződések nem teljesítése miatt, készfizető kezességvállalásuk alapján. Az alperesek ellenkérelmükben mind a kereset jogalapját, mind összegszerűségét vitatták. Arra hivatkoztak, hogy a felperes a biztosítékok érvényesítésével 3 hónapot késlekedett, amely a svájci frank árfolyamának változása miatt 17,6%-os árfolyamnyereséget eredményezett számára, de kifogásolták a közölt elszámolást is. A Szegedi Törvényszék 13.P.21.724/2012/
  8. számú ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.017/2014/
  9. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. Indokolásában rámutatott, téves az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett azon álláspontja, miszerint a szerződések felmondásának eredményeként az ún. garancia – valójában készfizetői kezességi – szerződések is megszűntek. Mivel azonban az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja folytán nem vizsgálta a felperesi elszámolás helyességét, azt a megismételt eljárásra írta elő. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban meghozott ítéletével az I. rendű alperest 14.725.716,Ft, a II. rendű alperest 208.404,- Ft, a III. rendű alperest 19.243,- Ft és járulékai megfizetésére kötelezte, egyben megállapította, hogy az I-III. rendű alperesek 19.243,- Ft és járulékai erejéig egyetemlegesen felelnek. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, fizessen meg az alpereseknek egyetemlegesen 1.000.000,- Ft perköltséget. Határozatának indokolásában rámutatott, az egyedi lízingszerződéshez kapcsolódó elszámolásból alaptalan a 71.250,- Ft kintlévőségi eljárási díj iránti követelés, mivel az a
  10. október 13-i felmondáshoz kapcsolódott, ami után a felek a lízingszerződést visszaállították. Megalapozottnak találta ugyanakkor a felperes igényét a felszólító levelek díját illetően, miután itt – a szerződés visszaállítására tekintettel – a kintlévőségi eljárási díjkövetelés alaptalannak bizonyult. Elutasította a 2009-es felmondás kapcsán a felmondólevél 9.500,- Ft-os és a műszaki állapotfelmérés 18.000,- Ft-os díját, a szállítás során felmerült 65.168,- Ft-os üzemanyagköltséget, az autópálya használati díjat, a visszaszármaztatásban résztvevő cég megbízási díjának megtérítésére irányuló igényt, a hatóságoknak fizetett illetékek, díjak iránti követelést, a kiegészítő műszaki állapotfelmérés díját, valamint a gépjármű szállításával, illetve tárolásával kapcsolatosan felmerült költségeket. Ekörben rámutatott, a felperes a szerződés felmondásához kapcsolódóan 285.000,- Ft kiterhelt kintlévőségi eljárási díjat állított be az elszámolásba, amely a bírói gyakorlat szerint költségátalányként kezelendő, ezért csak az ezt meghaladó költségeit érvényesítheti. Megjegyezte, a gépjárművek szállításához kapcsolódó megbízási díjak minden költségre kiterjedtek, azaz magukban foglalták a szállító oldalán felmerült kiadásokat, így a benzinköltséget és az autópálya díjat is. Véleménye szerint nem adott okszerű magyarázatot a felperes arra, hogy a lízingszerződés tárgyát képező gépjárműnél miért kellett kétszer állapotfelmérést végezni. Ebből következően e szerződéshez kapcsolódóan a követeléséből 316.072,- Ft-ot alaptalannak talált. A HIT
(1). számú szerződéssel összefüggésben elutasította a 116.250,- Ft-os kintlévőségi eljárási díj iránti igényt. Az egyedi lízingszerződésnél felszámított ugyanilyen tétel kapcsán kifejtettekre tekintettel – a szerződés visszaállítása miatt – ugyanakkor megalapozottnak ítélte a 9.500,- Ft-os felszólítási díjat. Visszautalva az előző szerződésnél írt álláspontjára, alaptalannak találta a hatóságoknak fizetett díj, illeték megfizetésére irányuló követelését, az állapotfelmérés költségét, a szállítással kapcsolatos költséget, az értékesítési jutalékot, illetve ÁFA iránti igényt. Szintén megalapozatlannak találta a 60.850,- Ft-os szervizköltség iránti követelést, mivel nem állapítható meg, hogy az mikor merült fel. Elutasította az 1.551.610,- Ft-os tehermentesítés érdekében kifizetett költségkövetelést, mert – véleménye szerint – egyértelműen nem volt kikövetkeztethető, hogy kifejezetten az e szerződésből származó kölcsön felhasználásával vásárolt gépjárműhöz kapcsolódna ez a kiadás, csakúgy mint a 18.465,- Ft-os regisztrációs díj. Rámutatott, az 1.600.000,- és 1.800.000,- Ft-os tételeket a felperes azzal az indokolással állította be az elszámolásba, hogy ez a gépjármű 9.000.000,- Ft-os vételárához kapcsolódó ÁFA tartalom, amelyet a felszámoló a számlán nem tüntetett fel, az ő magatartására visszavezethető károkért viszont a garantőrök nem felelnek. Így az e szerződéssel kapcsolatosan az alaptalannak ítélt követelés összegét összesen 5.687.595,- Ft-ban határozta meg. A HIT
(2). számú szerződésből eredő követelések közül alaptalannak minősítette a 164.940,- Ft-os kintlévőségi eljárási díjat, a felmondólevél díját, a felmerült hatósági illeték és díj összegét, a műszaki állapotfelmérés díját, az 5.517.417,- Ft-os kiterhelt kártérítési összeget, a 36.000,- Ft-os megbízási díjat, a tehermentesítés érdekében kifizetett költséget, a regisztrációs díjat, az értékesítési jutalékot, valamint az 1.800.000,- – helyesen 1.800,- Ft – hatóságnak megfizetett díjat, összesen 10.043.170,- Ft összegben. Majd az alaptalannak talált követelések figyelmen kívül hagyásával vezette le az elszámolást az egyes szerződésekhez kapcsolódóan, melynek eredményeként a rendelkező részben foglalt marasztalási összegek adódtak. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amely annak részbeni megváltoztatására irányult. Fellebbezésének kiegészítésében a HIT
(1)számú kölcsönszerződéssel kapcsolatban előadta, az eszköz visszaszármaztatásakor készült szakértői értékbecslés szerint annak becsült értéke 9.000.000,- Ft + ÁFA, azonban csupán nettó 7.400.000,- Ft vételáron tudta értékesíteni külföldi vevő részére. Valamennyi szerződés tekintetében fenntartotta a kintlévőségi eljárási díj iránti igényét az alapeljárásban részletezett indokaira tekintettel. Kifejtette, a HIT
(1). kölcsönszerződés esetében a felmondás napját követő, az elszámolásában feltüntetett terhelések a 456.000,- Ft-os kikötött eljárási díjat 154.735,- Ft-tal meghaladják, ezért ez az összeg külön is érvényesíthető. Az 1.600.000,- Ft-os tétel ugyanakkor az elsőfokú ítéletben rögzítettekkel ellentétben nem ÁFA követelés, hanem kártérítés, amely az opciós vételár és a tényleges eladási ár közötti különbözetből adódik. Az 1.800.000,- Ft-os tétel kapcsán pedig kiemelte, az ugyan ÁFA igény, azonban ekörben – szemben az ítéletben írtakkal – nem arra hivatkozott, hogy a felszámoló erről nem állított ki számlát, hanem hogy a számlát a kölcsönbevevő mulasztotta el kiállítani. A 811.030,- Ft-os összegű tehermentesítéshez kapcsolódó tétel tekintetében utalt az elsőfokú eljárásban előadottakra. A HIT
(2). számú kölcsönszerződéssel összefüggésben a kintlévőségi eljárási díj iránti igényét továbbra is fenntartotta, egyben kifogásolta, hogy a felmondás napját követő terhelések közül a 4.221.785,- Ft-os tétel esetében az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe korábbi beadványát, melyben követelését leszállította. Megjegyezte, az ítélet etekintetben nem tartalmaz indokolást sem. Ugyanezt adta elő az 5.517.417,- Ft-os tétel kapcsán. 912.000,- Ft összegű igényének jogalapját a Ptk.
  1. §-ában jelölte meg. Végül hangsúlyozta, az eredeti kimutatásban késedelmi kamatként 1.212.289,- Ft szerepel, azonban ennek mértékét az elsőfokú eljárás során módosította, amelyet a bíróság nem vett figyelembe annak ellenére sem, hogy e követelést megalapozottnak találta. A fellebbezés részben alapos. A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre (Ptk.
  2. §
(1)bekezdés). Ahhoz, hogy a felperes üzletszabályzata, mint általános szerződési feltételeket rögzítő feltételegyüttes a szerződés részévé váljon, szükséges, hogy az általános szerződési feltételek tartalma megismerhető legyen és a másik fél azt kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadja (Ptk. 205/B. §
(1)bekezdés). Az általános szerződési feltétel akkor minősül megismerhetőnek, ha a feltétel alkalmazója a feltételeket rendelkezésre bocsátja, vagy a közzétett feltétel megjelenési helyét megjelöli (Legfelsőbb Bíróság (Kúria) GK
  1. számú állásfoglalás II. pont). A perbeli szerződések esetében mindezen követelmények megvalósultak, az üzletszabályzatokra maguk az egyedi szerződések utaltak, a hirdetményekre pedig az üzletszabályzatok. Lényeges, hogy a hirdetmény – mely a kamatokra, a szolgáltatási díj mértékére és az ügyfeleket terhelő egyéb költségekre vonatkozó adatokat tartalmazta – közzétételének helyét az üzletszabályzat feltüntette. Ennek megfelelően a felperes biztosította annak megismerhetőségét (Ptk.
  2. §
(2)bekezdés). Így mind az egyes üzletszabályzatokban, mind a hirdetményekben szereplő általános szerződési feltételek az egyedi szerződések részévé váltak, ezért az alperesek, mint az adós nemteljesítése esetére az ún. garanciaszerződésekben készfizető kezességet (Ptk. 272. §
(1)bekezdés) vállalt felek helytállási kötelezettsége is ehhez igazodott. Helytállásuk – vállalásuknak megfelelően – kiterjedt a lízingbe-, illetőleg kölcsönbevevő minden szerződéses kötelezettségére ahhoz mérten, hogy közülük az egyes alperesek melyikhez kapcsolódóan vállaltak kezességet. A felperes ezeket alapulvéve készítette el elszámolásait, amelyeknek egyes tételei voltak vitatottak a perben, körük azonban a másodfokú eljárásra leszűkült. Az ítélőtábla a felperes fellebbezésével érintett egyes elszámolási tételek kapcsán az alábbi álláspontra helyezkedett: I. PLA... számú szerződés 1.) Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a 71.250,- Ft összegben, kintlévőségi eljárási díj megtérítése címén érvényesített követelést figyelemmel arra, hogy azt a
  1. október 13-i felmondáshoz kapcsolódóan állította be az elszámolásba a felperes, melyet követően azonban a felek a szerződéses jogviszonyt helyreállították. Fellebbezésében a felperes továbbra is kérte az alperesek ezen összegben való marasztalását, mivel állítása szerint a felmondással kapcsolatosan – függetlenül a szerződés visszaállításától – költségei merültek fel. Kétségtelen, hogy a felek utóbb az időben első felmondást nem tekintették joghatályosnak, olyannak, amely a szerződés megszűnését eredményezné. Ezért döntöttek a lízingszerződés „visszaállítása” mellett a korábbi szerződési feltételek megtartásával. Emiatt a felmondás jogkövetkezményei nem érvényesülhetnek a szerződési kikötések szerint az első felmondás kapcsán. Nem vitatott tény ugyanakkor, hogy a lízingbevevő már ezen első felmondásra is okot adott nemteljesítésével, így ha e szerződésszegésével a felperesnek költséget okozott, konkrét kárát a készfizető kezes felelősségvállalása alapján köteles megtéríteni. Ilyen ténylegesen felmerült, határozottan megjelölt költséget viszont csupán a levelezés kapcsán tudott igazolni, amelyet az elsőfokú bíróság meg is ítélt. A további, az időben első felmondással összefüggő költségigény – felmerültének bizonyítottsága (Pp.
  2. §
(1)bekezdés) hiányában – alaptalan. A fellebbezés e szerződéssel kapcsolatosan egyéb tételeket nem érintett. II. HIT
(1)számú szerződés 1.) Az elsőfokú bíróság a felperes 116.250,- -Ft-os, e szerződés időben első felmondásához kapcsolódó kintlévőségi eljárási díj megfizetése iránti igényét elutasította, mellyel szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő az I/
  1. pontban már ismertetettekkel azonos érvek alapján. Etekintetben sem igazolta azonban – többszöri felhívás ellenére – annak tényleges felmerültét. A követelés így az I/
  2. pontnál kifejtettekkel egyező jogi indokokra figyelemmel alaptalan. 2.) Az elsőfokú bíróság alaptalannak találta a felperes 5.000,- Ft (az elsőfokú ítéletben tévesen 505.000,- Ft-ként feltüntetett) illeték, 12.600,- Ft hatóságnak fizetett díj, 57.600,- Ft állapotfelmérési díj, 277.920,- Ft szállítással kapcsolatos költség, 185.000,- Ft értékesítési jutalék, 2.300,- Ft hatósági illeték, valamint 60.850,- Ft szervizelési költség megtérítése iránti igényét, mivel részben nem igazoltak, részben pedig a 456.000,- Ft összegű átalányköltségként funkcionáló kintlévőségi eljárási díj körébe sorolhatók. Ezek kapcsán a felperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az elutasított tételek összesen 619.735,- Ft-ot jelentenek, ami már meghaladja a szerződésben rögzített 456.000,- Ft összegű kintlévőségi eljárási díjat, ezért a különbözetként jelentkező 154.735,- Ft-tal kérte felemelni ezzel összefüggésben az érintett alperesek marasztalásának összegét. Az ítélőtábla álláspontja szerint a felperes követelheti az átalányköltségen felül felmerült, tételesen igazolt kiadásainak megtérítését. A fellebbezésben írt 154.735,- Ft-os különbözet részösszegei közül viszont nem tudta kétséget kizáróan bizonyítani a 60.850,- Ft-os szervizelési költség felmerülését, ezért etekintetben helyes az elsőfokú ítéleti indokolás. Ezt figyelembe véve a felperes által érvényesíthető tételek összege 558.885,- Ft, amelyből levonva a 465.000,- Ft átalány kintlévőségi eljárási díjat, a különbözetként adódó 93.885,- Ft-ra tarthat még igényt. 3.) Az elsőfokú bíróság 1.551.610,- Ft összegben utasította el a felperes tehermentesítési költség megtérítése címén előterjesztett követelését. Határozatának indokolása szerint nem volt egyértelműen megállapítható, hogy kifejezetten az e szerződés alapján folyósított kölcsön felhasználásával vásárolt gépjárműhöz kapcsolódna ez a kiadás. A felperes fellebbezésében ugyanakkor előadta, hogy ez a tétel helyesen 811.030,- Ft, mivel a
  3. május
  4. napján kelt beadványában keresetét etekintetben módosította. A fellebbezés annyiban alapos, hogy a felperes valóban leszállította követelését a jogorvoslati kérelmében is írt 811.030,- Ft-os összegre, egyebekben azonban alaptalan. A felperesek által becsatolt 13.P.21.724/2012/
  5. számú előkészítő irat F/
  6. számú melléklete valóban tartalmazza a végrehajtói ügyszámot és a felperes ténylegesen csatolta a végrehajtótól származó igazolásokat a foglalás alóli feloldásokról, azonban az átutalásról szóló,
  7. március
  8. napján kelt feljegyzés a (V), az (Y) és az (X) rendszámú járművekre együttesen, egy összegben tartalmaz igazolást, közülük viszont csak az utóbbi kettő képezi a per tárgyát. Így az igazolásból – valamint az egyéb iratokból – nem állapítható meg, hogy a feljegyzésen szereplő összegből mennyi került átutalásra a perrel érintett két rakodógépre. Mivel erre nézve a bizonyításra köteles fél a felperes (Pp.
  9. §
(1)bekezdés), a másodfokú eljárásban az ítélőtábla a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetés mellett felhívta, csatoljon igazolást arról, hogy konkrétan e két gépjármű tehermentesítésére milyen összeget utalt át a végrehajtónak, összegszerűen bizonyítva ezzel követelését (
  1. számú jegyzőkönyv halasztó végzésében foglalt felhívás). A felperes azonban bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, ezzel pedig fellebbezése alaptalannak bizonyult, hiszen követelése összegszerűen nem nyert kétséget kizáróan bizonyítást. 4.) Alaposnak találta ugyanakkor az ítélőtábla a fellebbezést az 1.600.000,- Ft összegben vételárkülönbözetként előterjesztett igény tekintetében. A felperes előadása szerint e perbeli gépjárművet 9.000.000,- Ft nettó opciós vételáron vásárolta vissza, majd azt 28.030,- euró (7.400.000,- Ft) nettó vételár ellenében adta el külföldi vevőnek. A két összeg különbözetére tartott igényt. Az egyedi kölcsönszerződés elválaszthatatlan részét képező HIT/2005.08.
  2. számú üzletszabályzat X/6/b pontja értelmében ha a hitelező a finanszírozott eszközt az opciós vételárnál alacsonyabb áron tudta értékesíteni, úgy a különbözet megfizetésére a kölcsönbevevő kötelezettséget vállal, az fennálló tartozását növeli. A felperes e szerződési kikötés, valamint a készfizető kezességi szerződés miatt fennálló, e kártérítésre is kiterjedő helytállási kötelezettségük alapján érvényesítheti az érintett alperesekkel szemben a 9.000.000,- Ft-os nettó opciós vételár és a 7.400.000,- Ft-os nettó továbbértékesítési ár különbözetét. 5.) Alaptalan viszont a fellebbezés az 1.800.000,- Ft összegű ÁFA-követelés kapcsán. A felperesi érvelés szerint a követelés alapja, hogy a kölcsönbevevő gazdasági társaság az opciós szerződés megkötésekor nem tudott részére számlát kiállítani a 9.000.000,- Ft + ÁFA összegű opciós vételárról, így kára keletkezett. Az elsőfokú bíróság e tétel kapcsán úgy foglalt állást, hogy a szerződések megszűnését követően a felszámolási eljárás alatt a felszámoló magatartására visszavezethető károkért a „garantőrök”, azaz a készfizető kezesek nem felelnek. Az ítélőtábla álláspontja a kérdésben az, hogy a felperes e kárigényét akkor érvényesíthetné az alperesekkel szemben, ha az elszámolásba nem a 9.000.000,Ft-os nettó, hanem a bruttó összeget állítja be, és miután ÁFA fizetési kötelezettségének eleget tesz, számla hiányában azt nem tudja visszaigényelni. Ezt támasztja alá a 13.P.21.681/2014/
  3. számú beadványához F/
  4. szám alatt csatolt
  5. április 11-én kelt felszólító levele is. Jelen esetben azonban a felperes az elszámolásba eleve a nettó 9.000.000,- Ft-os összeget állította be, ezzel csökkentette a kölcsönbevevő tartozását. Ezen túlmenően azt sem igazolta, hogy ÁFA fizetési kötelezettségének eleget tett volna és a befizetett összeg nem térült meg, vagyis azt, hogy állított kára egyáltalán felmerült. A felperes követelésének jogalapja ezért – bizonyított kár hiányában – e tétel tekintetében nem igazolt. III. HIT
(2)számú szerződés 1.) Az e szerződés megszegése és első felmondása kapcsán követelt 164.940,- Ft-os kintlévőségi eljárási díj tekintetében az ítélőtábla utal a I/
  1. pontban kifejtettekre. 2.) Az elsőfokú bíróság a felperes 5.517.417,- Ft-os összegben érvényesített kártérítési igényét elutasította. A felperes fellebbezése szerint ez helyesen 2.984.084,- Ft, majd ezt követő nyilatkozatában fellebbezését e tétel tekintetében nem tartotta fenn (Pf.I.20.539/2016/
  2. sorszámú előkészítő irat
  3. pontja). 3.) Az e kölcsönszerződéssel folyósított összegből megvásárolt gépjármű 4.211.785,- Ft tehermentesítési költségének megtérítésére irányuló követelés mértékét az elsőfokú ítélet helytelenül tartalmazza, az helyesen 3.275.945,- Ft, egyebekben a követelés megalapozottságát illetően az ítélőtábla utal a II/
  4. pontban kifejtettekre. 4.) A 912.000,- Ft értékesítési jutalék megfizetésére irányuló fellebbezés annyiban alapos, hogy a felperes a kintlévőségi eljárási díjjal nem fedezett költségeit érvényesítheti a készfizető kezesként helytállni tartozó alperesekkel szemben. A teljes megtéríteni kért költség összesen 944.600,- Ft (15.000,- Ft a felszólító levél díja, 5.000,- + 12.600,- Ft az illeték, 912.000,- Ft az értékesítési jutalék), amelyből levonva a 659.760,- Ft-os kintlévőségi eljárási díjat, megállapítható, hogy a követelés 284.840,- Ft összeg erejéig alapos. 5.) Szintén alaposnak ítélte a fellebbezést az ítélőtábla a késedelmi kamatkövetelés kapcsán, mivel a felperes az elsőfokú eljárás során F/
  5. csatolt beadványában e követelés mértékét módosította, amit az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyott. E tétel tekintetében tehát a fellebbezés 425.635,- Ft összeg erejéig alapos. A kifejtettekre tekintettel a szerződésekhez kapcsolódó elszámolást az ítélőtábla az alábbiak szerint módosította: I. PLA... számú szerződéshez kapcsolódó elszámolás. Az elsőfokú bíróság által elfogadott elszámolás helyes volt. II. HIT
(1)számú szerződéshez kapcsolódó elszámolás. Lejárt tartozás a felmondás napjáig: A felperes fellebbezése a kintlévőségi eljárási díj tekintetében alaptalannak bizonyult, azonban az elsőfokú ítélet számítási hibát tartalmaz, az összeg helyesen 1.048.776,-Ft. A felmondás napján esedékes követelés: Az elsőfokú ítélet számítási hibát tartalmaz, ugyanis abból kimaradt a felszólító levél 9.500,- Ft-os díja, amelynek megtérítésére irányuló követelés viszont az elsőfokú ítélet indokolása szerint megalapozott. Ezt figyelembe véve az elszámolás összege helyesen 6.721.624,- Ft. Felmondás napját követő követelések: Az elsőfokú ítélet itt is számítási hibát tartalmaz. A késedelmi kamatok összege összesen 1.255.343,- Ft, amelyhez hozzá kell adni – a fellebbezés eredményeként – a kintlévőségi eljárási díjon felüli költségek megtérítése címén 93.885,- Ft-ot, valamint a vételár különbözetként igényelt 1.600.000,- Ft-ot. Ily módon a teljes összeg e szerződés tekintetében 10.719.628,- Ft, melyből levonva a megtérült 9.000.000,- Ft-os vételárat, a felperesnek járó összeg 1.719.628,- Ft. III. A HIT
(2)számú szerződéshez kapcsolódó elszámolás. A lejárt tartozások a felmondás napjáig: A felperes fellebbezése a kintlévőségi eljárási díj tekintetében alaptalannak bizonyult, az elsőfokú bíróság ítélet szerinti elszámolása helyes. Felmondás napján esedékes követelés: E tételeket a felperes fellebbezése nem érintette. Felmondás napját követő követelések: A
  1. május
  2. napjáig járó kamat összege helyesen 1.637.924,- Ft, továbbá a felperes fellebbezése alaposnak bizonyult a kintlévőségi eljárási díjon felüli költségei tekintetében 284.840,Ft erejéig. E szerződésekhez kapcsolódóan így a felperes alapos követelése 33.601.062,- Ft, melyből le kell vonni a gépjárműszerelvény eladásából befolyt 18.184.084,- Ft-ot, ennek megfelelően az ítélőtábla az alperesek marasztalását e szerződés tekintetében 15.416.948,- Ft-ra emelte fel. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, megfellebbezett rendelkezéseit a Pp.
  3. §
(2)bekezdése alapján részben, a rendelkező részben írtaknak megfelelően megváltoztatta, míg egyebekben helybenhagyta azt. A fellebbezési érték az első szerződéshez kapcsolódóan 71.250,- Ft volt, a második szerződés vonatkozásában 4.482.015,- Ft, a harmadik kapcsán 7.762.604,- Ft, összesen 12.315.869,- Ft. Az ehhez társuló 8% mértékű fellebbezési eljárási illeték (1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 46. §
(1)bekezdés) 985.300,- Ft. A fellebbezés összesen 2.404.360,- Ft összeg erejéig bizonyult alaposnak, melyet figyelembe véve a felperes a másodfokú eljárásban 80 %-ban pervesztesnek tekintendő. Mivel az alperesek a másodfokú eljárásban fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztettek elő és áthárítható költségük sem merült fel, kötelesek a felperes által lerótt fellebbezési eljárási illeték pernyertességi arányához igazodó részének megfizetésére (Pp. 81. §
(1)bekezdés), amelynek összege 192.300,- Ft. Észlelte az ítélőtábla továbbá, hogy a felperes fellebbezésében tévesen 1.705.462,- Ft illetéket rótt le, ezért jogosult 780.162,- Ft fellebbezési eljárási illeték visszaigénylésére az állami adóhatóságtól az Itv. 80. §
(1)bekezdés i) pontja alapján. Szeged,
  1. január
  2. Dr. Kiss Gabriella s.k . Bálind Attila s.k. . Bánfalvi-Bottyán Csilla s.k. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.