Mfv.10425/2007/5 – Kúria

Mfv/K.III.10.425/2007/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Ivók Irma ügyvéd által képviselt felperesnek a dr.Gór Tamás jogtanácsos által képviselt Közép-dunántúli Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság (Veszprém, Jókai u. 5.) alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Veszprémi Munkaügyi Bíróság

1. március
2. napján meghozott 3.M.645/2006/
3. számú jogerős ítélete ellen az alperes részéről
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t A Legfelsőbb Bíróság a Veszprémi Munkaügyi Bíróság 3.M.645/2006/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s : Az alperes határozatával megállapította, hogy a felperes a nyugdíjjogosultság megállapításához 35 év 339 nap szolgálati időt szerzett, amelyen belül korkedvezményre jogosító idő 20 év és 102 nap. Határozata indokolásában megállapította, hogy korkedvezményes szolgálati időként a MAHART, illetve a Balatoni Hajózási Rt. munkáltatók által leigazolt időt (
6. június
8. március 31-ig), azon túl pedig az
9. április
10. és július
11. közötti időt lehetett elismerni, tekintettel arra, hogy sem a hajó, sem a munkakör nem változott, a hajónaplóba pedig bejegyzésre került a ki- illetőleg a behajózás fenti időpontja. Az ezt követő, egyéni vállalkozói jogviszonyban folytatott tevékenységet korkedvezményes szolgálati időként elfogadni nem lehetett annak ellenére sem, hogy a hajógépház a korkedvezményes munkaköri jegyzékben foglaltaknak megfelel, mert sem a helyszíni vizsgálat, sem a lefolytatott tanúmeghallgatási eljárás nem vezetett eredményre a tekintetben, hogy mint egyéni vállalkozó mikor, mennyi időtartamon át, illetve mely hajón és milyen munkakörben tevékenykedett a felperes. Ennek bizonyítására eredeti okmányokat (pl. hajózási napló) becsatolni nem tudott. A felperes fellebbezése folytán az alperes igazgatója a
12. december
13. napján meghozott 215/
14. számú határozatában rögzítette, hogy a felperesnél a nyugdíjjogosultság megállapításához figyelembe vehető szolgálati idő 35 év 35 nap, amelyen belül korkedvezményre jogosító idő 14 év és 355 nap. Határozata indokolásában megállapította, hogy a felperes
15. április 11-től nem dolgozott teljes munkaidőben korkedvezményre jogosító munkakörben, ezért az alapeljárás keretében elismert 20 év 102 nap korkedvezményre jogosító idő 14 év 355 napra módosult. A felperes által fellebbezésében vitatott
16. július 31-től jelenleg is fennálló egyéni vállalkozói tevékenység keretében szintén nem dolgozott teljes munkaidőben korkedvezményre jogosító munkakörben, így ezen idő korkedvezményes időként történő elismerésére az
17. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) és a végrehajtására kiadott 168/1997.(X.6.) Korm.rendelet (a továbbiakban: Vhr.) alapján lehetőség nincs. Az 1986-ban kiállított Hajós Szolgálati Könyv, valamint a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium szakvéleménye alapján megállapítható, hogy a felperes
18. április 11-től nem dolgozott teljes munkaidőben korkedvezményre jogosító munkakörben, ettől az időponttól kettős munkakört látott el, és nem állapítható meg, hogy mikortól, meddig végzett teljes munkaidőben korkedvezményre jogosító munkát. Tavi hajón, a fedélzeten dolgozók (kormányos hajóvezető) nem jogosultak korkedvezményre. Az
19. július 31-től fennálló vállalkozói jogviszony korkedvezményre jogosító szolgálati időként történő elismerhetőségének vizsgálatára nem volt lehetőség a felperes felróható magatartása - a hajónaplók, mint egykorú okirat megsemmisítése miatt. A Hajós Szolgálati Könyv egykorú bejegyzéseivel szemben a tanúnyilatkozatok alapján nem bizonyított az, hogy a felperes a vállalkozói jogviszony tartama alatt teljes munkaidőben, korkedvezményre jogosító munkakörben végzett munkát. A Balaton Hajózási Rt. által
20. január 20-án a tanúnyilatkozatok alapján kiállított korkedvezményes igazolás tartalmának a Hajós Szolgálati Könyv egykorú bejegyzései is ellentmondanak, ezért a már elismert korkedvezményre jogosító szolgálati időt is módosítani kellett. A felperes az
21. április 1-től
22. december 31-ig terjedő időben fizetés nélküli szabadságon volt, ezen időtartama alatt egyéni vállalkozói tevékenységet folytatott, így korkedvezményre jogosító időnek ez nem ismerhető el. A felperes keresetében kérte a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálatát, a határozatok megváltoztatását akként, hogy az
23. június 11-től
24. december 30-ig terjedő idő korkedvezményre jogosító szolgálati időnek minősüljön. A munkaügyi bíróság ítéletével a társadalombiztosítási határozatokat hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában a Belvízi Hajózási Szolgálati Szabályzat alapján megállapította, hogy a felperes kettős munkakörében mind fedélzeti, mind gépüzemi szolgálatot látott el, munkakörébe a fedélzeti gépek működésének biztosítása is beletartozott. A gépszemélyzet tagja - többek között - a gépüzemvezető és a géptiszt. A Szabályzat második részének 2.3.
25. és 2.3.
26. pontjára utalással rögzítette a munkaügyi bíróság, hogy a felperes a perben nem vitatottan a legmagasabb gépészképesítéssel rendelkezett, amely alapján korlátlan lóerőig és minden típusú hajón elláthatta a hajó gépüzemvezető feladatokat. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Hajózási Főosztályának állásfoglalása szerint a felperes gépvezető-hajóvezető munkakört látott el a Tünde, Szabadi, Balaton motorosokon. A hajó gépi felügyeletét nem menetközben, a hajó zárt gépházában látta el, hanem a hajó vezetése közben, a hajó kormányállásában a műszereket figyelve, ami nem minősül melegüzemi szolgálatnak. A későbbi Jókai motorosokon teljesített szolgálat szintén nem minősül melegüzemi szolgálatnak, mivel kettős munkakörök esetében a fedélzeti munkavégzés dominál, a gépházi szolgálat többnyire a hajó állásidejére korlátozódik. Ez a tevékenység nem jár egészségkárosító hatással, ezért korkedvezményes időként elismerni nem lehet. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes munkaköre szerepel a Vhr.
27. számú mellékletében felsorolt korkedvezményes munkakörök listáján, a felperes ténylegesen betöltötte ezt a munkakörét és ezt teljes munkaidőben végezte. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a korkedvezményes munkakörök listájánál megjelölt gépüzemvezető, gépvezető munkakörnél a jogszabály nem tesz különbséget fedélzeti és gépüzemi szolgálat között, a gépüzem, valamint a segédeszközök üzemeltetésének biztosításáról szól. Ez egyértelműen a gépüzemi szolgálatot jelenti. A felperes kettős munkakörében teljes munkaidejében ellátta a gépüzemi szolgálatot. A felperes a gépházi szolgálatot függetlenül attól, hogy a hajó kormányosa is volt, nemcsak a hajó állásidejében, hanem menetközben is ellátta és ténylegesen felelős volt a gépüzem, valamint a segédüzemek üzemeltetésének biztosításáért. Ezek alapján megalapozatlan az alperesnek azon megállapítása, hogy a felperes
28. április 11-től nem dolgozott teljes munkaidőben korkedvezményre jogosító munkakörben. Az alperes nem indokolta meg, hogy a Hajós Szolgálati Könyv kettős munkakör bejegyzésével szemben miért nem bizonyított a tanúnyilatkozatok alapján a vállalkozói jogviszony tartama alatt teljes munkaidőben korkedvezményre jogosító munkakörben végzett munka annak ellenére, hogy az eljárás során
29. március 10-én és szeptember 21-én készült ellenőri jelentések a határozati tényállástól eltérő megállapításokat tartalmaznak. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy korkedvezményre jogosító szolgálati időként kell elfogadni a felperes
30. időszakát. június 11-től
31. december 30-áig terjedő A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Tny.
32. §-ába és a Vhr.
