Pf.21022/2016/4 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.21.022/2016/

1. szám A Szegedi Ítélőtábla a dr. Temesvári Zoltán ügyvéd által képviselt I. r. és II. r. felpereseknek - I. r., a dr. Mészáros Ferenc ügyvéd által képviselt II. r. és a III. r. alperesek ellen kölcsön visszafizetése iránt indított perújításos ügyében a Gyulai Törvényszék
2. április
3. napján kelt 5.P.20.040/2016/
4. számú ítélete ellen a perújító II. r. alperes részéről
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő í t é l e t e t: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi a II. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 150 000 (százötvenezer) Ft másodfokú perköltséget, valamint az állami adóhatóság felhívására a Magyar Államnak 640 000 (hatszáznegyvenezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az I. r. perújított felperes tagja, majd ügyvezetője volt a (C.) Kft.-nek, annak másik ügyvezetője a perben nem álló (személy
6. neve), adótanácsadója és könyvelője pedig a II. r. alperes volt. A kft.nek
7. évben pénzügyi nehézségei adódtak, emiatt a valamennyi tag részvételével
8. január 24-én megtartott taggyűlésen határozat született a társaság törzstőkéjének 80 000 000 Ft-tal történő megemeléséről azzal, hogy a törzstőkeemelést pénzben kell teljesíteni. Az I. r. perújított felperes javaslatát elfogadva. az ugyanezen alkalommal hozott
9. számú taggyűlési határozat értelmében a taggyűlés jóváhagyta, hogy a társaság ügyvezetői, az I. r. felperes és (személy
10. neve) 20 000 000 Ft összegű kamatmentes kölcsönt nyújtsanak a társaság részére. , A teljes taglétszámmal
11. február
12. napján megtartott taggyűlés a törzstőkeemelésre vonatkozó,
13. január 24-i határozatot módosította akként, hogy a további vagyoni hozzájárulást a törzstőkeemelés végrehajtásáról rendelkező taggyűlés időpontját követő 30 napon belül kell a társaság számlájára pénzben befizetni. A határozatban nem került rögzítésre, hogy a törzstőkeemelés folytán az ügyvezetőknek kötelessége a pénz befizetése és nem határozták meg az egyes ügyvezetők által befizetendő összeg nagyságát sem. A jelenlevő (személy
14. neve) tag a törzstőkeemelésben nem kívánt részt venni. A
15. április 9-én kelt kölcsönszerződés szerint a III. r. alperes 8 000 000 Ft kölcsönt nyújtott a (C.) Kft.-nek
16. december 31-i visszafizetési határidővel. A kölcsönösszeg átadása oly módon történt, hogy az befizetésre került az I. r. alperes lakossági számlájára, ahonnan
17. április 9-én banki átutalással került a kölcsönbevevő számlájára, az a társaság könyvelésében a III. r. alperes által nyújtott kölcsönként került rögzítésre. Miután a (C.) Kft. gazdasági helyzete nem javult, - a magas haszonnal előkalkulált (K.) projekt befejezésére - az I. r. alperes perben nem álló személyekkel létrehozta a (C.)-(P.) Kft.-t, amelyben az I. r. felperes már nem rendelkezett üzletrésztulajdonnal. Az I. r. perújított felperes a házastársával közös, de a II. r. felperes nevén vezetett számláról
18. április 16-án az I. r. alperes devizaszámlájára kölcsön megjelöléssel 34 000 eurót utalt át. Ugyanebben az időszakban az I. r. felperes (személy
19. neve)-nak is nyújtott kölcsönt, aki azt a C. Kft. pénztárába fizette be. A kft.
20. január
21. napjával felszámolás alá került, a felperesek a felszámolási eljárás során hitelezői igényt nem jelentettek be. A felperesek módosított keresetükben elsődlegesen az I., illetve - vagylagosan - a II. r. alperes kötelezését kérték 8 000 000 Ft és ennek
22. január
23. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata megfizetésére kölcsön visszafizetése jogcímén. Másodlagosan jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése címén - ugyancsak vagylagosan - az I., II. és III. r. alperesek marasztalását kérték a fenti összeg erejéig. Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezésük szerint nem kötöttek kölcsönszerződést a felperesekkel, az I. r. felperes az I. r. alperessel abban állapodott meg, hogy az általa tagi kölcsön címén a (C.) Kft. részére fizetendő összegből 8 000 000 Ft-ot oly módon teljesít, hogy azt az I. r. alperes számlájára átutalja, aki azt továbbutalja a kft. számlájára. Előadták, ennek a megállapodásnak az volt az indoka, hogy az I. r. felperesnek euróban állt rendelkezésére a kölcsönözni kívánt összeg, amelynek átváltása árfolyamfüggő volt, ezért a II. r. alperes vállalta, hogy leánya, az I., r. alperes számláján elhelyezett megtakarításából megelőlegezi az I. r. felperes által nyújtandó tagi kölcsönt. Állították, hogy ennek a megállapodásnak megfelelően az I. r. alperes számlájáról
24. április
25. napján a (C.) Kft. számlájára átutalt 8 000 000 Ft az I. r. felperes által a társaságnak nyújtott, de a II. r. alperes által megelőlegezett tagi kölcsön volt, és ezt a megelőlegezett összeget fizette meg utóbb az I. r. felperes oly módon, hogy
26. április 16-án átutalt az I. r. alperes bankszámlájára 34 000 eurót. A Gyulai Törvényszék a 12.P.20.035/2013/
27. számú ítéletével a felperesek keresetét elutasította, míg a felperesek fellebbezése alapján eljárt Szegedi Ítélőtábla a Pf.I.20.568/2014/
28. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és kötelezte a II. r. alperest, hogy fizessen meg az I. és II. r. felperesek, mint egyetemleges jogosultak részére 8 000 000 Ft-ot és ennek
29. június
30. napjától járó kamatait. Rendelkezett továbbá az első- és a másodfokú perköltség és eljárási illeték viseléséről. Határozatának indokolása szerint lényegesnek ítélte, hogy a III. r. alperes mint kölcsönadó, és a (C.) Kft. mint kölcsönbevevő között
31. április 9-én létrejött szerződés alapján a III.r. alperes 8 000 000 Ft kölcsön folyósítását vállalta, és miután ugyanezen a napon került átutalásra az I. r. alperes bankszámlájáról 8 000 000 Ft a (C.) Kft. számlájára, arra a meggyőződésre jutott, hogy az I. r. alperes számlájáról átutalt 8 000 000 Ft az az összeg volt, amelyet a III. r. alperes kölcsönként folyósított a (C.) Kft.-nek. Ezt alátámasztó tényként értékelte, hogy a III. r. alperesnek - a tagjai és a (C.) Kft. valamint a (C.) (P.) Kft. tagjai közötti személyi összefonódások révén - jelentős érdeke fűződött a (C.) Kft. vagyoni helyzetének rendezéséhez, aminek érdekében több ízben is jelentős pénzösszeget invesztált a cég vagyonába, s ennek egyik tétele volt az I. r. alperes számláját terhelő 8 000 000 Ft. Bizonyítottnak fogadta el az I. r. felperesnek azt az állítását, miszerint nem állt szándékában, hogy a kft.-nek kölcsönt nyújtson. Ezt igazoló bizonyítékként értékelte, hogy a társaság komoly likviditási gondokkal küzdött, a felperes cége pedig nem volt tagja a (C.)-(P.) Kft.- nek, így a társaság várt hasznából sem részesülhetett, ezért nyilvánvalóan csak olyan természetes személy részére nyújtott kölcsönt, akinek pénzügyi helyzete folytán annak visszafizetésére reális esélyt látott. (személy
32. neve) tanúvallomását is mérlegelve megállapította, ha az I. r. felperes a kft.-nek nyújtott volna kölcsönt, az I. r. alperes számlájáról a kft. számlájára átutalt összeget a II. r. alperes az I. r. felperes befizetéseként tüntette volna fel a cég könyvelésében, de nem ez történt. Az alperesi védekezést cáfoló tényként vette figyelembe, hogy az I. r. felperes a kft. elleni felszámolási eljárás során hitelezői igényt nem jelentett be, továbbá hogy a társaság más tagja, így Újhelyi Imre részére is adott magánkölcsönt, aki azt az általa nyújtott tagi kölcsönként fizette be a társaságba. A jogerős ítélettel szemben a II. r. alperes perújítási kérelmet terjesztett elő, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását. Perújítási kérelmét arra alapította, hogy a (M.) Bt. felperesnek (személy
33. neve) I. r. és (személy
34. neve) II. r. alperessel szemben indított peres eljárás során szerzett tudomást arról, hogy a (C.) Kft. tagja, (személy
35. neve) pontos ismeretekkel rendelkezik arról, valójában milyen jogcímen teljesítette az I. r. felperes az I. r. alperes számlájára utalt 8 000 000 Ft-ot. Perújítási okként szolgáló bizonyítékként jelölt meg ezen túl (személy
36. neve)
37. június 20-án kelt, (személy
38. neve)-nak írt levelét, amelyben leírta, hogy a
39. január 24-iki taggyűlésen hozott döntés alapján az I. r. felperes a tagi kölcsön fizetési kötelezettségét oly módon teljesítette, hogy 8 000 000 Ft-ot az I. r. alperes számlájáról utaltatott a kft.-nek, majd ezt a részére megelőlegezett összeget utóbb euróban visszafizette az I. r. alperesnek. A felperesek ellenkérelme a perújítással támadott jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletével a Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.568/2014/
40. számú ítéletét hatályában fenntartotta, kötelezte a II. r. perújító alperest, hogy fizessen meg az államnak 480 000 Ft eljárási illetéket, míg a perújított felperesek, mint egyetemleges jogosultak részére 508 000 Ft perköltséget. Ítélete indokolásában a II. r. perújító alperes által felhozott,
41. június 20-án kelt okiratot nem ítélte alkalmasnak állítása alátámasztására, míg (személy
42. neve) tanúvallomását ellentmondásosnak találta, miután nevezett nyilatkozata nem volt egyértelmű a tekintetben, hogy az érintett levelet e-mail formájában juttatta-e el (személy
43. neve)-nak, ajánlott, tértivevényes, esetleg egyszerű levélként. Nem volt tisztázható a perben az sem, hogy hogyan került a levél a II. r. perújító alperes birtokába, és (személy
44. neve) bizonytalan volt abban is, hogy az ügyvezetők teljesítéseként befizetett összegnek mi volt a jogcíme. Ellentmondó nyilatkozatokat tett továbbá arra vonatkozóan, hogy szóbeszéd útján szerzett tudomást a perújított I. r. felperes által befizetett, konkrétan meg nem határozott összegről, avagy arról a II. r. perújító alperestől, illetve általa megnevezni nem kívánt egyéb forrásból értesült. Mindezek alapján megkérdőjeleződött az okirat valódisága, annak keletkezési körülményei nem voltak tisztázhatóak, az ellentmondásokat pedig a per során feloldani nem lehetett. Kiemelten értékelte, hogy (személy
45. neve) meghallgatása során először az okirat tartalmát felidézni nem tudta, majd annak felolvasása után már állította, hogy az pontosan rögzítette az akkori történéseket, amit azért ítélt aggályosnak, mert a tanú saját állítása szerint is a II. r. perújító alperes kérése alapján kereste meg a kft.-vel kapcsolatos okiratokat, és ennek során szükségszerűen olvasnia kellett a perben felhasznált dokumentum tartalmát is. Mindezek alapján mind (személy
46. neve) tanúvallomását, mind az okiratot alkalmatlannak ítélte arra, hogy azok alapján a jogerős ítéletben foglaltaktól eltérő, a II. r. perújító alperesre kedvezőbb döntést lehessen hozni, ezért a jogerős ítéletet a Pp.
47. §-ában foglaltak alapján hatályában fenntartotta. Az ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében a II. r. perújító alperes elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a perújítási kérelmének helyt adó döntés meghozatalát, míg másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Fellebbezési érvelése szerint a perújítási eljárás során is irányadó a bíróság számára a Pp.
48. §