Mfv.I.10.491/2007/7.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Tóth Miklós ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. K. Farkas István ügyvéd által képviselt alperes ellen rendes felmondás jogellenességének megállapítása, annak jogkövetkezményei és elmaradt munkabér iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 33.M.3036/
- szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 59.Mf.635.222/2006/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes és az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 59.Mf.635.222/2006/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 30.000 /harmincezer/ forint felülvizsgálati eljárási részköltséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra 125.668 /egyszázhuszonötezer-hatszázhatvannyolc/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket, míg a felperes oldalán felmerült illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s : A felperes keresetében a munkáltató rendes felmondása jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte, az időközi bérfejlesztés alapján számított átlagkereset mellett. Keresete kiterjedt továbbá a munkaviszony megszüntetésével összefüggésben késedelmesen kifizetett összegek kamataira, héthavi végkielégítés és kéthavi felmentési időre járó átlagkeresetre, 18 nap szabadság pénzbeli megváltására, túlmunkadíjra, a munkaviszony megszüntetését követően kiadott munkáltatói iratok kijavítására, működési bizonyítvány kiadására, nyugdíjbiztosítási bevallás pótlására, alperest
- és
- évre vonatkozó személyi bevallásra kérte kötelezni. valamint az jövedelemadó A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 33.M.3036/2004/
- számú ítéletével megállapította a felmondás jogellenességét azzal, hogy a munkaviszony az ítélet jogerőre emelkedésének a napján szűnik meg. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek túlóra címén 1.777.676 forintot,
- évi bérkülönbözet címén 69.241 forintot,
- évi bérkülönbözet címén 822.260 forintot,
- évre 4.345.783 forint elmaradt munkabért, kéthavi felmentési bérként 738.280 forintot, héthavi végkielégítés összegeként 2.583.980 forintot, késedelmi kamatot, valamint a munkaviszony megszüntetéséhez kapcsolódó iratokat kijavítva adja át a munkavállalónak a működési bizonyítvánnyal együtt. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
- április 21-étől állt az alperes alkalmazásában műszaki vezetőként. Munkaviszonyát az alperes
- május 13-án kelt rendes felmondásával szüntette meg azon indokolással, hogy a szövetkezet befejezte az építési tevékenységet, ezért az Igazgatóság és a Felügyelő Bizottság a műszaki vezetői munkakört megszüntette. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a rendes felmondás nem jogszerű, mivel nem tartalmazza, hogy az építési tevékenység befejezése hogyan és milyen módon érintette a felperes munkakörét, illetve a munkaviszony fenntartása miért lehetetlenült el, amikor az üzemeltetési tevékenység változatlanul terhelte a munkáltatót. Az elsőfokú bíróság a túlmunkabér iránti igényt K. Gy. tanúvallomása alapján állapította meg, míg egyebekben kifejtette, hogy az alperes a felperes számítási módját nem vitatta sem a jogcímek, sem az összegszerűség körében. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 59.Mf.635.222/2006/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a keresetet a rendes felmondás jogellenessége és annak jogkövetkezményei, valamint az ismételt végkielégítés és felmentési időre járó átlagkereset, továbbá a munkaügyi iratok kijavítása és kiadása, bevallások elkészítése tárgyában elutasította. A szabadságmegváltásként járó összeget 163.638 forintra és kamataira leszállította. Kötelezte az alperest végkielégítés-különbözet címén 112.700 forint, felmentési időre járó átlagkereset-különbözetként 32.200 forint, munkabér-különbözet címén 8.259 forint és kamata, valamint 10.563 forint késedelmi kamat megfizetésére, egyebekben az elsőfokú ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság ítélete szerint a felperes 200.000 forint +ÁFA együttes első-, és másodfokú részperköltség viselésére is köteles. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a tényállás kiegészítését követően az volt megállapítható, hogy a mindössze egy műszaki vezetői munkakörben - annak megszűnése időpontjáig - már több mint egy éve munkavégzés nem folyt figyelemmel a felperes táppénzes betegállományára és szabadságára is. Az a körülmény, hogy a felperes munkaköri leírásában a műszaki feladatok irányítása mellett ingatlanok fenntartásának és üzemeltetésének megszervezése is megjelölésre került, nem bizonyítja a munkakör fennállását. A munkaügyi jogvita keretein kívül esik annak értékelése, hogy a felperes munkakörének megszüntetése mennyiben volt az adott munkáltatónál célszerű, illetve költségtakarékos. Az alperes
- szeptember 21-én kifizette a felperesnek a kéthavi felmentési bérét, héthavi végkielégítését, időarányos munkabérét, valamint kiadta a munkáltatói igazolásokat. Ezért alaptalan az elsőfokú bíróság végkielégítés és felmondási bér fizetésre kötelező rendelkezése, a kifizetett összegek után a másodfokú bíróság a késedelemre figyelemmel kamatot állapított meg az Mt.
- § és a Ptk.
- §-a szerint. A jogerős ítélet a bizonyítékok mérlegelése alapján a felperes bérfejlesztés iránti igényét elutasította, kifejtve, hogy a betegállományát követően a munkavállaló alapbérét az alperes 189.000 forintról 200.000 forintra felemelte. A munkáltató utólagos elszámolása nem ezen összeggel történt, ezért azt a másodfokú bíróság ítéletével módosította. A felperesnek az Mt.
- §
(1)bekezdésére alapított szabadságmegváltás iránti igényét a másodfokú bíróság megalapozottnak találta, és ebben a körben a keresethez igazodva döntött az ellenértékről. A jogerős ítélet szerint a felperes a munkáltatói igazolásokat maradéktalanul megkapta, azok kijavítását a jogerős ítélet szükségtelennek találta. A túlmunkabér vizsgálata során a bíróság megállapította, hogy a felperes nem minősült vezető állású dolgozónak, túlmunkavégzésre részéről a munkáltatói jogkör gyakorlójának tudomásával került sor, és azt a jelenléti ívek is alátámasztották. Ez utóbbiak alapján volt meghatározható a rendkívüli munkavégzés ellenértéke és annak pótlékai, a felperes kereseti kérelme szerinti összegben. A másodfokú bíróság a Pp. 81. §
(1)bekezdés szerint döntött a részperköltség mértékéről. A jogerős ítélet ellen mind felülvizsgálati kérelemmel élt. a felperes, mind az alperes A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet „megváltoztatását", és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, az alperes perköltség fizetésre kötelezése mellett. Másodlagos kérelme a felperes elmaradt munkabérének a felülvizsgálati eljárás befejezéséig történő megállapítására irányult. Érvelése szerint a másodfokú bíróság az ítélet indokolás 3. oldalán megállapította a tényállás hiányosságait, azonban döntéséből annak pótlása nem állapítható meg. További hivatkozása szerint az alperes megszegte az Mt. 3. §-ának
(4)bekezdését, mivel a felperesre vonatkozó véleményét annak hozzájárulása nélkül közölte a szövetkezet tagságával. Az alperes nem csatolt olyan bizonyítékot, amelyből a másodfokú bíróság levonhatta azt a következtetést, hogy a műszaki vezetői munkakör megszűnésével a 17 szövetkezeti lakóház fenntartási, felújítási, üzemeltetési feladatai és megszűntek volna. A munkakör megszüntetése ellenére a műszaki feladatok továbbra is fennálltak, amelyre kötelező szakember igénybevétele. A költségtakarékosság sem indokolja a felperes munkaviszonyának felmondását, mert a jogviszony megszüntetése után az alperesnél adminisztratív létszámnövekedés volt. A felperes sérelmezte, hogy az alperes nem ajánlott fel más munkakört a részére, annak ellenére, hogy a munkaviszony megszüntetése után öt munkavállalóval kötött szerződést, és a felperes nem zárkózott el más jellegű feladatok ellátásától sem. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a bérfejlesztés mértékét tévesen határozta meg, döntése e körben megalapozatlan, különösen arra figyelemmel, hogy a felperes részletes kimutatását az első fokú eljárásban becsatolta, és azt az alperes nem vitatta. Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítéletnek a rendkívüli munka díjazására, szabadságmegváltásra és mindkét fokú perköltség összegére vonatkozó rendelkezés hatályon kívül helyezésére irányult azzal, hogy az illeték viselés arányát csak az érdemi rendelkezés „megváltoztatása" esetén kéri, míg a perköltség mértékét attól függetlenül is. Álláspontja szerint nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a helyzetet, amikor a munkavállaló ellenszolgáltatás nélkül végez munkát azért, hogy „jó pontokat szerezzen magának". A felperes is legtöbbször az elnök és munkatársai jelenléte (ellenőrzése) nélkül, magában végezte a túlmunkát, az annak igazolására szolgáló lapokat a munkáltatói jogkör gyakorlója csak később írta alá. Túlmunka pótlékra a munkavállalók nem számíthattak, mivel a lakásszövetkezetnek nem volt erre fedezete, esetlegesen jutalmakat helyeztek kilátásba. A felperes munkaidejét az Mt. 192. §-ából adódóan maga osztotta be. Álláspontja szerint a felperes szabadságmegváltás iránti igénye megalapozatlan, az alperes hét nap vonatkozásában jogalap nélkül teljesített. Az alperes a másodfokú bíróság által megállapított ügyvédi munkadíj összegét irreálisan alacsonynak találta a pernyertesség arányára és a végzett munkára tekintettel. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelmek nem alaposak. A rendes felmondás jogellenességének vizsgálata során a jogerős ítélet helytállóan egészítette ki az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal a körülménnyel, hogy a felperes
- február 11-étől
- május 13-áig az alperesnél már nem végzett munkát betegállományára, illetve szabadságára tekintettel. Nem volt peradat arra nézve, hogy a munkáltató ezen időszakban a felperes feladatainak ellátása érdekében új munkavállaló felvételére kényszerült, illetve helyettesítéséről kellett gondoskodnia. Ezen időszak alatt az alperes tevékenységi köre megváltozott, az építkezések befejeződtek, és ezen körülmények a felperes munkakörének megszüntetését alátámasztották. Önmagában az a tény, hogy a felperes munkaköri feladatai között ingatlanok fenntartásának és üzemeltetésének megszervezése is szerepelt, a munkakör felszámolását nem teszi jogellenessé. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, miszerint a munkaügyi jogvitában nem lehet vizsgálni, hogy a munkakör megszűnése célszerű és indokolt volt-e, valamint ez jelentett-e költségtakarékosságot a munkáltatónak (MK 95/I. számú állásfoglalás, MD II/120., MD II/122.). Alaptalanul hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az alperes részére a hatályos jogszabályok kötelező jelleggel írják elő bizonyos tevékenységek folytatásához meghatározott szakemberek foglalkoztatását, amelyet az alperes elmulasztott, így intézkedése ezen okból is jogellenes. A munkáltató működési körébe tartozik és így a munkaügyi jogvita keretein kívül esik - annak eldöntése, hogy a feladatai ellátásához műszaki végzettségű szakembert alkalmaz-e, jogszabályi előírások betartását milyen formában valósítja meg, illetve mely terület ellátásához milyen képzettséget igénylő munkaerőt alkalmaz. Az alperes intézkedése költségtakarékosság szempontjából sem volt vizsgálható, így a rendes felmondás jogszerűségének megállapítása során nem volt értékelhető, hogy az adminisztratív létszám növekedése milyen kihatással volt a cég gazdasági helyzetére. A jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a rendes felmondás jogszerűen történt (Mt.
- §), ezért a felperes keresete nem volt megalapozott. Alaptalanul sérelmezte a felperes felülvizsgálati kérelmében, miszerint a munkáltató nem ajánlott fel részére más munkakört annak ellenére, hogy munkaviszonya megszüntetését követően új munkavállalókkal kötött szerződést. A jogszabály nem írja elő kötelező jelleggel a továbbfoglalkoztatás felajánlását, ezért az alperes részéről jogellenes magatartás ezen okból sem volt megállapítható. Tévesen hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében az Mt.
- §-ának
(4)bekezdésében foglaltak megsértésére az alperes részéről azáltal, hogy a munkavállaló vonatkozásában véleményét annak hozzájárulása nélkül közölte a szövetkezet tagságával. A hivatkozott jogszabály rendelkezése szerint a munkáltató a munkavállalóra vonatkozó tényt, adatot, véleményt harmadik személlyel csak törvényben meghatározott esetben, vagy a munkavállaló hozzájárulásával közölhet. A felperes ebben a körben az eljárás során nem bizonyított érdeksérelmet, a szövetkezet tagságának tájékoztatása pedig a munkáltató felróható magatartását nem támasztja alá. Megalapozatlanul hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a bérfejlesztés vonatkozásában kimunkált számítását az alperes nem vitatta, így az a Legfelsőbb Bíróság ítélkezésének alapjául is elfogadható. Az alperes a felperesi számítással nem értett egyet, azt az elsőfokú bíróság ítélete ellen előterjesztett fellebbezésében is határozottan támadta. A másodfokú bíróság döntésében helytállóan fejtette ki, hogy megalapozatlan a felperes igénye, a munkavállaló betegállományából való visszatérését követően az alperes havi alapbérét 200.000 forintra felemelte. Ennek alapján a másodfokú bíróság helytállóan döntött a felperes elmaradt munkabér iránti igényéről, az jogszabálysértés megállapítására nem adott módot. Alaptalanul sérelmezte az alperes a felülvizsgálati kérelmében a felperes részére megállapított túlmunkabért mind jogalapjában, mind annak összegszerűségében. A jogerős ítélet helytállóan értékelte K. Gy. tanúvallomását (
- sorszámú jkv.), illetve a jelenléti íveket, és helyesen jutott arra a megállapításra, miszerint a felperes foglalkoztatása idején jelentős túlmunkát végzett (Mt.
- §). Önmagában az a körülmény, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója írásban nem rendelte el a rendkívüli munkavégzést, a jogvita eldöntésére kihatással nem volt, mivel a felperes munkahelyi vezetője tudtával, jóváhagyásával és a jelenléti ívekkel igazoltan teljesített többletmunkát. Az utóbbiak szabályos vezetése a munkáltató kötelezettsége, így az alperes alappal nem hivatkozhat arra, hogy azokat a munkáltatói jogkör gyakorlója csak később írta alá, ezért a túlmunka elismerésére bizonyítékul nem szolgálhatnak. Ugyancsak alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy a felperes „jó pontok szerzése érdekében" végzett ellenszolgáltatás nélkül tevékenységet, mivel ezt az eljárás adatai nem támasztották alá, a felperes pedig határozottan cáfolta (Pp.
- §). Ebben a körben azt is helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felperes mint műszaki vezető nem minősült vezető állású munkavállalónak, ezért rá a törvényben rögzített eltérő szabályok nem voltak alkalmazhatóak (Mt.
- §). A jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül találta megalapozottnak a felperes szabadságmegváltás iránti igényét (Mt.
- §
(1)bekezdés), és helyesen döntött annak összegszerűségét illetően is. Az alperes felülvizsgálati kérelmében előadottak az eljárás során nem nyertek bizonyítást, ezért a másodfokú bíróság döntése megalapozott. A másodfokú bíróság által megállapított együttes első- és másodfokú részperköltség mértéke sem volt jogellenes, figyelemmel a pertárgy értékére, illetve a pernyertesség-pervesztesség arányára (Pp. 81. §). A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján a Fővárosi Bíróság 59.Mf.635.222/2006/
- számú ítéletét hatályában fenntartotta. A felperest a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási részköltsége megfizetésére. Az alperes a felülvizsgálati kérelem folytán az eljárási illeték megfizetésére köteles a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 3. §
(3)bekezdése alapján, míg ugyanezen rendelet perbeli időben hatályos
- §-a értelmében a felperes oldalán felmerült felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Budapest,
- március
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Zanathy János s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő