Mfv.I.10.473/2007/3.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Horváth Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Bárándy Zsuzsanna ügyvéd által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása iránt a Pécsi Munkaügyi Bíróságnál 3.M.834/
- szám alatt megindított és másodfokon a Baranya Megyei Bíróság 1.Mf.21.325/2006/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Baranya Megyei Bíróság 1.Mf.21.325/2006/
- számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a Pécsi Munkaügyi Bíróság 3.M.834/2005/
- számú ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt nap alatt - 40.000 /negyvenezer/ forint együttes másodfokú- és felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak - felhívásra - 172.800 /egyszázhetvenkettőezer-nyolcszáz/ forint együttes másodfokú- és felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s : A felperes keresetében a munkáltató
- május 6-án kelt rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte, eredeti munkakörébe történő visszahelyezésének mellőzésével. A Pécsi Munkaügyi Bíróság 3.M.834/2005/
- számú ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét, és az alperest elmaradt munkabér és kártérítés megfizetésére kötelezte, egyebekben a keresetet elutasította. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
- október 6-án kelt munkaszerződése értelmében igazgatói munkakört töltött be az alperesnél, ahol a munkáltatói jogkör gyakorlója házastársa, dr. H. E. volt. A felek között a házasság
- év elejére megromlott, a felperes
- február 26án elköltözött a közös lakásból. A felperes és az alperesi ügyvezető
- április 27-én négyszemközti megbeszélést tartott a közöttük fennálló vagyoni kérdések rendezése érdekében, majd ugyanezen a napon a délutáni órákban vezetői értekezlet tartására került sor. Az itt elhangzottakról készült emlékeztető szerint az ügyvezető arról tájékoztatta a megjelenteket, hogy a felperes új céget kíván létrehozni, és munkavállalókat akar elvinni. A
- május 3-án tartott megbeszélésről készített emlékeztető szerint a felperes azt közölte, hogy „ennek a cégnek tönkre kell mennie", a felperes máshol fog tevékenykedni, ahová dolgozókat visz magával. A felperes jogi képviselője
- május 4-én kelt levelében arról tájékoztatta az ügyvezetőt, hogy a felperes a kialakult helyzetben munkáját nem tudja ellátni, és kérte a munkáltatótól annak biztosítását, hogy a megfelelő munkavégzés a felperes számára lehetővé váljon. Az alperes a
- május 6-án kelt rendkívüli felmondásával szüntette meg a felperes munkaviszonyát azon indokolással, hogy a felperes
- április 27-én bejelentette, miszerint
- május 1jétől saját porszóró üzemet kíván üzemeltetni, és addig azért jár dolgozni, hogy üzleti információkat vigyen el; a kft. néhány alkalmazottját magával kívánja vinni;
- május 3-ai megbeszélésen kijelentette, hogy leállítja az üzemet, mert a kft.nek tönkre kell mennie. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felek magánjellegű problémáikat nem tudták a munkavégzésüktől elválasztani, és erről a cég középvezetői is tudtak. Az emlékeztetőben szereplő állításokat a felperes magatartása, tevékenysége, munkavégzésével összefüggő döntései nem támasztották alá, éppen az volt megállapítható, hogy feladatait a kft. tevékenységi körén belül, annak érdekében látta el. A felperes által alapított gazdasági társaságot
- június 7én jegyezték be a cégnyilvántartásba, így nem állapítható meg, hogy versenytevékenységet folytatott volna a munkáltatóval munkaviszonyának fennállása alatt. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Baranya Megyei Bíróság 1.Mf.21.325/2006/
- számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét fellebbezett részében - megváltoztatta, a keresetet elutasította, és a felperest együttes első-, és másodfokú perköltség fizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság a tényállás kiegészítését követően megállapította, hogy bizonyítottan elhangzott a felperes részéről, miszerint az alperesi cégnek „tönkre kell mennie", és igazolt, hogy a galvánüzem leállítására törekedett, amellyel megsértette az Mt.
- §-ának
(5)bekezdésében írt szabályt. Annak hangoztatása, hogy saját, az alpereséhez hasonló tevékenységet folytató céget alapít, amelyhez a jelenlegi munkáltatójától toboroz dolgozókat és az alperes egyik üzemét leállítja, alkalmas volt az alperes gazdasági érdekeinek veszélyeztetésére. A
- április 27-ei konfliktus kirobbanása után csak május 2-án tett dr. H. E. a szerződéses partnerek felé olyan intézkedést, amelyek ténylegesen korlátozták a felperes önállóságát, de ez sem eredményezhette a felperes munkavégzésének ellehetetlenülését. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a rendkívüli felmondás indokai valósak voltak és okszerűen vezettek a felperes munkaviszonya megszüntetéséhez. A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Érvelése szerint a másodfokú bíróság a Pp.
- §-ának
(1)bekezdésében írt mérlegelési jogkörét kirívóan okszerűtlenül gyakorolta és helytelenül alkalmazta az Mt. 3. §-ának
(5)bekezdésében foglaltakat. Hivatkozása szerint a munkaviszony fennállása alatt konkurens vállalkozást nem alapított, céget csak munkaviszonya rendkívüli felmondással történő megszüntetése után, megélhetése biztosítása érdekében létesített, ahová munkavállalót az alperestől nem vitt el. Az alperesi társaságnál
- április 25-én nagy értékű technológiai telepítésbe kezdett, amellyel a cég termelőképességét kívánta előmozdítani nagyobb bevétel lehetőségének megteremtésével, amely arra utal, hogy jogviszonya fenntartására törekedett. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Érvelése szerint az az álláspont, miszerint a másodfokú bíróság mérlegelési jogkörében eljárva a felperesi elképzeléssel ellentétesen döntött, önmagában felülvizsgálati eljárás alapja nem lehet. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelése során (Pp.
- §) helytállóan indult ki abból a tényből, hogy a felperes és az ügyvezető igazgató közötti házasság megromlását követően a felek magánjellegű problémáikat, illetőleg anyagi természetű vitájukat nem tudták a munkavégzésüktől elvonatkoztatni, azok a felperes munkaviszonyára kihatással voltak. A másodfokú bíróság tévesen értékelte a felperes azon emlékeztetőben rögzített - kijelentését, hogy a cégnek „tönkre kell mennie", mivel a meghallgatott tanúk nem igazolták, miszerint a felperes munkaviszonyának fennállása alatt nem a cég érdekében tevékenykedett, hanem éppen annak ellehetetlenítésére törekedett. Á. A. tanúvallomása szerint a felperes csupán azt állította, hogy nem kíván a cégnél maradni, ha „nem hagyják ott dolgozni" (
- sorszámú jkv.
- oldal
- bekezdés). „Említette a felperes, hogy leállítja az üzemet ..., tönkre kell mennie a cégnek..., azt is hozzáfűzte, ha ő elmegy" (
- sorszámú jkv.
- oldal
- bekezdés). Ezen felperesi kijelentés alapján, csupán az nyert igazolást, hogy a munkavállaló - fokozott indulati állapotban - kilátásba helyezte végzettségének és hosszú idő alatt szerzett szakmai tapasztalatainak megfelelően új cég alapításának lehetőségét, amennyiben a munkáltató nem biztosítja számára a megfelelő munkavégzés feltételeit, és ennek lehet a következménye a cég „tönkremenetele". A perben nem volt vitás, hogy az alperesi ügyvezető
- május 2án a szerződéses partnerek felé olyan intézkedéseket tett, amelyek a felperes jogkörét korlátozták. Ezt követően fordult levéllel a munkavállaló jogi képviselője az alpereshez, és a helyzet megoldását kezdeményezte a felperes megfelelő foglalkoztatása mellett. Mindebből következően az nyert megállapítást, hogy a felperes még
- május 4-én is a munkaviszonya rendezésére, és nem új cég alapítására törekedett. Ezt támasztja alá azon felperesi érvelés is, amely szerint új beruházás (fújóberendezés) beindítása történt az alperesnél ezen időszakban a felperes közreműködése mellett, és ezt a tényt az alperes nem cáfolta, Á. A. pedig megerősítette a tanúvallomásában (
- sorszámú jkv.
- oldal
- bekezdés). Az elsőfokú bíróság ugyancsak helytállóan állapította meg, hogy a felperest az alperes folyamatosan korlátozta munkavégzése során. Ezt támasztotta alá Zs. A. tanúvallomásában, aki úgy vallott, hogy „nekem az volt a benyomásom, hogy ellehetetlenítették az ő helyzetét a cégnél ...köztudomású volt a vállalkozók körében, ő a cégnél ellátta a „karmesteri" szerepet, és ezt a lehetőséget, illetőleg feladatot kivették a kezéből" (
- sorszámú jkv.
- oldal
- bekezdés). A bizonyítási eljárás során ugyancsak nem nyert igazolást, miszerint a felperes új vállalkozása beindításáról az alperes partnereit értesítette volna, dr. L. Zs.-né és Cs. J. P. egyezően vallotta, hogy a felperes nem közölte velük az alperesi cég leállását, illetve új vállalkozása beindítását (
- sorszámú jkv.). Az elsőfokú bíróság azt is helytállóan állapította meg, hogy a felperes által létrehozott gazdasági társaságot
- június 7-én jegyezték be a cégnyilvántartásba, így a felperes munkaviszonya megszűnéséig nem folytatott versenytevékenységet. Az alperes nem bizonyította (Pp.
- §) azt a körülményt sem, hogy a felperes újonnan létrehozott vállalkozásában olyan munkavállalókat alkalmazott, akik korábban az alperes alkalmazásában álltak. A munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel a munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné, tekintettel kell lennie a munkáltató érdekeire és azt egyebek mellett más munka vállalásával, illetve egyéb magatartással nem veszélyeztetheti. Adott esetben a munkáltató által készített emlékeztetőben szerepelő felperesi kijelentések nem támasztották alá magatartását, a felperes a munkaviszonya fennállása alatt helyzete rendezésére törekedett, a munkáltató érdekében járt el, így munkaviszonyának az Mt.
- §
(1)bekezdésében foglaltak alapján történő megszüntetése jogellenes volt. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Baranya Megyei Bíróság 1.Mf.21.325/2006/
- számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a Pécsi Munkaügyi Bíróság 3.M.834/2005/
- számú ítéletét helybenhagyta. Az alperest a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes együttes másodfokúés felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. Az alperes az együttes másodfokú- és a felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §
(3)bekezdése alapján viseli. Budapest,
- március
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő