Gf.40528/2016/7 – Fővárosi Ítélőtábla

35.Gf.40.528/2016/

1. A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Nagy Gergely Tamás ügyvéd (FÉL CÍME) által képviselt FELPERES NEVE (FELPERES CÍME) felperesnek -, a dr. Feicht Szabolcs ügyvéd (FÉL CÍME.) által képviselt ALPERES NEVE (ALPERES CÍME., Cg...., adószám: ...) alperes ellen vállalkozói díj megfizetése iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék
2. szeptember
3. napján meghozott 7.G.41.081/2015/
4. számú ítéletével szemben, az alperes részéről
5. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban - a
6. január
7. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján
8. február 1-jén meghozta, majd
9. február 2-án kihirdette - meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett rendelkezéseit pedig részben megváltoztatja és a nettó marasztalási összegből 13 575 000 (Tizenhárommillió-ötszázhetvenötezer) Ft után 20%-ban, míg a fennmaradó 10 141 089 (Tízmillióegyszáznegyvenegyezer-nyolcvankilenc) Ft után 25%-ban jelöli meg az áfa mértékét, az alperes által az államnak fizetendő illeték összegét 2 237 840 (Kettőmillió-kettőszázharminchétezernyolcszáznegyven) Ft-ra leszállítja és kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak az állami adóhatóság felhívására - az abban megjelölt módon és számlára - 559 460 (Ötszázötvenkilencezernégyszázhatvan) Ft feljegyzett kereseti és fellebbezési illetéket, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen (Háromszáztizenhétezer-ötszáz) Ft másodfokú perköltséget. meg a felperesnek 317 500 Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az elsőfokú bíróság - a hatályon kívül helyezett ügyben meghozott - ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 23 716 089 Ft „+ Áfa" tőkét és annak
10. december
11. napjától járó késedelmi kamatát, valamint 1 752 100 Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította és kötelezte az alperest az államnak járó illeték megtérítésére is. Az elsőfokú bíróság tényállásként megállapította, hogy a felperes jogelődje (a per során elhunyt édesapja) egyéni vállalkozóként az alperessel
12. július
13. napján szerződést kötött, melyben vállalta az alperes telephelyén lévő üzemcsarnok, raktár és iroda kivitelezési munkáinak az elvégzését 135 000 Ft + áfa vállalkozói díjért. A szerződésben rögzítették, hogy a rajzon szereplő padlófűtéstől eltérnek, illetve, hogy a vállalkozói díj tartalmazza a régi épület egy részének belső mennyezeti lemezelését. Megállapodtak a vállalkozói díj ütemezésében is. A
14. március
15. napján keltezett kivitelezői nyilatkozat szerint a felperes jogelődje bejelentette, hogy a megrendelt beruházást az engedélyezési tervek alapján és azon túl I. osztályú minőségben a magyar szabványoknak megfelelően hiánytalanul elvégezte. Az alperes az I. osztályú vállalkozói teljesítést nem fogadta el, mert a gyár csarnoképületében a vágógép feletti ablak beázik és a kapukonstrukció rendeltetésszerű használatra nem alkalmas. Az alperes a vállalkozói díjból 3 000 000 Ft + áfa összeget visszatartott. A felperes jogelődje és az alperes
16. július
17. napján kötöttek egy újabb vállalkozási szerződést, melyben a felperes jogelődje vállalta az új gyártócsarnok légtechnikai berendezésének kivitelezését, amely 5 db elszívó ventilátort és 1 db elszívó és visszavezető kürtő kivitelezését jelentette 10 575 000 Ft + áfa vállalkozói díjért. Az e szerződés alapján történt kivitelezésről kiállított teljesítési igazolást az alperes aláírta. A műszaki átadás-átvételi jegyzőkönyvet
18. július
19. napján vették fel, mely szerint az alperes a szerződésben szereplő munkát a felperes jogelődjétől hiánytalanul átveszi és őt a végszámla benyújtására feljogosítja. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a vállalkozói díjat a felperes jogelődjének kifizette, de a 10 575 000 Ft + áfa összeget a
20. évben megkötött vállalkozási szerződés alapján járó vállalkozói díjból levonta. A
21. július
22. napján megkötött vállalkozási szerződéshez kapcsolódóan az alperes pótmunkákat rendelt meg, melyeket a felperes jogelődje 10 141 089 Ft + áfa értékben elvégzett. A felperes a módosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 30 018 000 Ft + áfa vállalkozói díj és annak
23. december
24. napjától járó késedelmi kamatai megtérítésére. Előadta, hogy a
25. július
26. napján írásban megkötött vállalkozási szerződés alapján számára járó vállalkozói díjból az alperes nem fizetett meg 13 575 000 Ft + áfa összeget. Ebből 3 000 000 Ft-ot jóteljesítési garancia címén anélkül tartott vissza, hogy erre a szerződés rendelkezései vagy utólagos megállapítás őt feljogosította volna. Ugyancsak nem fizetett meg 10 575 000 Ft + áfa összegű vállalkozói díjat arra hivatkozással, hogy a
27. július 6-i szerződés műszaki tartalma a korábban megkötött szerződés részét képezte. A felperes azonban állította, hogy a légtechnikai berendezések kivitelezése az alapszerződésnek nem volt tárgya, hiszen a fizetési ütemezésben felsorolt munkák között nem sorolták fel, illetve utóbb arra külön megrendelést terjesztett elő az alperes. A felperes 16 443 000 Ft + áfa összegben tartott igényt a pótmunkák ellenértékének megtérítésére. Előadta, hogy a pótmunkák elvégzését az alperes nem vitatta. Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte. A 3 000 000 Ft + áfa összegű vállalkozói díj visszatartása körében állította, hogy a felperes jogelődje garanciális kötelezettségeinek nem tett eleget, ezért tartotta vissza ezt az összeget, amelybe a felperes jogelődje maga is beleegyezett. A légtechnikai berendezések kivitelezéséhez kapcsolódó vállalkozói díj visszatartásával összefüggésben pedig arra hivatkozott, hogy e munkálatokat a felperes jogelődje alvállalkozóval végeztette el, aki az igényét közvetlenül neki jelentette be és ő pedig kifizette számára a felperes jogelődje helyett a teljes vállalkozói díjat, mely miatt beszámítási kifogást terjesztett elő. Szerinte a felperes nem bizonyította, hogy az általa megjelölt, elvégzett munkafázisok ténylegesen pótmunkák voltak, azok többletmunkának minősültek. Több készpénzfizetési számlát, illetőleg átutalást igazoló bizonylatot is csatolt, amelyekkel pedig azt kívánta igazolni, hogy a pótmunkák egy részét a felperes számára egyébként is kifizette. Az alperes
28. június 26-án beszámítási kifogást terjesztett elő a
29. április
30. napján bekövetkezett csőtörési hiba elhárításával összefüggésben felmerült 984 500 Ft + áfa összegre vonatkozóan. A felperes a beszámítási kifogások elutasítását kérte. Állította, az alperes nem igazolta, hogy a légtechnika kivitelezésének költségét az alperes alvállalkozója számára kiegyenlítette volna. Az alperes által csatolt számlákban feltüntetett munkanemek pedig nem egyeznek a pótmunkák egyes munkanemeivel, így azok a pénzügyi teljesítést a pótmunkákkal összefüggésben nem igazolják. Az állított hibás teljesítésre pedig szerinte az alperes tényelőadást nem tett, bizonyítási indítványa nem volt. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét túlnyomó részben megalapozottnak, az alperes beszámítási kifogását viszont megalapozatlannak találta. Megállapította, hogy a peres felek között „A Polgári Törvénykönyvről" szóló
31. évi IV. törvény (régi Ptk.)
32. §-ában szabályozott vállalkozási szerződés jött létre. Rámutatott, a felek között nem volt vitás, hogy a szerződésben megállapított vállalkozói díjból az alperes 13 575 000 Ft + áfa összeget visszatartott. Megállapítása szerint azonban az alperes a vállalkozói díj visszatartására nem volt jogosult jóteljesítési garancia címén, mert azt a szerződés nem tartalmazta, illetve az alperes az arra vonatkozó utólagos megállapodás megtörténtét sem tudta bizonyítani. A légtechnikai berendezés kivitelezésével kapcsolatos vállalkozói díj visszatartása körében pedig az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alapszerződésnek a légtechnika kivitelezése nem volt része, ugyanis a csatolt okiratok, a kihallgatott tanúk vallomása alátámasztotta, hogy az alperes a légtechnikai berendezés kivitelezése körében külön megrendelést adott a felperes számára, melyre ő árajánlatot terjesztett elő és a felek arra egy önálló írásbeli vállalkozási szerződést kötöttek. Az elsőfokú bíróság megállapította továbbá, az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a vállalkozói díjat közvetlenül az alvállalkozónak fizette volna ki, ugyanis arról okirat nem állt rendelkezésre, a kihallgatott tanúk által megjelölt összeg pedig nem egyezett a szerződésben rögzített és a felek egyező előadása szerinti vállalkozói díjjal, továbbá az sem volt állapítható meg - a felperes tagadása ellenében -, hogy a 4 200 000 Ft összeg - amelyet az alvállalkozónak átadtak - az alperestől származott. A felperes által érvényesített pótmunkák körében a bíróság szakértői bizonyítást rendelt el. Megállapítása szerint a pótmunkák elvégzésének tényét az alperes nem vitatta (.../
33. jegyzőkönyv
34. oldal második bekezdés). Azt pedig nem tudta igazolni, hogy a felperes részéről ingyenesen került sor azok elvégzésére annak ellentételezéseként, hogy megfelelő forgóeszközzel nem rendelkezett és az alperes számára nagyobb gyakorisággal bocsátott ki számlát, mint azt a szerződésben előre meghatározták. A pótmunkák díját pedig a szakértői vélemény alapján rögzítette. A szakértői vélemény kitért az alperes által a szakértői szemlén megjelölt kivitelezési hibákra és azok értékcsökkenését is megjelölte, azonban a szakértő e körben - az elsőfokú bíróság szerint anélkül tett megállapításokat, hogy az alperes a felperes hibás teljesítésével kapcsolatban a szakértő kirendelését megelőzően bármilyen igényt előterjesztett volna. Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy az alperesnek a hibás teljesítés körében a szakvélemény előterjesztéséig sem beszámítási kifogása, sem viszontkeresete nem volt. Mindössze az átadás-átvételkor rögzített két hibára hivatkozott, de ahhoz kapcsolódóan sem terjesztett elő beszámítási kifogást. Ezért a szakértői véleménynek a hibás teljesítés alapján kiszámított értékcsökkenésre vonatkozó megállapításait az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta. Az alperesnek a
35. június
36. napján előterjesztett, hibás teljesítésre alapított beszámítási igényével összefüggésben pedig kiemelte, hogy a hibajelenségekre vonatkozóan tényelőadást nem tett, nem jelölte meg, hogy azt mikor észlelte, azt jelezte-e a felperes jogelődje számára, illetve a bíróságnak a bizonyítási teherről való tájékoztatását követően szakértő kirendelését nem kérte, a díját nem előlegezte. Az elsőfokú bíróság szerint emiatt nem volt megállapítható, hogy a szavatossági igényét a beszámítási kifogás előterjesztését megelőzően jelezte a felperes jogelődje számára és szakértői bizonyítás lefolytatása nélkül nem állapítható meg, hogy a hibajelenség a felperes jogelődje teljesítésének hibájából, vagy az üzemcsarnok rendeltetésszerű használatával összefüggő okból keletkező rendellenesség volt-e. Az elsőfokú bíróság az alperes által csatolt számlákat, amelyekkel azt kívánta igazolni, hogy a pótmunkák egy részét teljesítette a felperes jogelődje számára, nem fogadta el, mert az azokon szereplő vállalkozói díj, illetve a megjelölt jogcímek semmilyen egyezőséget nem mutattak a felperes által érvényesített és „kiszámlázott" pótmunkákhoz kapcsolódó vállalkozói díjakkal. A perköltségviselésnél az ügyvédi munkadíj esetében az elsőfokú bíróság figyelembe vette, hogy a felperes 80%-ban lett pervesztes, azonban mégis a teljes összegű kereseti és fellebbezési illeték megtérítésére az alperest kötelezte. Ez ellen az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatásával a kereset teljes elutasítását és a felperes perköltségében történő marasztalását kérte. A pótmunkával összefüggésben rámutatott, hogy a felperes nem bizonyította azok ebbéli minőségét és iratellenes az ítéletnek a megállapítása, mely szerint „a szakértői véleményben megállapításra került", hogy a pótmunkákat elvégezték. Állította, a szakértő azt ugyan megállapította, hogy az adott munkákat elvégezték, azonban azt nem vizsgálta (mivel erre a bíróság nem kérte fel), hogy azok pótmunkának minősülnek-e. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a rendelkezésére állt hiányos információkból vont le hibás következtetést. Rámutatott, az a tény, hogy egy adott munka nincs egyértelműen a generál kivitelezési szerződésben rögzítve, nem jelenti automatikusan azt, hogy pótmunkának minősül, az lehet többletmunka is. Ezért a felperesnek az építési naplóban rögzítenie kellett volna, hogy mely munkákat rendelt meg az alperes pótmunkaként. Előadta, hiába kérte folyamatosan a felperestől, hogy mutassa be az építési naplót, ezért indítványozta - a
37. június 23-án keltezett beadványában -, hogy az elsőfokú bíróság kötelezze a felperest az építési napló csatolására, aki azonban ezt a kérelmét figyelmen kívül hagyta. Az alperes állította, hogy bár a felperes előadása szerint az építési napló (melyet - szerinte - az alperesnél tartottak) elveszett, ez azonban nem mentesítette őt annak csatolása alól, hiszen azt legalább két példányban kellett volna vezetnie. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság törvénysértő mulasztást követett el, amikor az általa megjelölt jogszabályok alapján nem kötelezte a felperest, legalább a másolati példány bemutatására és így bizonyíték nélkül fogadta el a felperes pótmunkára vonatkozó állításait. Kifogásolta azt is, hogy a pótmunkák elvégzését követően a felperes jogelődje nem nyújtott be számlát, illetve nem szólította fel őt, azok elvégzésekor az ellenértékük kifizetésére. Ezzel szemben ő bemutatta az elsőfokú bíróságnak azokat a számlákat, amelyeket a felek közötti szerződésen túl állított ki a felperes jogelődje. Állította, hogy a felperes a
38. november 25-én tartott tárgyaláson elismerte, hogy e számlákat kifizette részére. Hangsúlyozta, hogy a felperes jogelődje azért nem számlázta ki tényleges elnevezésükön a pótmunkákat, mert olyan munkák végzésére nem is volt jogosult. Ezen túlmenően arra is hivatkozott, hogy a felperes jogelődje „össze-vissza", nem pedig a munkák elvégzése után állította ki számlákat. Az elsőfokú bíróság tehát - szerinte - tévedett, amikor csupán azért nem fogadta el az általa csatolt számlák kifizetését, mert az azokon szereplő jogcímek és összegek nem mutattak egyezőséget. Véleménye szerint a perben kirendelt szakértő véleményét is tévesen értelmezte az elsőfokú bíróság, melyből a felperes számára kedvező állításokat aggály nélkül elfogadta, de az alperesi álláspontot alátámasztó részeket jogalap nélkül nem vette figyelembe. Lényeges eljárási szabálysértést vétett akkor is, amikor a szakértővel nem tisztáztatta azt, hogy a felperes által megjelölt munkák pótmunkának minősülnek-e, illetve figyelmen kívül hagyta a szakértői véleménynek azt az észrevételét, hogy a szerződésből nem állapítható meg a tényleges műszaki tartalom, a felszerelési és berendezési tárgyak mennyisége, minősége, illetve a burkolatok, nyílászárók minősége, a falazatok színe. Azt sem vette figyelembe az elsőfokú bíróság, hogy a szakértő szerint ezek csak a vállalkozási szerződésben köthetők ki, ezért lett volna fontos az építési napló. Sérelmezte, hogy nem értékelte az elsőfokú bíróság a felperes terhére, hogy a pótmunkákról tételes megállapodás, illetve szerződésmódosítás nem született. A légtechnikai berendezések kivitelezésével összefüggő beszámítási kifogása tekintetében pedig azt állította, hogy az elsőfokú bíróság nem megfelelően állapította meg a tényállást, hiszen SZ.E. tanú vallomása az ő állítását támasztotta alá. Az alperes a hibás teljesítésre alapított beszámítási kifogásával összefüggésben rámutatott, tévesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy nem bizonyította a hibajelenségek észlelését és jelzését a felperes felé, ugyanis a
39. június
40. napján keltezett beadványában megjelölte a hibákat és csatolta az annak igazolásául szolgáló felszólításokat is. Az elsőfokú bíróság tehát törvényellenesen járt el, amikor figyelmen kívül hagyta a szakvéleménynek a felperesi kivitelezéshez kapcsolódó hibás teljesítés alapján kiszámított értékcsökkenési megállapításait. Elismerte, hogy az elsőfokú bíróság valóban nem rendelte ki arra vonatkozóan a szakértőt, mely azonban nem teszi „érvénytelenné" a szakértőnek arra vonatkozó megállapításait, így azok felhasználhatóak lettek volna. Álláspontja szerint a csőtörés vonatkozásában törvényellenesen állapította meg a bíróság, hogy tényelőadást nem tett, ugyanis a
41. július 3-án keltezett beadványában részletesen előadta, hogy arról miként szerzett tudomást, milyen módon tárták fel a hibát és milyen munkák kerültek annak javítása során elvégzésre. Iratellenesnek tartotta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását is, hogy erre vonatkozóan nem volt bizonyítási indítványa, hiszen a
42. június 26-án tartott tárgyaláson indítványozta a javítási munkálatokat végző K.J. tanúkénti kihallgatását, aki a csőtörés okáról is érdemben tudott volna nyilatkozni. A felperes a - másodfokú tárgyaláson szóban előterjesztett - fellebbezési ellenkérelmében kérte figyelembe venni a Fővárosi Ítélőtábla .... számú ügyében előterjesztett fellebbezési ellenkérelmének indokait. A pótmunkák megítélése körében annak tulajdonított jelentőséget, hogy az alperes az elsőfokú eljárásban a keresetlevélben megjelölt munkálatok elvégzését nem tette vitássá, azokat - egy tétel kivételével - jegyzőkönyvben elismerte. A szakértői vélemény pedig alátámasztotta a kereseti kérelmét, hiszen a szakértő a teljesítést felmérte, illetve annak ellenértékét meghatározta. Az alperes a szakvéleményben foglaltakat kifejezetten elfogadta, azt összegszerűségében sem vitatta. Az alperes perbeli nyilatkozataival is elismerte, hogy a megjelölt munkák az alapvállaláson túl végzettek voltak, ezért azok díjának megtérítésére - álláspontja szerint - igényt tarthat. Hangsúlyozta, hogy az alperes az elsőfokú eljárásban különböző, egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tett a munkák ellenértékének kifizetésével, illetve ingyenességével kapcsolatban, és az általa csatolt dokumentumok az állításai alátámasztására nem voltak alkalmasak. Fenntartotta az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozatát, amely szerint a
43. július 9-i vállalkozási szerződés műszaki tartalmába és vállalkozói díjába a légtechnika műszaki tartalmát és árát nem értették bele. Vitatta, hogy az alperes a jogelődje alvállalkozójának teljesített volna. Kifogásolta, hogy a szakértő a kirendelő végzésben meghatározott feladatain túlterjeszkedett és a perben elő nem terjesztett igényekre is nyilatkozott. Egyébként is vitatta a szakértőnek jogelődje hibás kivitelezése körében tett megállapításait. Azzal is érvelt, hogy az alperes beszámítási kifogását az elsőfokú bíróság helyesen hagyta figyelmen kívül, hiszen a jogelődje teljesítését az alperes elfogadta, azzal kapcsolatban csupán két hibára hivatkozott. A hibás teljesítés kapcsán azonban konkrétan nem terjesztett elő igényt, csak közölte, hogy - állítása szerint - mely hibákat jelezte a felperes felé. Álláspontja szerint a csőtöréssel összefüggő igényt ugyancsak helyesen hagyta figyelmen kívül az elsőfokú bíróság. Az ítélőtábla megállapította, hogy a peres felek nem nyújtottak be fellebbezést az elsőfokú ítéletnek a felperes keresetét részben elutasító része ellen, ezért ez a rendelkezés „A polgári perrendtartásról" szóló
44. évi III. törvény (Pp.)
45. §-ának