Bfv.906/2016/9 – Kúria

(1)bekezdés a) pont,

(3)bekezdés c) pont]. IV. rendű terheltet pedig 3 rendbeli rablás bűntettében [Btk. 365. §

(1)bekezdés a) pont,

(3)bekezdés c) pont], melyből 1 rendbeli cselekményt társtettesként, 2 rendbelit pedig bűnsegédként követett el. Ezért a terheltekkel szemben halmazati büntetésül kétkét év szabadságvesztést és öt-öt év sportrendezvények látogatásától eltiltás büntetést szabott ki. A kiszabott szabadságvesztés IV. rendű terhelt esetében négy év, míg II. rendű és III. rendű terheltek vonatkozásában öt-öt év próbaidőre felfüggesztette azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata valamennyi terhelt esetében börtön, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja - a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén - a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. Megállapította, hogy a sportrendezvények látogatásától való eltiltás a Magyar Labdarúgó Szövetség versenyrendszerében megrendezésre kerülő sporteseményekre vonatkozik. A szabadságvesztések végrehajtásának elrendelése esetére rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. [2] A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljáró Miskolci Törvényszék a

1. március
2. napján jogerős 1.Bf.1097/2015/
3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A szabadságvesztés tartamát a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó, illetve az ahhoz kapcsolódó rendelkezések mellőzésével II. rendű és III. rendű terheltek tekintetében három évre, míg IV. rendű terhelt vonatkozásában két év nyolc hónapra súlyosította. A terhelteket mellékbüntetésként személyenként két év közügyektől eltiltásra is ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról és pontosította a bűnjelekre vonatkozó rendelkezéseket. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. II. [3] [4] [5] [6] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. rendű és a III. rendű terheltek védői, míg a IV. rendű terhelt védője útján terjesztett elő a Be.
4. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. c)pontjait megjelölve felülvizsgálati indítványt. Az anyagi jogszabálysértés címén mindhárom indítványozó a bűncselekmény törvénysértő minősítését és emiatt a büntetés törvénysértően súlyos mértékét kifogásolta. Álláspontjuk szerint a tényállásban rögzített szurkolói sálak elvétele - mivel az nem eltulajdonítási szándékkal történt - nem alkalmas a rablás bűntettének megállapítására, a törvényes minősítés garázdaság bűntette. Emellett a IV. rendű terhelt a társtettesi elkövetést is vitatta, mert egymás cselekményéről, szándékáról nem tudva hajtották végre a sálak elvételét, ezért a szándékegység megállapításának nincs helye. A IV. rendű terhelt által védője útján előterjesztett felülvizsgálati indítványában sérelmezte, hogy a Miskolci Törvényszék másodfokú tanácsa az ügyben a nyomozási bíró határozta elleni fellebbezést is elbírálta, ezért ugyanez a tanács nem hozhatott volna az ügyben másodfokú érdemi határozatot, tehát eljárási szabálysértésként kizárt bíró eljárására hivatkozott [Be. 373. §

(1)bekezdés II. b) pontja]. [7] Mindezekre figyelemmel a védő a megtámadott határozat megváltoztatását, a kiszabott büntetés enyhítését és a végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését indítványozták, míg a IV. rendű terhelt esetében elsősorban a sérelmezett ítéletek hatályon kívül helyezésére, másodsorban pedig a minősítés változtatása mellett felfüggesztett börtönbüntetés kiszabására tett indítványt. [8] A Kúria a különböző indítványok alapján indult felülvizsgálati ügyeket a

1. október
2. napján meghozott Bfv.I.1315/2016/
3. számú végzésével egyesítette. [9] A Legfőbb Ügyészség BF.929/
4. számú, valamint BF.1282/2016/
5. számú indítványaiban a felülvizsgálati indítványokat részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta, és indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat mindhárom terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn. Álláspontja szerint a nyomozási bíró határozatai felülbírálatában résztvevő bíró nem minősül nyomozási bírónak, ezért az ügy érdemi elbírálásából nincs kizárva, ily módon hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés nem valósult meg. [10] Az anyagi jogszabálysértést illetően a tényálláshoz kötöttségre utalással kifejtette, hogy a tényállásban foglalt cselekmények kapcsán a dolog jogtalan, időleges használata nem állapítható meg, mivel a terheltek célja az erőszak alkalmazásával részben a sértettek ellenállásának megtörése, részben a sértettektől sáluk megszerzése volt ezért, hogy a sértettek rendelkezési jogát megszüntessék, és azt a maguk számára biztosítsák. Ily módon a rablás törvényi tényállásának elemei mindhárom felülvizsgálattal élő terhelt esetében maradéktalanul megvalósultak. [11] A III. rendű terhelt védője a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében a felülvizsgálati indítványában foglaltakat fenntartotta. [12] A IV. rendű terhelt felesége a
6. december 22-én írásban az ügy kedvező elbírálását kérte. III. [13] A Kúria a felülvizsgálati indítványt - mivel azt nem az ügyész nyújtotta be a terheltek terhére - a büntetőeljárásról szóló
7. évi XIX. törvény (továbbiakban Be.)
8. §

(1)bekezdése szerinti tanácsülésen bírálta el. Ennek során - a Be. 423. §

(4)bekezdésében írtaknak megfelelően - a felülvizsgálati indítványban megjelölt okokra volt figyelemmel; emellett tekintettel volt ugyanezen törvényhely

(5)bekezdése alapján a Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontjában megjelölt, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező esetleges eljárási szabálysértésekre is. [14] IV. rendű terhelt érdekében beadott felülvizsgálati indítvány az eljárási szabálysértések körében kizárt bíró eljárására hivatkozott. Vélekedése szerint az ügyben a Be. 21. §

(3)bekezdés a) pontja irányadó, mely szerint bíróként nem járhat el, aki az ügyben nyomozási bíróként járt el. A másodfokú bíróság ezért eljárási szabálysértést követett el, amikor az ügyet érdemben másodfokon felülbírálta, annak ellenére, hogy a nyomozás során a Miskolci Járási Ügyészség fellebbezése folytán a Miskolci Törvényszék nyomozási bírája a lakhelyelhagyási tilalom tekintetében bejelentett fellebbezés elbírálásában is részt vett. [15] Az eljárási szabálysértésre alapított felülvizsgálati indítvány nem alapos. [16] A Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. §

(1)bekezdés I.

1. b)vagy
2. c)pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor. [17] A bírák kizárására vonatkozó szabályok között a Be. 21. §

(2)bekezdés a) pontja szerint a bíróság további eljárásából ki van zárva, aki az ügyben nyomozási bíróként járt el. [18] A Be. 373. §

(1)bekezdés II. b) pontja alapján feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés valósul meg, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt. [19] A Be. 207. §

(1)bekezdése nem hagy kétséget afelől, hogy nyomozási bírónak első fokon a törvényszék elnöke által kijelölt bíró minősül. [20] A Be. 215. §

(3)bekezdése alapján pedig a nyomozási bíró határozata elleni fellebbezést a törvényszék másodfokú tanácsa tanácsülésen bírálja el. [21] A büntetőeljárási törvénynek a nyomozási bíró eljárására vonatkozó szabályai között a fentiek alapján egyértelműen megállapítható, hogy nincs olyan rendelkezés, amely a nyomozási bíró határozata elleni fellebbezés elbírálásában részt vevő másodfokú bírósági tanácsot - a nyomozási bíróhoz hasonlóan - kijelölt bírónak tekintené, illetve a fellebbezés elbírálására külön szabályokat állítana fel. [22] Mindebből következően a másodfokú tanács tagjai nyomozási bírónak nem minősülnek, ezért rájuk nézve a Be. 21. §

(3)bekezdés a) pontjában foglalt kizáró ok nem érvényesül. [23] A Legfőbb Ügyészség átiratában okszerűen hivatkozott a bírói gyakorlatra, amely megállapította, hogy a nyomozási bíró határozatai felülbírálatában részt vevő bíró nem minősül nyomozási bírónak, ezért az ügy érdemi elbírálásából nincs kizárva (BH 2013.328.). [24] A határozat indokolása rámutat arra, hogy a Be. 21-

1. §-ai határozzák meg azokat az okokat, amikor az érintett bíróként nem járhat el. Ezen okok között olyan nem szerepel, hogy kizárt volna az a bíró, aki a nyomozási bíró határozatát felülbíráló másodfokú határozat meghozatalában vesz részt. [25] Következésképpen a felülbírált ügyben kizárt bíró eljárása nem állapítható meg. [26] Kétségtelen, hogy időközben alkotmányjogi panasz alapján egyedi ügyben az Alkotmánybíróság IV/280/
2. számon meghozott határozatának rendelkező része szerint alkotmányos követelmény a büntetőeljárásról szóló
3. évi XIX. törvény
4. §

(3)bekezdés a) pontjának alkalmazásakor, hogy a büntetőügy további elintézésében ne vegyen részt olyan bíró, aki az eljárás bármely korábbi szakaszában, így akár a nyomozás során bíróként járt el. Az Alkotmánybíróság erre figyelemmel a Kúria egy határozatának megsemmisítéséről rendelkezett, de - a Be. 416. §

(1)bekezdés

1. e)és
2. f)pontjára figyelemmel - nem semmisített meg jogszabályt, és más ügyben sem rendelte el felülvizsgálati eljárás lefolytatását. [27] Az Alkotmánybíróság fenti határozata tehát nem tartalmazza, hogy az alkotmányos követelményként meghatározott kizáró ok érinti-e az Alkotmánybíróság konkrét határozatának közzététele előtt már jogerősen befejezett ügyeket. [28] Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban Abtv.) 43. § az Alkotmánybíróság határozatainak jogkövetkezményei tekintetében az alábbiak szerint rendelkezik: [29] Ha az Alkotmánybíróság a 27. § alapján folytatott eljárásban alkotmányjogi panasz alapján megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét, a döntést megsemmisíti. [30] A bírói döntést megsemmisítő alkotmánybírósági döntés eljárási jogkövetkezményére a bírósági eljárások szabályait tartalmazó törvények rendelkezéseit kell alkalmazni. A bírói döntés Alkotmánybíróság általi megsemmisítése következtében a szükség szerint lefolytatandó bírósági eljárásban az alkotmányjogi kérdésben az Alkotmánybíróság határozata szerint kell eljárni. Az Alkotmánybíróság a bírói döntés megsemmisítése esetén megsemmisítheti a döntéssel felülvizsgált más bírósági vagy hatósági döntéseket is. [31] Az Abtv. 45. §

(5)bekezdése esetén amennyiben az Alkotmánybíróság egyedi ügyben alkalmazott jogszabályt semmisít meg - a jogszabály megsemmisítése nem érinti a megsemmisített jogszabályon alapuló Alkotmánybíróság előtti eljárásban nem felülvizsgálható vagy felül nem vizsgált bírói döntéseket, kivéve, ha az Alkotmánybíróság a megsemmisítésről szóló határozatával ettől eltérően rendelkezik. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása alapján jogerős határozattal befejezett büntetőeljárás és szabálysértési eljárás felülvizsgálatát rendelheti el. [32] Az Abtv. idézett rendelkezéseiből arra vonható következtetés, hogy az Alkotmánybíróság határozatának visszamenőleges ex tunc hatálya csak akkor van, ha Alaptörvénnyel ellentétes jogszabályt semmisít meg és egyúttal a határozatában kifejezetten arról rendelkezik, hogy ez a felül nem vizsgált bírói döntéseket is érinti, illetve a megsemmisített jogszabály alkalmazása alapján jogerős határozattal befejezett büntetőeljárások felülvizsgálatát rendeli el. [33] Az Alkotmánybíróság a IV/280/2015. számú határozatában nem rendelkezett alaptörvény-ellenes jogszabály megsemmisítéséről, az Alkotmánybíróság eljárásának alapjául szolgáló alkotmányjogi panasz nem egy jogszabályi rendelkezést, hanem egy bírói döntést sérelmezett. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság nem is rendelkezhetett a határozatában az Abtv. 45. §

(3)bekezdésében és az

(5)bekezdés I. fordulatában rögzített ex nunc főszabálytól eltérően. Mindebből következik, hogy az Alkotmánybíróság fent megjelölt határozatában írt alkotmányos követelmények a határozat közzétételét megelőzően jogerős határozattal befejezett büntetőeljárásokat nem érintik, azok kizárólag a folyamatban lévő, valamint a jövőben meginduló eljárásokban kell, hogy érvényesüljenek. [34] A Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontja pedig taxatíven megjelöli azokat az eljárási szabálysértéseket, amelyek a felülvizsgálati eljárásban a megtámadott határozat hatályon kívül helyezéséhez vezetnek. Ezek között pedig a felülvizsgálatban megjelölt ok nem szerepel. [35] Ezért a jelen ügyben feltétlen hatályú eljárási szabálysértés nem valósult meg azzal, hogy a Miskolci Törvényszék másodfokú tanácsa a nyomozási bíró végzése elleni fellebbezés, valamint az elsőfokú ítélet elleni fellebbezés elbírálásában is részt vett. IV. [36] Nem találta a Kúria alaposnak az anyagi jogszabálysértésre történő hivatkozásokat sem. [37] A Be. 416. §

(1)bekezdés b) pontja alapján akkor is helye van felülvizsgálatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetve a büntetés végrehajtását a Btk. 86. §

(1)bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel. [38] Ebben a körben a felülvizsgálati indítványok a cselekmények rablásként történő minősítését támadták. [39] A II. rendű terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány szerint a terhelteknek nem állt szándékukban az eltulajdonítás. A trófeaként elvett sálakkal az volt a céljuk, hogy azt a mérkőzésen kifüggesztik és azzal az ellenség szurkolótáborát hergelik, ily módon a sál elvételének nem az volt a célja, hogy tulajdont szerezzenek és azt később bármilyen formában használják. [40] Tévesnek minősítette az indítványozó a bíróság bizonyíték mérlegelésére vonatkozó tevékenységét is arra vonatkozóan, hogy a ...-ról kivezető útszakaszon fogták el az elkövetőket. Arra utalt, hogy a valóság az volt, hogy az Újpest szurkolókat felvezetéssel kívánták a stadionba bevezetni és ezért álltak a gépkocsik menetiránnyal ... felé. Azaz nem a városból kifelé, hanem a stadion felé haladásuk közben fogták el őket. [41] III. rendű terhelt védője ugyancsak arra hivatkozott, hogy védence nem kívánta ... területét a sálakkal elhagyni, valójában a stadion felé vezető sávban álltak. A bíróság az erre vonatkozó rendőri jelentésből téves következtetést vont le, a terheltek nem akartak a sálakkal elmenekülni, azok felett tartós uralmi szándékuk nem állt fenn, azokat ideiglenesen kívánták használni, egybehangzóan állították azt, hogy csupán a mérkőzés időtartamára kívánták azokat birtokba venni. Szándékuk nem tulajdonszerzés, hanem csak használat volt. [42] IV. rendű terhelt védője szintén vitatta a IV. rendű terhelt terhére rótt cselekmény minősítését. Álláspontja szerint a sértett nyakából erőszak és fenyegetés alkalmazás nélkül egy mozdulattal történt a sál kivétele, tudata nem fogta át azt sem, hogy a sálak megszerzéséhez valamelyik társa erőszakot fog alkalmazni. Ezért sem a csoportos elkövetés, de a társtettesség feltételei sem állnak fenn. A terheltek a szerepeket nem osztották el egymás között, nem tudtak egymás cselekményéről, hirtelen ötlettől vezérelve csak kiugrottak az autóból trófeát szerezni. A 2/2000. büntető jogegységi határozatra utalva sérelmezte a szándékegység megállapítását. [43] A Kúria nem osztotta a védői álláspontokat. [44] A Be. 423. §

(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítványban nem támadható. [45] A Kúria a megállapított tényálláshoz még annak esetleges megalapozatlansága esetén is kötve van, és a felülvizsgálat során a vitatott jogkérdések kizárólag az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálhatók el. A bizonyítékok eltérő értékelésére, további bizonyításra, illetve ez okból a megtámadott határozat hatályon kívül helyezésére nincs törvényes lehetőség. [46] A felülvizsgálati indítványban hivatkozottakkal szemben az irányadó történeti tényállás szerint a II. rendű, a III. rendű és a IV. rendű terheltek

1. december
2. napján a DVTK-Újpest labdarúgó mérkőzésre utaztak M...-ra. A városba érve az I. rendű terhelt a gépjárműben ülő társai előtt megemlítette, hogy szurkolói relikviaként diósgyőri sálakat kellene szerezni. Amikor diósgyőri szurkolókat pillantottak meg, akiknek a nyakában diósgyőri sálak voltak, az I. rendű terhelt megállt a gépkocsival, abból mind a négyen kiszálltak és hirtelen elindultak „add ide a sáladat!" felkiáltással az arra haladó sértettek irányába. Miután mind a négyen odaértek, a II. rendű terhelt ököllel a jobb szeme alatt megütötte az egyik sértettet, aki az ütés következtében a földre esett, majd a nyakából a nála lévő sálat kitépte. Mindeközben a III. rendű terhelt odalépett a másik sértetthez, akit egy alkalommal ököllel a bal füle mögött megütött, a kabátjánál fogva rángatni, a sálját húzni kezdte, miközben a közelben lévő bolt falához nyomta, így sikerült tőle a sálat elvenni. Ezenközben az I. rendű és a IV. rendű terheltek öt méteren belül, társaik közelében tartózkodtak, bár a sértettek bántalmazásában nem vettek részt. A sálak megszerzését követően egymást követve visszaszaladtak a gépjárműhöz, beszálltak és azzal a helyszínről elhajtottak. [47] Ezt követően egy további helyszínen szintén meglátták, hogy négy diósgyőri szurkoló várakozik és egyikük nyakában diósgyőri sál van. A megálló gépkocsiból II. rendű, III. rendű és IV. rendű terheltek kiugrottak és a zebránál várakozó négy személy felé szaladtak, miközben azt kiabálták, hogy „adjátok ide a sálat!". Az egyik sértettet a II. rendű terhelt a jobb füle tájékán megütötte, aki eközben a földre esett, közben meglökte a mellette álló sértettet, aki ijedtében átszaladt az úttest másik oldalára. Ezalatt a III. rendű terhelt egy további sértettet a felsőtestén lökött meg nagy erővel, aki ennek következtében megtántorodott, az úttestre lépett, majd ő is elszaladt. A IV. rendű terhelt pedig egy további sértettet a két kezével a vállainál hátulról, a kabátjánál fogva megragadott, majd jobb kezével fogva tartva őt, a nyakában lévő sálat kezdte húzni. A megszerzett sállal a terheltek visszaszaladtak az autóban várakozó I. rendű terhelthez, beültek és a helyszínről eltávoztak. [48] A jogerős ítéleti tényállás mind a közös megállapodást, a cselekvés során megvalósult szándékegységet, mind pedig a sálak tényleges elvételét, azok relikviaként történő megszerzését pontosan rögzíti. [49] Olyan kitétel a tényállásban, hogy a sálak elvétele csak időleges szándékkal történt volna, nem lelhető fel. [50] A Btk.
3. §

(1)bekezdés a) pontja alapján rablást az követi el, aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből valaki ellen erőszakot, illetve az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz. A felhívott törvényhely

(3)bekezdés c) pontja szerint súlyosabban büntetendő a cselekmény, ha a rablást csoportosan követik el. [51] Töretlen a gyakorlat annak megállapításában, hogy a rablás az idegen dolog erőszakkal történő elvételével megvalósult. A bűncselekmény célcselekménye az idegen dolog jogtalan elvétele, amelynek eszközcselekménye az elvétel céljából tanúsított erőszak, illetve élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetés. [52] A tényállás alapján pedig egyértelmű, hogy a terheltek szándéka a szurkolói sál megszerzésére irányult; azaz azt ténylegesen megszerezni igyekeztek. [53] Az elvétel a dolog feletti tényleges hatalom megszerzését jelenti. Ez alatt azt a helyzetet értjük, amikor az ingóság már nincs a tulajdonos rendelkezése, illetve birtoka alatt, és nincs is reális lehetősége arra, hogy azt újból birtokba vegye. Az elvétel tehát egy korábbi birtokviszony megszüntetését, és egy újabb birtokviszony létrejöttét, azaz a dolog feletti tényleges hatalom megszerzését jelenti. [54] A Legfőbb Ügyészség átirataiban okszerűen hivatkozott arra, hogy a dolog jogtalan, időleges használat céljából történő megszerzése azt jelenti, hogy az elkövető a használat befejezését követően a tulajdonos részére lehetőséget biztosít a birtokából kiesett dolog visszaszerzésére. A bíróság által megállapított tényállás azonban ilyen megállapítást nem tartalmaz. [55] A tényleges megszerzés tényét támasztja alá egyébként a tényállásban rögzítetteken túlmenően, a felülvizsgálati indítványok azon hivatkozása is, hogy a terheltek a sálakat trófeaként kívánták megszerezni. [56] A trófea kifejezés pedig - értelme alapján - magába foglalja a tartós birtoklás tényét, mivel fogalmilag kifejezi, hogy azt a birtoklója valamely tartós birtoklás érdekében szerezte meg. [57] Ebben a körben a Kúria teljes mértékben osztotta a Miskolci Törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletének 8-9. oldalán kifejtett álláspontját. Ennek megfelelően tehát a terhelteknek a külvilágban ténylegesen megnyilvánuló magatartása nem az időleges birtoklásra, hanem a trófeaként történő tényleges megszerzés, azaz a hosszabb birtoklás, illetőleg tulajdoni állapot megváltozására irányult. [58] Az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül minősítették a terheltek terhére rótt rablás bűntettét csoportosan elkövetettnek. [59] A IV. rendű terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványnak a szándékegységet vitató megállapításai ténylegesen a bizonyítékok mikénti mérlegelésének, és ekként a tényállásnak felülvizsgálati indítványban meg nem engedett támadását jelenti. [60] A Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pontja alapján csoportosan követik el a bűncselekményt, ha az elkövetésben legalább három személy részt vett. [61] Töretlen a Legfelsőbb Bíróság, illetőleg a Kúria álláspontja annak megállapításában, hogy ha három vagy több személy a bűncselekmény helyszínén vagy annak közelében tettesként (társtettesként), illetve - a tettes (társtettes) mellett - részesként: bűnsegédként vagy önállóan nem értékelhető bűnsegédi magatartást is kifejtő felbujtóként vesz részt a bűncselekmény elkövetésében, a cselekmény csoportosan elkövetettnek minősül (2/
2. büntető jogegységi határozat). [62] A csoportos elkövetés feltétele tehát, hogy legalább három személy együttesen, egyidejűleg vegyen részt az elkövetési tevékenység végrehajtásában, de nem szükséges, hogy valamennyien csak tettesi vagy társtettesi tevékenységet valósítsanak meg. A csoport tagjai ezért a bűncselekmény, pontosabban a tettesi (társtettesi) magatartás helyszínén vagy annak közelében, tehát azonos alkalommal, jól körülhatárolható térbeli és időbeli határok között együttműködve vesznek részt a cselekmény véghezvitelében. [63] A terheltek a gépjárművel azért álltak meg, hogy egymással szándékegységben cselekedve, erőszak alkalmazásával, trófeaszerzés szándékával vegyék el a sértettektől azok szurkolói sáljait. [64] A Kúria a teljesség kedvéért megjegyzi, hogy az esetleges törvénysértő minősítés önmagában nem, hanem csupán akkor képez felülvizsgálati okot, ha az törvénysértő büntetést vagy intézkedést eredményezett. [65] Ha a minősítés törvényes és az annak alapján kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés is megfelel a büntető anyagi jog szabályainak, a Be.
3. §

(1)bekezdés b) pontja szerinti okból nincs lehetőség a jogerős határozat megváltoztatására. [66] II. rendű és III. rendű terhelttel szemben három év, míg IV. rendű terhelttel szemben két év nyolc hónap szabadságvesztés büntetés került jogerősen kiszabásra. [67] A felülvizsgálati indítványban is hivatkozott, Btk. 339. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő csoportosan elkövetett garázdaság bűntettének büntetési tétele három évig terjedő szabadságvesztés. [68] A terheltekkel szemben ezért törvénysértő büntetés kiszabására még akkor sem került sor, ha cselekményüket az eljárt bíróságok esetlegesen tévesen minősítették volna rablás bűntettének. V. [69] Nem eredményezhette a jogerős határozat megváltoztatását a IV. rendű terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványban a büntetés kiszabására vonatkozó érvelés sem, e részében az indítvány törvényben kizárt. [70] Töretlen a Kúria gyakorlata ugyanis annak megítélésében, hogy a büntetés kiszabása önmagában a felülvizsgálat tárgyát nem képezheti, így az sem, hogy a bíróságok a büntetés kiszabása során a Büntető Törvénykönyv előírásait, valamint a súlyosító és enyhítő körülményeket miként vették figyelembe. VI. [71] A Kúria mindezekre figyelemmel miután olyan eljárási szabálysértést sem észlelt, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §

(5)bekezdése alapján hivatalból köteles a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a megtámadott határozatokat a II. rendű, a III. rendű és a IV. rendű terheltek tekintetében a Be. 426. § alapján hatályában fenntartotta. VII. [72] A végzés elleni fellebbezést a Be. 3. §

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. §

(4)bekezdés b) pontja kizárja. Az ismételt indítvány benyújtásával összefüggő tájékoztatás a Be. 418. §

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy ez esetben a Kúria az indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát is mellőzheti [Be. 421. §

(3)bekezdés]. Budapest,

1. január
2. Dr. Csere Katalin s. k. a tanács elnöke, Dr. Csák Zsolt s. k. előadó bíró, Dr. Vaskuti András s. k. bíró A kiadmány hiteléül: TóthLné bírósági tisztviselő