Pf.20184/2016/3 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Pf.I.20.184/2016/3/I. szám A Győri Ítélőtábla a Dr. Mester Csaba Ügyvédi Iroda ( ügyintéző: dr. Mester Csaba ügyvéd) által képviselt I.r. és II.r. felpereseknek a dr. Bacsek György ügyvéd által képviselt alperes ellen személyiségi jogok megsértése iránt indított perében a Győri Törvényszék

1. június
2. napján meghozott P.20.256/2015/
3. számú ítélete ellen a felperesek által
4. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja, az alperes által az I.r. felperesnek 15 napon belül fizetendő marasztalási összeget 600.000 (Hatszázezer) forintra és ennek az elsőfokú ítéletben írt kamataira felemeli. Egyebekben az elsőfokú ítélet megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Köteles az I.r. felperes 15 napon belül megfizetni az alperesnek 34.560 (Harmincnégyezerötszázhatvan) forint másodfokú eljárási költséget. Köteles a II.r. felperes 15 napon belül megfizetni az alperesnek 38.100 (Harmincnyolcezer-egyszáz) forint másodfokú eljárási költséget. Az illetékügyben eljáró hatóság felhívására az I.r. felperes 112.000 (Egyszáztizenkettőezer) forint, a II.r. felperes 128.000 (Egyszázhuszonnyolcezer) forint, az alperes 16.000 (Tizenhatezer) forint feljegyzett fellebbezési illetéket köteles az állam javára megfizetni. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes a ....online című internetes portálon
5. szeptember
6. napján megjelent „Új családja lesz ...-nak" című cikkében a „... információi szerint babát vár II.rendű felperes neve párja", „A kismama a terhesség elején jár", (II.rendű felperes neve) „újra apa lesz, immár negyedszer" és a „Kettő vagy három (gyermek) még nem, de egy biztosan érkezik, mégpedig jövő tavasszal" közlésekkel megsértette az I.r és II.r. felperesek magánélethez fűződő személyiségi jogát. A bíróság az alperest eltiltotta az I.r. és II.r. felperesekről hozzájárulásuk nélkül az I.r. felperes terhességével kapcsolatos cikkek megjelentetésétől. Kötelezte az alperest, hogy 8 napon belül törölje a ...-online című internetes portálról a hivatkozott újságcikket, valamint ugyanezen határidőn belül a peres felek nevének megjelölésével tegye közzé az ítélet rendelkező részét és fejezze ki sajnálkozását a hivatkozott cikk megjelentetése miatt. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I.r. és II.r. felperesnek fejenként 400.000 forintot és ezen összeg után
7. szeptember
8. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatot. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az állam javára 240.000 forint eljárási illetéket, az I.r. és II.r. felpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 15 napon belül 4.755 forint tanúdíjból, 57.000 forint szakértői költségből és díjból, valamint 101.600 forint ügyvédi munkadíjból álló perköltséget azzal, hogy ezt meghaladóan a peres felek maguk viselik az eljárás során felmerült költségeiket. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperesek előadóművészek, kollegiális kapcsolatuk
9. körül vált szorosabbá.
10. július végén az I.r. felperes teherbe esett. Az I.r. felperes baráti, családi köre fenntartással élt a II.r. felperessel szemben, az I.r. felperesnek a II.r. felperes baráti körével feszült volt a viszonya. Az I.r. felperes terhességéről a felperesek csak néhány barátjuknak beszéltek, azt a baráti, rokoni kör számára nem hozták nyilvánosságra. Az alperes által kiadott, a kereseti kérelem tárgyává tett,
11. szeptember
12. napján megjelent újságcikk a felperesek hozzájárulása nélkül közölte, hogy az I.r. felperes gyermeket vár, a II.r. felperes újra apa lesz. A felperesek szélesebb ismeretségi, rokoni köre, illetve a közvélemény e cikkből értesült az I.r. felperes terhességéről. A felpereseknek emiatt magyarázkodniuk kellett. A gyermekvállalásról megjelent cikk miatt az I.r. felperes kapcsolata családjával feszültté vált, szorongás alakult ki nála, amely a napi tevékenységében is akadályozta. Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy az orvosi dokumentációban az I.r. felperest a terhesség 22-
13. hete között 6 alkalommal „veszélyeztetett terhesként" jelölték meg. A perbeli újságcikk megjelenése és az I.r. felperes terhességének diagnózisában rögzített veszélyeztetettség között nincs okozati összefüggés. Megállapította, hogy a felperesek gyermeke
14. április
15. napján született meg. A törvényszék kifejtette, hogy a
16. évi CLXXVII. törvény
17. § /1/ bekezdéséből következően a jelen eljárás alapjául szolgáló jogvitára a
18. évi V. törvény (Ptk.) rendelkezései az irányadók. Megállapította, hogy a kereseti kérelem alapjául szolgáló négy cikkrészlet mindegyike az I.r. és II.r. felperes közös gyermekének vállalásával kapcsolatos, így azok a felperesek közös magánéleti eseményére vonatkoztak. Rámutatott, hogy az alperes alaptalanul hivatkozott a felperesek közszereplői minőségére, tekintettel arra, hogy a közszereplőket is megilleti az a jog, hogy magánéletük részleteit a média tiszteletben tartsa. Hangsúlyozta, hogy a felperesek csak a közszereplői tevékenységgel kapcsolatos tevékenységük kapcsán minősülnek közszereplőnek, s személyhez fűződő jogaik vonatkozásában is csak e körben terheli őket magasabb tűrési kötelezettség. A magánéletre vonatkozó, a közszereplői minőséghez nem kapcsolódó közléseket illetően minden egyes alkalommal vizsgálni kell az érintett hozzájárulását. Az a körülmény, hogy a médiában korábban megjelent nyilatkozatok a magánélet részleteire is kiterjedtek, nem az újabb újságcikk jogsértő jellege, hanem a jogsértés következményei körében értékelendő. Mindezekre tekintettel a Ptk. 2:
19. § /1/ bekezdés a/ pontja alapján megállapította, hogy az alperesi cikkrészletek a Ptk. 2:
20. § b/ pontja szerint megsértették a felperesek magánélethez való jogát. Az alperes további jogsértésétől való eltiltásáról a Ptk. 2:
21. § /1/ bekezdés b/ pontja alapján határozott, az alperest a Ptk. 2:
22. § /1/ bekezdés c/ pontja alapján kötelezte elégtételadásra. A felpereseknek a fejenként 2.000.000 forint és járulékai sérelemdíj megfizetése iránt előterjesztett igényét a Ptk. 2:
23. § /1/, /2/ és /3/ bekezdésére hivatkozva részben találta alaposnak. Rámutatott, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz elegendő a személyiségi jogsértés tényének megállapíthatósága, az alperes a Ptk. 6:
24. §-ában írtakra figyelemmel nem tudta magát a sérelemdíj fizetési kötelezettség alól kimenteni. Megállapította, hogy a sérelemdíj mértékét meghatározó körülmények igazolása a felperesek bizonyítási kötelezettsége. Kifejtette, hogy a személyiségi jogsértés ugyan önmagában megalapozza a sérelemdíj iránti igényt, de annak összege a felperesi bizonyítási kötelezettségek teljesítése alapján határozható meg, továbbá e körben a bíróság a Pp.
25. § /3/ bekezdése alapján köztudomású tényeket is figyelembe vehet. A II.r. felperes személyes nyilatkozata, Á.B., Cs.V., Sz.A. tanúvallomása, valamint a perben beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján megállapította, hogy a felperesek által hivatkozott sérelmeknek csak egy része állt okozati összefüggésben az alperesi újságcikkel. Kiemelte, hogy a felperesek a közös gyermekük vállalását, az I.r. felperes terhességét nyilvánvalóan csak időlegesen tarthatták titokban. Az alperesi magatartás által okozott sérelem tehát egyrészt abban állt, hogy az újságcikk az időlegesen titokban tartott körülményt a szükségesnél néhány hónappal korábban fedte fel, másrészt pedig abban, hogy az alperesi közlemény megjelenésével a felperesek gyermekvállalásáról nemcsak a felperesek által értesíteni szándékozott kör, hanem a felperesek magánélete szempontjából „illetéktelen" közönség is tudomást szerzett. Nem találta alaposnak azt a felperesi hivatkozást, mely szerint az I.r. és II.r. felperesek rokoni, baráti köréhez való viszonya a cikk megjelenésének következtében változott hátrányosan. Rámutatott, hogy az okozott sérelemnek nem volt része az sem, hogy az I.r. felperes veszélyeztetett terhessé vált, mert a beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemény ezt az állítást nem támasztotta alá. Utalt arra, hogy a felperesek maguk is közrehatottak az „ideiglenes titok" idő előtti kitudódásához azzal, hogy ezt az információt egy szűkebb körrel megosztották, s így azt olyan személy tudomására hozták, aki a felperesek bizalmával visszaélve azt kiadta a sajtó részére. Ugyanakkor e körülmény a törvényszék ítéletének indokolása szerint az alperesi oldal felróhatóságát nem érintette, ugyanígy nem befolyásolta a sérelemdíj mértékét az a körülmény sem, hogy a perbeli hír több cikkben is megjelent. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság a jogsértés súlyát, a bizalmas információ titok jellegének ideiglenességét, a felperesekre és környezetükre gyakorolt hatást mérlegelve, a köztudomású tényekre valamint a nyilvánosság terjedelmére tekintettel a sérelemdíj összegét felperesenként 400.000 - 400.000 forintban találta megállapíthatónak. A perköltségről a Pp.
26. § /1/ valamint
27. § /1/ bekezdés alapján rendelkezett. Ekörben utalt arra, hogy a Pp.
28. § /2/ bekezdése alapján a sérelemdíjra vonatkozó igény nem volt nyilvánvalóan eltúlzott mértékű. Az elsőfokú ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő fellebbezést, amelyben kizárólag a javukra megállapított sérelemdíj vonatkozásában kérték annak megváltoztatását úgy, hogy az ítélőtábla a kereseti kérelemben írtakkal egyezően kötelezze az alperest sérelemdíj megfizetésére. Arra hivatkoztak, hogy a törvényszéknek a sérelemdíjat részben elutasító rendelkezése jogilag teljes mértékben megalapozatlan. Kifejtették, hogy a felpereseket ért hátrányok kompenzálására a támadott ítéletben megállapított sérelemdíj nem alkalmas, reparációs célját nem képes betölteni. Hivatkoztak arra, hogy a sérelemdíjnak kettős funkciójából következően szankcionálnia kell az elkövetett jogsértést és az alperes teljesítőképességére, az alperesi sajtótermék olvasottságára is figyelemmel visszatartó hatást kell kifejtenie, erre azonban a törvényszék által megállapított fejenként 400.000 forintos összeg ugyancsak alkalmatlan. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet támadott rendelkezéseinek helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a sérelemdíj összegszerűségét az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, az elsőfokú ítélet indokolásából kitűnik, hogy a törvényszék e körben milyen tényeket mérlegelve döntött. Hangsúlyozta, hogy a beszerzett igazságügyi szakértői vélemény alapján az I.r. felperesnek a veszélyeztetett terhessé válása nem hozható okozati összefüggésbe a perbeli újságcikkel. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között (Pp.
29. § /3/ bekezdés) bírálta felül és megállapította, hogy az I.r. felperes fellebbezése kisebb részben alapos, túlnyomó részt nem alapos. A II.r. felperes fellebbezése nem alapos. Az elsőfokú bíróság a szükséges és egyben elégséges körben a bizonyítási eljárást lefolytatta. A törvényszék azt helyesen állapította meg, hogy a perben beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján nem bizonyított az I.r. felperes veszélyeztetett terhessége és az alperesi újságcikk által kiváltott sérelmek közötti okozati összefüggés. Osztja az ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontját azt illetően, hogy az alperesi magatartással okozott sérelem az időleges titok idő előtti felfedésében, valamint a bizalmas információ széles körben ismertté válásában nyilvánult meg. Ehhez képest csekély annak a jelentősége - és egyértelmű peradat ezt nem is támasztja alá - , hogy a terhesség tényét egyébként a felperesek meddig tudták volna eltitkolni. Osztja az ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontját azt illetően is, hogy a jogsértés súlyára, az ideiglenes titok jellegre, a köztudomású tényekre és a nyilvánosság terjedelmére figyelemmel a sérelemdíj összege felperesenként 400.000 forintban állapítható meg. Ugyanakkor a jelen esetben az I.r. és II.r. felperesek nem csupán köztudomású tényekre hivatkoztak, hanem igazolni kívánták és részben sikeresen bizonyították is az újságcikk miatt őket ért hátrányokat. Téves az elsőfokú ítéletnek az a sommás megállapítása, mely szerint az alperesi újságcikk által a jogsértéssel okozott sérelemnek nem része az I.r. és II.r. felpereseknek a rokoni, baráti körhöz való viszonya, annak a cikk megjelenése utáni alakulása. A II.r. felperes személyes előadása, valamint Sz.A. nak, Cs.V. nak és Á.B. nak az elsőfokú ítélet indokolásában részletesen ismertetett tanúvallomása azt támasztja alá, hogy az újságcikk megdöbbenést, felháborodást váltott ki az I.r. felperes szüleinél, valamint mindkét felperes baráti, ismeretségi körében. Á.B. tanúvallomásában előadta, hogy az alperesi közlés a felperesek között is vitákra, veszekedésekre adott okot, a felperesek kapcsolatát is megterhelte. Cs.V. tanúvallomása szerint mindként felperes baráti körében beszédtéma volt a perbeli újságcikk, az ismerősi kör negatívan állt hozzá az abból ismertté vált új információkhoz és mindez az I.r. felperest jobban megviselte. A tanúvallomások alapján, valamint az igazságügyi orvosszakértői vélemény részét képező szakkonzulensi véleményből megállapíthatóan az I.r. felperest megviselték a perbeli újságcikkben írtak, pszichés stresszt okoztak nála. Ugyanakkor tényként állapítható meg az is, hogy a II.r. felperes személyes előadása alapján a perbeli újságcikknek nem csak negatív hatásai voltak. A II.r. felperes a
30. június 1-jei tárgyaláson azt adta elő, hogy az újságcikket követően az I.r. felperes anyja „részben a mi oldalunkra állt, az ő meggyőzése kapcsolatunk komolyságáról jelenleg is tart". Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a két felperest ért hátrányokat azonos súlyúként értékelve a sérelemdíj összegét is azonos összegben állapította meg. Az I.r felperesnél feltárt többletkörülmények miatt az őt ért hátrányok kompenzálására 600.000 forint szükséges és egyben elégséges. A II.r. felperesnél a tanúvallomások által igazolt csekélyebb mértékű, konkrét, bizonyított hátrányok nem indokolják a köztudomású tények alapján is megállapítható 400.000 forintos sérelemdíj felemelését. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a sérelemdíj visszatartó, szankció jellegű funkciójánál a másodfokú eljárásban a felperes részéről hivatkozott, a jogsértő által elért vagy potenciálisan elérhető árbevételnek nincs jelentősége, az - erre irányuló kereseti kérelem esetén - a Ptk. 2:51.§ /1/ bekezdés e/ pontja szerinti jogkövetkezménynél lehet releváns. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit a Pp.
31. § /2/ bekezdése alapján részben megváltoztatta és az I.r. felperesnek fizetendő sérelemdíj összegét 600.000 forintra felemelte. Az I.r. felperes vonatkozásában a sérelemdíj összege kisebb mértékben került felemelésre, a II.r. felperes vonatkozásában pedig a fellebbezés nem volt alapos. A Pp.
32. § /2/ bekezdése alapján az elsőfokú bíróság által megállapított perköltségek megváltoztatására az ítélőtábla nem látott alapot. A másodfokú eljárásban az I.r. felperes részbeni pernyertességére is tekintettel az elsőfokú bíróság által e körben kifejtettek változatlanul irányadók, az alperes által fizetendő perköltség arányban áll a felperesek pernyertességével. A másodfokú eljárásban az I.r. felperes 1/8 arányban lett pernyertes, a II.r. felperes pedig teljes egészében pervesztesnek bizonyult, ebből következően a feljegyzett fellebbezési illeték viselésére az I.r. felperes 7/8, az alperes 1/8, a II.r. felperes a saját fellebbezési illetéke vonatkozásában teljes egészében köteles (6/
33. (VI.26.) IM rendelet
34. § /2/ bekezdés). A másodfokú eljárásban teljes egészében pervesztes II. r. felperes és a 7/8 arányban pervesztes I. r. alperes a Pp.239.§ és 81.§ /2/ bekezdése lapján kötelesek az alperes perköltségének megfizetésére. Az ügyvédi munkadíj Áfa-t is magában foglaló összegéről a kifejtett ügyvédi tevékenység mérlegelésével az ítélőtábla a 32/
35. (VIII.22.) IM rendelet 3.§ /1/, /2/, /5/ és /6/ bekezdései alapján határozott úgy, hogy azt a II.r. felperes vonatkozásában 38.100 forintban, míg az I.r. felperes vonatkozásában a részleges pernyertességre tekintettel 34.560 forintban határozta meg. Győr,
36. február
37. . Lezsák József sk. a tanács elnöke. Szalay Róbert sk. előadó bíró Dr. Mészáros Zsolt sk. bíró A kiadmány hiteléül: Kiadó