Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.157/2016/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a Dr. Szabó Balázs Gábor Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szabó Balázs Gábor ügyvéd, fél címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Óvári Judit ügyvéd (fél címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Pécsi Törvényszék
- augusztus
- napján kelt 14.P.20.905/2015/
- számú ítélete ellen az alperes által
- sorszám, a felperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Állam javára - az illetékes állami adóhatóság felhívására - 48.000 (negyvennyolcezer) forint feljegyzett fellebbezési illetéket. A másodfokú eljárásban felmerült költségét mindkét fél maga viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy a felperes, mint adós és néhai N A, mint adóstárs az alperessel, mint hitelezővel a p 00000/00/X/39 helyrajzi számú, természetben P, T utca
- fszt.
- szám alatt található ingatlan felújítása érdekében
- április
- napján CHF alapú, 50.157 svájci frank összegű kölcsönszerződést kötött. A kölcsönszerződés I.
- pontjában a felek kötelezték magukat arra, hogy bármely elszámolási vita, illetve banki igény kielégítése esetére vagy a jelen okirat szerinti kölcsönből mindenkor fennálló kölcsön és egyéb tartozás mértékére, a folyósítás tényleges időpontja, a teljesítési kötelezettség lejárata megállapítása, valamint bármely egyéb, a közvetlen bírósági végrehajtás céljából szükséges tény, adat megállapítása tekintetében az adós banknál vezetett számlái és a bank nyilvántartásai, könyvei alapján készült közjegyzői okiratba foglalt ténytanúsítványt fogadják el, mint közhiteles, aggálytalan tartalmú bizonyítékot. Ennek megfelelően a kölcsön és járulékai nem, vagy nem szerződés szerinti megfizetése esetén a végrehajtás alapjául szolgáló mindenkor fennálló kölcsön- és járuléktartozást, továbbá a fent hivatkozott tényeket jelen okirat mellett az adós banknál vezetett számláiról, a bank nyilvántartásai, könyvei alapján készült közjegyzői okiratba foglalt ténytanúsítvány tanúsítja, amelynek elfogadására a felek jelen okirat aláírásával kötelezettséget vállalnak. A kölcsön visszafizetésének biztosítékaként a p 00000/00/X/39 szám alatti ingatlanra egyetemleges jelzálogszerződést kötöttek. A zálogszerződés
- pontja értelmében a kötelezett tudomásul veszi, hogy a jogosult a zálogtárgy meglétét, rendeltetésszerű használatát, annak állagát bármikor ellenőrizheti, valamint azt, hogy amennyiben a zálogtárgy állagának romlása a követelés kielégítését veszélyezteti, úgy a jogosult kérheti a zálogtárgy helyreállítását vagy a veszélyeztetés mértékének megfelelő biztosíték adását. Tudomásul veszi továbbá a kötelezett, hogy a zálogtárgyat csak a jogosult előzetes írásbeli hozzájárulása mellett idegenítheti el, terhelheti meg, adhatja bérbe vagy használatba, illetve apportálhatja gazdasági társaságba. A kötelezett tudomásul veszi, hogy amennyiben a fentiek szerinti biztosítékadási kötelezettségének - megfelelő határidőn belül - nem tesz eleget, úgy a jogosult kielégítési jogát vele szemben érvényesítheti. A zálogszerződés
- pontjának utolsó mondatában a kötelezett kijelentette, hogy a bank Üzletszabályzatát megismerte és magára nézve elfogadta. A felperes keresetében a kölcsönszerződés I.
- pontja, valamint a zálogszerződés
- pontja és
- pontja utolsó mondatának semmisségét kérte megállapítani azok tisztességtelensége miatt. Jogkövetkezményként annak megállapítását kérte, hogy a tisztességtelen feltételek nem jelentenek kötelezettséget a felekre nézve a Ptk.209/A.§-ának
(2)és
(4)bekezdése szerint. A kölcsönszerződés I.4. pontját a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II.5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1.§
- j)pontjára tekintettel tartotta tisztességtelennek, mert ha az adós nem ért egyet a banki nyilvántartás adataival, azok helytelenségét neki kell bizonyítania, vagyis a bizonyítási teher megfordul. A zálogszerződés 8. pontjával kapcsolatosan arra hivatkozott, hogy ezzel a hitelező az ingatlanpiaci árváltozás és az általa pontosan meg nem határozott, de az adóson kívül álló okok teljes kockázatát a felperesre hárítja, mely azt eredményezheti, hogy a hitelező zálogjogból való kielégítési joga megnyílhat annak ellenére, hogy az adós a szerződésszerű teljesítés érdekében mindent megtett. A zálogszerződés 12. pontjának utolsó mondatát pedig az R. 2.§
- d)pontjába és 1.§
- j)pontjába ütközőnek tartotta. Sérelmezte azt is, hogy üzletszabályzatot nem kapott, annak tartalmát nem ismerhette meg. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a peres felek között 2007. április 3. napján megkötött, 0000000 számú fogyasztói kölcsönszerződés I.4. pontjába foglalt, egyedileg meg nem tárgyalt szerződéses kikötés tisztességtelen. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és rendelkezett az eljárási költségek viseléséről. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a kölcsönszerződés I.4. pontjának kikötése folytán a bizonyítási teher abban az esetben is a felperest terheli, amikor a tartozást követelő pénzügyi intézmény kezdeményez eljárást. Közokirat hiányában ugyanis az 1959. évi Ptk.523.§-a alapján a bankot terhelné annak bizonyítása, hogy a kölcsön milyen összegben került folyósításra. A bizonyítási teher megfordítása pedig sérti az R. 1.§
(1)bekezdés j) pontját, ezért a kölcsönszerződés I.4. pontja a Ptk.209.§
(1)bekezdése alapján tisztességtelen. A zálogszerződés 8. pontját az elsőfokú bíróság azonosnak ítélte a Ptk. 261.§
(2)bekezdésével, amely így a Ptk.209.§
(6)bekezdésére figyelemmel nem minősülhet tisztességtelennek. A zálogszerződés
- pontjának utolsó mondatával kapcsolatosan azt rögzítette, hogy e szerződéses rendelkezés, mint szabványzáradék egy tényállítást tartalmaz, amely tisztességtelennek nem tekinthető. A felperesnek egyrészt a szerződés aláírása előtt lehetősége lett volna hiányolni az üzletszabályzatot, és végső esetben a szerződés aláírását megtagadni, másrészt a teljes bizonyító erejű magánokirattal szemben is bizonyíthatta volna, hogy az üzletszabályzatot nem ismerhette meg. E bizonyítási kötelezettségének azonban nem tett eleget. A kölcsönszerződés II.2.
- alpontja semmisségének megállapítására irányuló keresetváltoztatást az elsőfokú bíróság 14.P.20.905/2015/25/I. számú végzésével elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben mindkét peres fél fellebbezéssel élt. A felperes az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, és keresetének maradéktalan teljesítését kérte, felvetve az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének indokoltságát is. A fellebbezésben foglaltak szerint a zálogszerződés
- pontja nem a Ptk.261.§
(2)bekezdése szerinti normaszöveget tartalmazza, így a Ptk.209.§
(6)bekezdésére hivatkozással e kereseti kérelem tekintetben elutasításnak nem volt helye. Ezen túlmenően a fogyasztó nem számolhat előre azzal, hogy milyen mértékű állagromlás, milyen mértékű ingatlanpiaci értéknövekedés esetén lesz köteles a zálogfedezetet az eredeti értékre kiegészíteni. A zálogszerződés
- pontjával kapcsolatosan idézte az Európai Unió Bíróságának .../
- számú döntését, amely szerint a fogyasztó előzetes tájékoztatására, valamint hitelképességének vizsgálatára vonatkozó kötelezettségeinek teljesítését a hitelezőnek kell bizonyítania, a tájékoztató átvételére és megismerésére vonatkozó szabványzáradék erre önmagában nem alkalmas. Fellebbezésében változatlanul kérte a kölcsönszerződés II.2.4 alpontja semmisségének megállapítását. Az alperes az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával a kereset teljes elutasítását, és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. A fellebbezésben kifejtett álláspontja szerint a kölcsönszerződés I.
- pontja nem jelenti a bizonyítási teher felperes hátrányára történő megváltoztatását. Az alperes, mint végrehajtást kérő saját kimutatásai alapján jelöli meg a végrehajtani kívánt követelés összegét a végrehajtás elrendelése iránti kérelemben. A közvetlen végrehajtás lehetősége tehát nem a ténytanúsítványon, hanem a közokiratba foglalt szerződésen alapul. A végrehajtás korlátozása illetve megszüntetése iránti perben pedig a ténytanúsítványtól függetlenül a felperest terheli a bizonyítás a tartozás összege vonatkozásában. Mind a felperes, mind az alperes fellebbezése alaptalan. Az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállást helyesen állapította meg, és az abból levont jogi következtetések nagyobb részével is egyetértett a másodfokú bíróság. Helyesen utalt az alperes fellebbezésében arra, hogy a végrehajtás elrendelhetőségét a hitelező számlái és bizonylatai alapján kiállított ténytanúsítvány nem érinti. A Vht. 23/C.§
(1)bekezdésében írtak szerint ( a szerződés megkötésekor hatályos Vht.21. §
(1)bekezdése alapján) a pénzintézet követelését tartalmazó okiratot végrehajtási záradékkal akkor lehet ellátni, ha az tartalmazza
- a)a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást,
- b)a jogosult és a kötelezett nevét,
- c)a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét,
- d)a teljesítés módját és határidejét. Ugyanezen §
(2)bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a kötelezettség feltételnek vagy időpontnak a bekövetkezésétől függ, a végrehajthatósághoz az is szükséges, hogy a feltétel vagy időpont bekövetkezését közokirat tanúsítsa. A banki nyilvántartások alapján készült közjegyzői okiratba foglalt ténytanúsítvány a per tárgyává tett feltétel szerint a fentiek közül a
- c)és
- d)pontokba foglalt egyes tételeket érintheti. A záradékoláshoz azonban a ténytanúsítvány szükségtelen, mivel a követelés összegét (a kölcsöntartozást) és a teljesítés határidejét is a közokiratba foglalt kölcsönszerződés vagy egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozat tartalmazza. Ha az adós részben teljesített, a követelés (tőke-) összege alacsonyabb lesz a közjegyzői okiratban foglaltnál, de ennek mikénti csökkenését a záradékoláskor nem kell vizsgálni, hasonlóan ahhoz, amiként a végrehajtási lap kiállításának alapjául szolgáló marasztaló határozat, rendelkezés vagy egyezség alapján is minden további vizsgálat nélkül elrendelhető a végrehajtás az abban foglalt kötelezésnél alacsonyabb összegre. Ha pedig a szerződés szerinti futamidő még nem járt le, a Vht. 23/C.§
(5)bekezdésében előírt, a követelés lejártságára vonatkozó feltétel értelemszerűen csak akkor teljesülhet, ha a hitelező a szerződést felmondta; ebben az esetben a végrehajtást kérő a közjegyzői okiratba foglalt felmondással igazolja a teljesítés felmondásból következő határidejét. A felmondás egyoldalú címzett jognyilatkozat, az adós hozzájárulását nem igényli, így azt a hitelező bármilyen adósi közreműködéstől függetlenül közokiratba foglaltathatja. A végrehajtási záradékkal ellátott okirattal elrendelt végrehajtás megszüntetése és korlátozási iránti perben pedig a Pp.369.§ b) pontjára és a Pp.164.§
(1)bekezdésére figyelemmel a tartozásra vonatkozó ténytanúsítványtól függetlenül az arra hivatkozó adósnak kell bizonyítani, hogy a követelés egészen vagy részben megszűnt. Ettől függetlenül is megállapítható, hogy a kölcsönszerződés per tárgyává tett I.
- pontja a jóhiszeműség és tisztesség követelményével ellentétesen, indokolatlanul és egyoldalúan az adós hátrányára megállapított rendelkezés. Az
- évi Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A kölcsönszerződés 1.4. pontja szerint - a szavak általánosan elfogadott jelentéstartalmából következően - a felperes bármely elszámolási vita és banki igény kielégítése esetére a később kiállítandó ténytanúsítvány adatait már előre pontosnak és aggálytalannak fogadta el. Egyúttal kötelezettséget vállalt arra, hogy a teljesítéssel kapcsolatos adatok mibenlétét illetően a hitelezői nyilvántartásokra támaszkodik, így e feltétel kimeríti az R.1.§
(1)bekezdés b) pontját. E szerint a fogyasztói szerződésben tisztességtelennek minősül különösen az a szerződési feltétel, amely kizárólagosan a fogyasztóval szerződő felet jogosítja fel annak megállapítására, hogy teljesítése szerződésszerű-e. Ezen túlmenően minden olyan eljárásban, ahol a hitelezőt bizonyítás terheli, a hitelező a saját nyilvántartásában szereplő, egyebekben bizonyítékként a személyes előadás vagy egyszerű magánokirat tartalmának megfeleltethető adatra közokirattal bizonyított tényként hivatkozhat, ez pedig - az R. 1.§
(1)bekezdés j) pontját kimerítően - a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg. A zálogszerződés
- pontjával kapcsolatosan az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy e szerződési feltétel az
- évi Ptk. 261.§-ának
(1)bekezdésében foglalt rendelkezéssel megegyező tartalmú, ezért az 1959. évi Ptk. 209.§-ának
(6)bekezdése értelmében nem minősülhet tisztességtelennek. A fogyasztónak a zálogszerződés
- pontjában foglalt az a nyilatkozata, mely szerint a bank üzletszabályzatát megismerte és magára nézve elfogadja, szerződéses kikötésnek minősül, így annak tisztességtelensége vizsgálható. Önmagában azonban azért, mert a nyilatkozat minősített okiratba foglalása esetén az okirattal szemben a fogyasztót terheli annak bizonyítása, hogy nyilatkozata nem felel meg a valóságnak, ez a kikötés nem tekinthető tisztességtelennek. A bizonyítási teher megfordulása ugyanis a minősített okirati formából ered, nem a nyilatkozat megtételéből. A felperes fellebbezésében hivatkozott .../
- számú ügyben hozott ítélet a
- április
- napján kelt 2008/48/EH Európai Parlamenti és Tanácsi Irányelv rendelkezéseit értelmezi. Az ítélet
- pontja egyértelműen kimondja, hogy a szerződési feltétel tisztességtelensége a bizonyítási teher megfordulása miatt a perbelihez hasonló szabványzáradék esetén csak akkor állapítható meg, ha az a fogyasztó arra vonatkozó elismerését tartalmazza, hogy a hitelező maradéktalanul és megfelelő módon teljesítette a reá háruló szerződéskötést megelőző kötelezettségeket. A zálogszerződés
- pontjának azonban nem része a fogyasztó ilyen tartalmú nyilatkozata. Az elsőfokú bíróság 14.P.20.905/2015/25/I. számú végzésével a felperesnek a kölcsönszerződés II.
- pont
- alpontja érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetét, mint meg nem engedett keresetváltoztatást elutasította. Fellebbezésében a felperes nem adta indokát annak, hogy az elutasító végzést milyen okból sérelmezi, hanem kereseti kérelmét ismételten előterjesztette. A másodfokú eljárásban azonban erre a Pp.247.§
(1)bekezdése alapján eljárásjogi lehetőség nincsen, ezért a másodfokú bíróság ennek érdemi vizsgálatát mellőzte. A felperes az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére vonatkozó indítványát nem indokolta, így ennek vizsgálatára ugyancsak nem kerülhetett sor. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp. 256/A.§
(6)bekezdése folytán alkalmazandó Pp.253.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Mindkét fél sikertelenül fellebbezett, ezért a fellebbezéssel felmerült költségeiket a Pp.81.§
(1)bekezdése alapján maguk viselik. A felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 74.§ának
(3)bekezdése folytán alkalmazandó, a költségmentességről szóló 6/1986 (VI.26.) IM rendelet 13.§-ának
(2)bekezdése alapján köteles a személyes illetékfeljegyzési jogára figyelemmel le nem rótt fellebbezési eljárási illeték megfizetésére. A másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp.256/A. §
(1)bekezdés f) pontja és
(3)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Pécs,
- január
- Dr. Kutasi Tünde s.k. a tanács elnöke, Dr. Vogyicska Petra s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró