Bf.302/2016/16 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(6)bekezdés a./ pont), közokirat-hamisítás bűntettének (Btk.343.§

(1)bekezdés c./ pont) és 3 rb. okirattal visszaélés vétségének (Btk.346.§

(1)bekezdés a./ pont) , A II.r. és a III.r. vádlottak terhére rótt bűncselekményeket bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének (Btk.373.§

(1)bekezdés,

(6)bekezdés a./ pont) és bűnsegédként elkövetett közokirathamisítás bűntettének (Btk.343.§

(1)bekezdés c./ pont) minősíti. Az I.r. vádlottat halmazati büntetésül 2 (kettő) év szabadságvesztésre, 300 (háromszáz) napi tétel pénzbüntetésre és végleges hatályú közjegyzői foglalkozástól eltiltásra, A II.r. vádlottat halmazati büntetésül 2 (kettő) év szabadságvesztésre és 300 (háromszáz) napi tétel pénzbüntetésre, A III.r. vádlottat halmazati büntetésül 1 (egy) év 6 (hat) hónap szabadságvesztésre, 200 (kettőszáz) napi tétel pénzbüntetésre és 4 (négy) évre a gazdasági társaság vezető tisztségviselői foglalkozástól eltiltásra ítéli. A szabadságvesztés büntetések végrehajtását az I.r., a II.r. és a III.r. vádlottakkal szemben 5-5 (ötöt) évi próbaidőre felfüggeszti. A szabadságvesztést végrehajtásának elrendelése esetén mindhárom vádlottal szemben börtönben kell végrehajtani, amelybe az általuk

1. augusztus
2. napjától
3. napjáig előzetes fogvatartásban töltött idő beszámít. A vádlottak a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét az I.r. vádlott esetében 2.000,- (kettőezer) forintban, a II.r. és a III.r. vádlottak esetében egyaránt 10.000-10.000,- (tízezer-tízezer) Ft-ban állapítja meg. Az I.r. vádlottal szemben kiszabott összesen 600.000,- (hatszázezer) Ft, a II.r. vádlottal szemben kiszabott 3.000.000,- (hárommillió) Ft, a III.r. vádlottal szemben kiszabott 2.000.000,- (kettőmillió) Ft pénzbüntetést meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A Kft. jogi személlyel szemben az eljárást megszünteti. Az elsőfokú eljárásban felmerült összesen 392.095,- (háromszázkilencvenkettőezer-kilencvenöt) Ft bűnügyi költségből az I.r., a II.r. és a III.r. vádlottak személyenként kötelesek megfizetni az államnak 130.698,- (egyszázharmincezer-hatszázkilencvennyolc) Ft-ot. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét mindhárom vádlottal szemben helybenhagyja. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Budapest Környéki Törvényszék a
4. december
5. napján kelt 11.B.135/2011/
6. számú ítéletével Az I.r. vádlott bűnösségét csalás bűntettében (az
7. évi IV. törvény - továbbiakban Btk. - 318.§

(1),

(7)bekezdés a./ pontja), hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében (Btk.275.§

(1)bekezdés b./ pontja ) és 3 rb. közokirattal visszaélés vétségében (Btk.277.§

(1)bekezdés), A II.r. és a III.r. vádlottak bűnösségét bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében (Btk.318.§

(1),

(7)bekezdés a./ pontja), bűnsegédként, hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében (Btk.275.§

(1)bekezdés b./ pontja) állapította meg. A bíróság ezért mindhárom vádlottat megrovásban részesítette. A bíróság a Kft. „f.a." IV. rendűvel szemben 500.000 Ft pénzbírságot szabott ki, amelyet meg nem fizetése esetén a végrehajtás szabályai szerint kell behajtani. Rendelkezett a bíróság a lefoglalt bűnjelekről és a vádlottakat egyetemlegesen kötelezte 392.095 Ft bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész az I.r., a II.r. és a III.r. vádlottak terhére büntetés kiszabása érdekében fellebbezett. Az ügyészi fellebbezés indokolása szerint a vádlottakkal szemben az elbíráláskor hatályos anyagi jogi rendelkezések kedvezőbbek, ennek megfelelően indítványozta cselekményeik minősítését. Mindhárom vádlottal szemben végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását kérte. Emellett az I.r. vádlott közjegyzői foglalkozástól történő végleges hatályú, míg a III.r. vádlott gazdasági társaságok vezető tisztségviselője foglalkozástól határozott időtartamra történő eltiltását is indítványozta. Az ügyész a Kft-vel szemben az ítéletet tudomásul vette. A vádlottak védői a fenntartott 3 napon belül a tényállás téves megállapítása miatt felmentésért, a Kft. jogi képviselője az alkalmazott intézkedés mellőzése érdekében fellebbeztek. A vádlottak részére kézbesítés útján közölt ítélet ellen a III.r. vádlott élt fellebbezési jogával, annak célját nem jelölte meg. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.586/2012/3. számú átiratában az ügyész fellebbezését módosítással fenntartotta. Az átiratban foglaltak szerint a mérlegelés útján megállapított tényállás megalapozott, abból okszerűen következik a vádlottak bűnössége, az alkalmazott joghátránnyal azonban nem értett egyet. Álláspontja szerint a büntetés kiszabási körülmények kiegészítését igényelnek. Az I.r. vádlottnál a foglalkozási szabályok többszöri és súlyos megszegése, valamint a többszörös halmazat további súlyosító körülmény, míg a II.r. és a III.r. vádlottak bűnsegédi elkövetői minőségét javukra kell értékelni. A vádlottakkal szemben alkalmazott megrovást eltúlzottan enyhének találta. Véleménye szerint azonban - az ügyészi fellebbezés módosításával - elegendő a Btk. enyhítő szakaszának alkalmazásával végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása a felfüggesztés tartamában megjelenő különbséggel. Indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét változtassa meg: Az I.r. vádlottat mondja ki bűnösnek a Btk.373.§

(1)bekezdésbe ütköző, de a

(6)bekezdés a./ pontja szerint minősülő és büntetendő különösen jelentős kárt okozó csalás bűntettében, a Btk.343.§

(1)bekezdés a./ pontjába ütköző és aszerint büntetendő hivatalos személy által elkövetett közokirathamisítás bűntettében és 3 rb. a Btk.346.§

(1)bekezdés a./ pontjába ütköző és aszerint büntetendő közokirattal visszaélés vétségében, ezért őt a Btk.82.§

(1)és

(2)bekezdés b./ pontja, a 37.§

(2)bekezdés a./ pontja, valamint a 85.§

(1)és

(2)bekezdés alapján ítélje végrehajtásában felfüggesztett börtönbüntetésre, a Btk.50.§

(2)bekezdése alapján pénzbüntetésre, valamint a Btk.52.§ és 53.§-ai alapján a közjegyzői foglalkozástól véglegesen tiltsa el. A börtönbüntetés végrehajtása esetére a feltételes szabadságra bocsátásról a Btk.38.§

(2)bekezdés a./ pontja szerint rendelkezzen. A II.r. és a III.r. vádlottat mondja ki bűnösnek a Btk.373.§

(1)bekezdésbe ütköző, de a

(6)bekezdés a./ pontja szerint minősülő és büntetendő különösen jelentős kárt okozó csalás bűntettében, a Btk.343.§

(1)bejkezdés a./ pontjába ütköző és aszerint büntetendő hivatalos személy által elkövetett közokirat- hamisítás bűntettében, mely bűncselekményeket e vádlottak bűnsegédként követték el. Ezért őket ítélje a fenti törvényhelyek alapján végrehajtásában felfüggesztett börtönbüntetésre és pénzbüntetésre. A végrehajtás esetleges elrendelése esetén a feltételes szabadságra bocsátásról a Btk.38.§

(2)bekezdés a./ pontja szerint rendelkezzen, a III.r. vádlottat a Btk.54.§ a./ pontja alapján határozott időre tiltsa el a gazdasági társaság vezető tisztségviselői foglalkozástól. Egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A másodfokú eljárásban a

1. január
2. napján érkezett beadványában a Kft. f.a. jogi képviselője bejelentette, hogy az általa képviselt cég jogutód nélkül megszűnt, a Társaságot a cégnyilvántartásból törölték. Utalt arra, hogy a kft. javára szóló fellebbezéséről tájékoztatta a felszámolót, aki válaszul arról tájékoztatta, hogy a Kft. f.a. jogutód nélküli megszűnését eredményező felszámolási eljárása már korábban, azaz az elsőfokú ítélet kihirdetése előtt befejeződött, az adós társaságot a cégnyilvántartásból törölték. Erre figyelemmel tájékoztatta a másodfokú bíróságot, hogy nincs ügyfele, akinek a képviseletét a másodfokú eljárásban elláthatná. A Fővárosi Ítélőtábla
3. január
4. napján beszerezte a Cégjegyzék napi nyilvántartását, amely szerint a Kft-t
5. október
6. napján a cégnyilvántartásból törölték. A nyilvános ülésen a szabályszerűen idézett vádlottak és a Kft. jogi képviselője nem jelentek meg, távolmaradásuk a nyilvános ülés megtartását nem akadályozta. A nyilvános ülésen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője az átiratukban foglaltak szerint szólalt fel. A vádlottakkal szemben a bűnösség, cselekményeik jogi minősítése és a joghátrány alkalmazása körében az indítványt fenntartotta. Az ismertetett iratok alapján azt annyiban egészítette ki, miszerint a
7. évi CIV. törvény 21.§

