Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.231/2016/4/II. A Fővárosi Ítélőtábla a Kummer Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: dr. Kummer Ákos ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Jurida Petra Natália ügyvéd (címe) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és a dr. Bodolai László ügyvéd (címe) által képviselt II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen személyiségi jogsértés miatt indult perében a Budapest Környéki Törvényszék
- június
- napján kelt 16.P.20.385/2016/
- számú ítélete ellen a II. rendű alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Kötelezi a II. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 15.000 (tizenötezer) forint + áfa fellebbezési költséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy azzal, hogy az I. rendű alperes által üzemeltetett ... portálon ...-én a II. rendű alperessel „..." címmel megjelent interjúban a II. rendű alperes valótlanul állította, az I. rendű alperes pedig valótlanul híresztelte azt, hogy a felperes tagjai embercsempészéssel buktak meg, megsértették a felperes jóhírnévhez fűződő jogát. Az alpereseket a további jogsértéstől eltiltotta. Kötelezte az alpereseket, hogy 15 napon belül levélben fejezzék ki a felperes részére az elkövetett jogsértésért való sajnálkozásukat, elismerve a jogsértés megtörténtének a tényét, és ezért kérjenek bocsánatot a felperestől. Egyben feljogosította a felperest arra, hogy ezen leveleket az általa választott módon hozza nyilvánosságra. Kötelezte továbbá az alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek egyetemlegesen 600.000 forintot, ennek
- január
- napjától kezdődően a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát, 30.000 forint + áfa perköltséget, valamint egyetemlegesen fizessenek meg az illetékes adóhatóság külön felhívására 36.000 forint le nem rótt eljárási illetéket. A felperes kereseti kérelmét a
- évi V. törvény (új Ptk.) 2:
- § d) pontjában és a 2:
- §
(2)bekezdésében foglalt szabályozás alapján bírálta el. A kereset tárgyává tett, a II. rendű alperessel készített interjú során a „Magyarországon kik voltak az embercsempészek?" újságírói kérdésre adott azon választ, mely szerint „Mindenki." Még ... is buktak meg valahol az elsők között." közlést tényállításként értékelte. Az alperesi védekezés okán a PK
- számú állásfoglalás rendelkezéséből kiindulva vizsgálta a felperes kereshetőségi jogát. E körben arra az álláspontra helyezkedett, hogy a II. rendű alperes által használt „..." szó egyértelműen a felperesre utal, az alapján a felperes személye kifejezetten felismerhető és a közléssel összefüggésbe hozható, ezért a felperes kereshetőségi joggal rendelkezik. Megállapította, hogy a jogvitában az alperesek a tényállítás valóságtartalmát nem tudták igazolni, miután nem bizonyították azt, hogy a felperesnek, illetve tagjainak köze lett volna az embercsempészethez, vagy hogy bármely taggal szemben jogerősen megállapításra került volna bűncselekmény elkövetése. A kifogásolt közlés tartalmát sértőnek találta. Rögzítette, hogy az interjúkészítés időpontjában a kérdés a közvéleményt kifejezetten foglalkoztatta, ebben az időszakban hangzott el a perbeli kijelentés a politikai közéletben ismert, gyakran szereplő felperes személyével kapcsolatosan. Miután fontos érdek fűződik ahhoz, hogy milyen a közéletben aktívan részt vevő szervezet megítélése, az alperesek valótlan közlése alkalmas arra, hogy a felperes társadalmi megítélését hátrányosan befolyásolja, hiszen bűncselekmény elkövetésével hozták összefüggésbe. Tekintettel arra, hogy az alperesek nem állították, hogy ... a felperesi szervezet tagja lenne, továbbá ... büntetőjogi felelősségének megállapítására embercsempészet miatt nem került sor, az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a perben azt, hogy nevezett magánszemélyként összefüggésbe hozható-e a felperessel. Fentiek alapján a Ptk. 2:
- §
(1)bekezdés
- a)pontja alapján a jogsértést megállapította és alkalmazta a
- b)és
- c)pont szerinti objektív jogkövetkezményeket. A Ptk. 2:52. §
(1)-
(3)bekezdése értelmében határozott a sérelemdíj tárgyában. Annak megállapítása körében figyelemmel volt arra, hogy a jogsértés bekövetkeztén túlmenően a felperes további hátrányt nem bizonyított. Köztudomású tényként fogadta el azt, hogy az alperesi jogsértés jellegét tekintve alkalmas arra, hogy a felperest nem vagyoni sérelem érje, melynek kompenzálására a sérelemdíj alkalmas. Az összegszerűség meghatározása során figyelembe vette azt a körülményt, hogy a kifogásolt közlés nagy nyilvánosságot kapott, az az interneten huzamosabb időn át olvasható volt. Értékelte azt a körülményt is, hogy a közlés olyan időszakban látott napvilágot, amikor az egész magyar közéletet kifejezetten foglalkoztatta a menekültkérdés. A keresetnek megfelelően az alperesek egyetemleges marasztalására került sor. A perköltségviselés tárgyában a Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint határozott. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a II. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben a PK
- számú állásfoglalás alapján hivatkozott arra, hogy perbeli legitimációval személyiségvédelmi perben kizárólag az rendelkezik, akire a közlés közvetlenül vonatkozik, a sérelmezett állítás egyértelműen, félreérthetetlenül és közvetlenül rá utal. A perbeli interjú során a „..." szófordulatot használta, nem említette név szerint a felperest, még csak nem is utalt rá. A „..." kifejezés csupán általánosítás, nem egyértelműen a felperesre vonatkozik, legfeljebb a tagjaira, követőire, képviselőire, de mindenképpen természetes személyekre. Kereshetőségi jog hiányában a kereset elutasításának van helye. Mindemellett előadta, hogy a rendelkezésre álló információk alapján joggal és alappal vonhatta le azt a következtetést, hogy ... szimpatizánsok is részt vettek adott cselekmények elkövetésében, azaz a tényekből levont következtetése véleménynek minősül. A megállapított sérelemdíj összegét eltúlzottnak és a sérelem mértékével összhangban nem állónak találta. Hivatkozott arra, hogy a felperes közszereplő, személyiségi jogainak védelme a szükséges és arányos mértékben korlátozható. A felperes nem igazolt olyan körülményt, ami az általa igényelt sérelemdíjat alátámasztaná. Mindezek alapján elsődlegesen az első fokú ítélet megváltoztatását és a kereset kereshetőségi jog hiányában történő elutasítását, másodlagosan a kereset elutasítását kérte azon okból, hogy a rendelkezésre álló információk alapján alappal vonhatta le azt a következtetést, hogy ... szimpatizánsok követték el az adott cselekményt, ezért ez véleménynek minősül, harmadlagosan pedig a jogsértés esetleges megállapítása okán a sérelemdíj megfizetésére vonatkozó marasztalás megváltoztatását kérte, figyelemmel arra, hogy a felperes közszereplő és nem igazolt olyan körülményt, ami az igényelt sérelemdíj mértékét alátámasztaná. Fellebbezési ellenkérelmében a felperes az első fokú határozat helybenhagyását indítványozta. Álláspontja szerint kereshetőségi joggal rendelkezik, a jogvitában a „..." kifejezés a szervezetre vonatkozik, az a mozgalom tagjait jelöli. Álláspontja szerint nem vitatható, hogy a sérelmezett közlés tényállítás, helyesen került sor a sérelem díj összegének megállapítására is, tekintettel arra, hogy az alperesi jogsértés jelentős súlyú. Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő. A II. rendű alperes fellebbezése nem alapos. A másodfokú bíróság a Pp.
- §
(3)bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság ítéltét csak a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között bírálhatta felül, így I. rendű alperesi fellebbezés hiányában nem érintette az I. rendű alperessel szemben meghozott rendelkezést. A jogvitában alkalmazandó jogszabályi rendelkezéseket az elsőfokú bíróság határozatának indokolásában ismertette, arra a másodfokú bíróság csupán visszautal. A Fővárosi Ítélőtábla a felperes kereshetőségi joga, valamint a megállapított jogsértés vonatkozásában az első fokú határozatban kifejtett jogi indokolással egyetértett, azt megismételni nem kívánja. A II. rendű alperes fellebbezésének tükrében arra mutat rá, hogy kereset tárgyává tett közlést a PK
- számú állásfoglalás II. pontjában foglaltak értelmében valóságos tartalmuknak megfelelően, szövegösszefüggésében értékelve, figyelemmel a társadalmilag kialakult közfelfogásra is, az volt megállapítható, hogy az átlagolvasó szemszögéből megítélve a „..." szó nem a felperesi mozgalom szimpatizánsaira, hanem ténylegesen a felperesi szervezethez tartozó egyénekre vonatkozott. Ekként helyesen került sor annak megállapítására, hogy a jogvitában a felperes kereshetőségi joggal rendelkezik. A másodfokú bíróság megítélése szerint a sérelmezett közlés, mely szerint „..." követték el az adott cselekményt, egyértelműen tényállításnak minősül, az nem értékelhető a rendelkezésre álló információk alapján levont következtetésként, véleményként. A II. rendű alperes az újságírói kérdésre adott válaszában azt állította, hogy ... is buktak meg, ekként bűncselekmény embercsempészés - elkövetésével vádolta a felperesi szervezet tagjait. Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság azt, hogy az alperesek a perben nem bizonyították, hogy a felperesi mozgalom tagjai embercsempészésben vettek részt, ilyen cselekmény miatt „lebuktak". A jogvitában felhozott ...-féle büntetőeljárás már a tárgybeli cikk megjelenésekor megszüntetésre került, mindemellett a felperesi szervezet és nevezett személy között nem állapítható meg összefüggés. Tekintettel arra, hogy az I-II. rendű alperes súlyosan felróható magatartásának eredményeként a felperesről hátrányos megítélésének kiváltására alkalmas nyilatkozat jelent meg, amely nagy nyilvánosságot kapott, a másodfokú bíróság nem talált olyan körülményt, ami a megállapított sérelemdíj leszállítását indokolná, még arra figyelemmel sem, hogy a felperes közszereplőként magasabb tűrési kötelezettséget kell, hogy tanúsítson. A Pp.
- §
(3)bekezdése alapján köztudomású tényként fogadható el, hogy a jogsértés a felperes hátrányos megítélésének kiváltására alkalmas. A Ptk. 2:52. §
(2)bekezdése értelmében a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges. A kért összeg többletbizonyítást a perbeli esetben nem indokolt, az elsőfokú bíróság által megállapított összeg eltúlzottnak nem tekinthető. A fentiek alapján az első fokú ítélet helybenhagyására a Pp. 253. §
(2)bekezdés szerint került sor. A II. rendű alperes fellebbezése eredményre nem vezetett, ezért a Pp. 239. §-án keresztül alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján a II. rendű alperes viseli a felperes másodfokú fellebbezési költségét, melynek mértékét a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 1. §
(1)bekezdése, 3. §
(2)bekezdés a) pontja,
(3)bekezdése és 4/A. §
(1)bekezdése alapján állapította meg. Ugyancsak az eredménytelenül fellebbező II. rendű alperes viseli a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán előlegezett fellebbezési illetéket. Budapest,
- február
- Kizmanné dr. Oszkó Marianne s.k. a tanács elnöke Dr. Hercsik Zita s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr. Kovács Éva s.k. bíró