Pfv.20977/2016/10 – Kúria

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.V.20.977/2016/

1. A tanács tagjai: Dr. Bartal Géza a tanács elnöke Dr. Cseh Attila előadó bíró Dr. Simonné Dr. Gombos Katalin bíró A felperes: ... A felperes képviselője: Dr. Illés Levente ügyvéd Az alperesek: I. rendű II. rendű Az alperesek képviselője: Dr. Péter Csaba ügyvéd I-II. rendű alperesért A per tárgya: Hibás teljesítés A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: I-II. rendű alperesek A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Tatabányai Törvényszék 2.Pf.20.069/2015/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Tatabányai Járásbíróság 4.P.20.451/2013/
3. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal támadott részében hatályában fenntartja. Kötelezi az I. rendű és II. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül, egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 150.000 (százötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi az I. rendű és II. rendű alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az államnak, felhívásra 1.300.000 (egymillióháromszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az alperesek 2005-ben megvásárolták ... eladótól a ... hrsz-on nyilvántartott, ... szám alatti családi házas ingatlant (a továbbiakban: perbeli ingatlan) 22.000.000 forint vételárért. Az ingatlanon lévő lakóépületet az eladó édesapja, ... tervezte. A [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] szerződéskötéskor az épület kb. 70 % készültségű volt, annak építését az alperesek fejezték be. Az alperesek 2008 nyár elején észlelték, hogy az épület pinceszintje beázott. ... kértek segítséget, aki 2008 őszén „Tervezői szakvélemény"-ben rögzítette, hogy talajvíz nem jelentkezett. E tervezői szakvéleményt fenntartva ...
4. május 9-én írásbeli nyilatkozatot tett, amelyben „tervezői hibának felfogható felelősségének" tartotta, hogy az építési tervekben kettő rétegű szigetelést írt elő, mivel szerencsésebb lett volna három rétegű szigetelést előírni, mert az a talajvíz ellen is képes védelmet nyújtani. E körben felelősségét elismerte. ... a
5. május 26-án kelt újabb tervezői nyilatkozatában az előbbieket fenntartva tervezési hibának minősítette, hogy a pinceszint felső harmadában - az „angol akna" sávjában - a terv szerint kivitelezett szigetelési hiányosság, a szigetelés függőleges síkon való befejezése okozza a beázást, a szigetelést a lábazat felett kellett volna befejezni. A ... Zrt. - mint ... tervezői felelősségbiztosítója - az alperesek kárigényét elutasította. Az alperesek
6. decemberében a Tatabányai Városi Bíróságon P.22.067/
7. ügyszámon - mint felperesek - szavatossági igény iránti pert indítottak ... eladó és ... tervező - mint alperesek ellen. Arra hivatkoztak, hogy ... elismerte a talajvíz elleni szigetelés nem megfelelő tervezését. Előadták, hogy a
8. évi beázás után 2010-ben a pince ismételt beázása csak a tűzoltóság segítségével volt megszüntethető. Az utólagos szigetelésre beszerzett árajánlatok közül az ún. vízelvezető - szivárgó rendszer kiépítése 3.530.000 forint, a legkorszerűbb technológiát jelentő ún. injektálásos módszer alkalmazása 11.000.000 forint költséget jelentene. A kijavítás elmaradása esetére az ingatlan értékcsökkenését 10.000.000 forintban határozták meg. Keresetük a vízelvezető - szivárgó rendszer kiépítésének - mint kijavításnak a költsége, 3.530.000 forint megfizetésére irányult, jogfenntartással élve magasabb összegű igény érvényesítése iránt. E perben a személyes meghallgatása során az I. rendű alperes előadta, hogy a pinceszinten berendezett irodában elhelyezett ingóságok átvizesedtek, megpenészedtek, az ajtók eldeformálódtak, a küszöbök elmozdultak, a radiátor tartó szerkezetek elrozsdásodtak, dohos, büdös szag volt a helyiségben. A II. rendű alperes személyes meghallgatásakor elmondta, hogy a beázás évek óta tart, a falak a penésztől feketék, az egészségtelen állapot a családi életükre is kihatással van. E peres eljárás a
9. október 16-án tartott tárgyalást követően szünetelés folytán megszűnt. A felperes mint vevő - aki a szerződés megkötése során lényeges kérdésnek tekintette az épület alápincézettségét - és az alperesek mint eladók között
10. szeptember 16-án adásvételi szerződés jött létre, amellyel a felperes 26.000.000 forint vételárért megvásárolta a perbeli ingatlant. Az eladók a szerződés 1.
11. pontjában úgy nyilatkoztak, hogy az ingatlannak általuk ismert hibája nincs. A szerződéskötés idején még folyamatban lévő perről az alperesek nem tájékoztatták a felperest. [10]
12. június végén egy heves esőzést követően a pinceszinten ismét nagy mennyiségű víz jelent meg. A felperes a problémával eredménytelenül kereste fel az alpereseket. [11] A felperes kérelmére indult közjegyzői nemperes eljárásban igazságügyi építész és ingatlanforgalmi szakértő kirendelésére került sor. A szakértői véleményben foglaltak szerint: a perbeli ingatlan talajvizes területre épült; a pincében megjelent vízmennyiség a megfelelő szigetelés hiányával és a terület talajvizes voltával hozható ok-okozati összefüggésbe; a vízbetörés nyomai egyértelműen megállapíthatók; a beázás okának megszüntetése, a szigetelés javítása kb. 11.000.000 forint költséggel jár; ha a szigetelés hibája nem kerül megszüntetésre, ismételt vízbetörésekre lehet számítani; a szigetelés szempontjából hibátlannak tekintett ingatlan forgalmi értéke 27.200.000 forint; a hibás szigetelés miatti értékvesztés 13.600.000 forintban állapítható meg. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [12] A felperes keresetében hibás teljesítésre hivatkozással elsődlegesen a Polgári törvénykönyvről szóló
13. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
14. §

(1)bekezdés b) pontja alapján - utalva arra, hogy kicserélésre nincs joga, az alperesek pedig a kijavítást nem vállalták - árleszállítás szavatossági igény címén, másodlagosan a Ptk. 367. §

(1)bekezdése szerinti, az eladót terhelő tájékoztatási kötelezettség és a Ptk. 4. §

(1)bekezdése szerinti együttműködési kötelezettség megsértésére utalva a Ptk. 318. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó 339. § és 355. §

(4)bekezdése alapján kártérítés címén 13.600.000 forint értékcsökkenés és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. [13] Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Állították, hogy a szükséges tájékoztatást megadták a felperesnek, az épület pedig megfelelő szigeteléssel, szakszerűen épült. Szerintük a vizesedés vis maior jelleggel fordulhat elő. Vitatták a felperes által beszerzett szakvéleménynek a talajvíz jelenlétével kapcsolatos megállapításait, hivatkozva arra, hogy ez a kirendelt szakértő kompetenciájába nem tartozó talajmechanikai, illetve hidrogeológiai szakkérdés, amelyre vonatkozóan e szakterületre bejegyzett szakértő kirendelését indítványozták. Utóbb a jogalapot kifejezetten nem vitatták, a kereset összegszerűségét tartották túlzottnak. Álláspontjuk szerint, ha a talajvíz léte/nem léte szakértői bizonyítás útján tisztázódik, a kijavítás, illetve értékcsökkenés mértéke a keresetben érvényesítettnél jelentősen alacsonyabb összegben állapítható meg. Az első- és másodfokú ítélet [14] Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alpereseket 13.600.000 forint és járulékai „50 - 50 %-os arányban" felperes részére történő megfizetésére. [15] Határozatának indokolása szerint az alperesek a Ptk. 367. §

(1)bekezdése szerinti tájékoztatási, illetve a Ptk. 4. §

(1)bekezdésében foglalt általános együttműködési kötelezettséget megszegték, mivel nem tájékoztatták a felperest az adásvételi szerződés megkötésekor az általuk korábban tapasztalt vízbetörésről. Az alperesek nem a szerződés szerint teljesítettek, mert az rendeltetésszerű használatra alkalmas ingatlanra vonatkozott, és a vételár is ennek figyelembevételével került meghatározásra. E magatartásukkal a felperesnek kárt okoztak, amit a Ptk. 318. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó 339. §

(1)bekezdése alapján - valamint a Ptk.

1. §-a értelmében is kötelesek megfizetni. [16] Az elsőfokú bíróság a kár összegszerűségét az elsőfokú eljárásban kiegészített és aggálytalannak elfogadott szakértői vélemény alapján a forgalmi értékből kiindulva 50 % mértékű értékvesztésben határozta meg. [17] Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, az I-II. rendű alperesek „egyetemleges" fizetési kötelezettségét 13.000.000 forintra leszállította, a kamatfizetésre kötelezésüket mellőzte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. [18] A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítő szakértői vélemény beszerzésével kiegészítette. Ennek alapján rögzítette, hogy a perbeli adásvételi szerződésben kikötött 26.000.000 forint vételárból kiindulva az ingatlan hibájára tekintettel az értékcsökkenés 50 % mértékű. A másodfokú bíróság szakértő kiegészítő véleménye alapján kifejtette, hogy az árleszállítás meghatározásakor a hiba javítási költségén túl további, szubjektív értékcsökkenési tényezőkkel is számolni kell. Az ingatlan értékét két tényező csökkenti: a hiba tényleges javítási költsége, valamint egy annak megfelelő érték, hogy a potenciális vevő az épületen igen jelentős átalakítást kell elviseljen, amely egyrészt az építési munka megszervezésével (vállalkozó kiválasztása, szerződéskötés, a kivitelezés állandó felügyelete, elszámolás) járó munkákból és költségekből áll, másrészt annak kockázatával, hogy a munkálatok közben további problémák merülhetnek fel, valamint a kivitelezés alatt a lakás gyakorlatilag lakhatatlan. Ezen utóbbi körülményeket a piaci szereplők szubjektív tényezőként veszik figyelembe. [19] A másodfokú bíróság az így kiegészített tényállást fogadta el ítélete alapjául. Rámutatott, hogy a kereset jogalapja, az adásvételi szerződés hibás teljesítése egyértelműen megállapítható volt, amit az alperesek az elsőfokú eljárásban, és a fellebbezésükben is elismertek. Az elsőfokú bírósággal egyezően emelte ki az adásvételi szerződésből eredő, az alpereseket terhelő tájékoztatási kötelezettséget, amelynek teljesítését az alperesek elmulasztották, ezáltal megsértették a Ptk.
2. §

(1)bekezdését és 305/A. §

(1)bekezdését. A másodfokú bíróság kiemelte, hogy a felperes a családi házas ingatlant életvitelszerű lakhatás céljával vásárolta, az alperesek által nem vitásan ismert, de felperes előtt elhallgatott vizesedése mint hiba a rendeltetésszerű használatot akadályozza, ami az alperesek kellékszavatossági felelősségét megalapozza. [20] A másodfokú bíróság a szavatossági jogok ún. kétlépcsős rendszerének szabályából kiindulva rámutatott: az alperesek a kijavítás elől elzárkóztak. Ezzel ellentétes állításukat nem bizonyították, azokat a peradatok cáfolták. Az alperesek magatartására figyelemmel a felperes jogszerűen igényelhette a megfelelő árleszállítást. [21] A másodfokú bíróság a következetes bírói gyakorlatra utalással kifejtette, hogy az árleszállítás mértékének meghatározása során a szerződésben kikötött vételárból és nem a dolog forgalmi értékéből kell kiindulni. A másodfokú bíróság ennek megfelelően a vételár 26.000.000 forintos összegének 50 %-ában, 13.000.000 forintban állapította meg az árleszállítás mértékét. Az alperesek kamatfizetésre kötelezését arra tekintettel mellőzte, hogy a szakértő az értékcsökkenés mértékét a szakvélemény készítésekori értékből vezette le. [22] A másodfokú bíróság kiemelte: az alperesek az elsőfokú eljárásban és fellebbezésükben kért talajmechanikai szakvélemény kapcsán nem adták indokát annak, hogy mi a jelentősége annak, ha nem a talajvíz okozza a vizesedést, azt pedig még csak nem is valószínűsítették, hogy az ingatlanban bekövetkezett értékcsökkenés mértékére bármilyen ráhatással volna az, ha talajvíz, vagy egyéb víz eredményezte a hibás teljesítést. A fellebbezéshez az alperesek által csatolt magánszakvéleményt a Pp. 235. §

(1)bekezdés szempontjából vizsgálva rögzítette: az értékcsökkenés 50 %-os mértékét az alapszakvélemény is tartalmazta, annak ehhez kapcsolódó megállapításait az alperesek nem vitatták, kizárólag a talajmechanikai szakvélemény beszerzését és a talajvíz kérdésének tisztázását szorgalmazták. A becsatolt magánszakvélemény olyan új tényt, bizonyítékot, amely a határozat meghozatalát követően jutott volna a fellebbező alperesek tudomására nem tartalmazott, az abban foglaltakat a fél személyes előadásának kellett tekinteni. Ezen túlmenően a magánszakvélemény csupán általános megállapításokat tartalmazott arra vonatkozóan, hogy a javítási költség alacsonyabb lenne, ha nem talajvíz okozná a vizesedést. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [23] A jogerős ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és - tartalmilag - az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését kérték talajmechanikai szakértő kirendelésével. [24] Megsértett jogszabályhelyként a Pp. 1. §-át, 2. §

(1)bekezdését, 3. §

(3)és

(5)bekezdéseit, 163. §

(1)bekezdését, 164. §

(1)bekezdését és 177. §

(1)bekezdését jelölték meg. [25] Az alperesek korábbi álláspontjukat megismételve hivatkoztak arra, hogy a talajvíz meglétének, illetve hiányának kérdése megkerülhetetlen kulcskérdés a perben, amelynek jelentőségét - a jogerős ítélet indokolásában foglataktól eltérően - a perben mindvégig megjelölték: a talajvíz léte vagy annak hiánya ugyanis a kijavítási költség mértékét jelentősen befolyásolja, amelyre tekintettel vitatták az 50 %-os értékcsökkenést is. Szerintük talajvíz hiányában az utólagos szigetelés költségei is alacsonyabbak. Ezért az indítványozott szakértői bizonyítás mellőzésével a bíróságok megsértették a felhívott jogszabályhelyeket, valamint a pártatlan és tisztességes eljáráshoz való jogukat, továbbá a tényállás-felderítési kötelezettségüknek sem tettek eleget. [26] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében - tartalmilag - a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [27] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [28] A Pp. 270. §

(2)bekezdésének és a Pp. 275. §

(3)és

(4)bekezdéseinek együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja az anyagi jogszabálysértés, vagy az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással bíró eljárási jogszabálysértés megvalósulása. [29] A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő. [30] Az alpereseknek a pártatlan és tisztességes eljáráshoz való jog (Pp. 1. § és 2. §

(1)bekezdés) sérelmével kapcsolatos hivatkozása alaptalan. Önmagában az, hogy a bíróság az alperesek talajmechanikai szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványának nem adott helyt, illetve az elrendelt bizonyítást utóbb mellőzte, sem az eljárás tisztességes, sem annak pártatlan voltát nem befolyásolta. A bíróság ítéli meg, hogy az általa relevánsnak (lényegesnek) tartott - és az állító fél ellenfele által vitatott - tények bizonyítást igényelnek-e, ha igen - a szabad bizonyítás alapelvére is figyelemmel - a fél által felajánlott bizonyítás szükséges-e. A bizonyítási indítvány mellőzése a releváns tények bizonyítatlansága miatt okozhatja az ítélet megalapozatlanságát - ami jogsértő - , ezért adott esetben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezéséhez vezethet. A perbeli esetben azonban ilyen helyzet nem állt fenn. [31] A per főtárgya tekintetében a felperes által a kereseti kérelemben érvényesített igényből kellett kiindulni, figyelemmel arra, hogy a polgári perben a bíróság a felek kérelmeihez kötve van (Pp. 3. §

(2)bekezdés). [32] A felperes ún. eshetőleges kereseti kérelmeket terjesztett elő: elsődlegesen az alperesek hibás teljesítésére hivatkozva szavatossági, azon belül árleszállítási igényt, másodlagosan ugyancsak hibás teljesítésen alapuló - kártérítési igényt (ezen belül a kárt a perbeli ingatlan értékcsökkenésében jelölve meg) érvényesített. [33] A másodfokú bíróság - szemben az elsőfokú bírósággal, aki sorrendben a második, a kártérítési igényt elbírálva marasztalta az alpereseket helyesen az elsődleges árleszállítási igényt vizsgálta. Helytállóan rögzítette a Ptk-ban szabályozott szavatossági jogok ún. kétlépcsős rendszerét és megalapozottan foglalt állást abban a tekintetben is, hogy a felperes jogosult volt a második lépcsőbe tartozó árleszállítási igény érvényesítésére, mivel az ennek ellenkezőjét állító hivatkozásukat az alperesek a perben nem bizonyították. Ezért az árleszállítási igény érdemben vizsgálható és elbírálható volt. [34] A másodfokú bíróság megfelelően értékelte azt is, hogy a kirendelt szakértő az árleszállítási igény mértéke megállapításánál helytelenül az ingatlan forgalmi értékéből, és nem a szerződésben foglalt vételárból indul ki, ezért indokolt volt az adatok korrekcióját célzó, a fellebbezési szakban lefolytatott részbizonyítás elrendelése (BH 1988.182., BH 1989.62., BH 1995.

1. és
2. számú eseti döntések). A szakértő a szakvéleménye kiegészítésében a megfelelő adatból (vételár) kiindulva, részletesen megindokolva vezette le álláspontját, amelynek következtében az aggálytalan és kiegészített szakvélemény a jogerős ítélet alapjául szolgálhatott. [35] Az alperesek által az elsőés másodfokú eljárásban is indítványozott és a felülvizsgálati kérelemben is megjelölt talajmechanikai szakértői véleményre - és ezen keresztül a talajvíz léte/nem léte tényének vizsgálatára - éppen a felperes által érvényesített konkrét szavatossági igény miatt nem volt szükség. [36] Dogmatikai és gyakorlati jelentősége van ugyanis a kijavítás (kijavítási költség megtérítése) iránti és az árleszállítás iránti szavatossági igény különbözőségének. [37] Kijavítási igény esetén a dolog hibájának megszüntetéséhez szükséges és elégséges javítási módot, illetve annak költségét kell meghatározni, ami szakkérdés. A kijavítás, illetve annak költsége megállapításához ezért valóban szükséges a hiba mellett a hiba okának konkrét feltárása, mert csak annak megszüntetésével lehetséges a további meghibásodás elkerülése. Ezért - a perbeli esetre vetítve - a talajvíz kérdésköre mint a hiba (a vízbetörés) okának tisztázása javítási, illetve javítási költség megfizetése iránti szavatossági igény esetén lett volna releváns. [38] Ezzel szemben - ahogyan azt a másodfokú bíróság az irányadó eseti döntésekre is utalva kifejtette - az árleszállítási igény más jogi természetű, ebből következően a mértéke (összegszerűsége) meghatározásához is más tényezők vizsgálata szükséges. [39] E különbözőség érzékeltetéséhez az árleszállítás mint szavatossági igény funkciójából, rendeltetéséből kell kiindulni: a Ptk.
3. §

(1)bekezdés b) pontja szerint a jogosult az ott írt feltételek fennállta esetén „megfelelő árleszállítást" igényelhet. E kifejezés szemléletesen utal a mögöttes tartalomra. Amint azt a következetes bírói gyakorlat kimunkálta, az árleszállítás rendeltetése nem a javítási költség megtérítése, hanem a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti - a hibás teljesítés folytán megbomlott egyenértékűség, értékegyensúly biztosítása (BH 1985.394.II.). Megjegyzi a Kúria: a polgári jogi vagyoni viszonyok rendezésére hivatott szavatossági - és kártérítési - szabályok célja, rendeltetése éppen az ilyen, a felek közötti értékegyensúlyban egyenlőtlenséget előidéző vagyoni helyzetek rendezése. Az árleszállítás célja tehát az egyenértékűség biztosítása, amely dolog szolgáltatásnál a vételár megfelelő leszállításával érhető el. A „megfelelő" mérték több tényező együttes vizsgálatával határozható meg, az eset összes körülményeiből kiindulva. Jelentősége van a hiba jellegének, mértékének, a használhatóságot befolyásoló hatásának, a hiba miatti adott esetben rövidebb élettartamnak, az esztétikai hatásnak (Kúria Pfv.V.20.343/2012/7.). Megjegyzendő, e felsorolás nem taxatív, a fentiek szerint az eset összes körülményének számbavételével határozható meg a „megfelelő" mérték. A viszonyítási alap, hogy a szerződéses szolgáltatás, vagy annak meghatározó része a hiba miatt mennyivel csökkent értékű (BH 1981.340.). [40] A másodfokú bíróság az építész és ingatlanforgalmi szakértő kiegészített szakvéleménye alapján több tényező együttes figyelembevétele - és tartalmilag a Pp. 206. §

(1)bekezdése szerinti helyes mérlegelése alapján állapította meg az árleszállítás mértékét. [41] A figyelembe vehető tényezők körét illetően lényeges az a nem vitatott körülmény, hogy a felperes a perbeli területen kifejezetten alápincézett lakóházas ingatlant keresett. Ez a szempont az ingatlan kiválasztásánál - és ezáltal az éppen az alperesekkel kötött adásvételi szerződés létrejötténél - lényeges szerződési feltétel volt (Ptk. 205. §

(2)bekezdés). A pinceszint méreténél, beosztásánál, az ott elhelyezett, illetve elhelyezhető funkcióknál fogva - rendeltetésszerű használhatóság esetén az ingatlan magas használati értékkel bíró, a felette lévő lakószintek - ezáltal az egész ingatlan - használhatóságát jelentősen befolyásoló, arra kiható része. A vízbetörések miatt a felperes ennek az ingatlanrésznek a rendeltetésszerű használatától esett el, aminek következtében az itt megvalósítani tervezett funkció (kazánhelyiség biztosítása, tárolás stb.) a többi lakószintet terheli, azok használhatóságát is korlátozva. Emellett az ingatlan esetleges jövőbeni értékesíthetőségét is negatívan befolyásolja a pinceszint állapota. [42] Ezeket a körülményeket is figyelembe véve a vételár 50 % mértékű leszállítása az értékegyensúly helyreállításához mérten arányos, nem túlzott, ebből következően a jogerős ítélet ezt tartalmazó rendelkezése nem jogszabálysértő. [43] Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletnek a felülvizsgálattal támadott részét a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [44] A pervesztes alpereseket a Kúria a Pp. 270. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes részére felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére, amelynek összegét a 32/2003.(VIII.22) IM rendelet 3. §

(5)bekezdése szerint állapította meg. [45] A személyes illetékfeljegyzési joguk folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése értelmében az alperesek kötelesek. [46] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el. [47] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. §

(1)bekezdés e) pontja zárja ki. Budapest,

1. január
2. Dr. Bartal Géza s.k. a tanács elnöke Dr. Cseh Attila s.k. előadó bíró Dr. Simonné Dr. Gombos Katalin s.k. bíró