(1)bekezdése alapján a Kft-vel szemben a pénzbírság mellőzését indítványozta. Az I.r. vádlott védője a felmentés iránti fellebbezését fenntartotta. Felszólalásában elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a tényállás megalapozatlan, mert az elsőfokú bíróság esetleges szövegszerkesztési hibák tényéből vont következtetést a bűnösségre, amelyet téves ténybeli következtetésnek értékelt. Elütések, elírások gyakran előfordulhatnak, ilyen hibák az elsőfokú ítéletben is fellelhetők. Tévedések egy korábbi okirat felülírásából is bekövetkezhetnek, de mindezek nem lehetnek kihatással a vádlottak magatartásának jogi megítélésére. Másodsorban a tényállás azért megalapozatlan, mert téves a bíróság okirat összehasonlító értékelése és ebből fakadó következtetése. Olyan előírás ugyanis nincs, hogy egy magánokiratnak egyeznie kell a közokirattal. Az adott esetben a július 15-én kelt magánokirat és a július 16-án kelt közjegyzői okirat tartalmi azonosságának hiányából nem következik, hogy azon a napon nem jöhettek létre. Az ítélet belső iratellenességére is felhívta a figyelmet, hiszen az ítélet

1. oldalán írtak szerint
2. július
3. után írták alá a magánokiratot, míg a 21-
4. oldal a július
5. napját tünteti fel, mint amikor az legkésőbb elkészült. Sérelmezte, hogy a bíróság csak az okiratokat hasonlította össze, az egyéb bizonyítékokat nem vette figyelembe. Kiemelte tanú
6. vallomását, aki szerint az ő jelenlétében készült
7. július 15-én a magánokirat, míg másnap, július 16-án a közokirat a kezében volt, azt elküldte tanú2-nek, amely tény a szakértő szerint nem cáfolható. Álláspontja szerint a rendelkezésre álló tanúk, okiratok és szakértői vélemények igazolják, hogy az okiratok
8. július
9. és
10. napján elkészültek, ezért büntetőjogi felelősségre nem kerülhet sor. Utalt arra is, hogy a CIB Bank a cég kötbérigényét jogosnak elfogadta, így nem volt jogellenes a kötbérigény érvényesítése sem. Mindezekért az okiratok keletkezési idejének
11. július
12. és
13. napjára történő helyesbítésével a tényállás módosítását és védence felmentését kérte. A II.r. vádlott védője perbeszédében kiemelte, hogy az ügy sarokpontja a magánokirat és a közjegyzői okirat készítésének ideje és módja. Utóbbi az I.r. vádlott tevékenységén alapszik, erre tekintettel egyetértőleg hivatkozott az előtte szóló védő társának érvelésére. Álláspontja szerint az ügyben a fő kérdés a vagyon elleni bűncselekmény, az elsőfokú bíróság mégis az eszközcselekményre, az okiratokra helyezte a hangsúlyt. Az ítélet
14. oldalán található összefoglalásra utalva azt hangsúlyozta, hogy a bíróság tény és jogkövetkeztetésében nem esik szó a vagyon elleni bűncselekményről. Elfeledkezett a jogtalan haszonszerzési célzat elemzéséről, holott ennek hiánya esetén nincs csalás akkor sem, ha az igény érvényesítésének nem megengedett módját választják. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozatlan, iratellenes, a bíróság az indokolási kötelezettségét súlyosan megsértette. Egyértelműen hibás ténybeli következtetésként értékelte az ítélet
15. oldal I. bekezdésében a magánokirat legkésőbb július
16. napi elkészültét, amelynél július
17. a helyes dátum. Ezt tanú
18. következetes vallomása igazolja. Nem tűnik ki az indokolásból, hogy a bíróság ezt miért nem tartotta hiteltérdemlőnek. Hivatkozott tanú3-ra is, akinek a vallomását lényegtelen kérdésekben idézte, holott a tanú nyilatkozata szerint július 15-én látta a kész magánokiratot, de ez nem szerepel az ítéletben. Tanú
19. vallomását tanú
20. email váltásra vonatkozó előadása megerősíti. Álláspontja szerint a felmentést megalapozó helyesbítések elvégezhetők a másodfokú eljárásban, ezért a tényállás ilyen irányú megváltoztatását indítványozta. Másodlagosan a jelzett hiányosságokra figyelemmel az ítélet hatályon kívül helyezését kérte. A III.r. vádlott védője perbeszédében ugyancsak a tényállás megalapozatlanságára hivatkozott. Álláspontja szerint a közjegyzői hitelesítés nem teszi érvénytelenné az okiratot, legfeljebb nem minősül közjegyzői okiratnak. A hitelesítést a közjegyző 3-4 hetente végezte, ebben sem különbözött a többi okirattól. Iratellenes az az ítéleti megállapítás, hogy a végrehajtó letéti számláján lévő pénz kiadása egyértelműen az ügyészi eljárásnak köszönhető. Iratellenes az ítélet
21. oldal utolsó előtti bekezdése is, mert
22. július 16-án nem a magánokiraton dolgoztak. Nincs arra sem bizonyíték, hogy amit a III.r. vádlott elvitt a CIB Bankba, abban a borítékban egy nem azonosítható irat volt. Véleménye szerint ebben a körben tanú
23. és tanú
24. vallomása nem egyezik. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság tanú
25. írásos vallomását ugyan bizonyítéknak tekintette, de csak egy mondatban hivatkozott rá az ítélet
26. oldal
27. bekezdésében. Hangsúlyozta, hogy a CIB Bank tudott a közjegyzői okiratról,
28. évben már nyilatkozott arról, miszerint kár nem érte, egyben elismerte a követelések jogszerűségét a polgári jogviszonyban. Tévesnek találta azt a következtetést is az ítélet
29. oldal
30. bekezdésében, hogy a közjegyzői okirat aláírására
31. május
32. és július
33. között kerülhetett sor. Indítványozta, hogy az ítélőtábla a III.r. vádlottat mindkét bűncselekmény alól mentse fel. Az ítélet megalapozatlanságát a másodfokú eljárásban kiküszöbölhetőnek találta, ezért indokolatlan lenne az ítélet hatályon kívül helyezése. Bűnösség és büntetés kiszabása esetében a Btk. alkalmazását kedvezőbbnek találta, de utalt arra, hogy védence javára szólóan a bűnsegédi részvételt nem hívta fel a bíróság. A fellebbezések közül az ügyészi fellebbezés alapos. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a fenti kétirányú perorvoslatok folytán bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárását. Ennek során megállapította, hogy a Budapest Környéki Törvényszék a perrendi szabályok maradéktalan megtartásával folytatta le eljárását. Az ítélet bevezető részében felsorolt napokon
34. május
35. napjától kezdődően folytatta a tárgyalást, amelyet azonban az ülnökök személyében bekövetkezett változás miatt
36. szeptember
37. napján szabályszerűen megismételt. A tárgyalási jegyzőkönyvekből kitűnően az eljárás résztvevői mindenben élhettek jogaikkal, a fellebbezések perrendi sérelmekre nem hivatkoztak. Két esetben a II.r. vádlott meghatalmazott védője ügyvédjelöltet hatalmazott meg a helyettesítésre, az egy évet meghaladó joggyakorlat a tárgyalási jegyzőkönyvekből nem tűnik ki. Az ítélőtábla ezért a Budapesti Ügyvédi Kamara megkeresésével pótolta és igazoltatta a Be.44.§

(5)bekezdésében foglalt eljárási előírás teljesülését. A Budapesti Ügyvédi Kamara tájékoztatása szerint a védőt 2013. április 25-én jegyezték be az ügyvédjelölti névjegyzékbe, így perrendi szabálysértés nélkül járt el helyettesként a törvényszéken. Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének a védők és az ügyész által is elismerten eleget tett. Az általa megállapított tényállásban az iratoknak megfelelő tartalommal, a bizonyítékok átfogó vizsgálata eredményeként mérlegeléssel állapította meg a tényállást. A vádbeli cselekmények megítélése szempontjából jelentőséggel bíró előzményeket, az érintett cégek tevékenységét megfelelő részletességgel rögzítette. A II.r. és a III.r. vádlottak azokban betöltött szerepét is a bizonyítékok logikai összefüggései és helyes ténybeli következtetések útján állapította meg. A cégek és a hitelező bankok közötti kapcsolat alakulása, az annak rendezésére irányuló törekvések, egyes magánokiratok e célból történt létrejötte alapozta meg azt a helyzetet, amely lényegében a vád tárgya volt. Nevezetesen az I.r. vádlott magatartása a közokirat készítése, majd záradékolása körében, ezzel kapcsolatban a II.r. és a III. r. vádlott közreműködése, illetve a közokirat felhasználásának célja és módja. Az ítélőtábla hangsúlyozza, hogy a vádlottak utóbbi körben tanúsított magatartásának megítélése jelentette a vád tárgyát, az ezt megelőző cégtörténet és az egyes magánokiratok a releváns előzményeket igazolják. A Fővárosi Ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság valamennyi rendelkezésre álló bizonyítékot megvizsgált, azokat a vádlottak védekezésével összevetette és elemezte. A bizonyítékok mérlegelése kiterjedt a lényeges körülményekre, ennek során a törvényszék logikai hibát nem vétett és ténybeli következtetései is helytállóak. Az elsőfokú ítélet indokolása kellő mélységben számot adott a bíróság e tevékenységéről. Az ítélőtábla megállapította, hogy a mérlegelés útján megállapított tényállás alapvetően megalapozott. Az csupán kisebb elírások és a másodfokú eljárásban beszerzett iratok alapján szorult kiegészítésre, illetve helyesbítésre a Be.352.§

(1)bekezdés a./ pont alapján a következők szerint: - A vádlottak személyi körülményei körében: a II.r. és a III.r. vádlottak ellen a Zalaegerszegi Nyomozó Ügyészség a Ny.10/

1. számú vádiratában különösen jelentős egyéb érdekű polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás bűntette (
2. évi IV. törvény 238.§

(5)bekezdés

1. fordulat) miatt emelt vádat. (Elkövetési idő
2. augusztus 19.) (Erkölcsi bizonyítványok) - A tényállásban szereplő elírásokat az ítélet
3. oldal I. bekezdés
4. sorában
5. helyett és a IV. bekezdés
6. sorában
7. helyett egyaránt
8. évre javítja ki. - Kijavításra szorultak az ítélet indokolásában fellehető következő elírások is: A
9. oldal I. bekezdés utolsó sorában június
10. helyett július 20., utolsó bekezdés utolsó sorában
11. június
12. helyett július 15.,
13. oldal I. bekezdés
14. sorában június
15. helyett július 16., 12 .oldal I. bekezdés utolsó
16. sorában június
17. helyett július 21., június
18. helyett július 22., a bekezdés utolsó csonka mondatát mellőzi. A
19. oldal utolsó bekezdés első mondatában június
20. vagy
21. helyett július
22. vagy
23. napja, a
24. oldal
25. bekezdés első sorában
26. június
27. helyett július
28. napja, a
29. oldal utolsó előtti bekezdésében 1010 július
30. helyett
31. július
32. napja. - A Kft. „f.a." céget
33. október
34. napi hatállyal törölték a cégnyilvántartásból, a cég jogutód nélkül megszűnt. A cégnyilvántartásban a felszámolási eljárás jogerős befejezésének közzétételi időpontja
35. december
36. napja (Fővárosi Bíróság 25.Fpk.01-12-005005/
37. számú végzése alapján a 01-09-890764 cégjegyzékszámról készített cégkivonat) A fenti helyesbítésekkel és kiegészítésekkel a tényállás minden tekintetben megalapozott, így azt a felülbírálat során irányadónak kellett tekinteni. A Fővárosi Ítélőtábla nem osztotta azokat a védelmi kifogásokat, amelyeket a tényállás megalapozatlansága, iratellenessége és az indokolás hiányosságai körében kifejtettek. Az I.r. vádlott védőjének az okiratszerkesztés során előforduló elírások körében elhangzottakkal az ítélőtábla annyiban egyetértett, hogy vétlen elírások megtörténhetnek. Ilyen elírások jelen ítéletben is kijavítást igényeltek, azonban a tényállásban írt okiratok készítésének időpontja és célja semmilyen összefüggésben nincs az elírás felvetésével. Az adott esetben nagyon tudatosan a vádlottak, ügyvédek bevonásával készítettek bizonyos szerződéseket, foglalták azokat a felhasználásuk célja szerint meghatározott időben magánokiratokba. Azzal sem lehetett egyetérteni, hogy a bíróság a magánokirat és a közokirat tartalmának különbözőségéből téves következtetésre jutott a keletkezésük idejét illetően. Azzal egyetértett az ítélőtábla, hogy a közjegyzői okirat tartalmának önmagában nem kell egyeznie más okirat tartalmával, azonban jelen esetben erre nem lehet alappal hivatkozni. Az I.r. vádlott által készített közokirat ugyanis kifejezetten egy magánokiraton, a
38. július
39. napjára visszadátumozott, a Kft. és a Kft
40. közötti bérleti szerződésen alapult. Ezeket az érdemi eltéréseket az ítélet 19-
41. oldalán irathűen rögzítette, az okiratok összehasonlítása tehát érdemi jelenőséggel bírt. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a CIB Bank által nyújtott hitel törlesztésének ellehetetlenülése után a Kft
42. az adott jogi helyzethez igazodó, számára még nyereséget biztosító különböző megoldásokat keresett. Ennek során több magánokirat is készült, először a bank vételi jogának megakadályozása céljából a Kft
43. és a Kft
44. közötti adásvételi szerződés, jóllehet csak tervezeti formában a Kft
45. és a Kft. közötti bérleti szerződés, majd a bank vételi jogának gyakorlása után a birtokbalépés megakadályozása érdekében a Kft. és a Kft
46. között, továbbá egy albérleti szerződést magába foglaló okiratot is készítettek a Kft. és az Kft
47. között. Mindezek azonban a CIB Bank vételi jogának jogszerű gyakorlását és
48. július
49. napján történt birtokba lépését nem tudták megakadályozni. Mindezekért nem volt elfogadható az a védelmi hivatkozás, amely iratellenességet mutatott ki az ítélet 6.oldalán írt július
50. és az indokolás 21-
51. oldalain található „a legkésőbb július 19." dátumok között.
52. július
53. napján jött haza Londonból a III.r. vádlott, így az előtte két nappal,
54. július
55. napján kelt magánokirat létrehozásában nem működött közre. Az indokolás
56. oldal
57. bekezdésében a magánokirat és közjegyzői okirat dátumára vonatkozóan az ítélőtábla a következőre kíván rámutatni. A magállapított tényállás alapján a visszadátumozás ideje a magánokiratnál
58. július
59. napja, a közokiratnál
60. július
61. napja. Az indokolás jelzett részében a keltezési idő megállapítására vonatkozóan a magánokirat esetében legkésőbb
62. július 19., míg a közjegyzői okirat esetében
63. május
64. napja a következőkön alapult. A magánokirat a Kft2.és a Kft
65. közötti adásvételi szerződést tartalmazta, amelyben utalás történt a bérleti szerződésre, azt azonban nem mellékelték. Ezt a magánokiratot nyújtották be
66. július
67. napján a földhivatalhoz, a földhivatali nyilvántartás ezt igazolja. A
68. május
69. napja a közokirat vonatkozásában annak alapján volt megállapítható, hogy legkésőbb ezen a napon rögzítették azt az aNotes rendszerben. A későbbiekben ezeken az okiratokon és részben azok tartalmán alapultak a visszadátumozott magánokirat és közokirat. Mindezekért az ítélet belső iratellenességére hivatkozó védői okfejtés sem volt elfogadható. Ahogyan arra az ítélőtábla már a korábbiakban utalt, az ügy tárgya a visszadátumozáshoz képest mintegy egy évvel később keletkezett közokirat tartalma, célja és a vádlottak ezzel kapcsolatos tevékenysége volt.
70. májusában a CIB Bank tulajdonosként, egyben birtokosként élt már a jogaival, erre az időre a birtokvédelem, ezáltal a Szálloda nyereségének megszerzése helyére egy esetleges kötbérigény érvényesítése lépett. Ezért volt szükség még a CIB Bank
71. július
72. napi birtokbalépése előtti időre visszadátumozott magánokiratba foglalt bérleti szerződés, illetve annak alapján a valótlan tartalmú közokirat elkészíttetése. A közokirat végrehajtási záradékoltatása ugyanis lehetővé tette a kötbér végrehajtás útján történő behajtását, amelynek a bank számlájáról történt leemelése meg is történt. Az egész cselekmény sorból kitűnik a II.r. vádlott vezéregyénisége, irányító szerepe. Ezt az eseményeknek ebben a szakaszában hitelesen igazolja a végrehajtó előadása is. Tanúként előadta, hogy II.r. vádlott nála érdeklődött, várható egy nagy összegű végrehajtási ügy, mi ilyenkor a teendő. A tanú vallomásából megállapítható volt, hogy a közjegyzői okiraton és a végrehajtási záradékon nem egyeztek az ügyszámok, ezért vette fel a kapcsolatot a közjegyzővel, aki végül a végrehajtást felfüggesztette. Ezután indult a büntető eljárás és az ügyész bűnügyi zárlatot rendelt el. Mindezekből kitűnően a végrehajtó intézkedése akasztotta meg a végrehajtási eljárás vádlottak számára sikeres befejezését. A védőknek a vádlotti védekezések alátámasztására felhívott tanú
73. ügyvédi tevékenysége és vallomása, tanú
74. és tanú
75. CIB banki alkalmazottak vallomása, tanú
76. nyilatkozata körében tett kifogásai a bizonyítékok eltérő értelmezését célozták, amelyekre megalapozott tényállás esetében akkor sincs lehetőség, ha az a vádlottak felmentésének irányába mutatna. A védők kiemelten hivatkoztak a CIB Bank Zrt.
77. március
78. napján kelt bejelentésére, amelyet jogi képviselője nyújtott be az eljárásban
79. április
80. napján. A bank bejelentését tanú
81. tette névbélyegzővel, az a banki hivatalos formát nélkülözi. Tartalmában nem vitatta a Kft
82. mint bérbeadó és a Kft. mint bérlő között
83. július
84. napján kelt bérleti szerződést, a bank a létrejött egyezségre tekintettel nem vitatta a Kft. által érvényesített kötbér igényt és annak jogszerűségét, egyben a polgári jogi igényét visszavonta. A Fővárosi Ítélőtábla a jelzett bejelentéshez mellékelt okirat vizsgálata céljából nem tartotta szükségesnek a CIB Bank megkeresését, annak az ügy eldöntése, a vádlottak magatartásának, cselekményük jogszerűségének megítélése szempontjából nem tulajdonított jelentőséget. A bank és az általa kötött egyezség tartalma nem ismert, ez a kérdés nem vonható az elbírálás körébe, a jogszerűség büntetőjogi megítélése nem a bank bejelentésének tartalmától függ. A banki nyilatkozat kizárólag abból a szempontból bírt jelentőséggel, hogy a
85. május
86. napján még további 8 millió Ft-ot meghaladó összegű polgári jogi igényt visszavonták, így arról az elsőfokú bíróságnak már nem kellett rendelkeznie. Összességében tehát az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet ért védelmi kifogásokkal nem értett egyet. A tényállást megalapozottnak találta, annak hatályon kívül helyezésére nem látott indokot. Az irányadó tényállás szerint az I.r. vádlott
87. május
88. napi dátummal olyan valótlan tartalmú közokiratot készített
89. májusában 14018/Ü/536/2010/
90. számon, amely tartalmában, az aláírók személyében és dátumában egy valótlan tartalmú bérleti szerződést magában foglaló magánokiraton alapult. Ezt a magánokiratot
91. május
92. napra visszadátumozták, a Kft
93. képviseletében a II.r. vádlott, a Kft. képviseletében III.r. vádlott szerepelt aláíróként, a bérleti szerződés létrejöttének ténye is valótlan. Az I.r. vádlott a közokirat készítésekor egy évvel korábbi olyan ügyet keresett és talált, amely még nem szerepelt az aNotes digitális nyilvántartásban és annak a számát felhasználva hitelesítette az időpontot. Így emelte ki a fenti közjegyzői szám alól az elhunyt hagyatéki ügyének iratait - a hagyatéki leltárt, a hagyatéki tárgyalás jegyzőkönyvét és a hagyatékátadó végzést - és vezette rá azok ügyszámát az általa készített valótlan tartalmú közokiratra. Az okirat elektronikus változatát
94. május
95. napján a digitális nyilvántartásban archiválta, papír alapú változatát pedig az ügyleti iratok közé helyezte az irattárba. Az I.r. vádlott tudomással bírt arról, hogy a közokirat készítésére azért van szüksége a II.r. és a III.r. vádlottnak, hogy a Kft. javára a CIB Bankkal szemben végrehajtási eljárást kezdeményezzenek. A
96. május
97. napjára dátumozott közjegyzői okiratot követő lépésként
98. június
99. napján az I.r. vádlott végzéssel a Kft
100. jogutódjaként a CIB Bank Zrt-t elismerte. Egy újabb közokiratba foglalta a III.r. vádlott nyilatkozatát, amely szerint felmondja - az előző valótlan dátumú, közokiratba foglalt - bérleti szerződést és 2.112.705.000 Ft-nak megfelelő összegű, kötbér címén fizetendő kártérítést érvényesít a bankkal szemben. Ez utóbbi közokiratot látta el később végrehajtási záradékkal és küldte el az illetékes bírósági végrehajtó irodájának. Annak alapján a bírósági végrehajtási eljárás során a fenti összeget a végrehajtó leemeltette a bank MNB-nél vezetett számlájáról. Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság egyetértett a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség álláspontjával, amely szerint a megrovás, mint a legenyhébb joghátrány alkalmazása teljességgel alkalmatlan a büntetési célok elérésére. Súlyosan tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a CIB Bank sértett legutóbbi nyilatkozatának akkora jelentőséget tulajdonított, amely alapján - a kár megtérülése miatt - a vádlottak cselekménye az elbíráláskor már csupán csekély fokban veszélyes a társadalomra. A vádlottakkal szemben büntetés kiszabása indokolt, ez esetben ismételten vizsgálni kellett a Btk. 2.§-a alapján az anyagi jogi szabályok kedvezőbb voltát. Összességében az ítélőtábla - a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontja miatt - az elbíráláskor hatályos Btk. alkalmazását látta indokoltnak. Az I.r. vádlott mint közjegyzőhelyettes az általa is tudott céllal és okból készített valótlan tartalmú közokiratot, majd végrehajtási záradékkal látta el és azokat továbbította a végrehajtónak, őt a közokirat valódiságát illetően megtévesztette, amely eljárása megalapozta a jogtalan kötbér igény érvényesítését névlegesen a III.r. vádlott cége javára. E tevékenységét a II.r. és a III.r. vádlott támogatásával és irányításuk mellett végezte. A kár összege mintegy 2 milliárd Ft, amely lefoglalás útján megtérült. Mindezek alapján az I.r. vádlott tettesként, a II.r. és a III.r. vádlottak bűnsegédként a Btk.373.§

(1)bekezdésében meghatározott és a

(6)bekezdés a./ pontja szerint minősülő különösen jelentős kárt okozó csalás bűntettét valósították meg. Ezzel anyagi halmazatban állóan törvényesen állapította meg a bíróság a vádlottak bűnösségét szándék és akarategység mellett - közokirat-hamisítás bűntettében - amelyet tettesként az I.r. vádlott mint hivatalos személy, társai pedig bűnsegédként valósítottak meg. A cselekmény minősítését a Btk. szerint az ítélőtábla a Btk.343.§

(1)bekezdés c./ pontjára módosította. Az I.r. vádlott a 3 hagyatéki közokirat kiemelésével, jogtalan megszerzésével az okirattal visszaélés vétségét valósította meg, amely a Btk.346.§

(1)bekezdés a./ pontja szerint minősül. A büntetés kiszabása során az enyhítő körülmények sorát az ítélőtábla azzal egészítette ki, miszerint további enyhítő hatást kellett tulajdonítani a II.r. és a III.r. vádlott bűnsegédi elkövetői minőségének, míg mindhárom vádlott esetében a csalás bűntetténél a kár megtérültének is. Súlyosító körülményként az I.r. vádlott terhére szól a többszörös halmazat. A büntetés kiszabásánál a Btk.81.§

(1)és

(3)bekezdése értelmében a büntetési tétel 5-15 évig terjedő szabadságvesztés büntetés. Figyelemmel a jelentősebb időmúlásra és a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványára, az ítélőtábla lehetőséget látott az enyhítő rendelkezés, a Btk.82.§

(2)bekezdés b./ pontjának alkalmazásával olyan tartamú szabadságvesztés kiszabására, amely végrehajtásának felfüggesztésére lehetőség nyílik. A Fővárosi Ítélőtábla a fentiek alapján határozta az I.r. vádlottal és a II.r. vádlottal szemben a 2-2 év tartamú, a III.r. vádlott esetében a Btk.82.§

(2)bekezdés c./ pont alapján - kétszeres enyhítéssel bűnsegédi mivolta folytán - az 1 év 6 hónap szabadságvesztés mértékét. A II.r. vádlott bűnsegédkénti minősítése mellett is mintegy vezéregyénisége volt az eseményeknek, a vádlottak közötti belső arányosság teljes figyelembevételét azonban korlátozta, hogy legfeljebb 2 év tartamú szabadságvesztés függeszthető fel. A szabadságvesztés büntetéseket az ítélőtábla mindhárom vádlottal szemben a Btk.85.§

(1)és

(2)bekezdése alapján a maximális 5 év próbaidőre felfüggesztette. Végrehajtás elrendelése esetén annak fokozata a Btk.37.§

(2)bekezdés a./ pontja szerint börtön, továbbá ez esetben a Btk.38.§

(2)bekezdés a./ pontja alapján legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon feltételes szabadságra bocsáthatók. A szabadságvesztés büntetésbe az általuk előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása a Btk.92.§

(1)és

(2)bekezdésén alapszik. A közjegyzői hivatás meghatározó jellemzője a megkérdőjelezhetetlen bizalom, a közjegyző a közhitelesség feltétlen őre. Az I.r. vádlott, mint közjegyző helyettes ezzel élt vissza többszörösen és olyan mértékben, hogy méltatlanná vált a közjegyzői hivatás gyakorlására. A Fővárosi Ítélőtábla ezért őt a Btk.52.§

(1)bekezdés és 53.§

(2)bekezdés alapján végleges hatállyal eltiltotta a közjegyzői foglalkozástól. A III.r. vádlottat további büntetésként ugyancsak foglalkozástól eltiltásra, a Btk.52.§

(1)bekezdés b./ pontja és az 53.§

(2)bekezdése szerint gazdasági társaság vezető tisztségviselésétől 4 év eltiltásra ítélte. A vádlottak megfelelő jövedelemmel rendelkeznek, ezért azzal arányos összegben velük szemben indokolt volt pénzbüntetés kiszabása is, amely rendelkezések a Btk.50.§

(1),

(2)és

(3)bekezdésein alapulnak. Az elsőfokú bíróság a

1. évi CIV. törvény szerint a Kft. felszámolás alatti jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésként pénzbírságot szabott ki. A másodfokú eljárásban beszerzett cégkivonat és cégbírósági tájékoztatás alapján megállapítható volt, hogy az elsőfokú eljárás tartama alatt ez a cég
2. október
3. napján megszűnt, ennek közzétételére azonban csak az elsőfokú ítélet kihirdetését követően,
4. december 8-án került sor. A Kft. mint jogi személy megszűnése folytán az ítélőtábla a fenti törvény 21.§

(1)bekezdése és 16.§

(1)bekezdése szerint vele szemben az eljárást megszüntette. Az elsőfokú eljárásban felmerült osztható bűnügyi költség egyetemleges megfizetése helyett az ítélőtábla külön-külön határozta meg a vádlottak által személyenként fizetendő bűnügyi költség összegét. Az elsőfokú ítélet előzőekben írt megváltoztatása a Be.372.§

(1)bekezdésén, egyebekben történt helybenhagyása a Be.371.§

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. év január hó
2. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Révész Tamásné sk. előadó bíró Dr. Fatalin Judit sk. bíró A Budapest Környéki Törvényszék 11.B.135/2011/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.302/2016/16.számú ítéletében foglalt változtatással az I.r., a II.r., a III.r. és a Kft. jogi személlyel szemben
4. január
5. napján jogerőre emelkedett és a vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetések kivételével végrehajthatóvá vált! Budapest,
6. év január hó
7. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Hornyákné Sléder Ágnes tisztviselő