33. §-ának /1/ bekezdésébe ütközően jogszabálysértő. Előadta, hogy a MAHART-nál eltöltött időszakra a felperes kormányos munkaköre a jegyzék
34. főcsoportja szerint csak a tengeri hajózásban jogosít korkedvezményre, folyami, illetve tavi hajózásnál nem, a felperes tehát egyszerre töltött be egy korkedvezményre jogosító, illetve egy arra nem jogosító munkakört. A gépvezető munkakör korkedvezményes munkakörnek történő elfogadásának a jegyzék szerint további feltétele a teljes munkaidő, ezért fogalmilag kizárt, hogy a felperes teljes munkaidejében a gépvezetői munkakörét töltse be, hiszen munkaidejében kormányosként is dolgozott. Az a bírósági álláspont, mely szerint a jogszabály nem tesz különbséget fedélzeti és gépüzemi szolgálat között, alapvetően hibás és jogszabálysértő. A Tny.
35. §-a szerint korkedvezményre csak az lehet jogosult, aki a szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végez. Ettől a Vhr. értelmezése nem térhet el, felvetődhet a kérdés, hogy a hajó fedélzetén, kormányos munkakörben a felperest milyen egészségkárosító hatások érik. Azért sem helytálló a bíróság indokolása, mivel a jegyzék szó szerint hajógépházi dolgozókat említ. Előadta továbbá az alperes, hogy a munkaügyi bíróság álláspontja szerint ellentmondásos megállapításokat tett ítélete indokolásának
36. és
37. oldalának második bekezdéseiben. Utalt arra is az alperes, hogy a munkaügyi bíróságnak is becsatolt álláspont szerint, egyeztetve a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium szakvéleményével az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság álláspontja az, hogy a felperes
38. április 11-től nem dolgozott teljes munkaidőben korkedvezményre jogosító munkakörben. A munkaügyi bíróság figyelmen kívül hagyta mind az ONYF, mind az illetékes minisztérium állásfoglalását, a Vhr.
39. § /5/ bekezdésébe ütközően kiterjesztően értelmezte a Vhr.
40. számú mellékletének
41. pontjában felsorolt munkakörök meghatározását. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Előadta, hogy munkaköre szerepel a korkedvezményes munkakörök listáján, ténylegesen betöltötte ezt a munkakörét, teljes munkaidőben végezte a munkát. A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság a Pp.
42. §-ának /1/ bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az alperes felülvizsgálati kérelmében lényegében a bizonyítékok Pp.
43. §-ának /1/ bekezdése szerinti szabad mérlegelését támadta felülvizsgálati kérelmében azzal, hogy a felperes milyen munkakörei és ezek milyen időtartamban jogosítják korkedvezményre. A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a Pp.
44. §-ának /2/ bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre alapítottan lehet a jogerős ítélet felülvizsgálatát kérni. Anyagi jogi és eljárási szabályok megsértése egyaránt alapot adhat a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére, azonban ha olyan eljárási szabálysértés nem történt, amely az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt, a megtámadott határozatot hatályában fenn kell tartani. Ha tehát a bírósági ítélet tényállása iratellenesen került megállapításra, okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó módon történt a bizonyítékok mérlegelése, akkor az eljárási szabálysértés megállapítható. Nem állapítható meg ugyanakkor jogszabálysértés, ha a felülvizsgálati kérelem - mint a perbeli esetben is - a bizonyítékok szabad mérlegelését támadja. A Legfelsőbb Bíróság jelen ügyben olyan eljárási szabálysértést nem észlelt, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná; a munkaügyi bíróság a bizonyítékok okszerű, helyes mérlegelésével állapította meg a felperes korkedvezményre jogosító munkaköreit és azok időtartamát. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp.
45. §-ának /3/ bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. A pervesztes alperest a Pp.
46. §-ának /1/ bekezdése alapján kötelezte a Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati eljárási perköltségének a megfizetésére. Budapest,
47. április
48. Dr. Kozma György sk. tanácselnök, Dr.Kárpáti Zoltán sk. előadó bíró, Dr.Kovács Ákos sk. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági írnok