← Magyarország

Mfv.10511/2007/4 – Kúria

Mfv.I.10.511/2007/3.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Takács János László ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Andrási László ügyvéd által képviselt alperes ellen vezetői megbízás visszavonása jogellenessége jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 17.M.4074/

  1. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 59.Mf.635.744/2006/
  2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
  3. március
  4. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő r é s z í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 59.Mf.635.744/2006/
  5. számú ítéletének az elsőfokú ítéletet részben megváltoztató, és az alperest 34.977 /harmincnégyezer-kilencszázhetvenhét/ forint elmaradt vezetői pótlék, 424.800 /négyszázhuszonnégyezer-nyolcszáz/ forint elmaradt illetmény /különbözet/, valamint
  6. évre járó 380.000 /háromszáznyolcvanezer/ forint kereset-kiegészítés és ezek kamatai, valamint az alperest első fokú részperköltség megfizetésére kötelező rendelkezéseit nem érinti. Ezt meghaladóan a
  7. május 22-éig igényelt további vezetői pótlék, a
  8. évre igényelt kereset-kiegészítés és a szabadságmegváltás tekintetében a keresetet elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezéseket helybenhagyó másodfokú ítéleti rendelkezéseket - a munkaügyi bíróság ítéletének azonos részeire kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és ezek vonatkozásában a Fővárosi Munkaügyi Bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. A jogerős ítéletet a további, a keresetet elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezéseket helybenhagyó részében hatályában fenntartja. A hatályon kívül helyezett rész tekintetében a felek felülvizsgálati eljárási költségét egyenként 20.000 /húszezer/ forintban és 4.000 /négyezer/ forint áfá-ban állapítja meg. Kötelezi a tekintetében felperest, hogy a hatályában fenntartott rész fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 /tízezer/ forint és 2.000 felülvizsgálati eljárási részköltséget. /kettőezer/ forint áfa A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s : A felperes keresetében a vezetői megbízásának visszavonását sérelmezte, és ennek jogkövetkezményeként egy évi vezetői pótléka megfizetését kérte. A közalkalmazotti jogviszonya felmentéssel történt megszüntetése jogellenessége iránti kereseti kérelme tekintetében az elsőés a másodfokú bíróságok a pert megszüntették, a Legfelsőbb Bíróság e körben a felperesi felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasította. A felperes további keresetében átlagkereset különbözetet,
  9. évre járó 91 nap szabadságmegváltást és
  10. évre 380.000 forint,
  11. évre 600.000 forint összegű kereset kiegészítést igényelt, ez utóbbiak tekintetében diszkriminációra hivatkozással. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 17.M.4074/2003/
  12. számú ítéletével a keresetet elutasította. Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes gazdasági főigazgató munkakörben állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel, amelynek élére
  13. szeptember 1-jétől új rektor került, aki a
  14. július 31-ei intézkedésével visszavonta a felperes magasabb vezetői megbízását. Az összefoglaló indokolás szerint a munkavégzéshez szükséges feltétlen és kölcsönös bizalom megszűnt a felperes és a rektor között, és ennek alátámasztásaként az alperes több konkrét okra is hivatkozott. A vezetői megbízás visszavonását az Egyetemi Tanács is kezdeményezte, és azzal előzetesen az oktatási miniszter is egyetértett. A munkaügyi bíróság a perbeli bizonyítékok alapján úgy ítélte meg, hogy az alperes a Kjt.
  15. §

(4)bekezdése szerint indokolt visszavonás megalapozottságát, a bizalomvesztés valós és okszerű voltát bizonyította. Az elsőfokú bíróság az átlagilletmény különbözet iránti igényt is alaptalannak ítélte, mivel az alperes az átlagilletménybe a további juttatásokat beszámította. Az 1999. évre követelt szabadságmegváltás tekintetében az Mt. 11. §
(1)-
(2)bekezdéseire és a 134. §
(3)bekezdésére hivatkozással elévülés miatt utasította el az igényt. A kereset-kiegészítés vonatkozásában a Kjt. 77. §
(1)-
(3)bekezdései alapján utasította el a követelést, mivel álláspontja szerint ezen juttatás biztosítása munkáltatói mérlegelési körbe tartozik, másrészt a felperes a hátrányos megkülönböztetést „csak állította, de azt nem bizonyította". A felperes fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Bíróság 59.Mf.635.744/2006/
  1. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, megállapította a
  2. július 31-én kelt magasabb vezetői megbízás visszavonásának jogellenességét, és kötelezte az alperest elmaradt vezetői pótlék címén 34.977 forint, elmaradt átlagilletmény címén 424.800 forint,
  3. évi keresetkiegészítés címén 380.000 forint és ezek kamatai megfizetésére. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság a bizalomvesztésre vonatkozó indokot illetően vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletét. Ebben a körben úgy ítélte meg, hogy a munkáltatói intézkedés jogellenes, a bizalomvesztés alapjául felhozott egyes indokokra /nem korrekt adatszolgáltatás, szerződések ellenjegyzésének elutasítása, belső szabályzatok hiánya/ vonatkozásában a felperesi mulasztás nem volt bizonyított. Tekintettel arra, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya
  4. szeptember 22-én szűnt meg, ez ideig tartotta alaposnak a vezetői pótlék iránti követelést. Az átlagilletmény különbözet alperesi számítását a
  5. havi illetmény beszámítása elmulasztása miatt találta helytelennek. A korábbi évek kifizetésére tekintettel úgy ítélte meg, hogy a
  6. évi kereset-kiegészítés iránti felperesi igény megalapozott. A szabadságmegváltással kapcsolatban osztotta az elsőfokú ítéleti álláspontot. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek a vezetői pótlékra, a kereset-kiegészítésre, valamint a szabadságmegváltásra vonatkozó rendelkezéseit sérelmezte, és ezek tekintetében kérte a keresetének helyt adó határozat hozatalát. A vezetői pótlék vonatkozásában a Kjt.
  7. §
(11)bekezdése megsértésére hivatkozással egy évi pótlék összegének megfizetését tartotta jogszerűnek, de legalábbis a felmentési idő végéig igényelte a pótlékot. A
  1. évi kereset-kiegészítéssel azonosan igényt tartott a
  2. évre vonatkozó ugyanilyen jogcímű juttatásra is, mivel szerinte ennek ténybeli alapja és jogalapja az előző évivel azonos volt. Ebben a körben az Mt.
  3. §-ának megsértésére hivatkozott. A szabadságmegváltás iránti követelése körében a BH 2001.
  4. számú és a Legfelsőbb Bíróság egy másik eseti döntésére utalással vitatta az elévülést, amit az Mt.
  5. április 1-én hatályba lépett új szabálya is alátámaszt. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában való fenntartását kérte. a jogerős A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos. ítélet A felperes megalapozottan hivatkozott arra a felülvizsgálati kérelmében, hogy a közalkalmazotti jogviszonya nem a felmentés közlésekor, azaz
  6. szeptember 22-én, hanem a felmentési idő lejártakor
  7. május 22-én szűnt meg. A további felülvizsgálati érvelése viszont téves, amely szerint a vezetői pótlék egy évi összege illette volna a visszavonás jogellenessége folytán. A Kjt.
  8. §
(11)bekezdésében szabályozott egy évi pótlékra jogosultságra vonatkozó rendelkezés arra vonatkozik, amikor a volt vezető a határozatlan idejű vezetői beosztásba visszahelyezése helyett igényeli ezt a szankciót. A jogszabály rendeltetéséből következően az anyagi jogkövetkezmény nyilvánvalóan addig járhat, amíg a közalkalmazotti jogviszony is fennállt, hiszen a jogellenes intézkedés hiányában is csak addig járt volna a vezetői pótlék. A felperes a keresetében
  1. és
  2. évekre igényelt keresetkiegészítést azon az alapon, hogy a korábbi években a többletmunkája ellenértékeként rendszeresen részesült ilyen juttatásban, és az alperes a kialakult gyakorlat szerint mindenkinek fizetett ilyen juttatást. A felperes fellebbezésében mindkét év vonatkozásában sérelmezte ezen igénye elutasítását, és annak jogalapjaként a hátrányos megkülönböztetést jelölte meg. A másodfokú bíróság nem észlelte, hogy a munkaügyi bíróság az előbbi követelés tekintetében tévesen alkalmazta az Mt.
  3. §-ának adott ügyben még irányadó
(8)bekezdését, mivel a felperes terhére értékelte a bizonyítottság hiányát. Ezzel szemben az adott jogszabály előírta, hogy a munkáltató eljárásával kapcsolatos jogvita esetén a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy eljárása a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezéseket nem sértette. A perben eszerint az alperesre háruló bizonyítási teher alapján azt kellett volna vizsgálni, hogy az alperesnél 2003-ban a korábbi évek gyakorlata érvényesült-e a kereset-kiegészítés kifizetésre tekintetében, az alperes folytatta-e a korábbi gyakorlatát, amennyiben igen, neki kell bizonyítania ezen év viszonylatában is, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmának követelményét nem sértette meg. Ebben a körben a felperes felülvizsgálati kérelme alapos, a másodfokú bíróság a bizonyítékok hiányát az Mt. 5. §
(8)bekezdését megsértve a felperes terhére értékelte. Megjegyzendő, hogy a Kjt. 76. §
(1)bekezdés a) pontjából következően a felperes önmagában a rendkívüli munkavégzésre hivatkozással sem többletjuttatásra, sem szabadidőre nem tarthat igényt. A per egyik tárgya az
  1. évre igényelt szabadság pénzbeli megváltása volt. A munkaügyi bíróság ezen igény tekintetében helytállóan indult ki abból, hogy a bármely okból ki nem adott éves szabadság kiadását a tárgyév utolsó napjától számított három év elévülési időben követelheti a munkavállaló (BH 2001.244.). Az alperes azonban a keresetre tett ellenkérelméhez 3/A/
  2. szám alatt csatolt, és
  3. óta „göngyölített" szabadság kimutatásában írásban nyilatkozott az évről-évre ki nem vett, és emiatt 1999-ben 185, 2000-ben 192, 2001-ben 201, 2002-ben 209, 2003-ban 227 nap szabadságról. Eszerint az alperes elismerte a korábbi években ki nem adott szabadságot [Mt.
  4. §
(4)bekezdés]. Az írásbeli alperesi nyilatkozatot az első- és a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta. A megismételt eljárásban az alperes elismerését is alapul véve kell dönteni a felperes szabadságmegváltás iránti követeléséről. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletet részben megváltoztató, és az alperest 34.977 forint elmaradt vezetői pótlék, 424.800 forint elmaradt illetmény /különbözet/, valamint
  1. évre járó 380.000 forint kereset-kiegészítés és ezek kamatai, valamint az alperest első fokú részperköltség megfizetésére kötelező rendelkezéseit nem érintette. Ezt meghaladóan a
  2. május 22-éig igényelt vezetői pótlék, a
  3. évre igényelt kereset-kiegészítés és a szabadságmegváltás tekintetében a keresetet elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezéseket helybenhagyó másodfokú ítéleti rendelkezéseket - a munkaügyi bíróság ítéletének azonos részeire kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és ezek vonatkozásában a Fővárosi Munkaügyi Bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította (Pp.
  4. §
(4)bekezdés). A jogerős ítéletet a további, a keresetet elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezéseket helybenhagyó részében hatályában fenntartotta (Pp. 275. §
(3)bekezdés). A Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján a felperest kötelezte a hatályában fenntartott rész tekintetében az alperes felülvizsgálati eljárási részköltsége megfizetésére. Az ügyben irányadó 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a és az Itv. 5. §
(1)bekezdés c) pontja értelmében a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. Budapest,
  1. március
  2. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.