Bhar.326/2016/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdés b) pont], rablás bűntettének kísérlete [Btk. 365. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés

1. b)és
2. g)pont], 2 rendbeli testi sértés bűntettének kísérlete [Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(6)bekezdés c) pont], testi sértés bűntette [Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés

1. a)és
2. c)pont] és garázdaság vétsége [Btk. 339. §

(1)bekezdés] miatt - halmazati büntetésül - 8 év szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. Úgy rendelkezett, hogy a szabadságvesztés fokozata fegyház és a vádlott abból legkorábban kétharmad részének letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe beszámítani rendelte a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt, és kötelezte 122.876.- forint bűnügyi költség megfizetésére. Az első fokú ítélet ellen a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést enyhítés végett. A Fővárosi Főügyészség Bfel.3338/2016/1. számú átiratában az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A fellebbezéseket elbírálva a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság, a 2016. július 1. napján meghozott 24.Bf.XX.7592/2016/12. számú ítéletével az első fokú ítéletet a Btk. 339. §

(1)bekezdésébe ütköző garázdaság vétsége tekintetében hatályon kívül helyezte és az e cselekmény miatt indult eljárást megszüntette, egyebekben az első fokú ítéletet megváltoztatta akként, hogy a vádlott 3. és 5. tényállási pontban rögzített testi épség elleni cselekményeit egységesen 1 rendbeli, a Btk. 164. §

(1)és

(3)bekezdésébe ütköző és a

(6)bekezdés

1. a)és
2. c)pontjai szerint minősülő folytatólagosan elkövetett testi sértés bűntette kísérletének minősítette, [sértett neve] sérelmére elkövetett testi épség elleni bűncselekmény jogszabályi alapját a Btk. 164. §

(1)és

(3)bekezdésére, valamint a

(6)bekezdés c) pontjára pontosította. A szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamát egyaránt 6-6 évre mérsékelte, egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyta. Kötelezte a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 23.580.-forint bűnügyi költség megfizetésére, és a vádlott által az első fokú ítélet kihirdetésétől

1. június
2. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt is beszámította a szabadságvesztésbe. Felhívta az elsőfokú bíróságot az összbüntetési eljárás lefolytatására - a terhelt hozzájárulása esetén - a jelen ítélettel, valamint a Budai Központi Kerületi Bíróság 24.B.I.538/2014/
3. számú ítéletével kiszabott büntetések tekintetében. A másodfokú bíróság ítélete ellen vádlott neve vádlott és a védő jelentettek be fellebbezést enyhítésért. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség Bf.847/2016/
4. számú átiratában a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A Legfőbb Ügyészség Büntetőbírósági Ügyek Főosztálya a BF.1361/2016/6-III. számú
5. október
6. napján kelt határozatával a harmadfokú bíróság mellett működő ügyészi feladatok ellátására a Szegedi Fellebbviteli Főügyészséget - melynek ügyszáma Bf.423/
7. - jelölte ki. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a harmadfokú fellebbezési nyilvános ülésen a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A harmadfokú fellebbezési nyilvános ülésen a vádlott és a védő az enyhítésért bejelentett fellebbezéseiket kiegészítésekkel tartották fenn. A védő arra figyelemmel, hogy a rablás bűntette kísérletének sértettje [sértett neve 2] ellentmondó vallomásokat tett, a rablás bűntettének kísérlete alól a vádlott felmentését indítványozta. vádlott neve vádlott úgy nyilatkozott, hogy a rablás bűntettének kísérletét nem követte el, csupán a garázdaság vétségét, és arra hivatkozással, hogy a vádirat nagyrészt valótlanságokon alapul, az elsőés másodfokú fokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta. Az ítélőtábla mint harmadfokú bíróság, a Be.
8. §

(1)bekezdésére figyelemmel a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy a másodfellebbezések nem alaposak. A másodfokú bíróság az eljárási törvény rendelkezéseit - az elsőfokú bíróság hibáit is kiküszöbölve - maradéktalanul betartotta. A harmadfokú bíróság eljárásában a Be. 388. §

(1)bekezdése alapján a másodfokú bíróság megtámadott határozatát megalapozó tényállás az irányadó, míg a Be. 351. §

(1)bekezdése szerint a másodfokú bíróság határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja. Kétségtelen, hogy a másodfokú bíróság határozatát csak részben alapította az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra, mert mellőzte az

1. pont alatti tényállásból azt a megállapítást, hogy a vádlott a bekapcsolva lévő vasalót támasztotta a gázkonvektornak, az
2. pont alatti tényállást helyesbítette akként, nem állapítható meg kétséget kizáróan, hogy a vádlott azért bántalmazta az anyját, [sértett neve 3], hogy tőle pénzt szerezzen,
3. pont alatti tényállást pedig részben megalapozatlannak tartotta azzal, hogy az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének nem tett teljes körűen eleget, a [sértett neve 4] érintő garázdasági cselekménnyel kapcsolatban. Az ítélőtábla álláspontja szerint is helyesen ítélte meg a másodfokú bíróság, hogy [sértett neve 4] érintően vád tárgyává tett garázdasági cselekmény miatt az első fokú ítéletet nem kellett hatályon kívül helyezni, illetve bizonyítás felvételét elrendelni, mert az egyéb cselekmények mellett, ennek a vádlott felelősségre vonása szempontjából nem volt jelentősége. Ezért, helyesen járt el, amikor e garázdaság vétsége tekintetében az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az eljárást megszüntette. Helytálló azon megállapítása is, hogy ugyanezen tényállásbeli cselekménynek [sértett neve 1] sérelmére elkövetett része is kimeríti a garázdaság vétségének törvényi tényállását, de mivel a testi épség elleni cselekmény súlyosabban minősül, a garázdaság vétségének megállapítása szubszidiárius volta miatt törvényileg kizárt. A másodfokú eljárásban irányadó tényállás a helyesbítésekkel és az elsőfokú bíróság által megállapítottaktól eltérő tényekkel együtt hiánytalan, összhangban áll az iratok tartalmával, téves ténybeli következtetést sem tartalmaz, és a bizonyítékok indokolt mérlegelésén alapul. Az elsőfokú bíróság a tényállás megállapításánál figyelembe vette, hogy a vádlott az egyes cselekmények részmozzanatait beismerte, azonban lényeges, elsősorban a büntetőjogi felelősséget megalapozó tények tekintetében akként védekezett, hogy azokat tagadta. E körülmények vonatkozásában viszont olyan tanúvallomások és okirati bizonyítékok álltak rendelkezésre, melyek a vádlott bűnösségét kétséget kizáró módon bizonyították. Ugyanez vonatkozik a rablási cselekménnyel kapcsolatban [sértett neve 2] tanú tárgyaláson fenntartott nyomozati vallomására is. A fentiekre tekintettel, a másodfokú bíróság ítéletét megalapozó tényállás a Be.
4. §

(1)bekezdésére figyelemmel, a harmadfokú eljárásban is irányadó volt. Az irányadó tényállásra figyelemmel, szemben a vádlotti és a védői fellebbezéssel, helyesen következtetett a másodfokú bíróság arra, hogy a vádlott bűnössége valamennyi bűncselekményben köztük a rablás bűntettének kísérletében is - helyesen került megállapításra, és azok minősítése a másodfokú bíróság által eszközölt helyesbítéssel, illetve pontosítással törvényes. Ugyanakkor nem merültek fel sem az első fokú, sem a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését megalapozó okok sem. Az elsőfokú bíróság által a büntetés kiszabása során irányadónak tekintett, és a másodfokú bíróság által kiegészített és helyesbített körülményeket a másodfokú bíróság súlyuknak megfelelően értékelte. Nem osztotta az ítélőtábla a vádlott és a védő álláspontját abban, hogy a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés eltúlzott. A súlyosító körülmények ugyanis többségben vannak, a kiszabható szabadságvesztés büntetés 5-15 évig terjedő, a középmértéke 10 év. Ehhez képest a kiszabott 6 év szabadságvesztés inkább enyhe mint súlyos. Olyan körülmények, melyek a további lényeges mértékű enyhítését indokolnák, nem merültek fel. Az ítélőtábla a büntetés enyhítésére nem látott törvényes lehetőséget. A kifejtettekből következik, hogy a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 397. §-a alapján helybenhagyta. A harmadfokú eljárásban a kirendelt védő díjával 23.953.- forint bűnügyi költség merült fel, melynek megfizetésére a vádlottat a Be. 385. §-ára és 381. §

(1)bekezdésére figyelemmel, a Be. 338. §

(1)bekezdése alapján kötelezte. Szeged,

1. január
2. Dr. Harangozó Attila s. k. a tanács elnöke Dr. Nikula Valéria s. k. a tanács tagja, előadó Dr. Katona Tibor s. k. a tanács tagja A Fővárosi Ítélőtábla 12.Bhar.326/2016/
3. számú végzése és a Fővárosi Törvényszék 24.Bf.XX.7592/2016/
4. számú ítélete a jelen végzés folytán, a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
5. január
6. Dr. Harangozó Attila s. k. a tanács elnöke