Bf.28/2016/6 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott emberölés bűntette miatt 2 év börtönfokozatú szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának utólagos elrendelése esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő nap, valamint kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 626.933 forint bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője elsődlegesen a büntetőjogi felelősség megállapítása miatt felmentés érdekében, másodlagosan a cselekmény eltérő minősítése és a büntetés enyhítése céljából jelentettek be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján is az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. A vádlott védője a perbeszédében bejelentett jogorvoslati kérelmének megfelelő tartalommal szólalt fel, és azt pontosítva a vádlott felmentése mellett másodlagosan a terhére rótt cselekménynek gondozás elmulasztása bűntetteként vagy gondatlanságból elkövetett emberölés vétségeként történő értékelését, és a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta. A vádlott és védője által a felmentésre, illetve az eltérő minősítés megállapítására és a kiszabott büntetés enyhítésére irányuló jogorvoslati kérelmek nem voltak megalapozottak. A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot a Be.348.§

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. A felülbírálat során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást mentesnek találta a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól: az kellő mértékben felderített, hiánytalan, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz. Az elsőfokú bíróság a vádlott és a sértett életvezetésére nézve számos tanút kihallgatott, akiknek tudomásuk volt a vádlott és a sértett életviteléről, szokásairól, így arról is, hogy a házaspár mindennapjaira a rendszeres szeszes ital fogyasztás is jellemző volt, az alkoholbeteg sértett lényegében naponta lerészegedett. A tanúvallomásokon túlmenően több szakértői véleményt is beszerzett, majd a szakértőket a tárgyaláson is meghallgatta. A tanúvallomások, az orvosszakértői vélemények és a vádlott ténybeli beismerő vallomása alapján helytálló tényállást állapított meg, amely a Be.351.§

(1)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. Az ügy előzménye volt, hogy a sértett

1. július
2. napján kerékpározás közben ........... belterületén elesett, amelynek következtében agyzúzódást és lágy agyhártya alatti vérzést szenvedett, valamint a jobb könyökcsúcsán a singcsont proximális végén 7-13 mm szélességű, nyílt törési rés alakult ki, amelybe 10x7 mm nagyságban kőtörmelék is beékelődött. E sérülés ellátása végett a sértettet a vádlott a .........i kórházba szállította, ahol a jobb könyökét megműtötték. A sértett
3. július
4. napjáig kórházi kezelés alatt állt, majd saját felelősségére otthonába távozott. Kétségtelen, hogy a sértett kórházból történő távozása és a halála bekövetkezése, azaz a
5. évi augusztus hó
6. napja közötti időszakban történtekkel összefüggésben objektív bizonyíték nem állt rendelkezésre, hiszen a házaspár által lakott ingatlanban csak a vádlott és a sértett tartózkodott. E körben azonban a törvényszék helyesen járt el, amikor az egyéb bizonyítékok alapján vont következtetést arra vonatkozóan, hogy milyen módon következett be a sértett állapotának romlása, majd a halála. Az ügyben beszerzett, egyező tartalmú igazságügyi orvosszakértői vélemények alapján kétséget kizáró módon megállapítható volt, hogy a sértett könyöksérülése elfertőződött, nála szepszis, majd súlyos szepszis alakult ki, amely közvetlen életveszélyes állapotot eredményezett. Az sem volt vitatott, hogy megfelelő orvosi ellátás hiányában a szepszis gennyvérűséget (köznapi szóhasználattal vérmérgezés) okozott. A védő a másodfokú eljárás során arra hivatkozással indítványozta a vádlott felmentését, hogy a vádlott nem orvos, ezért nem volt tisztában a sértett állapotával, így azzal, hogy megfelelő orvosi ellátás hiányában a halála is bekövetkezhet. Az elsőfokú bíróság helytálló érveléssel vetette el a vádlott e körben előterjesztett védekezését. Ezt kiegészítve arra szükséges még utalni, hogy a sértett könyökéről készült fényképfelvételek alapján még a laikus szemlélő számára is megállapítható volt, hogy a sértett a kórházból történő hazatérését követően nem a gyógyulás útjára lépett, hanem állapota rosszabbodott. Miután a vádlott nem vitatottan átkötötte a sértett sebét, ezt látnia kellett, azaz tisztában kellett lennie azzal, hogy állapota rosszabbodott, amelyet a boncolás adatai is alátámasztottak, hiszen a halottvizsgálatkor a sértett könyöksebében kikelt, mozgó légylárvák voltak. Helyesen rögzítette az elsőfokú bíróság azt is, hogy a vádlott és a sértett között fennálló házastársi kapcsolat speciális jogi kötelezettséget jelentett a vádlott részére az általános segítségnyújtási kötelezettségen túlmenően is, melyet az elkövetéskor hatályban volt
7. évi IV. törvény 25.§-a is előírt. A vádlott tehát nem közvetlenül a sértett halálának okozásáért, hanem bekövetkezésének a meg nem akadályozásáért felelt. Sérelmezte a vádlott a másodfokú eljárás során, hogy az elsőfokú bíróság a tényállásban rögzítette, miszerint a vádlott eltűrte, hogy a sértett szobájába a háziállatok bemenjenek, ott ürítsenek. Azon túlmenően, hogy ezen megállapításnak a büntetőjogi felelősség szempontjából jelentősége nem volt, a másodfokú bíróság arra kíván rámutatni, hogy az elsőfokú bíróság helyesen rögzítette e tényeket is, hiszen azt az e körben tett egyező tanúvallomások mindenben alátámasztották. Nyilvánvalóan nem foghat helyt a vádlott arra történő hivatkozása sem, hogy a ............ Község Önkormányzati Hivatalában nem kapott segítséget a sértett ellátására vonatkozóan, hiszen tudnia kellett, hogy a községben ilyen feladat ellátására szakképzett személyzet nem áll rendelkezésre. Az a vádlotti kifogás pedig, hogy a mentők nem ún. „svájci pontossággal” érkeztek a sértetthez azért sem bírt jelentőséggel, mert a mentők kiérkezését jóval megelőzően a sértett már elhalálozott. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére. A felmentést célzó fellebbezések tehát eredményre nem vezethettek. A cselekmény minősítése is megfelelt a büntető anyagi jogszabályban foglaltaknak. Amint arra az elsőfokú bíróság szintén helyesen utalt, a gondozási kötelezettség elmulasztásának bűntette és a gondozási kötelezettség elmulasztásával elkövetett emberölés között az alapvető különbség az, hogy míg az előbbi bűncselekmény eredménye a gondozásra szoruló személy életének, egészségének vagy testi épségének veszélyeztetése, az emberölésnél az elkövető tudata átfogja a halál bekövetkezésének a lehetőségét és ezt kívánja vagy ebbe belenyugszik. Jelen ügyben nyilvánvalóan ez utóbbiról volt szó, hiszen a vádlottnak tisztában kellett lennie azzal, hogy a sértettnek a folyamatosan romló állapota miatt a halála is bekövetkezhet. Az emberölés vétsége pedig a vádlott eshetőleges szándékára tekintettel szintén nem volt megállapítható. A büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság maradéktalanul feltárta, azonban a másodfokú bíróság álláspontja szerint eltúlzottan enyhe büntetést szabott ki. A Btk.160.§

(1)bekezdésében meghatározott emberölés bűntette öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, melynek Btk.80.§

(2)bekezdése szerinti középmértéke tíz év. A Btk.82.§

(1)bekezdésének és a

(2)bekezdés b) pontjának alkalmazásával kiszabott 2 évi szabadságvesztés és annak 5 évi próbaidőre történő felfüggesztése még az enyhe fokban kóros elmeállapotú vádlott vonatkozásában is eltúlzottan enyhe, azonban annak súlyosbítására az ezt célzó ügyészi fellebbezés hiányában a másodfokú eljárásban nem kerülhetett sor. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a Be.339.§

(1)bekezdése alapján az állam viseli. Pécs,

1. január
2. Dr. Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr. Bencze Beáta s.k. előadó bíró, Dr. Hudvágner András s.k. bíró A Szekszárdi Törvényszék 6.B.214/2014/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.28/2016/
4. számú végzése folytán
5. évi január hó
6. napján jogerőre emelkedett és fel nem függesztett részében végrehajthatóvá vált. . Makai Lajos s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: